Eger történelmi belvárosának egyik különleges hangulatú utcája a Harangöntő utca, amely a várfalak közvetlen közelében őrzi a város régi kézművesvilágának emlékét. A keskeny utca, az alacsony, cseréptetős házak és a föléjük magasodó egri vár együttese ma is megidézi a régi Eger hangulatát. Az utcanév mögött valódi történet húzódik: egykor harangöntő mesterek dolgoztak és éltek itt, akiknek munkái nemcsak a város, hanem távolabbi települések templomtornyaiba is eljutottak.
Egy utca, amelynek neve több évszázados történetet őriz
A Harangöntő utca Eger belvárosában, a Dobó István utca és a Knézich Károly utca között húzódik. Rövidsége ellenére jelentős helytörténeti értéket képvisel, hiszen a város egyik régi mesterségének emlékét őrzi.
Az utca elnevezése már az 1788-as összeírásban is Harangöntő utcaként szerepelt. Ez arra utal, hogy a mesterség ekkorra már meghatározó szerepet játszott a környék életében.
A harangöntés különleges tudást és nagy szakmai tapasztalatot igényelt. A mestereknek pontosan kellett ismerniük a fémek tulajdonságait, az öntőformák készítését és a harangok hangzását meghatározó arányokat.
Az elkészült harangok nem csupán egyházi célokat szolgáltak. Hangjuk jelezte az idő múlását, a fontos eseményeket, az ünnepeket, a gyászt, és veszély esetén figyelmeztette a lakosságot.
A Harangöntő-ház – egykori mesterek otthona
Az utca egyik legjelentősebb történelmi épülete a Harangöntő utca 4. szám alatt található Harangöntő-ház.
Az épület története szorosan összekapcsolódik az egri harangöntés múltjával. A helytörténeti leírások szerint egykor Singer Mihály szobrász lakott itt, majd Johel József harangöntő került kapcsolatba a házzal. A későbbi tulajdonosok szintén harangöntéssel foglalkoztak.
A ház így nem egyszerű lakóépület volt, hanem egy olyan mesterség központja, amely több nemzedéken keresztül meghatározta a környék életét.
Az egykori műhelyben készülő harangokhoz agyagból és más megfelelő anyagokból alakították ki az öntőformákat. A bronzharangokhoz réz és ón ötvözetét használták, amelynek összetétele és az öntvény formája egyaránt befolyásolta a hangzást.
A munka egyik legizgalmasabb pillanata az volt, amikor a megolvadt fémet az előkészített formába öntötték. A kihűlés után következett a forma eltávolítása, a harang megtisztítása és hangjának ellenőrzése.
Harangöntő dinasztiák Egerben
A 18. századtól több harangöntő mester és család neve kapcsolódott Egerhez. A műhelyekben felhalmozott tudás gyakran családon belül öröklődött, de házasságok révén is továbbadhatták a mesterséget.
A jelentős egri harangöntők közé tartozott Justel József, akinek munkái több egri templomba is eljutottak.
1769-ben a Líceum huszártornya számára készített harangot, 1773-ban pedig átöntötte a ferencesek nevezetes Rákóczi-harangját.
Justel József 1793-ban bekövetkezett halála után özvegye, Kristelli Rozália folytatta a műhely működtetését. Ez különösen érdekes részlete az egri ipartörténetnek, hiszen egy olyan korszakban irányított harangöntő vállalkozást, amikor az iparosmesterségeket jellemzően férfiak gyakorolták.
A családi hagyományt később Justel János vitte tovább. Az egri Servita templom számára 1827-ben Flórián-harangot készített, 1828-ban pedig újraöntötte a József-harangot.
Az egri harangöntők munkái így évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszottak a környék templomainak életében.
Érdekesség: a harangöntők a tűzvédelemben is szerepet vállaltak
A harangöntők szakértelme nem korlátozódott kizárólag a templomi harangok készítésére.
A réz és más fémek megmunkálásában szerzett tapasztalatukat különféle szerkezetek, köztük tűzoltóeszközök előállításában is hasznosították.
Justel János és testvére, József négykerekű, úgynevezett gólyanyakú fecskendős tűzoltókocsit is készített. A történeti adatok szerint 1809-ben már öt ilyen eszköz szolgálta Eger tűzvédelmét.
Ez a kevésbé ismert történet jól mutatja, hogy a régi egri iparosok munkája milyen sok területen kapcsolódott a város mindennapi életéhez.
A Fazola-ház és a régi toborzások emléke
A Harangöntő utca másik érdekes történelmi épülete a Fazola-ház, amelyet Toborzóházként is emlegetnek.
Az épület a 18. század első felében épült, majd az 1770-es és 1780-as évek között Vittmann Antal egri festő alakította át.
A ház később a város tulajdonába került, és 1840 és 1903 között katonai toborzóházként használták.
A verbuválás a régi magyar városi élet egyik jellegzetes eseménye volt. A katonai szolgálatra jelentkezőket gyakran zenével, tánccal és ünnepélyes külsőségekkel igyekeztek megnyerni.
A Harangöntő utca tehát nemcsak a régi mesterségekről, hanem Eger katonai és társadalmi múltjáról is mesél.
A mesterség emléke a Dobó István Vármúzeumban
A Harangöntő utca egyik házáról származó, a mesterségre utaló dombormű a Dobó István Vármúzeum gyűjteményébe került.
Ez a különleges emlék bizonyítja, hogy a harangöntés egykor annyira meghatározó része volt az utca életének, hogy az épületek díszítésében is megjelent.
A régi mesterségek tárgyi emlékei azért is fontosak, mert segítségükkel nemcsak az épületek története, hanem az egykor itt dolgozó emberek mindennapjai is megismerhetők.
A Servita Udvarház és a történelmi utcakép
A Harangöntő utca és a szomszédos Servita utca környéke napjainkban is Eger egyik jellegzetes történelmi városrésze.
A fényképen látható Servita Udvarház épülete különösen jól illeszkedik ebbe a környezetbe. Fehér homlokzata, vörös cseréptetője és kőkeretes kapuja a régi egri belváros építészeti hangulatát idézi.
A kapu fölött ma is olvasható a Servita Udvarház felirat. Az épületegyüttesben vendéglátóhelyek és különböző szolgáltatások kaptak helyet.
A Servita Udvarház hivatalos elérhetősége a Servita utca 3. szám alatt található. Az udvar a Harangöntő utca felől is megközelíthető.
Az épületek mögött magasodó várfal és a jellegzetes, vöröses színű vártorony különleges hátteret ad a városrésznek.
A régi és az új funkciók találkozása jól mutatja, miként élhetnek tovább a történelmi belváros épületei a 21. században.
A Harangöntő-ház új szerepe – Kopcsik Marcipánia
Az egykori Harangöntő-ház a modern Eger turisztikai életében is ismertté vált.
A Harangöntő utca 4. szám alatti épületben kapott helyet a Kopcsik Marcipánia, amely Kopcsik Lajos világhírű egri mestercukrász különleges alkotásait mutatja be.
A kiállítás cukorból, marcipánból és más cukrászati alapanyagokból készült művészi munkáival vált ismertté.
Különösen érdekes a párhuzam az épület múltja és újabb rendeltetése között. Egykor fémöntő mesterek dolgoztak itt, később pedig egy másik, rendkívüli kézügyességet és türelmet igénylő mesterség alkotásai kaptak helyet a történelmi falak között.
A vár tövében ma is megmaradt a régi Eger hangulata
A Harangöntő utca egyik legszebb sajátossága, hogy a házak közvetlen közelében magasodnak az egri vár falai.
A történelmi városrészben sétálva különösen jól érzékelhető, milyen szoros kapcsolatban állt egymással a vár és az alatta kialakult polgárváros.
Az utca alacsony épületei, a régi kapualjak, a cseréptetők és a keskeny járdák olyan városképet alkotnak, amely Eger múltjának számos részletét megőrizte.
A közelben található a Minaret, a Servita templom, valamint a Dobó utca és a Dobó tér is, így a Harangöntő utca könnyen beilleszthető egy történelmi belvárosi sétába.
Aki erre jár, nem csupán egy hangulatos kis utcát fedezhet fel. Egy olyan helyen sétálhat, ahol évszázadokon keresztül mesterek dolgoztak, harangok készültek, családok éltek, és ahol a város története ma is ott rejtőzik az épületek falai között.
A Harangöntő utca és a Harangöntő-ház története arra emlékeztet, hogy Eger múltját nemcsak a híres vár, a templomok és a nagy történelmi események formálták, hanem azok a kézművesek is, akiknek munkája generációkon keresztül szolgálta a várost.
Források
Minden, ami Eger – Eger 1963-ban a Minorita templom tornyából
Qulto – Eger helytörténeti ismertetője, Harangöntő utca, Harangöntő-ház és Fazola-ház
Borítókép: Eger, Harangöntő utca, a Servita Udvarház épülete és az egri vár. Fotó: Szinok Gábor.