Eger egyik legismertebb helye, a Szépasszony-völgy nevét szinte mindenki ismeri. De vajon ki volt az a bizonyos „Szépasszony”? Valóban élt itt egy gyönyörű bort árusító asszony? Egy nemesi villa kikapós úrnőjéről nevezték el a völgyet? Vagy sokkal régebbi, hiedelemvilágunk mélyére vezető történet rejtőzik a név mögött? Egy biztos: a kérdésre még ma sincs minden kétséget kizáró válasz.
Nem mindig Szépasszony-völgynek hívták
A ma már Eger egyik jelképének számító Szépasszony-völgy története jóval régebbre nyúlik vissza annál, mint amikor mai neve megjelent az írott forrásokban.
Az ORIGO korábbi összeállítása szerint a területet a 19. század elejéig Koháry-völgyként is emlegették. A név gróf Koháry Istvánhoz kapcsolódott, aki a török elleni visszafoglaló háborúk egyik ismert hadvezére volt.
A hagyomány szerint Koháry és hajdúi Kerecsend és Egerszalók felől közelítették meg Egert, majd a vár visszafoglalásakor ezen a környéken állomásoztak. Eger 1687-ben, mintegy 91 évnyi oszmán uralom után került vissza keresztény kézre.
A Koháry név emléke a környéken később is fennmaradt: a hagyomány a Farkas-völgyben található Koháry-kutat is a hadvezér egykori táborhelyével hozza kapcsolatba.
1843 – ekkor bukkan fel írásban a Szépasszony-völgy neve
Itt kezdődik az igazi rejtély.
A rendelkezésre álló források alapján a Szépasszony-völgy elnevezés első ismert levéltári említése 1843-ból származik.
Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy az egriek csak ekkor kezdték használni a nevet. Egy földrajzi név hosszú ideig élhetett a szájhagyományban, mielőtt hivatalos iratba került.
De ki lehetett a Szépasszony?
Erre már több egészen különböző válasz született.
Első legenda: egy ősi szerelemistennő?
Az egyik legismertebb magyarázat Bakó Ferenc néprajzkutató nevéhez kötődik, aki az egri borospincék történetével is részletesen foglalkozott.
Az általa ismertetett elképzelés szerint a „Szépasszony” az ősi magyar hitvilág egyik női alakja, egyfajta szerelemistennő lehetett, akit a római Vénuszhoz hasonlítottak. A történet egyes változatai szerint ezen a vidéken akár áldozati hely is lehetett.
Romantikus történet – de történeti bizonyíték nincs rá.
Sőt, más összefoglalások kifejezetten vitatják, hogy a földrajzi név valóban az ősmagyar vallásból eredne.
Éppen ezért ezt inkább a Szépasszony-völgyhöz kapcsolódó néprajzi magyarázatként, és nem bizonyított történelmi tényként érdemes kezelni.
Második legenda: nem is asszony, hanem tündér vagy boszorkány?
Még különösebb magyarázatot kínál a magyar népi hiedelemvilág.
A „szépasszony” kifejezés ugyanis nem feltétlenül egy valóban szép nő megnevezését jelentette.
Egyes néprajzi értelmezések szerint a szó természetfeletti női lényre – tündérre, lidércre, boszorkányra vagy ártó démonra – is utalhatott. A félelmetes lényeket sokszor éppen azért nevezték szépnek vagy kedvesnek, hogy ne haragítsák magukra őket.
Ha ez áll a név hátterében, akkor Eger leghíresebb borospincesorának neve egészen más értelmet kap.
A „Szépasszony” talán soha nem is létezett hús-vér emberként.
Harmadik legenda: a szép asszony, aki bort mért
Ez már sokkal földhözragadtabb – és az egri borvidékhez is tökéletesen illő – történet.
A helyi hagyomány egyik változata szerint élt a völgyben egy feltűnően szép asszony, akinek pincéje volt, és kiváló egri bort kínált az oda betérőknek.
Hogy ki volt ő, mikor élt és pontosan hol lehetett a pincéje, arra nincs megbízható történeti adat.
A legenda azonban könnyen tovább élhetett nemzedékről nemzedékre:
„Menjünk ki a szépasszony pincéjéhez…”
Majd idővel már az egész környéket hozzá kapcsolhatták.
Bizonyítani ezt sem tudjuk, de talán éppen ezért olyan szerethető a történet.
Negyedik legenda: a kikapós nemesasszony
Van a történetnek egy pikánsabb változata is.
A néphagyomány szerint a völgy oldalában egykor nemesi villa vagy kúria állhatott, amelynek szép úrnőjéről sok történet keringett. Az asszony állítólag feltűnő szépségéről és szabadosabb természetéről volt ismert, így egyesek szerint róla kezdték Szépasszony-völgynek nevezni a környéket.
Ez már szinte kész romantikus regény.
Csakhogy ennek a történetnek sincs olyan levéltári bizonyítéka, amely alapján kijelenthetnénk: megtaláltuk a névadó Szépasszonyt.
Miközben a név rejtélyes, a pincék története nagyon is valós
A legendák mögött közben egy másik történet bontakozott ki: az egri boré.
A völgyben a 18. században már szervezetten alakult ki a pincék világa. Egy történeti összefoglaló szerint a püspök engedélyezte pincék és később borházak kialakítását, és 1781-ben már 32 pince állt itt.
Más helytörténeti összefoglalás szerint az Öregsor kialakítása 1774-ben kezdődött püspök-földesúri engedéllyel.
A helyszín kiválóan alkalmas volt a bor tárolására.
Az egri pincék jelentős részét a környékre jellemző, könnyen faragható riolittufába vájták. A föld alatti terekben egész évben viszonylag kiegyenlített, hűvös hőmérséklet alakult ki, ami kedvezett a bor tárolásának és érlelésének.
Amikor egy borospince templommá változott
A Szépasszony-völgy múltjának egyik legkülönösebb története egy pincéhez kapcsolódik.
Az ORIGO által ismertetett hagyomány szerint az első pincesor 24-es számú pincéjét egy időben istentiszteleti célra is használták. A történet szerint amikor a reformáció idején a protestáns várkapitány nem engedte a katolikusoknak városi templomaik használatát, egy pincében tartották meg a misét.
Ha a történet minden részlete nem is rekonstruálható teljes bizonyossággal, jól mutatja, hogy az egri pincék világa évszázadokon át jóval többet jelentett egyszerű bortároló helynél.
Bor, kereskedelem és az egri pincék világa
A 18. században az egri bor kereskedelme is egyre nagyobb jelentőségűvé vált. A korábban nagyrészt helyben elfogyasztott bor egyre távolabbi vidékekre jutott el, miközben a pincék körül sajátos társadalmi élet alakult ki.
A pincék nem egyszerű raktárak voltak.
Találkozóhelyek, munkaterek, kereskedelmi helyszínek és a társasági élet fontos színterei lettek.
És talán éppen ebben a világban született meg és terjedt el a titokzatos „Szépasszony” története is.
Akkor végül ki volt a Szépasszony?
Nem tudjuk.
És talán ez a történet legszebb része.
A ma ismert források alapján nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy a név mögött egy régi hiedelemvilág alakja, egy tündér vagy boszorkány, egy bort mérő szépséges egri asszony, esetleg egy nemesi villa úrnője állt-e. Az biztos, hogy 1843-ban a Szépasszony-völgy név már megjelent írott forrásban, miközben a pincék története ennél évtizedekkel korábbra vezethető vissza.
Így amikor legközelebb végigsétálunk az Öregsor pincéi között, érdemes arra is gondolni, hogy a föld alatt nemcsak bor érlelődött.
Történetek, legendák és több évszázados egri emlékek is megmaradtak itt.
A Szépasszony pedig tovább őrzi titkát.