Az egri vár falai között már elcsendesedtek a fegyverek, de a győztes várvédők számára még korántsem ért véget a küzdelem. A török sereg elvonulása után sebesültek, megrongálódott erődítések és bizonytalan jövő maradt hátra. Ebben a történelmi pillanatban, 1552. október 19-én Mekcsey István, az egri vár másodkapitánya levelet írt feleségének, Szunyogh Eszternek. A fennmaradt levél dátuma különleges emléke annak, hogy a várvédő hősök a csatatéren kívül férjek, apák és családjukért aggódó emberek is voltak.
Október 19. – amikor Eger már túl volt az ostromon
Az egri vár 1552-es ostroma a magyar történelem egyik legismertebb katonai győzelme. Dobó István és katonái több mint egy hónapon át álltak ellen az Oszmán Birodalom jelentős túlerőben lévő hadseregének. A szeptemberben kezdődő ostrom október közepére érte el végkifejletét, amikor a támadók felhagytak a vár elfoglalásával.
A török hadak október 17-én elvonultak Eger alól. A várvédők győztek, de az erődítmény és a helyőrség súlyos veszteségeket szenvedett.
Két nappal később, október 19-én a várban már egészen más feladatok kerültek előtérbe. A harcok során megsérült falakat helyre kellett állítani, gondoskodni kellett a sebesültekről, számba kellett venni a megmaradt fegyvereket, lőszereket és élelmiszerkészleteket.
A katonai győzelem önmagában nem jelentette a veszély megszűnését. A török haderő továbbra is jelentős területeket tartott ellenőrzése alatt, és senki sem tudhatta biztosan, mikor fenyegeti újabb támadás Eger várát.
Ebben a bizonytalan, mégis reményteljes időszakban született meg Mekcsey István feleségéhez írott levele.
Mekcsey István, Dobó egyik legfontosabb társa
Mekcsey István neve elválaszthatatlan az egri vár 1552-es védelmétől. Dobó István mellett a vár egyik legfontosabb katonai vezetője volt, akinek jelentős szerep jutott a védekezés megszervezésében és a harcok irányításában.
Születésének pontos időpontját nem ismerjük. A történeti kutatások szerint a 15. század végén, feltehetően 1495 és 1500 között született a Baranya megyei Gerde községben.
Katonai pályafutása jóval az egri ostrom előtt elkezdődött. Már 1546-ban Győr várának lovastisztjei között találjuk, ahol 98 huszár kapitányaként szolgált. Később Huszt várnagya, Máramaros megye alispánja és a sókamara vezető tisztviselője is volt.
Mindez azt mutatja, hogy Egerbe már tapasztalt katonai és közigazgatási vezetőként érkezett.
A vár védelmében különösen nagy jelentősége volt annak, hogy Dobó olyan tisztekre támaszkodhatott, akik nemcsak a fegyverforgatásban, hanem az emberek irányításában, az ellátás megszervezésében és a vár működtetésében is jártasak voltak.
Mekcsey ezek közé tartozott.
Egy levél, amely túlélte az évszázadokat
Mekcsey István 1552. október 19-én feleségének, Szunyogh Eszternek írt levelet.
A dokumentum különlegessége nemcsak a keltezésében rejlik, hanem abban is, hogy a várvédő kapitány személyes életének egyik fennmaradt írásos emléke.
Mekcsey a nevét latin alakban, Stephanus Mekcsey formában használta. Ez az aláírás szerepelt a Dobó István-féle várszámadásokban, valamint fennmaradt levelezésében is.
A történeti adatok szerint 1552. szeptember 18-án húgának, Mekcsey Sárának is írt levelet. Ez az időpont már az ostrom napjaira esett, amikor a török tüzérség folyamatosan támadta az erődítményt.
A két levél keltezése különösen érdekes történelmi párhuzamot kínál.
Az egyik még a harcok idején, a másik már a győzelem után született.
A szeptemberi és októberi dátum között alig több mint egy hónap telt el, de ez az időszak Eger és az egész ország történelmének egyik legjelentősebb fordulatát hozta.
A levelek arra is emlékeztetnek, hogy a várvédők kapcsolata a külvilággal nem szakadt meg teljesen. A katonai parancsnokok számára a családi és hivatali levelezés egyaránt fontos része volt az életnek.
A feleségének írt októberi levél teljes szövegének ismerete nélkül azonban nem állítható bizonyosan, milyen személyes gondolatokat, híreket vagy kéréseket fogalmazott meg benne Mekcsey.
Már maga a dokumentum létezése és pontos dátuma is értékes történeti emlék.
A győzelem mögött ott voltak az emberi veszteségek
Az egri ostrom történetét gyakran a hősiesség, az összefogás és a sikeres ellenállás oldaláról ismerjük.
A győzelem azonban súlyos áldozatokkal járt.
A várvédők közül mintegy háromszázan vesztették életüket, és több százan megsebesültek. A védők között katonák, mesteremberek és a várba menekült civilek is voltak.
Az ostrom után nemcsak az elesetteket kellett eltemetni és a sérülteket ellátni, hanem a mindennapi élet feltételeit is újjá kellett szervezni.
A vár falain belül sokan olyan bajtársaikat gyászolták, akikkel néhány héttel korábban még együtt készültek a védelemre.
Az erődítmény jelentős károkat szenvedett. A tüzérségi támadások, a falak ellen vezetett rohamok és a robbantási kísérletek következtében több védmű helyreállításra szorult.
A győzelem tehát nem jelentett azonnali megnyugvást.
A várparancsnokoknak egyszerre kellett gondoskodniuk a helyőrség biztonságáról, az utánpótlásról és a katonai fegyelem fenntartásáról.
Mekcsey István számára a harcok lezárulta után is komoly felelősség maradt Eger védelme.
A várvédők október 19-i közös jelentése
Az október 19-i dátum nemcsak Mekcsey családi levelezése miatt fontos.
Ugyanezen a napon az egri vár vezető tisztjei közös levelet is küldtek Nádasdy Tamás országos főkapitánynak.
A történelmi dokumentumot Dobó István, Mekcsey István, Pethő Gáspár, Bornemissza Gergely és Zolthay István nevével jegyezték.
Ez a levél az ostrom utáni helyzet egyik jelentős korabeli forrása.
A dokumentum különösen fontos azért, mert nem évszázadokkal későbbi visszaemlékezésről, hanem az eseményeket személyesen átélő katonai vezetők írásos beszámolójáról van szó.
Az egri vár történetét így nemcsak a későbbi történetírók és irodalmi feldolgozások segítségével ismerhetjük meg, hanem a várvédők saját korukban keletkezett dokumentumaiból is.
A közös jelentés és Mekcsey feleségének írott levele két különböző oldalról világítja meg ugyanazt a történelmi pillanatot.
Az egyik a katonai vezetők hivatalos kapcsolattartásához, a másik egy várkapitány családi levelezéséhez tartozott.
Mindkettő 1552. október 19-éhez kapcsolódik, amikor Eger már megmenekült a török ostromtól, de a várvédők előtt még számos megoldandó feladat állt.
A győzelem után is folytatódott a küzdelem
Az ostrom utáni hónapok története kevésbé ismert, mint a várvédők hősies helytállása, pedig Eger sorsa ekkor is bizonytalan volt.
A katonai vezetők számára hamar világossá vált, hogy a vár megerősítéséhez jelentős külső segítségre lesz szükség.
Mekcsey István 1552. november 22-én részt vett a gönci gyűlésen, ahol beszámolt az ostromról és a vár állapotáról. A tanácskozáson segítséget kért a megrongálódott erődítmény helyreállításához.
A szükséges támogatást azonban nem sikerült megszereznie.
Ez a történet jól érzékelteti, milyen nehéz helyzetben voltak a győztes várvédők. A katonai siker országos jelentőségű volt, ám a védelem fenntartásához szükséges pénz, ember és építőanyag biztosítása továbbra is komoly gondot jelentett.
Dobó István és Mekcsey István végül lemondott tisztségéről.
Mekcsey azonban nem hagyta el azonnal Egert. Utódja megérkezéséig, 1553 márciusáig továbbra is részt vett a vár ügyeinek intézésében.
Az ostromban tanúsított helytállásáért I. Ferdinánd király ötvenforintos jutalomban részesítette, és földbirtokot is adományozott neki.
Tragikus sors várta a győztes kapitányt
Mekcsey István története mindössze néhány hónappal az egri diadal után tragikus véget ért.
március 13-án elindult feleségéhez Ungvárra. Útközben azonban Sajóvárkonyban halálos támadás érte.
A történeti beszámolók szerint egy verekedés során fejszével agyonütötték.
Halálának körülményei később több feltételezésre adtak okot. Egyes történeti elbeszélések szerint előre kitervelt gyilkosság áldozata lehetett, és Bebek Ferenc emberei állhattak a háttérben.
Csiffáry Gergely levéltári kutatásai ugyanakkor arra mutattak rá, hogy a tudatosan megszervezett merényletre nincs egyértelmű bizonyíték.
Mekcsey tehát túlélte a török ostromot, a várfalak elleni rohamokat és a hónapokon át tartó katonai veszélyt, de a győzelem után alig öt hónappal életét vesztette.
Felesége, Szunyogh Eszter özvegyen maradt.
A történeti adatok szerint később Apponyi Istvánhoz ment feleségül. Mekcsey emléke azonban tovább élt Eger történetében.
Mekcsey István emléke a mai Egerben
A várvédő kapitány neve ma is része Eger mindennapjainak.
A történelmi vár szomszédságában húzódó Mekcsey István utca a Szarvas tértől a Leányka utcáig vezet. Az utca már 1887-ben is a várvédő hős nevét viselte.
A Minden, ami Eger 2024 januárjában külön cikkben mutatta be az utca történetét és Mekcsey István életútját. A korábbi összeállítás a kapitány levelezéséről, katonai pályafutásáról és tragikus haláláról is megemlékezett.
Mekcsey alakját a Dobó téren álló, Stróbl Alajos által készített Dobó-szoborcsoport is őrzi. A szobrász a várvédő kapitányt a főalak mellett megjelenített hősök egyikeként örökítette meg.
A történelmi emlékezetben Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye is fontos szerepet játszott.
A regényben Mekcsey a vár egyik meghatározó katonai vezetőjeként jelenik meg. A mű 1968-as filmváltozatában Bitskey Tibor alakította a kapitányt.
A valóságos Mekcsey István életútja azonban legalább annyira figyelemre méltó, mint irodalmi alakja.
Tapasztalt katona, diplomáciai feladatokat is ellátó tisztviselő, várparancsnok és családapa volt, aki életének egyik legfontosabb időszakát Eger szolgálatában töltötte.
Egy októberi levél üzenete 474 év távlatából
Az 1552. október 19-én keltezett levél ma már 474 éves történelmi emlék.
Az évforduló lehetőséget ad arra, hogy az egri vár ostromára ne csupán a csaták, a hősi rohamok és a katonai győzelem történeteként tekintsünk.
A várvédőknek az ostrom előtt is volt életük, családjuk, otthonuk és jövőjük. A harcok alatt nemcsak a vár sorsáért, hanem saját szeretteikért is aggódtak.
A győzelem után pedig újra szembe kellett nézniük azokkal a feladatokkal és nehézségekkel, amelyeket a háború hosszú időre háttérbe szorított.
Mekcsey István október 19-i levele ennek az emberi történetnek az egyik kézzelfogható emléke.
Eger 1552-es diadala nem egyetlen napon született meg, és a török sereg elvonulásával sem ért véget a várvédők története.
A romos falak között tovább folyt az élet. A katonák őrhelyükön maradtak, a sebesültek gyógyulásra vártak, a parancsnokok pedig megkezdték a következő hónapok nehéz feladatainak megszervezését.
És miközben a vár falai még magukon viselték az ostrom nyomait, egy győztes kapitány tollat ragadott, hogy hírt adjon magáról a feleségének.
Ez a levél ma is arra emlékeztet, hogy az egri vár hősei nem csupán a történelem nagy alakjai voltak, hanem hús-vér emberek, akiknek személyes sorsa ugyanúgy hozzátartozik Eger múltjához, mint az 1552-es győzelem.
Források
Minden, ami Eger – Mekcsey utca a Vár szomszédságában (2024)
Minden, ami Eger – Menjünk vendégségbe Dobó Istvánhoz!?
Magyar Nemzeti Levéltár – Az egri csillagok, az 1552. október 19-i várvédői levél ismertetésével
Magyarságkutató Intézet – Az egri hősnők (1552) két história tükrében
Borítókép: Az egri vár Varkoch-kapubástyája, Gergely-bástyája és Hippolyt-kapuja. Fotó: Szinok Gábor.