1596 őszén Eger ismét az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb hadjáratának célpontjává vált. Negyvennégy évvel Dobó István legendás győzelme után azonban egészen más helyzetben kellett megvédeni a várat. III. Mehmed szultán személyesen vezette Magyarországra hadseregét, Eger körül szeptember végére bezárult az ostromgyűrű, október első napjaiban pedig már a vár sorsa forgott kockán.
1596. október 5-én, vagyis éppen 430 évvel ezelőtt a harc még nem ért véget. Egy hadtörténeti feldolgozás szerint ezen a napon az oszmánok rohamot indítottak a belső vár ellen, a védők azonban visszaverték a támadást, és komoly veszteséget okoztak az ostromlóknak.
A történet azonban ennél bonyolultabb. Az 1596-os ostrom napi eseményeinek időrendjében a régi és újabb források között több eltérés is található. Még annak a lőporrobbanásnak a dátuma sem teljesen egyértelmű, amely döntő szerepet játszott a külső vár elvesztésében.
Negyvennégy évvel 1552 után ismét Eger következett
Eger neve 1596-ban már egész Európában ismert volt.
Az 1552-es győzelem után a várat évtizedeken keresztül erősítették és korszerűsítették. A középkori eredetű erősséget igyekeztek alkalmassá tenni arra, hogy ellenálljon a korszak egyre hatékonyabb tüzérségének. A vár külső és belső részre tagolódott, bástyáit és falait átépítették, helyőrsége pedig jóval nagyobb volt, mint Dobó idején.
Csakhogy az ellenfél is megváltozott.
1596-ban nem egy kisebb portyázó had közeledett Egerhez, hanem III. Mehmed szultán nagy hadjárata. A vár védelmét Nyáry Pál főkapitány irányította, a helyőrség pedig magyar, német és vallon katonákból állt.
Ahogy szeptemberben a Minden, ami Eger oldalán már bemutattuk, szeptember 20–21. körül az oszmán főerők elérték Egert. Innentől a vár történetének egyik legsúlyosabb ostroma kezdődött.
Október elejére egyre rosszabb lett a helyzet
Az ostromlók tüzérséggel lőtték a falakat, közben pedig aknákat ástak a védművek alá.
Október első napjaiban a várárok feltöltésével is próbálkoztak. Fát, szénát és más anyagokat hordtak bele, hogy megkönnyítsék a rohamozó csapatok előrenyomulását. A védők igyekeztek ezt megakadályozni, többek között puskapor segítségével próbálták felgyújtani a töltéseket.
Október 3-ra azonban az ostromlók több helyen is olyan állapotba hozták a védműveket, hogy közvetlen rohamra nyílhatott lehetőség.
A következő nap hozta el az egyik döntő fordulatot.
Mi történt október 4-én?
Tóth Sándor hadtörténeti feldolgozása október 4-re teszi a külső vár elvesztését.
Az oszmánok egy akna felrobbantásával jelentős rést ütöttek a külső vár falán, majd a janicsárok támadásba lendültek. A védők az első támadást még visszaverték.
A harc azonban folytatódott.
Ekkor történt az ostrom egyik legismertebb és egyben legvitatottabb eseménye: felrobbant egy lőporos hordó. A várvédők közül sokan azt hitték, hogy újabb török akna robbant fel. Pánik tört ki, és a katonák egy része a belső vár felé menekült.
A törökök kihasználták a zűrzavart.
A külső vár elveszett, az ott található ágyúk egy része pedig az ostromlók kezére került.
Ezzel Eger helyzete drámaian megváltozott.
De valóban október 4-én történt?
Itt válik igazán érdekessé a történet.
A források ugyanis nem teljesen azonos időpontra teszik a külső várban bekövetkezett robbanást és az azt követő összeomlást.
A HEOL által ismertetett korabeli és későbbi beszámolók szerint több változat maradt fenn arról is, ki vagy mi okozta a robbanást. Egyes történetek szerint egy magyar katona tűzszerszáma került a lőpor közelébe, más változat egy asszonyt említ, Evlia Cselebi pedig egy muszlim fogolyhoz kötötte az esetet.
Szederkényi Nándor és Pataki Vidor munkáiban ráadásul október 5. szerepel a szerencsétlenség időpontjaként.
Ez fontos különbség.
Nem állíthatjuk tehát teljes bizonyossággal, hogy minden, a külső vár elvesztéséhez kapcsolódó esemény október 4-én történt. A történeti rekonstrukciók eltérnek egymástól.
Van azonban olyan részletes hadtörténeti feldolgozás, amely világosan elkülöníti a két napot.
Eszerint október 4-én elveszett a külső vár, október 5-én pedig már a belső vár következett.
Október 5.: támadás a belső vár ellen
A külső vár elvesztése után Nyáry Pál megmaradt embereivel a belső várba húzódott vissza.
Az oszmánok előtt ekkor már megnyílt az út Eger utolsó komoly védelmi állása felé.
A támadók nem vártak sokáig.
Tóth Sándor feldolgozása szerint 1596. október 5-én rohamot indítottak a belső vár ellen.
És ekkor még történt valami, amiről az 1596-os ostrom történetének leegyszerűsített változataiban ritkábban esik szó:
a védők visszaverték őket.
Az ostromlók komoly veszteséget szenvedtek.
Eger tehát október 5-én még nem bukott el.
A külső vár elveszett, az ostromlók egyre közelebb kerültek a végső győzelemhez, a helyőrség helyzete pedig rendkívül súlyos volt – de a belső vár falainál ezen a napon még sikerült megállítani a támadást.
A föld alatt is folyt a háború
A török hadvezetés ezután tovább próbálkozott.
Október 6-án és 7-én az aknászok a belső vár két fülesbástyájának környékén dolgoztak. A várvédők felismerték a veszélyt, és ellenintézkedésekkel próbálták akadályozni a föld alatti munkát.
Ez a korszak ostromainak egyik legfélelmetesebb része lehetett.
A falakon álló katonák nem feltétlenül látták az ellenséget, miközben tudták, hogy néhány méterrel alattuk aknászok dolgozhatnak. Ha sikerült elérniük egy fal vagy bástya alapját, lőporral tölthették meg a járatot, majd felrobbantották.
Október 8-án az ostromlóknak ismét sikerült aknát robbantaniuk.
A belső vár védelme egyre nehezebbé vált.
Miért nem ismétlődött meg 1552?
Ez az egyik leggyakoribb kérdés az 1596-os ostrommal kapcsolatban.
Hogyan történhetett meg, hogy ugyanaz a vár, amely 1552-ben legendás győzelmet aratott, negyvennégy évvel később elesett?
A válasz nem egyszerűen az, hogy az 1596-os védők kevésbé voltak bátrak.
A két ostrom katonai és politikai körülményei jelentősen különböztek.
1596-ban maga a szultán vezette a hadjáratot, az oszmán haderő komoly tüzérséggel és ostromtechnikai tapasztalattal rendelkezett. A vár helyőrsége több nemzetiségből állt, a katonák közötti bizalom és fegyelem pedig az ostrom előrehaladtával meggyengült.
A külső vár elvesztése különösen súlyos csapást jelentett.
A védők területe beszűkült, az ostromlók közelebb kerültek a belső várhoz, és a korábban elfoglalt állásokból már közvetlenebb támadásokat indíthattak.
Mindezek ellenére a küzdelem nem ért véget azonnal.
Október 5. éppen ezt bizonyítja.
A vég már közeledett
A különböző történeti munkák Eger végleges feladásának pontos napját sem minden esetben azonosan adják meg. Október 12., 13. és 14. is előfordul a történeti összefoglalásokban.
Ez részben abból következik, hogy nem ugyanazt az eseményt tekintik a vár elestének: a megadási tárgyalások kezdetét, a kapitulációt, a kivonulást vagy az oszmán megszállás tényleges kezdetét.
Abban azonban nincs vita, hogy 1596 októberének közepére Eger török kézre került.
Nyáry Pál fogságba esett. Később a mezőkeresztesi csata zűrzavarában sikerült megszöknie.
Eger számára pedig egy teljesen új korszak kezdődött.
A város és a vár csak 1687-ben, több mint kilenc évtizeddel később szabadult fel végleg az oszmán uralom alól.
430 évvel később másként látjuk ezt az ostromot
Az 1552-es ostrom Eger legnagyobb történelmi legendája.
1596 története sokkal kevésbé dicsőséges, ezért jóval ritkábban beszélünk róla.
Pedig ez is Eger története.
És talán éppen október 5. mutatja meg legjobban, hogy az eseményeket nem lehet egyszerűen úgy összefoglalni: „1596-ban a katonák feladták a várat”.
A valóság ennél jóval összetettebb volt.
A külső vár elvesztése után is folyt a harc. A belső várat tovább védték. Rohamokat vertek vissza, miközben az oszmán aknászok már a falak alatt dolgoztak.
1596. október 5-én Eger még harcolt.
A vár sorsa ekkor már egyre reménytelenebbnek látszott, de ezen a napon a támadóknak még nem sikerült megtörniük a belső vár ellenállását.
430 év távlatából talán ezért érdemes erre a napra is emlékezni.
Nem egy győzelem évfordulójaként.
Hanem annak a napnak az emlékeként, amikor a végzetesen nehéz helyzetbe került egri vár védői még egyszer visszaverték az ostromlókat.
Források
Minden, ami Eger – Az egri vár Eger nagy történelmi múltú vára
Minden, ami Eger – 474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma
Tóth Sándor – hadtörténeti feldolgozás az 1596-os hadjáratról és Eger ostromáról
Magyar Elektronikus Könyvtár – Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme
Magyar Elektronikus Könyvtár – Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai – Eger bukása
Magyar Nemzeti Levéltár – „Ha vagyon várok, oltalmazzák” – Nyáry Pál és Eger 1596-os ostroma
HEOL – Az egri vár ostroma 1596-ban a Fuggerzeitungban
Borítókép: Eger és vára 1596-ban. Wilhelm Dilich ábrázolása az Ungarische Chronica című, 1600-ban Kasselben megjelent művéből.