Eger egyik legértékesebb kulturális gyűjteményének történetéhez egy meglehetősen kellemetlen epizód is hozzátartozik. A 19. század közepén ugyanis kiderült, hogy a Líceumban őrzött könyvek közül jelentős mennyiség tűnt el, és az eltűnések egy részéért maga a könyvtár szolgája volt felelős. Kolonits János 1850. szeptember 30-án írásban vallotta be, hogy kétszáznál is több könyvet hordott el titokban az egri gyűjteményből.
Könyvek tűntek el Eger egyik legféltettebb gyűjteményéből
A mai Főegyházmegyei Könyvtár története elválaszthatatlan Eszterházy Károly egri püspök nagyszabású terveitől. A Líceum épületében létrehozott bibliotékát a tervezett egri egyetem tudományos hátterének szánta, ezért Európa különböző részeiről igyekezett beszerezni a kor legfontosabb műveit.
A gyűjtemény nem egyszerű könyvraktár volt. Teológiai, történeti, jogi, filozófiai, természettudományi és szépirodalmi munkák egyaránt helyet kaptak benne, köztük olyan ritkaságok, amelyek ma is az egri könyvtár legnagyobb értékei közé tartoznak.
Eszterházy halála után azonban már nem minden időszakban vigyáztak ugyanolyan szigorral az állományra. Ennek következményei évtizedekkel később váltak igazán láthatóvá.
A könyvek egy része szabályosan került ki olvasókhoz, más kötetek azonban egyszerűen eltűntek.
És volt, aki tudta, hogyan.
A könyvtár szolgája hordta ki a köteteket
Az egyik legsúlyosabb visszaélés a könyvtár egyik alkalmazottjához, Kolonits Jánoshoz kötődött.
Helyzetéből adódóan hozzáférhetett a könyvekhez, és ezt hosszabb időn keresztül ki is használta. A későbbi vizsgálat szerint könyveket vitt el a könyvtárból, sőt az eltulajdonított művek egy részét olcsón tovább is adta.
Nem néhány véletlenül eltűnt kötetről beszélünk.
Amikor évekkel később Albert Ferenc könyvtáros részletesen felmérte a veszteséget, 147 mű 240 kötetét lehetett Kolonits számlájára írni.
A történet különösen érdekes dokumentuma maga az elkövető vallomása.
„Kétszáz darab könyvnél többet elhordottam titkon”
Kolonits végül 1850. szeptember 30-án Egerben írásban ismerte el, hogy ő okozott kárt a könyvtárnak.
A fennmaradt dokumentumban azt írta, hogy „sok kárt” tett a könyvtárban, és kétszáz darabnál is több könyvet hordott el onnan titokban.
A vallomásból az is kiderül, hogy ekkor már megbánta tettét. Ígéretet tett arra, hogy igyekszik az elvitt könyveket visszajuttatni, mégpedig az új érsek Egerbe érkezéséig.
A néhány soros irat ma különösen értékes könyvtártörténeti dokumentum. Nem egy későbbi szóbeszédből vagy városi legendából ismerjük tehát az esetet: maga Kolonits ismerte el írásban, hogy titokban hordta el a könyveket.
Hogy az ígéretéből végül mennyit sikerült teljesítenie, már más kérdés. A későbbi leltározás azt mutatta, hogy a könyvtár vesztesége messze nem korlátozódott az általa elvitt kötetekre.
Sokkal nagyobb volt a hiány
Az 1850-es években kezdődött meg az állomány komolyabb rendezése.
1852-től Albert Ferenc lett a könyvtáros, aki nagy munkába kezdett. Nem egyszerűen a könyvek elhelyezésével és katalogizálásával foglalkozott, hanem megpróbálta felmérni azt is, mi történt a gyűjteménnyel az előző évtizedekben.
Az eredmény lesújtó volt.
Az 1855-ben elkészített részletes jelentése szerint addigra 822 mű, összesen 2905 kötet veszett el a könyvtárból.
Ehhez képest Kolonits 147 műből álló, 240 kötetes „teljesítménye” csak a veszteség egyik része volt.
Albert ugyanakkor azt is megállapította, hogy a Kolonits által eltulajdonított kiadványok túlnyomórészt szépirodalmi művek voltak, ezért ezek legalább elvileg pótolhatónak számítottak.
Ez azonban aligha jelenthetett vigaszt egy olyan intézmény számára, amelyet alapítója éppen azzal a céllal hozott létre, hogy Egerben Európához mérhető tudományos gyűjtemény szülessen.
Eszterházy halála után lazult meg az ellenőrzés
Albert Ferenc vizsgálata egy másik érdekes körülményre is rávilágított.
Eszterházy Károly 1799-ben bekövetkezett halála után még mintegy 11 ezer kötettel gyarapodott a könyvtár, ám ezek kezeléséről és nyilvántartásáról már jóval kevésbé következetesen gondoskodtak.
Ez azért különösen érdekes, mert Eszterházy idején a könyvtár kialakítása rendkívül tudatos munka eredménye volt. Nemcsak könyveket vásároltak, hanem egy olyan reprezentatív könyvtártermet is létrehoztak, amely önmagában műalkotásnak számít.
A copf stílusú tölgyfa berendezés Fellner Jakab tervei alapján készült, a terem mennyezetére pedig Kracker János Lukács és Josef Zach festette meg 1778-ban a tridenti zsinat monumentális freskóját.
Erről a különleges egri örökségről korábban a Minden, ami Eger oldalán is részletesen írtunk Kracker János Lukács egri munkásságának bemutatásakor. A festő egyik utolsó nagy alkotása éppen a könyvtár mennyezetén látható.
A Líceum történetét bemutató korábbi cikkünkben pedig arra is kitértünk, hogy az épület jóval több volt egyszerű oktatási intézménynél: évszázadokon keresztül Eger tudományos és kulturális életének egyik meghatározó központja volt.
A könyvtárat az utazók is csodálták
Éppen ezért érdekes, hogy miközben az intézmény belül komoly állománykezelési problémákkal küzdött, az Egerbe érkező látogatók továbbra is lenyűgöző gyűjteményként írtak róla.
1853-ban Toldy Ferenc is meglátogatta a könyvtárat, és beszámolt annak gazdagságáról. Egy évvel később Vahot Imre Eger ismertetésekor már Albert Ferenc munkáját is méltatta, aki ekkor nagy erővel dolgozott a gyűjtemény rendezésén és a katalógusok elkészítésén.
Albert munkája végül alapvető jelentőségűvé vált.
1855 júliusában 28 fólióoldalas beszámolót készített a könyvtár állapotáról, amelyhez 23 mellékletet csatolt. Felmérte az egyes főpapoktól származó hagyatékokat, a hiányzó és kölcsönadott könyveket, valamint az Eszterházy-féle gyűjteményt is.
Ennek a munkának köszönhető az is, hogy Kolonits János történetét ma ilyen részletességgel ismerhetjük.
A könyvek túlélték a háborúkat és az évszázadokat
A 19. századi veszteségek ellenére a Főegyházmegyei Könyvtár gyűjteménye fennmaradt, és ma Eger egyik legjelentősebb kulturális öröksége.
A történelmi könyvtárban kódexeket, ősnyomtatványokat, régi nyomtatványokat és számos különleges dokumentumot őriznek. A terem pedig több mint két évszázad elteltével is nagyrészt azt a világot idézi, amelyet Eszterházy Károly megálmodott.
A Minden, ami Eger oldalán korábban a Líceumot a „magyar Athen” egyik jelképeként is bemutattuk. Nem véletlenül: az épületben könyvtár, csillagászati torony, oktatási intézmények, múzeum, nyomda és számos kulturális közösség működött az évszázadok során.
Ma az Eszterházy téren járva aligha gondolnánk arra, hogy a monumentális épület falai között egykor egy egészen hétköznapi bűnügy is zajlott.
Pedig 1850. szeptember 30-án maga az elkövető vetette papírra Egerben, hogy több mint kétszáz könyvet hordott el titokban a könyvtárból.
A vallomás 176 év múltán nemcsak egy különös lopás emléke. Arra is emlékeztet, milyen sok viszontagságon keresztül maradt fenn az a gyűjtemény, amely ma Eger egyik legnagyobb kulturális kincse.
Források
Minden, ami Eger – A Líceum mint a „magyar Athen” jelképe
Magyar Elektronikus Könyvtár – Az egri érseki Líceum történetéből
Magyar Elektronikus Könyvtár – Az egri Főegyházmegyei Könyvtár története
Borítókép: Eger, Főegyházmegyei Könyvtár – a Líceum történelmi könyvtárterme.