A Bajcsy-tömbbelső legendás vendéglátóhelye 1971-ben még újdonságként hirdette magát, később pedig Eger egyik emlékezetes törzshelyévé vált
Eger régi vendéglátóhelyei közül többnek ma már csak a neve él az emlékezetben. Az Orient azonban különleges helyet foglal el közöttük. Nem volt elegáns szállodai bár, nagy étterem vagy reprezentatív belvárosi kávéház. Egy kis eszpresszó volt a Bajcsy-Zsilinszky utca és az Érsek utca közötti tömbbelsőben, mégis olyan erősen kötődött az egri hétköznapokhoz, hogy több mint fél évszázaddal később is újra és újra előkerül a neve.
A Fortepanon fennmaradt 1971-es fényképek, az ugyancsak ebből az évből származó korabeli sajtóanyag, valamint a későbbi dokumentumok együtt már nemcsak egy vendéglátóhelyet mutatnak meg. Kirajzolódik belőlük egy olyan Eger, ahol a presszók fontos találkozóhelyek voltak, a felszolgálók ismerték a törzsvendégeket, és egy apró belvárosi üzlethelyiségből valódi közösségi tér válhatott.
Az Orient története ráadásul nem ért véget az 1970-es évekkel. Az eszpresszó neve évtizedeken keresztül fennmaradt, még a 2000-es évek végén is működött, majd bezárását követően hosszú ideig üresen állt. Az egykori Orient helyén 2023-ban ismét vendéglátóhely nyílt.
1971-ben már ott állt az Orient a Bajcsy-tömbbelsőben
Az Orient korai történetének egyik legfontosabb dokumentuma Bauer Sándor 1971-ben készült fényképsorozata.
A színes felvételek pontos helyszíne is ismert: Egerben, a Bajcsy-Zsilinszky utca és az Érsek utca – akkori nevén Marx Károly utca – közötti háztömb udvarában járunk.
A mai Kracker udvar környezetét akkor Bajcsy-tömbbelsőként ismerték.
Az egyik fényképen szinte teljes egészében előttünk áll az Orient. Alacsony, pavilonszerű épület, hatalmas üvegfelületekkel. A homlokzat legfeltűnőbb részlete az ORIENT felirat: minden egyes betű külön mezőbe került, mellette pedig nagy betűkkel az ESZPRESSZÓ szó jelezte a hely funkcióját.
Az épület formavilága szinte teljes ellentéte volt annak a történelmi környezetnek, amely körülvette.
Eger barokk belvárosának házai között egy kifejezetten modern, saját korának építészeti nyelvét használó kis vendéglátóhely jelent meg. Nem próbált réginek látszani, és nem próbálta utánozni a körülötte álló épületeket.
Ma éppen emiatt különösen érdekes a fotó.
Amit 1971-ben hétköznapi modern épületként láthattak az egriek, az több mint ötven év elteltével már maga is várostörténeti dokumentummá vált.
Ilyen volt odabent
Bauer Sándor 1971-es felvételei között az Orient belső terét megörökítő fénykép is fennmaradt.
Ez különösen értékes, hiszen nemcsak az épület külsejét, hanem magát az egykori presszó világát is láthatjuk rajta.
A kis vendégtérben négyszemélyes asztalok sorakoznak, körülöttük egyszerű, sötét székekkel. A mennyezetről jellegzetes lámpatestek lógnak, a háttérben pedig a kiszolgálópult és az italokkal teli polcrendszer látható. A berendezés egyszerű, funkcionális, minden részletében az 1970-es évek elejének világát idézi.
A fénykép egyik legérdekesebb tanulsága éppen az Orient mérete.
Nem hatalmas vendéglátóhelyet látunk. Az asztalok viszonylag közel álltak egymáshoz, a pult pedig szinte közvetlen kapcsolatban volt a vendégtérrel.
Ebben a környezetben nehéz lehetett névtelen vendégnek maradni.
Aki rendszeresen betért, előbb-utóbb ismerte a felszolgálót, felismerte a többi törzsvendéget, és maga is a hely állandó közönségének részévé vált.
Ez sokat segít megérteni, miért maradt fenn az Orient emléke elsősorban nem mint egyszerű presszó, hanem mint találkozóhely.
Képaláírás: Az Orient eszpresszó belső tere 1971-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A korabeli sajtóban is megjelent az Orient
Az 1971-es évből egy másik különleges dokumentum is fennmaradt az Orientről.
A korabeli sajtóanyagban a presszó belső teréről készült fénykép mellett egy hirdetés is látható, amely az akkor még új vendéglátóhelyet ajánlotta az egriek figyelmébe.
A reklám az „új, hangulatos Orient Eszpresszó” felkeresésére biztatta az olvasókat, helyszínként pedig a Bajcsy-tömbbelsőt jelölte meg. A kínálatból külön kiemelte a jó minőségű kávét és a külföldi italokat.
Ez apró részletnek tűnhet, mégis sokat elárul a korszak vendéglátásáról.
Az Orientet nem egyszerű italboltként kívánták megismertetni. A hangsúly már a kezdetektől a presszó jellegen és a hangulaton volt.
Az eszpresszó akkoriban sajátos helyet foglalt el a vendéglátásban. Kisebb és közvetlenebb volt egy étteremnél, más világot képviselt, mint egy hagyományos cukrászda, és nem csupán az alkoholfogyasztásról szólt. Kávéra, süteményre, üdítőre vagy italra ugyanúgy be lehetett térni, de legalább ilyen fontos volt maga a társasági élet.
Az Orient későbbi története alapján ez a szerep Egerben különösen erőssé vált.
Képaláírás: Az Orient eszpresszó korabeli hirdetése és belső tere 1971-ből. Forrás: Népújság, 1971.
„Az én asztalom” – egy felszolgáló szemével
A feltöltött korabeli újságkivágások között található Kátai Gábor Az én asztalom című írása is.
Ez azért rendkívül érdekes dokumentum, mert nem egy hivatalos reklámon vagy kívülálló szemén keresztül mutatja meg a vendéglátást. Egy felszolgáló hétköznapjaiba enged bepillantást.
Az írás középpontjában Sanyi áll, aki ekkor már közel tizenegy éve dolgozott a szakmában.
A beszélgetésből hamar kiderül, hogy a felszolgálói munka számára sokkal többet jelentett annál, mint rendeléseket felvenni és kivinni az italokat.
Az embereket kellett ismerni.
Tudni kellett, melyik vendéggel lehet közvetlenebb hangon beszélni, kinél fér bele egy tréfa, és kinél kell nagyobb távolságot tartani.
Ez a régi presszók egyik legfontosabb sajátossága lehetett.
A vendég nem egy arctalan vásárló volt.
A törzsvendéget ismerték.
Egy jó felszolgáló a vendégeit is ismerte
Az interjúban egy egyszerű példán keresztül is megjelenik ez a világ.
Egy régi vendéget már közvetlenebbül lehetett üdvözölni, míg ugyanez a hangnem egy másik ember számára tolakodónak tűnhetett.
A felszolgálónak tehát folyamatosan figyelnie kellett.
Nemcsak arra, ki mit rendelt, hanem arra is, milyen ember ül az asztalnál.
A rendszeresen visszatérő vendégeknél idővel kialakulhatott az a kapcsolat, amelyben már nem kellett minden alkalommal mindent elölről kezdeni.
Ebből a szempontból a régi eszpresszó nagyon különbözött egy mai, nagy forgalmú, személytelenebb vendéglátóhelytől.
Az Orientben az ember könnyen az ismerős arcok között találhatta magát.
Harminc kilométer egyetlen műszakban
A korabeli írás a vendéglátás kevésbé látványos oldalát sem hallgatja el.
A felszolgálói munka fizikailag rendkívül megterhelő volt.
Sanyi arról beszélt, hogy egy munkanap alatt akár harminc kilométert is megtehetett.
Mindezt lényegében ugyanabban a vendégtérben: a pult és az asztalok között.
A munkanap hosszú volt, a folyamatos talpon levés pedig természetes része a szakmának.
A vendég ebből természetesen keveset érzékelt. Leült az asztalhoz, rendelt, megitta a kávéját vagy italát, beszélgetett, majd távozott.
A felszolgáló számára azonban ugyanez a néhány négyzetméter egész napos munkahelyet jelentett.
Nemcsak kávét kellett tudni felszolgálni
Az interjú egyik legérdekesebb gondolata szerint a vendéglátásban dolgozónak sok mindenhez kell valamennyire értenie.
Ennek egyszerű oka volt: a vendégek beszélgettek.
Kérdeztek, történeteket meséltek, vitatkoztak, tréfálkoztak. A felszolgáló pedig akarva-akaratlanul részese lett ennek a társasági életnek.
Egy ilyen kis helyen különösen.
A pult és az asztalok között nem volt nagy távolság, ugyanazok az emberek rendszeresen visszatértek, a vendégek és a személyzet között pedig természetes módon alakultak ki ismeretségek.
Az Orient történetének talán éppen ez az egyik legfontosabb része.
A presszó nem a berendezésétől lett emlékezetes.
Hanem az emberektől.
1978-ban már Eger ismert vendéglátóhelyei között találjuk
Az Orient nem rövid életű próbálkozás volt.
Egy 1978-as egri programfüzet részletesen felsorolta a város akkori vendéglátóhelyeit. A lista ma már önmagában különleges kordokumentum.
Szerepel benne az Eger Szálló, a Park Szálló, az Unicornis, a Vadászkürt, a Belvárosi étterem, a Fehér Szarvas, a Kazamata, a Mecset étterem, a Széchenyi étterem, a Vörös Rák halászcsárda és az Agria taverna.
A presszók külön csoportot alkottak.
A felsorolásban megtaláljuk a Dobó, a Dobos, az Ibolya, a Nefelejcs, az Orient és a Pettyes eszpresszót.
Az Orient a jegyzékben a 76-os sorszámot kapta.
Hét év telt el az 1971-es fényképek óta, és az Orient ekkor már egyértelműen Eger vendéglátóhelyeinek állandó szereplője volt.
Egernek egész presszóvilága volt
A felsorolásból egy mára nagyrészt eltűnt Eger rajzolódik ki.
A városban egymástól néhány percnyi sétára több presszó, étterem, cukrászda, söröző és falatozó működött. Mindegyiknek megvolt a maga közönsége, hangulata és törzsvendégköre.
A Dobó presszóhoz más emlékek kapcsolódtak, mint az Orienthez, ahogyan a Dobos, az Ibolya vagy a Nefelejcs is saját helyet foglalt el az egri hétköznapokban.
A korabeli vendéglátóhelyek közül sok ma már nem létezik.
Éppen ezért különösen fontosak a fényképek, újsághirdetések, programfüzetek és személyes visszaemlékezések. Együttesen olyan városi életet őriznek, amelynek fizikai nyomai egyre kevésbé láthatók.
Az Orient a fiatalok találkozóhelyévé vált
Az Orient emlékezetében különösen erősen jelennek meg az egri fiatalok.
A későbbi visszaemlékezésekben rendszeresen előkerül, hogy a belvárosban tanuló diákok iskola előtt vagy után szívesen időztek itt. A nosztalgikus történetekben még az is visszatérő fordulat, hogy néha iskola helyett is az Orientben kötöttek ki.
Ezeket természetesen személyes emlékekként érdemes kezelni, de éppen gyakori visszatérésük mutatja, milyen szerepet tölthetett be a hely.
Az Orientből egyfajta gyülekezőpont lett.
Nem kellett különleges alkalom ahhoz, hogy valaki betérjen.
Lehetett várni egy barátra, megbeszélni a délutáni programot, inni egy kávét, vagy egyszerűen csak megnézni, kik vannak ott.
Aki ismerte a helyet, tudta, hol keresse a társaságát.
A tömbbelső is hozzátartozott az Orient hangulatához
A hely különlegességéhez a környezet is hozzájárult.
Az Orient nem közvetlenül valamelyik nagy egri tér vagy utca kirakatában működött, hanem a háztömb belsejében.
Néhány lépés választotta el a forgalmas belvárostól, mégis egy másik térbe érkezett az ember.
Eger tömbbelsői a város sajátos világát jelentik. Kapualjak, átjárók, kisebb udvarok és belső terek bújnak meg az utcai homlokzatok mögött. Sokszor úgy járunk el mellettük, hogy nem is sejtjük, mekkora tér nyílik a házak mögött.
A Minden, ami Eger korábban külön is foglalkozott ezekkel a rejtett belvárosi helyekkel.
A Bajcsy-tömbbelső az egyik legérdekesebb közülük.
Az Orient számára ez a kissé elrejtett fekvés hátrány helyett inkább előny lehetett. Aki belépett az udvarba, már valamennyire kiszakadt az utca világából.
A mai Kracker udvar régi arca
A Bajcsy-tömbbelső neve később Kracker udvarra változott.
A mai elnevezés Kracker János Lukács festőművész emlékét őrzi, aki Eger barokk művészetének egyik legfontosabb alkotója volt.
Különös találkozása ez a város különböző korszakainak.
A barokk Eger egyik jelentős művészéről elnevezett udvarban áll az a hely, amely sokak számára elsősorban az 1970-es és 1980-as évek egri ifjúságát és presszóvilágát idézi.
A tömbbelső maga is sokat változott.
A régi fényképeken más burkolatot, más növényzetet, más üzleteket és természetesen más embereket látunk.
Az Orient azonban hosszú időn keresztül állandó pont maradt.
Az Orient nem tűnt el a rendszerváltással
Könnyű lenne azt gondolni, hogy az Orient története a szocialista korszak végével lezárult.
Nem így történt.
A név jóval tovább fennmaradt.
A 2000-es években készült helyi visszaemlékezésekben az Orient továbbra is rendszeresen szerepelt a régi, népszerű egri helyek között. Az egriek a Vörös Rák, a Bisztró, az Eger Hall, a Dobó presszó és más egykori vendéglátóhelyek társaságában emlegették.
Ez már önmagában jelzi, hogy a hely nem egyetlen rövid korszakhoz kötődött.
Több nemzedék ismerhette.
2009-ben még díjat is kapott
Az Orient történetének egyik kevésbé ismert, de érdekes késői epizódja 2009 elejéhez kapcsolódik.
Egerben ekkor díjazták a város legszebb ünnepi fényeit és dekorációit. Az idegenforgalmi kategória első helyezettjei között három vendéglátóhelyet neveztek meg: a Caffé Negrót, az Orient presszót és a Dobos cukrászdát.
Ez fontos kapaszkodó az Orient későbbi történetéhez.
Azt mutatja, hogy közel négy évtizeddel az 1971-es felvételek elkészítése után a presszó neve még mindig jelen volt Eger vendéglátásában.
Az Orient tehát nem csupán a hetvenes évek nosztalgikus emléke volt.
Aztán elcsendesedett a régi presszó
Az Orient végül bezárt, az épület pedig hosszabb ideig kihasználatlanul állt.
2020 februárjában már arról jelent meg hír, hogy eladóvá vált a Kracker udvar egykori ikonikus vendéglátóhelye.
A róla szóló visszatekintés ekkor már egyértelműen a város régi kultikus helyei között említette az Orientet. Külön kiemelte azt a generációs emléket, hogy a belvárosban tanuló fiatalok iskola előtt, után – és olykor helyett – is szívesen időztek ott.
A régi épület ekkor még megvolt.
Csak éppen hiányzott belőle az, ami egykor Orientté tette: az élet.
2023-ban ismét kinyílt az ajtó
Három évvel később új fejezet kezdődött.
2023 tavaszán híre ment, hogy ismét vendéglátóhely készül nyitni az egykori Orientben.
Április 28-án a Kracker udvar 2. szám alatt megnyílt a Műhely Bar & Feeling.
A régi presszó természetesen nem támadt fel eredeti formájában. Más lett a név, a berendezés és a vendéglátás koncepciója is.
A helyszín azonban ugyanaz maradt.
Több évtizeddel az Orient megnyitása után ismét emberek érkezhettek azért ugyanabba az épületbe, hogy leüljenek, találkozzanak és beszélgessenek.
Ebben van valami különösen egri.
A város folyamatosan változik, miközben bizonyos helyek új funkcióval, új névvel és új közönséggel tovább élnek.
Mitől lett legenda egy ilyen kis presszó?
Az Orient történetében talán ez a legérdekesebb kérdés.
Az épület nem monumentális.
A belső tér nem volt fényűző.
Nem kapcsolódik hozzá országos jelentőségű történelmi esemény.
Mégis emlékeznek rá.
A magyarázat valószínűleg éppen az Orient hétköznapiságában rejlik.
Az emberek életének része volt.
Itt vártak egymásra.
Itt beszélték meg, mi történt az iskolában.
Itt ültek le munka után.
Itt találkoztak a barátok.
Itt ismerte meg a pincér a törzsvendéget.
Itt lehetett csak úgy betérni, különösebb terv nélkül.
Ezekből a hétköznapi pillanatokból áll össze egy város valódi emlékezete.
A Fortepan fényképein még minden jelen idő
Ezért érdemes hosszabban elidőzni Bauer Sándor 1971-es fényképeinél.
Mi már történelmet látunk rajtuk.
A korabeli egriek azonban természetesen nem így néztek az Orientre.
Számukra új vagy legalábbis újonnan megismert hely volt.
Az üvegablakok nem retrónak számítottak.
Az ORIENT felirat nem nosztalgikus dizájn volt.
A belső tér bútorai nem egy letűnt korszak tárgyai voltak.
Mindez modernnek számított.
Ez az archív fényképek egyik legnagyobb varázsa: olyan világot mutatnak meg, amelynek szereplői még nem tudhatták, hogy egyszer majd történelemként nézünk rájuk.
Egyetlen presszóban benne van Eger fél évszázada
Az Orient történetét végigkövetve tulajdonképpen Eger elmúlt több mint ötven évének egy kis szeletét is látjuk.
1971-ben ott az új eszpresszó.
1978-ban már ott találjuk Eger hivatalosan felsorolt vendéglátóhelyei között.
A következő évtizedekben generációk találkozóhelye lesz.
A 2000-es években még működik, 2009-ben ünnepi megjelenését is díjazzák.
Később bezár.
2020-ban eladó az épület.
2023-ban ismét vendéglátóhely nyílik benne.
Közben a Bajcsy-tömbbelsőből Kracker udvar lesz, megváltozik a környezet, átalakul Eger belvárosa, eltűnnek régi üzletek és új helyek nyílnak.
Az Orient neve mégsem kopik ki teljesen az emlékezetből.
Nemcsak a nagy épületek jelentik Eger történetét
Amikor Eger múltjáról beszélünk, természetesen előkerül a vár, a Dobó tér, a Líceum, a Bazilika, a Minaret vagy az Érseki Palota.
De egy város története ennél sokkal több.
Hozzátartoznak azok a helyek is, ahol semmilyen országos jelentőségű esemény nem történt.
A régi mozik.
Az üzletek.
A kisvendéglők.
A cukrászdák.
A presszók.
Azok az asztalok, amelyekhez valaki éveken keresztül ugyanabban az időpontban ült le.
Az Orient éppen ilyen hely volt.
Ma már egy fénykép is elég hozzá
Több mint fél évszázad telt el Bauer Sándor 1971-es felvételei óta.
Mégis elég megnézni az egyik fotót.
A régi Orient ott áll a Bajcsy-tömbbelsőben. Fölötte a jellegzetes felirat. Az üvegfalon át sejteni lehet a belső teret. Odabent ott vannak az asztalok, a székek és a pult.
A korabeli újságanyag pedig még közelebb hozza az egykori világot: nemcsak azt tudjuk meg belőle, mit kínáltak, hanem azt is, milyen emberi kapcsolatok alakultak ki a vendégek és a felszolgálók között.
Talán ezért él tovább az Orient emléke.
Mert végül nem az a legfontosabb, milyen volt az épület, milyen kávét főztek vagy hány asztal fért el benne.
Hanem az, hogy ki ült annál az asztalnál velünk szemben.
És amikor egy régi egri azt mondja: „emlékszel még az Orientre?”, valójában sokszor nem is egy presszóra gondol.
Hanem a saját fiatalságára és egy olyan Egerre, amely ma már csak fényképeken, újságkivágásokon és az emlékezetben létezik.
Források
Minden, ami Eger – Eger rejtett helyei, a tömbbelsők
Egrinapok – Eladó az egykori Orient eszpresszó
Egri Spartacus – Eger 1978-as programfüzete, korabeli vendéglátóhelyek jegyzéke
EgerHírek – Új bár nyílik az egykori Orient eszpresszó helyén
EgerHírek – Műhely Bar & Feeling néven született újjá az egykori Orient helye
HEOL – Eger legszebb ünnepi fényeit díjazták, 2009
Borítókép: Eger, Orient eszpresszó, 1971. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor.