Egerben vannak épületek, amelyek szinte minden városi panorámán felismerhetők, és vannak olyanok, amelyek kissé háttérbe szorulnak a vár, a Bazilika, a Líceum vagy a Minorita templom mellett. A Servita templom valahol a kettő között helyezkedik el.
A várból a város felé tekintve azonban egészen más arcát mutatja. Karcsú, barokk tornya kiemelkedik a környező háztetők közül, mögötte pedig már a mai Eger sűrűbb beépítésű városrészei és a szőlőkkel borított dombok húzódnak.
A Dobó István Vármúzeum felvételén tulajdonképpen több évszázadnyi Eger látható egyszerre.
A török kor után érkeztek Egerbe a szerviták
A Szűz Mária Szolgái, vagyis a szervita rend tagjai Eger török uralom alóli felszabadítása után telepedtek meg a városban. Az Egri Főegyházmegye adatai szerint 1689-ben érkeztek Egerbe.
A rend számára különösen fontos volt a Fájdalmas Anya tisztelete. Ez határozta meg az egri jelenlétüket is, és később ennek köszönhetően alakult ki itt Eger egyik legismertebb búcsújáróhelye.
A ma látható barokk templom a 18. század első felében épült. A források az építés pontos évszámaiban kisebb eltéréseket mutatnak, de abban egyetértenek, hogy az 1730-as évekre a templom már állt. A jellegzetes torony később, 1754-ben készült el.
Ez azért érdekes, mert éppen ez a torony az, amely a várból készült mai fényképen is elsőként vonzza magára a tekintetet.
Török kori épület maradványai is bekerülhettek a templomba
A Servita templom történetének egyik kevésbé ismert részlete, hogy építésekor egy korábbi török kori mecset és iskola falainak, illetve építőanyagának egy részét is felhasználták.
Így az épület nemcsak a barokk Eger emléke.
Közvetett módon a török kori város történetéből is őrizhet részleteket. Ez Egerben különösen izgalmas, hiszen a török uralom után a város számos pontján új épületek emelkedtek a korábbi építmények helyén, miközben azok köveinek egy része tovább élt az új városban.
A templom mellett kialakított rendház építése hosszabb ideig tartott, teljes együttese a 18. század végére nyerte el véglegesebb formáját.
Egy különleges Piéta tette híressé az egri templomot
A templom történetének középpontjában egy fából faragott Piéta áll: a halott Krisztust ölében tartó Fájdalmas Szűzanya ábrázolása.
A szobrot a szerviták bécsi rendtársaiktól kapták.
A hagyomány szerint Preiner Ferenc egri várkapitány súlyos betegségből való gyógyulását is a kegyszobor előtt mondott imádsággal hozták kapcsolatba. A történet híre elterjedt, és egyre többen keresték fel a templomot.
A Fájdalmas Anya tisztelete idővel messze túlnőtt Eger határain.
Volt idő, amikor tízezrek érkeztek ide
Ma nehéz elképzelni, hogy a Servita utca és környéke egy-egy búcsú alkalmával hatalmas zarándoktömeggel telt meg.
Pedig így volt.
A Servita búcsú hosszú időn keresztül Eger egyik legjelentősebb vallási eseményének számított. Palóc, matyó és jász vidékekről is érkeztek zarándokok a Fájdalmas Anya kegyhelyéhez.
Különösen érdekes adat maradt fenn 1939-ből. Az akkori egri sajtó arról számolt be, hogy mintegy 15 ezer ember vett részt a Servita búcsún. A korabeli tudósítás szerint messzi vidékekről érkeztek csoportok, az utcákon énekszó hallatszott, a menetben pedig virágokkal díszített keresztek és Mária-szobrok vonultak.
Más időszakokban ennél is nagyobb, akár több tízezres tömegről szólnak a helytörténeti adatok.
Vagyis az a ma viszonylag csendes utca, amelyen néhány perc alatt végigsétálhatunk, egykor Eger egyik legforgalmasabb zarándokútja lehetett.
A templom tornya 1939-ben új külsőt kapott
A régi újságok egy olyan apró részletet is megőriztek, amelyet ma már kevesen ismerhetnek.
Az 1939-es Servita búcsú előtt a templom külsejét megújították, és a torony új sisakot kapott. A korabeli egri lap szerint az új, barokk formavilághoz igazodó toronytetőt Vágner József építészmérnök tervezte.
Így annak a toronynak a látványa, amely ma a várból készült panorámán meghatározza a környék képét, maga is több építési és átalakítási korszak történetét hordozza.
Balkay Pál műve a templomban
A templombelső egyik jelentős műalkotása a főoltárkép.
Alkotója Balkay Pál, a 19. század első felének Egerhez szorosan kötődő festője. A kép Szent János evangélistát ábrázolja.
A templom szobrászati díszítésében is jelentős mesterek dolgoztak. A városi értéktár adatai szerint többek között Singer Mihály egri szobrász nevéhez kapcsolódnak az épület egyes szobrászati részletei.
Különösen értékes a rendház egykori refektóriuma, vagyis ebédlője is. A 18. századi faburkolattal kialakított helyiség díszítésében Kracker János Lukács munkája is megjelenik.
Így a kívülről viszonylag visszafogottnak látszó épületegyüttes Eger barokk művészetének több fontos szereplőjét is összekapcsolja.
A föld alatt még régebbi Eger nyomai kerültek elő
A környék története azonban nem a szervitákkal kezdődött.
2021-ben a Dobó István Vármúzeum régészei a rendház melletti területen végeztek feltárást. A kutatás során nemcsak török kori, hanem Árpád-kori leletek is előkerültek.
A régészek többek között egy tapasztott, paticsfalú épület és egy tűzhely maradványait találták meg.
Ez különösen fontos adalék: azt bizonyítja, hogy a mai Servita utca környezetének története jóval a barokk templom felépítése előtt elkezdődött.
Amikor tehát ma végigsétálunk ezen a városrészen, több mint nyolcszáz év egymásra rakódott emlékei fölött járhatunk.
Servita utca? Egykor Régiposta utca is volt
Maga az utca neve is külön történetet rejt.
A Minden, ami Eger oldalán nemrég részletesen bemutattuk, hogy a mai Servita utca belvároshoz közelebb eső szakaszát a 19. században Régiposta utcának is nevezték.
Ennek nagyon egyszerű oka volt: hosszú időn keresztül itt működött Eger postahivatala.
Breznay Imre helytörténeti feljegyzése szerint a posta az úgynevezett Devera-féle házban működött egészen az 1850-es évekig. A posta később elköltözött, az emléke azonban még hosszú ideig fennmaradt az utca nevében.
A 20. század újabb névváltozást hozott: a szocializmus évtizedeiben Május 1. utcaként szerepelt.
Ma ismét Servita utca.
Kevés egri utcanév mögött találunk ennyire különböző korszakokat: szerzetesrendet, búcsújárást, régi postahivatalt és a 20. századi várostörténetet.
A saját blogunkon is többször feltűnt ez a környék
A Minden, ami Eger korábbi cikkeiben már több alkalommal eljutottunk erre a városrészre.
Egy korábbi belvárosi sétánkon a Dobó tértől a Minaret mellett haladva érkeztünk el a Servita templomhoz. Egy 1963-as, a Minorita templom tornyából készült fényképen pedig egészen más nézőpontból láthattuk ugyanezt a környéket.
Nemrég külön cikkben idéztük fel a Régiposta utca történetét is.
A mostani fénykép ezekhez egy újabb nézőpontot ad.
Egyetlen fényképen a régi és a mai Eger
A Dobó István Vármúzeum felvétele azért különösen szép, mert a Servita templomot nem önmagában mutatja.
Előtérben ott húzódik az egri vár fala. Mögötte a barokk templom tornya emelkedik ki a vörös háztetők közül, majd fokozatosan megjelenik a 20. és 21. századi város. A háttérben pedig ott vannak az Eger környéki szőlőültetvények és dombok.
Kőfal, barokk torony, régi házak, lakóépületek és szőlőhegyek.
Talán éppen ettől annyira egri ez a látvány.
A Servita templom tornya évszázadok óta része ennek a városképnek. Alatta pedig egy olyan utca húzódik, amelynek történetében szerzetesek, zarándokok, postakocsik és egri polgárok generációi hagyták ott a nyomukat.
Források
Minden, ami Eger – Levelek nyomában – amikor még a mai Servita utcában működött Eger postahivatala
Korábbi cikk megnyitása
Minden, ami Eger – Séta a város szívében: Dobó tér – Dobó utca – Minaret – Servita templom – Piac
Korábbi cikk megnyitása
Minden, ami Eger – Eger 1963-ban a Minorita templom tornyából – egyetlen fényképen a régi belváros
Korábbi cikk megnyitása
Eger város értéktára – Egri Fájdalmas Anya Servita templom
Forrás megnyitása
Egri Főegyházmegye – A szeretet együtt jár a szenvedéssel – Fájdalmas Anya búcsú Egerben
Forrás megnyitása
Eger város – Érdekes leletekre bukkantak régészek a Servita utcában
Forrás megnyitása
Hungaricana – Eger, 1939. szeptember 19. – tudósítás a Servita búcsúról
Forrás megnyitása
Eger történeti ismerettára – Az egri utcák régi nevei
Forrás megnyitása
Borítókép: Eger látképe a várból, előtérben a Servita templommal. Fotó: Dobó István Vármúzeum.