1990. szeptember 30-án, harminchat évvel ezelőtt kezdődött Magyarországon az első szabad önkormányzati választás. Egerben is ezen az őszön zárult le végleg a tanácsrendszer időszaka, és néhány héttel később megalakult a város első demokratikusan választott közgyűlése. A polgármestert akkor még nem közvetlenül az egriek választották: a képviselő-testület döntött arról, ki vezesse a várost. Eger első polgármestere dr. Ringelhann György gyermekorvos lett.
1990. szeptember 30. – egy korszakhatár
Az 1990-es év nem csupán az országgyűlési választások miatt került be a magyar történelembe. A rendszerváltozás helyi szinten akkor vált igazán kézzelfoghatóvá, amikor ősszel a települések lakói saját önkormányzati képviselőikről dönthettek.
Az első fordulót 1990. szeptember 30-án, a másodikat október 14-én tartották. Ez volt az egyetlen kétfordulós önkormányzati választás a rendszerváltozás utáni Magyarországon. Az első fordulóban országosan a választásra jogosultak valamivel több mint 40 százaléka szavazott. Heves vármegyében – az akkori hivatalos elnevezés szerint Heves megyében – ennél magasabb, 46,22 százalékos részvételt jegyeztek fel.
Egerben különösen nagy volt a tét. Nem egyszerűen arról kellett dönteni, hogy kik kerüljenek be egy helyi testületbe. Az új képviselőknek egy teljesen új önkormányzati rendszert kellett működésbe hozniuk.
A korábbi városi tanács helyére önkormányzat, a tanácsi testület helyére választott közgyűlés került. A helyi közügyek intézésének jogi és politikai kerete alapvetően megváltozott.
Eger már hónapok óta készült a változásra
A rendszerváltás természetesen nem szeptember 30-án kezdődött Egerben. A város politikai és közélete már 1988–1989-től gyors átalakuláson ment keresztül. Megjelentek az új pártok és civil kezdeményezések, egyre nyíltabbá váltak a közéleti viták, és olyan kérdésekről lehetett nyilvánosan beszélni, amelyek néhány évvel korábban még aligha kerülhettek volna a helyi sajtó hasábjaira.
Az 1990-es helyi sajtó önmagában is különleges lenyomata ennek az időszaknak. A választások közeledtével egymást követték a jelöltek bemutatkozásai, politikai állásfoglalások és viták. Még az sem volt magától értetődő, hogyan fog működni az új önkormányzat, milyen feladatokat vesz át, és milyen mozgástere lesz a városnak.
Egy korabeli helyismereti bibliográfia egyik 1990-es egri újságcikkének már a címe is sokat elárul a korszak hangulatáról:
„Mátyás király kéne – meg polgármester Egernek.”
A mondat ma mosolyt csalhat az arcunkra, de jól érzékelteti, mennyire új volt maga a helyzet is. Egernek évtizedek után ismét valódi önkormányzati politikát kellett kialakítania.
Az egriek képviselőket választottak – nem közvetlenül polgármestert
Az 1990-es rendszer jelentősen különbözött attól, amelyhez később hozzászoktunk.
A nagyobb településeken, így Egerben sem közvetlenül a választópolgárok választották meg a polgármestert. Az egriek egyéni választókerületi jelöltekre és listákra adhatták le voksukat, majd az így létrejött képviselő-testület választotta meg saját tagjai közül a város vezetőjét.
Egerben 16 egyéni választókerületi mandátum sorsa dőlt el, ezekhez listás helyek társultak. Az új közgyűlés összesen 31 tagból állt.
A második forduló után kialakult testületben az SZDSZ, a Fidesz és velük együttműködő helyi szervezetek jelentős képviselethez jutottak, de bekerültek az MDF, a KDNP, az FKGP és az MSZP képviselői, valamint független politikus is.
A korabeli egri választás egyik érdekessége, hogy számos olyan név ekkor jelent meg a városi közéletben, amely a következő években, sőt évtizedekben is ismerősen csengett az egriek számára.
Egy gyermekorvos lett Eger első polgármestere
Az új közgyűlés egyik legfontosabb feladata a polgármester megválasztása volt.
Az első szabadon választott egri közgyűlés 1990. október 20-án tartotta alakuló ülését. Nem a mai Városháza dísztermében, hanem az akkori Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, vagyis a Líceum dísztermében gyűltek össze a képviselők.
Az ülésen átadták a megbízóleveleket, majd megkezdődött az új városvezetés kialakítása.
A polgármesteri tisztségre két jelöltet állítottak. Dr. Ringelhann György 21, Várkonyi György 10 szavazatot kapott, így a 31 tagú közgyűlés dr. Ringelhann Györgyöt választotta Eger polgármesterévé.
Ringelhann Györgyöt sok egri nem politikusként ismerte először. Gyermekorvosként hosszú időn át dolgozott a városban, és személye széles körben ismert volt.
Az alakuló ülés korelnöke az új polgármesternek egy olyan mondattal adta át az ülés vezetését, amely később is összekapcsolódott Ringelhann György városvezetői korszakának kezdetével:
„Eger város üdve legyen Ön előtt is a legfőbb törvény.”
Ezzel gyakorlatilag új fejezet kezdődött Eger közigazgatásának történetében.
A Városháza ugyanaz maradt, ami mögötte működött, megváltozott
A mai egri számára az önkormányzat és a Dobó téri Városháza szinte összetartozó fogalmak. Pedig 1990 őszén ugyanaz az épület egészen más közigazgatási korszakból lépett át az új rendszerbe.
A Minden, ami Eger korábbi összeállításában már részletesen bemutattuk a Dobó tér 2. szám alatti Városháza történetét. A ma látható épület elődjét az 1827-es nagy egri tűzvész is súlyosan érintette, a régi városházát pedig a XIX. század végén elbontották. Benedek Béla tervei alapján 1900-ra készült el az új, eklektikus városháza.
Falai között azóta egymást követték a különböző történelmi korszakok és igazgatási rendszerek.
1990 őszén azonban különösen jelentős változás történt: a tanácsrendszer helyét átvette a választott önkormányzat.
Az épület maradt, a mögötte álló rendszer azonban alapjaiban alakult át.
Milyen volt Eger 1990 őszén?
A mai várost járva már nehéz elképzelni azt az Egert, amelyben az első önkormányzati választást tartották.
Nem volt még olyan a Dobó tér és környéke, ahogyan ma ismerjük. Másképpen nézett ki a belváros több utcája és tere, más üzletek működtek a kirakatok mögött, más autók álltak az utcákon, és természetesen sem internet, sem közösségi média nem létezett.
A választási kampány legfontosabb eszközei a helyi újságok, szórólapok, plakátok, lakossági fórumok és személyes találkozások voltak.
Az ország gazdasági helyzete közben nehéz volt. A rendszerváltás első éveiben sorra alakultak át vagy kerültek válságba a korábbi állami vállalatok, nőtt a munkanélküliség, átalakult a kereskedelem és a szolgáltatások rendszere. Az önkormányzatoknak ebben a bizonytalan környezetben kellett átvenniük számos helyi feladatot.
Eger induló helyzetét az alakuló közgyűlésen a leköszönő városi vezetés úgy jellemezte: a város nem gazdag, de nincs eladósodva. Ez az örökség fontos kiindulópontot jelentett az új önkormányzat számára.
Egy korabeli újság megőrizte az első egri közgyűlés arcait
A korszak egyik különösen érdekes dokumentuma az Egri Újság 1990. október 19-i száma, amely fényképekkel mutatta be Eger új képviselő-testületét.
Ma már helytörténeti dokumentumként nézhetünk erre az összeállításra.
Az arcok és nevek mögött ott volt egy olyan generáció, amelynek lényegében menet közben kellett megtanulnia az új önkormányzati rendszer működését. Nem létezett több évtizedes demokratikus önkormányzati gyakorlat, amelyhez egyszerűen vissza lehetett volna nyúlni. Szabályzatokat kellett alkotni, bizottságokat létrehozni, újrafogalmazni a hivatal és a választott képviselők kapcsolatát, miközben a város mindennapi működését is biztosítani kellett.
Az első ciklus 1990-től 1994-ig tartott.
Ez a négy év rakta le a rendszerváltás utáni egri önkormányzatiság alapjainak jelentős részét.
Harminchat év telt el
- szeptember 30. ma már történelem.
Azóta több nemzedék nőtt fel úgy Egerben, hogy számára természetes: időről időre önkormányzati választást tartanak, közgyűlés működik, polgármester vezeti a várost, és a helyi közügyek jelentős részéről választott önkormányzat dönt.
Harminchat évvel ezelőtt mindez még új volt.
A szeptember 30-i első forduló, az október 14-i második forduló és végül az október 20-i egri alakuló ülés néhány hét alatt lezárt egy hosszú korszakot. A tanácsrendszer után létrejött Eger első szabadon választott önkormányzata, élén dr. Ringelhann Györggyel.
A Dobó tér, a Líceum és a Városháza ma is ugyanannak a városnak meghatározó helyei. Az 1990-es ősz azonban olyan történelmi pillanat volt, amikor ezek között a falak között és tereken nem egyszerűen egy új városvezetés kezdte meg munkáját.
Eger helyi önkormányzatiságának új korszaka kezdődött el.
Források
Minden, ami Eger – Dobó István tér elnevezése és története
Eger Megyei Jogú Város – Rendszerváltás Egerben 1989–1990
Magyar Nemzeti Levéltár – Az 1990-es önkormányzati választások
Választástörténet – 1990. évi önkormányzati választás, részvételi adatok
Bródy Sándor Könyvtár – Heves megye helyismereti irodalma, 1990
Borítókép: Eger, Dobó István tér (illusztráció)