A 18. század elején Eger neve nemcsak Magyarországon, hanem a távoli Angliában, Írországban és Skóciában is ismert volt. A Rákóczi-szabadságharc éveiben a város és vára rendszeresen bekerült a korabeli brit újságok híradásaiba. A külföldi olvasók figyelemmel kísérhették a kuruc csapatok hadmozdulatait, az egri vár ostromát, a császári helyőrség megadását és a város stratégiai jelentőségét. Egy történeti kutatás most arra is rávilágított, hogy Eger a szabadságharc egyik legfontosabb központjaként jelent meg az európai közvélemény előtt.
Eger története a brit újságok hasábjain
A Dobó István Vármúzeum által szervezett Végvári Konferencián Horváth Réka, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusza mutatta be, miként jelent meg Eger és az egri vár az angol nyelvű sajtóban 1703 és 1711 között.
A kutatásból kiderült, hogy a brit újságok nem csupán rövid hírekben említették a magyarországi eseményeket. Részletesen foglalkoztak a hadjáratokkal, a várak elfoglalásával, a csapatok mozgásával és II. Rákóczi Ferenc tevékenységével.
A korabeli híradásokban Eger többféle névalakban szerepelt. Az angol nyelvű lapokban az Erla, Erlau és Erlaw elnevezésekkel találkozhattak az olvasók.
A kutató elsősorban három korabeli lap, a The London Gazette, a The Daily Courant és a The Dublin Intelligence tudósításait vizsgálta. Ezek az újságok diplomáciai jelentésekből, külföldi hírlapokból és levelezésekből szerezték értesüléseiket.
1703-ban a kurucok körülzárták Egert
A Rákóczi-szabadságharc 1703-ban kezdődött, és hamarosan Eger térségét is elérte. A város és a vár stratégiai jelentősége miatt mindkét hadviselő fél számára fontos célpont volt.
Bercsényi Miklós kuruc csapatai 1703 októberének végén körülzárták Egert. Október 30-án megkezdődtek a tárgyalások, november 4-én pedig a város a kurucok kezére került.
A vár azonban továbbra is a császári helyőrség ellenőrzése alatt maradt. A védők Ferdinand Zinzendorf parancsnoksága alatt ellenálltak, miközben a kuruc csapatok igyekeztek elszigetelni az erődítményt.
Az eseményeknek külföldön is híre ment. A brit újságok már 1703 végén beszámoltak arról, hogy Eger és Kassa vára továbbra is kitart, miközben más magyarországi erődítményeket a felkelők ostromoltak.
II. Rákóczi Ferenc személyesen érkezett Eger alá
1704 márciusában II. Rákóczi Ferenc személyesen is megjelent Eger alatt. A fejedelem tisztában volt azzal, hogy a vár elfoglalása katonai és politikai szempontból egyaránt jelentős eredmény lenne.
Március 7-én megkezdődött a vár ágyúzása, ám az erődítmény ellenállt. A kuruc tüzérség nem tudott döntő károkat okozni a falakban, ezért a katonai nyomás mellett a tárgyalások kerültek előtérbe.
1704 áprilisában megszületett a Forgách–Zinzendorf-megállapodás. Ennek értelmében a császári helyőrségnek meghatározott időn belül át kellett adnia a várat, amennyiben nem érkezik felmentő sereg.
A brit sajtó figyelemmel kísérte a fejleményeket. A The London Gazette 1704 májusában többször is beszámolt az Eger körüli hadműveletekről és Rákóczi csapatainak mozgásáról.
A korabeli hírek azonban nem mindig pontosan vagy időrendben közölték az eseményeket. A diplomáciai jelentések és az újságok között gyakran többhetes késés is előfordult, ezért egyes tudósításokban a város és a vár elfoglalása összemosódhatott.
1705 januárjában a vár is a kurucok kezére került
Az egri vár végül 1705 januárjában került Rákóczi csapatainak birtokába. Az eseményről a The Daily Courant február 8-i száma is beszámolt.
A lap szerint a császári helyőrség megadta magát, és megállapodás született arról, hogy a katonákat Budára kísérik. A tudósítás azonban egy különös fordulatot is megörökített.
A brit újság arról írt, hogy a távozó katonákat Egertől nem messze egy mintegy kétezer fős kuruc csapat megállította, és visszafordulásra kényszerítette. A beszámoló szerint Zinzendorf grófot és több tisztjét is fogságba ejtették.
Ez a történet jól mutatja, hogy a brit sajtó nemcsak a hadműveletek eredményét, hanem a konfliktusok részleteit is igyekezett bemutatni. Ugyanakkor az ilyen híradások állításait a korabeli források sajátosságai miatt történeti kritikával kell kezelni.
Eger a szabadságharc egyik fontos központja lett
A vár elfoglalását követően Eger szerepe tovább növekedett. A város katonai, gazdasági és politikai szempontból is jelentős támaszpontja lett a kuruc mozgalomnak.
A vár erődítményei mellett a város elhelyezkedése, az észak-magyarországi utak kapcsolatai, a környék mezőgazdasági termelése és az utánpótlás biztosításának lehetősége is hozzájárult jelentőségéhez.
Eger nem egyszerűen egy elfoglalt erődítmény volt. Olyan központként működött, amely a hadsereg ellátásában és a szabadságharc irányításában is szerepet kapott.
A kutatás egyik érdekes megállapítása, hogy a The London Gazette Rákóczi tartózkodási helyének említésekor Eger nevét is gyakran használta. A vizsgált 1704–1706 közötti időszakban Érsekújvár után Eger és Szatmár is a kiemelten említett helyszínek közé tartozott.
A külföldi olvasók számára Eger így a magyarországi események egyik fontos földrajzi viszonyítási pontjává vált.
1710-ben ismét a császári csapatok foglalták el Egert
A szabadságharc utolsó szakaszában a katonai helyzet fokozatosan a Habsburg-erők javára változott. 1710 őszén a császári csapatok Eger ellen vonultak, és az erődítmény ismét hadászati célponttá vált.
A város és a vár elvesztése súlyos csapást jelentett a kurucok számára. Eger 1710 végén visszakerült a császáriak kezére.
A londoni újságok ekkor már kevesebb figyelmet fordítottak a városra, a dublini és skót lapok azonban továbbra is beszámoltak az eseményekről.
Az egyik tudósítás külön hangsúlyozta, hogy Eger elfoglalása nehéz helyzetbe hozhatja a felkelőket.
Ennek katonai jelentősége a várban felhalmozott készletekből is megérthető.
Húszezer zsák gabonáról és tízezer zsák lisztről írtak
A korabeli brit híradások egyik legérdekesebb részlete 1711 januárjából származik.
A beszámolók szerint Pálffy János császári hadvezér Eger birtokbavétele után hatalmas készleteket talált a várban: húszezer zsák gabonát, tízezer zsák lisztet és jelentős mennyiségű hadianyagot.
Ezek a korabeli sajtóban közölt adatok, nem pedig mai kutatással önállóan igazolt készletnyilvántartások.
A híradás mindenesetre jól érzékelteti, hogy Eger miért számított fontos katonai központnak. A vár nemcsak védelmi feladatokat látott el, hanem a hadsereg élelmezésében és utánpótlásában is szerepet játszott.
A készletek elvesztése a kurucok számára komoly hátrányt jelenthetett, miközben a császári csapatok ellátását erősíthette.
Hogyan jutottak el az egri hírek Londonba és Dublinba?
A 18. század elején még nem létezett modern hírügynökségi rendszer. Az újságok a diplomáciai levelezésből, kereskedők értesüléseiből, kéziratos hírlapokból és más országok sajtójából dolgoztak.
A magyarországi eseményekről szóló hírek gyakran Bécsen, Hollandián vagy német területeken keresztül jutottak el a Brit-szigetekre.
A hírek terjedése ezért lassú volt, és az egyes újságok eltérő részleteket közölhettek ugyanarról az eseményről.
A kéziratos hírlevelek különösen fontos szerepet játszottak. Ezeket gyakran politikusok, diplomaták és más tájékozott személyek küldték egymásnak, olykor saját megjegyzéseikkel kiegészítve.
A történeti kutatás arra is rámutatott, hogy az újságok és a kéziratos hírek világa szorosan összekapcsolódott.
Eger történelmének kevésbé ismert európai fejezete
Az egri vár neve a legtöbb ember számára ma is elsősorban az 1552-es ostromot, Dobó Istvánt és a törökök elleni hősies védekezést idézi fel.
A vár története azonban nem ért véget a 16. században.
A Rákóczi-szabadságharc idején Eger ismét országos jelentőségű katonai és politikai központ lett. Az angol nyelvű sajtóban megjelent híradások pedig azt bizonyítják, hogy a város eseményeit Európa más részein is figyelemmel kísérték.
A több mint háromszáz éves újságok ma különleges történeti források. Segítségükkel nemcsak azt ismerhetjük meg, mi történt Egerben a szabadságharc idején, hanem azt is, hogyan látták és értelmezték a magyarországi eseményeket a távoli országok olvasói.
Eger történelmének ez a kevésbé ismert fejezete arra emlékeztet, hogy a város múltja évszázadok óta szorosan kapcsolódik Európa történetéhez.
Források
Borítókép: Eger 1704-ben, Ferdinand von Zinzendorf egri várparancsnok korabeli rajzán.