Szeptember 24-én Szent Gellért püspökre és vértanúra emlékezünk. Az Itáliából érkezett szerzetes Szent István király szolgálatába állt, Imre herceg nevelője, majd a csanádi egyházmegye első püspöke lett. Élete 1046. szeptember 24-én ért véget. Történetének Egerhez is van kapcsolódása: az Egri Főegyházmegye történeti összefoglalója szerint valószínű, hogy Buldus, Eger harmadik püspöke is azok között volt, akik Szent Gellérttel együtt szenvedtek vértanúhalált.
Velencéből került Magyarországra
Gellért 980 körül született Velencében. Bencés szerzetes lett, magasabb iskolai képzettségét Bolognában szerezte, majd visszatért velencei monostorába, ahol apáttá választották.
Életének egyik nagy terve az volt, hogy eljusson a Szentföldre. Útja azonban végül Magyarország felé fordult.
A Magyar Katolikus Egyház összefoglalója szerint Szent István király rábízta fia, Imre herceg nevelését. Gellért később Bakonybélben remetéskedett, majd fontos szerepet kapott a magyar egyházszervezet kiépítésében: ő szervezte meg a csanádi püspökséget, amelynek első püspöke lett.
Szent István halála után megváltozott az ország helyzete
Szent István 1038-ban bekövetkezett halála után trónharcok és belső konfliktusok következtek. 1046-ban Vata vezetésével felkelés bontakozott ki, amelyhez a kereszténység előtti vallási rend visszaállítását követelők is csatlakoztak.
Ebben a történelmi helyzetben Gellért több püspöktársával együtt a száműzetésből hazatérő Vazul-fiak, András és Levente fogadására indult.
A katolikus egyházi forrás név szerint is megemlíti Gellért társai között Bőd püspököt.
Ez a név különösen fontos Eger története szempontjából.
1046. szeptember 24. – Szent Gellért vértanúsága
A püspökök Diósdon töltötték az éjszakát. A hagyomány szerint Gellért a Szent Szabina-templomban mutatott be misét, majd társaival továbbindult.
A pesti rév közelében Vata felkelői támadtak rájuk.
Gellértet elfogták, majd a Kelen-hegyről – a későbbi Gellért-hegyről – letaszították és megölték. Halálának napja 1046. szeptember 24.
Holttestét először a pesti Boldogasszony-templomban temették el, később Csanádra vitték. Szentté avatására 1083-ban, Szent László király uralkodása idején került sor.
A katolikus egyház szeptember 24-én tartja Szent Gellért püspök és vértanú ünnepét.
De hogyan kapcsolódik mindez Egerhez?
Az egri kapcsolatot Buldus, más néven Bőd püspök jelenti.
Az Egri Főegyházmegye történeti összefoglalója szerint az egri püspökség 1009-ben már bizonyosan létezett. A püspökség alapítását Szent István királyhoz köti a történeti hagyomány és egy IV. Béla 1261-es okleveléről fennmaradt későbbi átirat is.
Az Egri Főegyházmegye Buldust Eger korai püspökei között tartja számon.
A főegyházmegye hivatalos történeti összefoglalója azonban pontosan fogalmaz, ezért nekünk is ehhez kell tartanunk magunkat:
„Valószínű, hogy Eger harmadik püspöke, Buldus egyike volt azoknak, akik Szent Gellért püspökkel együtt haltak vértanúhalált 1046-ban.”
Vagyis nem egy utólag létrehozott egri kapcsolatról van szó: az Egri Főegyházmegye saját történeti összefoglalója kapcsolja Buldus püspököt Szent Gellért 1046-os vértanúságához.
Ugyanakkor a forrás maga is „valószínű” megfogalmazást használ, ezért ennél biztosabbat a történeti adatok alapján nem állíthatunk.
Bőd neve Szent Gellért történetében is fennmaradt
Érdekesség, hogy nem kizárólag az egri egyháztörténeti hagyomány őrizte meg a püspök nevét.
A Magyar Katolikus Egyház Szent Gellértről szóló életrajza szerint 1046 szeptemberében Gellért „püspöktársaival, Böddel és Benetával együtt” indult a hazatérő András és Levente fogadására.
Ez azért lényeges, mert két külön történeti szál találkozik.
Az egyik Szent Gellért életének és vértanúságának hagyománya, amelyben Bőd püspök neve szerepel.
A másik az Egri Főegyházmegye története, amely Buldust Eger harmadik püspökeként tartja számon, és valószínűnek tekinti, hogy ő is Gellérttel együtt halt vértanúhalált.
Közel ezer év távlatából is él az emlékezete
Szent Gellért alakja elsősorban Szent István királyhoz, Imre herceghez, Csanádhoz és a róla elnevezett budai Gellért-hegyhez kapcsolódik.
Szeptember 24-ének azonban Eger egyháztörténetében is van egy figyelemre méltó kapcsolódási pontja.
1046-ban ezen a napon halt vértanúhalált Szent Gellért, és az Egri Főegyházmegye történeti összefoglalója szerint valószínűleg vele együtt vesztette életét Buldus – Bőd –, Eger harmadik püspöke is.
Ez az a pont, ahol Szent Gellért története és Eger több mint ezeréves egyháztörténete találkozik.
Források
Ezen a napon – Szent Gellért püspök és vértanú
Magyar Katolikus Egyház – Szent Gellért püspök és vértanú
Magyar Katolikus Egyház – Szent Gellért élete
Egri Főegyházmegye – Az egri püspökség története
Borítókép: Szent Gellért Szent Imre herceget oktatja.