Ma Eger egyik legismertebb műemléke, az egri Minaret vonzza ide a tekintetet. Több mint száz évvel ezelőtt azonban egészen más élet zajlott a torony tövében. A Torony utca házai között üzletek és vendéglők működtek, emberek jöttek-mentek, és volt egy név, amelyet a korabeli egriek jól ismerhettek: Brozicsevics Ferencé.
Az Eger Cifra Hóstya oldalán Sajtos Attila Csaba egy mára szinte teljesen elfeledett egri vendéglős történetét idézte fel. A közlés nyomán tovább kutatva kiderül, hogy Brozicsevics Ferenc neve valóban többször felbukkan a korabeli egri sajtóban.
A történet egyúttal szépen kiegészíti korábbi írásunkat, az A kelet varázsa Eger szívében című cikket, amelyben már bemutattuk az egri Minaretet és különleges környezetét. Most azonban nem magára a toronyra, hanem az egykori szomszédság egyik eltűnt vendéglőjére és annak tulajdonosára figyelünk.
A Minaret mellett működött a Franczi-vendéglő
A helytörténeti kutatás szerint Brozicsevics Ferenc az 1890-es években már vendéglősként dolgozott Egerben. Vendéglőjét Franczi-, illetve Franci-vendéglőként emlegették.
A hely a Minaret közvetlen környezetéhez, a régi Torony utcához kötődött.
Ez ma már nehezen elképzelhető, hiszen amikor a Minaretre nézünk, elsősorban Eger török kori örökségét látjuk. A 19. század végének egrije számára azonban ugyanaz a környék hétköznapi városi tér is volt: lakóházakkal, kis üzletekkel, műhelyekkel és vendéglátóhelyekkel.
A Franczi-vendéglő ennek a világnak lehetett egyik jól ismert találkozóhelye.
Brozicsevics Ferenc neve már 1893-ban ott van az egri újságban
A történet egyik legfontosabb ellenőrizhető nyoma az Eger című hetilap 1893. június 20-i számában található.
A digitalizált lapszámban szereplő névsorban egyértelműen olvasható:
Brozicsevics Ferencz.
Ez azért különösen értékes adat, mert bizonyítja, hogy a név nem csupán későbbi visszaemlékezésekből maradt fenn. Brozicsevics a 19. század végének egri társadalmában valóban jelen lévő személy volt.
Sajtos Attila Csaba kutatása szerint ugyanebben az esztendőben Lányi Ernő tiszteletére bankettet is rendeztek Franczi vendéglőjében.
A korabeli vendéglők sokkal többet jelentettek egyszerű étkező- vagy ivóhelyeknél. Társasági találkozóknak, ünnepségeknek, banketteknek, egyesületi összejöveteleknek és gyakran közéleti eseményeknek is helyet adtak.
Ha egy vendéglő neve rendszeresen megjelent az újságokban vagy tájékozódási pontként használták, az rendszerint azt is jelentette, hogy a helyet szélesebb körben ismerték a városban.
Nem tűnik el a neve az 1890-es évekkel
Brozicsevics Ferenc történetének talán legérdekesebb része, hogy neve jóval később is megtalálható az egri lapokban.
Az Eger 1911. június 17-i számában ismét szerepel Brozicsevics Ferenc neve. Vagyis az első, 1893-as adat és e között már közel két évtized telt el.
1913-ban ismét találkozunk vele. Az Eger 1913. június 28-i lapszámában egy névsorban ugyancsak ott áll:
Berkes Pál, Brozicsevics Ferenc, Cselkó Sándor...
Még beszédesebb azonban egy következő évi adat.
Az Eger 1914. április 29-i számának digitalizált szövegében – az automatikus karakterfelismerés által kissé eltorzított névalakkal – ez szerepel:
„Broziewoics Ferenc vendéglős Eger”
A foglalkozás megjelölése itt különösen fontos.
Több mint húsz évvel az 1893-as említés után Brozicsevics Ferencet még mindig vendéglősként tartották nyilván Egerben.
Ez már nem egy rövid életű vállalkozás történetét sejteti, hanem egy olyan emberét, aki hosszabb időn keresztül része lehetett a város vendéglátásának és társadalmi életének.
Amikor egy vendéglő neve már helymegjelöléssé válik
Sajtos Attila Csaba kutatásának egy másik érdekes részlete szerint későbbi hirdetésekben a Torony utca 2. számú ház kapcsán még a „volt Franci” megjelölést is használták.
Ez apróságnak tűnhet, valójában azonban sokat elárul egy régi vendéglő ismertségéről.
A régi Egerben – akárcsak más városokban – gyakran egy korábbi tulajdonos, üzlet, fogadó vagy vendéglő neve alapján azonosítottak egy épületet még akkor is, amikor az eredeti vállalkozás már nem működött.
Ha tehát a házat később is a „volt Franci” névvel lehetett beazonosítani, akkor a vendéglő emléke egy ideig tovább élt az egriek hétköznapi nyelvében.
Milyen világ vette körül a Franczi-vendéglőt?
A Minaret környéke egészen másképpen festett, mint napjainkban.
A keskeny Torony utca régi házsora szorosan körülölelte a török tornyot. Az egri Minaret maga az egykori Kethüda-dzsámi emlékét őrzi, amelynek épületét a 19. században bontották el, miközben a karcsú torony megmaradt.
Erről a különleges egri emlékről korábban részletesen írtunk az A kelet varázsa Eger szívében című cikkünkben.
De érdemes most képzeletben levenni a szemünket a Minaret csúcsáról, és körülnézni a régi utcaszinten is.
Ott volt a Franczi-vendéglő.
Ajtaján vendégek léptek be, bent beszélgetések folytak, poharak kerültek az asztalokra, és minden bizonnyal ugyanúgy szóba kerültek a város hírei, mint bármelyik másik régi egri vendéglőben.
Brozicsevics Ferenc számára pedig ez nem csupán munkahely volt. Évtizedeken keresztül a neve mellett ott állt a foglalkozása is:
vendéglős, Eger.
Egy 1931-es fénykép közelebb hozza az eltűnt világot
Különösen értékes archív felvételt őriz a Fortepan.
A Hirschler Károly gyűjteményéből származó, 1931-ben készült fényképen a Minaret látható a Torony utcából. A háttérben a Szent Sebestyén vértanú templom – az egykori Irgalmasok temploma – tornya emelkedik.
A Fortepan a fényképet ráadásul a „vendéglő” és „felirat” kulcsszavakkal is ellátta.
A kép már egy későbbi korszakot mutat, ezért nem állíthatjuk, hogy magát Brozicsevics Ferenc Franczi-vendéglőjét látjuk rajta. Arra azonban kiváló, hogy megmutassa, milyen volt a régi Torony utca és a Minaret közvetlen környezete néhány évtizeddel Brozicsevics működése után.
Ezért ezt választanám a történet archív borítóképének.
Vendéglők és vendéglősök városa
Brozicsevics története egy nagyobb egri társadalomtörténeti képbe is beleillik.
Egerben a vendéglátásnak komoly hagyománya volt. Egy későbbi, a város gazdasági életét összegző forrás szerint a helyi kisiparban és szolgáltatásokban 50 vendéglőst is számon tartottak. A vendéglős tehát korántsem mellékes szereplője volt a városi életnek.
A vendéglőkben találkozott egymással kereskedő, iparos, hivatalnok, gazda és utazó. Sok helyen rendeztek vacsorákat, bálokat, banketteket és egyesületi összejöveteleket.
Ezek a helyek ugyanúgy hozzátartoztak a régi Egerhez, mint a piac, a műhelyek vagy a boltok.
Egy ember, akit majdnem elnyelt az idő
Brozicsevics Ferenc neve ma már valószínűleg nagyon kevés egrinek mond valamit.
Pedig a fennmaradt újságokból lassan kirajzolódik egy ember, aki legalább az 1890-es évektől jelen volt a város életében, és akit még 1914-ben is egri vendéglősként említettek.
A Franczi-vendéglő eltűnt.
A Torony utca képe megváltozott.
Az egykori vendégek és a vendéglős sincsenek már közöttünk.
A Minaret azonban ma is ugyanott magasodik.
Talán éppen ezért különösen érdekesek ezek az apró helytörténeti történetek. Megmutatják, hogy egy műemlék körül nemcsak „történelem” zajlott, hanem hétköznapi élet is.
Emberek dolgoztak, találkoztak, ünnepeltek és beszélgettek.
És valamikor, több mint száz évvel ezelőtt, ha egy egri azt mondta:
„találkozzunk Franczinál”, jó eséllyel pontosan tudták, melyik ajtón kell belépni.
Kapcsolódó cikkünk
A kelet varázsa Eger szívében | Minden, ami Eger
Források
Eger Cifra Hóstya – helytörténeti közlés – Sajtos Attila Csaba kutatása: Brozicsevics Ferenc és a Franczi-vendéglő története.
Hungaricana – Eger, 1893. június 20. – Brozicsevics Ferencz neve a korabeli egri sajtóban.
Hungaricana – Eger, 1911. június 17. és 1914. április 29. – Brozicsevics Ferenc későbbi említései; az 1914-es lapszám vendéglősként nevezi meg.
Hungaricana – Eger, 1913. június 28. – Brozicsevics Ferenc neve az egri lapban.
Fortepan #187564 – Eger, Minaret a Torony utcából, 1931 – Hirschler Károly gyűjteménye.
Borítókép: Eger, a Minaret a Torony utcából nézve, 1931. Fortepan / Hirschler Károly.