1596. szeptember 21-én Eger történetének egyik legsúlyosabb ostroma vette kezdetét. A korabeli források alapján ezen a napon érkezett meg maga III. Mehmed szultán a fősereggel Eger alá. A város és a vár fölött ekkor már egy egészen más háború árnyéka lebegett, mint 44 évvel korábban, Dobó István idején. Az 1552-ben bevehetetlennek bizonyult Egerre 1596 őszén ismét az Oszmán Birodalom teljes ereje nehezedett.
A Minden, ami Eger oldalán néhány nappal ezelőtt már követtük az események előzményeit. Szeptember 12-én a török fősereg még Eger felé közeledett, miközben Nyáry Pál főkapitánynak egyre kevesebb ideje maradt a védelem megszervezésére.
Szeptember 20–21-re azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.
Az ellenség megérkezett.
Szeptember 20. vagy 21.? – a források nem teljesen egységesek
Az 1596-os ostrom kezdetének napját illetően érdemes egy fontos pontosítást tenni.
A fennmaradt források nem ugyanazt a dátumot adják meg az oszmán had Eger alá érkezésére. A kutatás szerint Claudio Cogonara olasz hadmérnök szeptember 20-át jelölte meg, míg Edward Barton angol követ, Baranyai Decsi János és Kjátib Cselebi szeptember 21-ét.
A különbségnek logikus magyarázata lehet: nem egyszerre érkezett meg a teljes oszmán haderő. A várban tartózkodók már az előhad szeptember 20-i felbukkanását tekinthették a sereg megérkezésének, miközben a szultánnal együtt vonuló fősereg csak másnap ért Egerhez. Egy hadtörténeti tanulmány ezt még pontosabban fogalmazza meg: a török lovasság szeptember 20-án, maga a szultán szeptember 21-én érkezett Eger alá.
Ez egyben pontosítja a tegnapi történetünket is.
Szeptember 20-án már megjelentek az oszmán erők Eger körül, szeptember 21-én pedig III. Mehmed a fősereggel is megérkezett.
Maga a szultán vezette a hadjáratot
Ez önmagában mutatja, milyen jelentőséget tulajdonítottak Eger elfoglalásának.
III. Mehmed 1595-ben került az Oszmán Birodalom trónjára. Az 1596-os magyarországi hadjáratra személyesen indult el, ami önmagában is rendkívüli eseménynek számított. Az oszmán hadvezetés számára az egri vár megszerzése stratégiai jelentőségű volt.
Eger ekkor már nem ugyanaz az erődítmény volt, amelyet Dobó István és katonái 1552-ben megvédtek.
Az eltelt 44 évben jelentős átépítések történtek. Az itáliai hadmérnökök tervei alapján korszerűsíteni próbálták a várat, ám a nagyszabású munkálatok nem készültek el teljesen az újabb török támadásig.
Ráadásul maga Eger fekvése is komoly problémát jelentett.
Claudio Cogonara felmérése szerint a várat körülvevő magaslatok – köztük a Királyszéke és az Almagyar-domb – kedvező tüzérségi állásokat kínáltak az ostromlóknak. Cogonara ezért az ostrom előtt még erődítési munkálatokat végeztetett, kazamatákat és védőfolyosókat alakíttatott ki.
Körülbelül 3400 embernek kellett volna megvédenie Egert
A vár élén ekkor Nyáry Pál főkapitány állt, akit 1594-ben neveztek ki Eger élére.
A helyzet azonban korántsem volt kedvező.
Cogonara emlékirata alapján az egri védősereg létszáma mintegy 3400 fő lehetett. A várban magyar katonák mellett német és vallon zsoldosok is szolgáltak. Wilhelm Terska 500 válogatott német muskétással érkezett, és vallon gyalogos, illetve lovas alakulatok is erősítették az őrséget. Egerbe mintegy 300 mázsa lőport is küldtek.
A létszám tehát még nagyobb is volt, mint az 1552-es ostrom idején.
Csakhogy a két ostromot pusztán a katonák száma alapján félrevezető lenne összehasonlítani.
1596-ban az egri erődrendszer jóval nagyobb területet foglalt el, a védők különböző nemzetiségű alakulatokból álltak, a parancsnokságon belül pedig komoly feszültségek alakultak ki. A későbbi visszaemlékezések megítélésénél ráadásul óvatosság szükséges: például Cogonara és Nyáry között konfliktus volt, ezért az olasz hadmérnök Nyáryról adott kedvezőtlen jellemzése nem tekinthető elfogulatlan beszámolónak.
Szeptember 21.: a szultán Eger alatt
Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című munkájában egyértelműen szeptember 21-re teszi III. Mehmed érkezését.
Eszerint a szultán ezen a napon seregével Eger alá szállt, majd megkezdődtek az ostrom előkészületei és a lövetés. A szultán számára egy magas fatornyot is emeltek, ahonnan áttekinthette a tábort és az ostrom eseményeit.
A török hadvezetés az Eger körüli magaslatokat is kihasználta.
A Királyszéke felől nehézágyúkkal lehetett támadni a külső és a belső várat. A korabeli erődítők számára éppen ez jelentette Eger egyik legnagyobb problémáját: a környező magaslatokról az ostromtüzérség kedvező pozícióból lőhette az erődítéseket.
Az egriek nem válaszoltak a megadásra felszólító üzenetre
III. Mehmed nem azonnal akarta mindenáron rohammal elfoglalni az erődöt.
Megadásra szólította fel a vár védőit.
Az egriek azonban nem válaszoltak a felszólításra.
- szeptember 21-én tehát még senki sem tudhatta, hogyan végződik az újabb egri ostrom.
A vár falain belül azonban mindenki ismerhette az 1552-es történetet.
Dobó István és katonái 44 évvel korábban ugyanitt álltak szemben az Oszmán Birodalom haderejével – és győztek.
Csakhogy 1596-ban mások voltak a körülmények.
A város hamarosan lángba borult
A következő napokban egyre súlyosabbá vált a helyzet.
Az oszmán csapatok szeptember 20–22. között, több részletben érkeztek meg, és fokozatosan foglalták el állásaikat Eger körül. A hadtörténeti kutatás a módszeres ostrom kezdetét szeptember 23-ra teszi.
Ekkor a védők drasztikus döntést hoztak.
A vár előtti, már védhetetlennek ítélt és kiürített várost felgyújtották, hogy házai ne nyújthassanak fedezéket az ostromlóknak. Másnap az oszmán katonák behatoltak a város területére, fosztogattak, és tovább pusztították a megmaradt épületeket.
Eger lakói számára ezzel nemcsak katonai ostrom kezdődött.
A városuk is pusztulásnak indult.
44 évvel Dobó győzelme után ismét Egerre figyelt az ország
Az 1552-es és az 1596-os ostrom történetét gyakran összemossák, pedig két egészen különböző eseményről beszélünk.
1552-ben Dobó István vezette a várat.
1596-ban Nyáry Pál.
1552-ben az oszmán had nem tudta elfoglalni Egert.
1596 őszén viszont a helyzet tragikusan másként alakult.
Az ostrom hetekig tartott. A források még Eger végső elestének egyes részleteiben és dátumában sem teljesen egységesek; a későbbi beszámolók eltérően írják le a kapituláció körülményeit is. Abban azonban nincs vita, hogy 1596 októberében Eger oszmán kézre került, és ezzel a város történetének egy teljesen új korszaka kezdődött.
A török uralom 91 évig tartott.
Csak 1687-ben került ismét keresztény kézre Eger.
1596. szeptember 21. – amikor még minden nyitott volt
Ma már tudjuk, mi következett.
Azon a szeptemberi napon azonban az egri vár falain álló katonák csak azt láthatták, hogy egyre nagyobb oszmán tábor bontakozik ki Eger körül, a fősereggel pedig maga III. Mehmed szultán is megérkezett.
Még előttük állt a város pusztulása.
Még előttük álltak az ágyúzások és rohamok.
És még senki sem tudhatta, hogy az 1552-ben bevehetetlen Eger 44 évvel később ezúttal elesik.
430 évvel ezelőtt, 1596. szeptember 21-én Eger történetének egyik legsötétebb fejezete kezdődött el.
Források
Minden, ami Eger – Ezen a napon közeledett Eger felé a török fősereg
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme – 1596. évi hadjárat
Hadtörténelmi Közlemények – forráspublikáció az 1596-os eseményekről
Varlexikon – Eger vára
Magyar Nemzeti Levéltár – Nyáry Pál és Eger 1596-os ostroma
Magyarságkutató Intézet – A mezőkeresztesi csata és az 1596-os hadjárat
Borovszky Samu: Heves vármegye – Eger bukása
Borítókép: Eger 1596-os ostroma – korabeli metszet, Hieronymus Ortelius krónikájának ábrázolása.