Eger színházi múltja jóval régebbre nyúlik vissza, mint a ma ismert Gárdonyi Géza Színház története. Vándortársulatok, lelkes diákszínjátszók, ünnepelt művészek és felejthetetlen előadások formálták a város kulturális életét. Az 1907. október 13-án, 119 évvel ezelőtt született Dajka Margit színésznő évfordulója alkalmat ad arra, hogy felidézzük az egri színjátszás egykori szereplőit, a régi színház hangulatát és azokat az időket, amikor egy-egy bemutató valódi társadalmi eseménynek számított.
Amikor még nem volt állandó színháza Egernek
Az egri színjátszás története a 18. század közepéig vezethető vissza. A városban már jóval az állandó színházépület megjelenése előtt rendeztek színielőadásokat, elsősorban az egyházi oktatási intézményekben.
1754-ben a jezsuita gimnázium diákjai magyar nyelvű színielőadással léptek közönség elé. Ezek a korai iskolai színjátékok a tanítás és a nevelés részét képezték, ugyanakkor fontos szerepük volt a magyar nyelvű színjátszás fejlődésében.
A következő évtizedekben az iskolai előadások mellett fokozatosan megjelentek a hivatásos társulatok is. 1815-ben már magyar nyelven játszó vándorszínészek tartottak előadást Egerben.
A 19. században a vándortársulatok rendszeresen felkeresték a várost. A színészek gyakran néhány hétre érkeztek, majd továbbindultak más településekre. Repertoárjukban népszínművek, vígjátékok, történelmi drámák és zenés darabok egyaránt szerepeltek.
Eger polgársága egyre nagyobb érdeklődést mutatott a színház iránt. A színielőadások nem csupán szórakozást jelentettek, hanem a társasági élet fontos alkalmai is voltak.
A régi Aréna és az egri közönség
1884-ben jelentős változás történt: felépült az Aréna, a város fából készült színházépülete.
A nyári színkör közel két évtizeden keresztül szolgálta az egri közönséget. Bár egyszerűbb körülményeket biztosított, mint a későbbi kőszínház, fontos állomása volt a helyi színházi élet fejlődésének.
Az Aréna színpadán különböző vándortársulatok váltották egymást. Az előadások között népszerű vígjátékok, operettek és magyar történelmi darabok szerepeltek.
A színkör történetének egyik különleges eseménye az utolsó előadás volt: 1903-ban Gárdonyi Géza Annuska című művével búcsúztak a régi épülettől.
A korabeli sajtó lelkesedéssel számolt be arról, hogy Eger végre állandó, korszerű színházat kaphat. Az Egri Ujság 1903 augusztusában már arról írt, hogy a város közönsége és a színház ügyét támogató bizottság egyaránt elkötelezett az új épület megvalósítása mellett.
1904. augusztus 20. – megszületett az egri kőszínház
Az egri színháztörténet egyik legjelentősebb dátuma 1904. augusztus 20.
Ezen a napon ünnepélyesen megnyitották a Városi Színházat, amelynek terveit Légmann Imre állami főmérnök és Bárány Géza városi mérnök készítette. Az építkezést Mátray Sándor egri építőmester végezte.
Az új épület közel hatszáz néző befogadására volt alkalmas. A földszinti és emeleti páholyok, a karzat és a korszerű színpad az akkori vidéki színházi élet jelentős létesítményévé tették.
A megnyitó különlegessége az volt, hogy Gárdonyi Géza személyesen is részt vett az ünnepségen.
Az író erre az alkalomra készítette el Dobó István szelleme című előjátékát, amelyben az egri vár történelmi emlékezete elevenedett meg.
A színpadon a vár Sötét kapuját ábrázoló díszlet jelent meg, majd Dobó István alakja lépett a közönség elé.
Az ünnepi előjáték után Dobsa Lajos István, első magyar király című ötfelvonásos történelmi drámáját mutatták be.
A megnyitó előadáson Balla Kálmán társulata szerepelt. A korabeli beszámoló szerint a nézőtér minden helye megtelt, az ünnepség pedig Eger kulturális életének emlékezetes eseményévé vált.
Akiknek a nevét ma már kevesebben ismerik
Az egri színháztörténet nemcsak az épületekről, hanem azokról a művészekről is szól, akik hosszabb-rövidebb időre a város közönségének kedvenceivé váltak.
A századforduló környékén Balla Kálmán, Palágyi Lajos és Kardos Géza társulatai is fontos szerepet játszottak az egri színházi életben.
Balla Kálmán neve különösen az 1904-es színházavatóhoz kapcsolódik. Társulata részt vett az ünnepi előadásban, amely az új egri kőszínház történetének kezdetét jelentette.
Palágyi Lajos együttese a következő években vált ismertté a városban. Az ő társulata már abban az időszakban játszott az épületben, amikor a színház mellett a mozgófénykép is megjelent Eger kulturális életében.
Kardos Géza neve szintén fennmaradt a régi egri színház történetét felidéző visszaemlékezésekben.
A korabeli színészek helyzete sok szempontból különbözött a mai művészekétől. A vidéki társulatok tagjai gyakran költöztek egyik városból a másikba, rövid próbaidő alatt készültek fel új szerepeikre, és egyetlen évadban számos különböző műfajban kellett helytállniuk.
A közönség ugyanakkor személyesen is ismerhette kedvenceit. Egy-egy sikeres előadás után a színészek neve hosszú időre megmaradhatott a helyi emlékezetben.
Blaha Lujza is kapcsolódott az egri színházhoz
A régi egri színjátszás egyik érdekes fejezete Blaha Lujza vendégszereplése.
A nemzet csalogányaként emlegetett művésznő a magyar színháztörténet egyik legnépszerűbb alakja volt.
Balla Kálmán színigazgató vendégként Egerbe is szerződtetni tudta a művésznőt, ami jól mutatja, hogy a város színházi élete már a századfordulón is képes volt országosan ismert szereplőket fogadni.
Az ilyen vendégjátékok különleges alkalmat jelentettek a vidéki közönség számára. A nagynevű színészek fellépései rendszerint fokozott érdeklődést váltottak ki, és hozzájárultak a helyi színházi élet rangjának növekedéséhez.
Amikor a színház mozivá is változott
Kevesen tudják, hogy az egri színház története szorosan összekapcsolódott a mozgókép elterjedésével.
1908-ban az első egri mozgófénykép-vállalat a színház épületében kezdte meg vetítéseit.
A nézők így ugyanabban az épületben találkozhattak a hagyományos színjátszással és a korszak új technikai csodájával, a mozival.
A későbbi évtizedekben a Palota mozi is az épületben működött. A mozit 1948-ban, magát a színházépületet pedig 1949-ben államosították.
A színház és a mozi együttélése jól érzékelteti, hogyan változott a város kulturális élete a 20. század első felében.
1955 – az önálló egri társulat megszületése
Az egri színjátszás történetének újabb fordulópontja 1955-ben következett be.
A második világháború után már felmerült egy állandó helyi társulat létrehozásának gondolata, ám ennek megvalósítására még egy évtizedet kellett várni.
1955-ben Ruttkay Ottó vezetésével önálló egri színtársulat alakult.
Az épületet korszerűsítették, megújították a világítástechnikát, és javították a művészek munkakörülményeit.
Az új korszak ünnepélyes megnyitójára 1955. október 23-án került sor.
A közönség ismét Gárdonyi Géza Dobó István szelleme című előjátékát láthatta, majd az Annuska következett.
A színház ekkor vette fel Gárdonyi Géza nevét.
A két bemutató közötti ötvenegy esztendő alatt sok minden megváltozott Egerben, de az író és a város színházi életének kapcsolata továbbra is meghatározó maradt.
Az egri színpad régi kedvencei
A Minden, ami Eger blog korábbi, Iskolaváros és kulturális központ című írásában is szerepelnek azok a művészek, akik az önálló egri társulat első korszakának meghatározó alakjai voltak.
Közéjük tartozott Kovács Mária, Lehoczky Éva, Fontos Magda, Kopetty Lia, Szende Bessy, Olasz Erzsébet, Magda Gabi, Solti Bertalan, Kautzky Ervin és Kanalas László.
Ezek a nevek ma már elsősorban a régi színházi emlékekben, műsorfüzetekben és visszaemlékezésekben élnek tovább.
Pedig egykor ők jelentették az egri színpad mindennapjait.
A színészek nemcsak drámai előadásokban, hanem vígjátékokban, operettekben és zenés produkciókban is szerepeltek.
A közönség számára a színház fontos találkozóhely volt. A bemutatók, az ünnepi előadások és a vendégjátékok a város társasági életének is részét képezték.
A Rossztemplom különleges színházi évei
Az 1960-as évek elején ismét jelentős változás történt.
A régi színházépületet 1961 és 1964 között nagymértékben átépítették. A munkálatok során az eredeti épület jelentős részét lebontották, csupán a színpad és egyes oldalfalak maradtak meg.
A társulatnak ideiglenes játszóhelyre volt szüksége.
Ekkor került előtérbe a Trinitárius utcai egykori templom, amelyet a köznyelv Rossztemplomként emlegetett.
A különleges épületben már korábban is működött kamaraszínház, az átépítés idején pedig az egri színjátszás egyik legfontosabb helyszínévé vált.
Az egykori templomtér egészen más hangulatot biztosított, mint a hagyományos színházépület.
A művészeknek alkalmazkodniuk kellett az eltérő térviszonyokhoz, a közönség pedig szokatlan környezetben találkozhatott az előadásokkal.
Ez az időszak külön fejezete Eger színháztörténetének.
Egy legendás búcsúelőadás: A denevér
június 30-án különleges este zajlott a régi színház falai között.
A társulat Johann Strauss A denevér című operettjét adta elő.
A nézők akkor még nem feltétlenül tudhatták, hogy ez lesz az utolsó előadás a régi épületben.
A függöny legördülése után a közönség tapssal búcsúztatta a szereplőket.
Az épületet hamarosan átépítették, és ezzel végleg eltűnt a régi egri színház belső világának jelentős része.
A korábbi páholysorok és a századfordulós nézőtér hangulata már nem tért vissza eredeti formájában.
Az újjáépített színház 1964 decemberében nyitotta meg kapuit. Az ünnepi alkalomra az Egri csillagok színpadi változatát tűzték műsorra.
A színház újabb újjászületése
A következő évtizedek sem voltak változásoktól mentesek.
Az egri társulatot az 1960-as évek második felében összevonták a miskolcival, így a város ismét elveszítette önálló színházi együttesét.
A helyi színházi élet azonban nem szűnt meg.
1975-ben megalakult az Agria Játékszín, amely új lehetőségeket teremtett az egri színjátszás számára.
1985-ben Szikora János vezetésével újabb szervezeti változás kezdődött. A következő évben Gali László került a színház élére, és megkezdődött az önálló társulat újjászervezése.
Az új együttes az 1987–1988-as évadban mutatkozott be.
A színház történetében ez újabb fontos fordulópontot jelentett: Eger ismét saját művészekkel és önálló előadásokkal rendelkező színházi központtá válhatott.
Dajka Margit és a vidéki színjátszás öröksége
október 13-án Nagyváradon született Dajka Margit, a 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő művésze.
Pályafutását fiatalon kezdte. Nagyvárad és Kolozsvár után Miskolcon, majd Szegeden játszott, később a fővárosi színházak ünnepelt színésznője lett.
Színpadi szerepei mellett olyan filmekben is emlékezetes alakítást nyújtott, mint a Liliomfi és a Macskajáték.
Művészetében különleges módon találkozott a humor, a drámaiság és az emberi érzékenység.
Bár az egri színházhoz fűződő közvetlen fellépéséről nem áll rendelkezésre igazolt adat, pályafutása jól példázza a magyar vidéki színjátszás jelentőségét.
A 20. század számos nagy művésze vidéki társulatoknál szerezte első tapasztalatait, mielőtt országos ismertségre tett szert.
Az egri színház történetében is sok olyan színész található, akinek munkássága a vidéki magyar színházkultúra értékes részét alkotja.
A színház, amely generációk emlékeit őrzi
A Gárdonyi Géza Színház épülete ma is Eger egyik meghatározó kulturális intézménye.
Az 1904-es megnyitó óta eltelt több mint százhúsz év alatt az épület többször átalakult, a társulatok változtak, és a színházi ízlés is folyamatosan formálódott.
A régi páholyok, az egykori Aréna, a Rossztemplom előadásai és az első önálló egri társulat művészei azonban továbbra is a város kulturális örökségéhez tartoznak.
A Minden, ami Eger korábbi, Eger, a legendák városa című összeállítása is felidézte a színház épületének történetét, az 1955-ös önállósodást és a későbbi átépítéseket.
Ezek a visszatekintések azért fontosak, mert a színház története nem kizárólag a nagynevű művészek és a híres előadások története.
Hozzátartoznak azok a kevésbé ismert színészek, rendezők, díszletezők, zenészek és színházi dolgozók is, akik évtizedeken keresztül gondoskodtak arról, hogy esténként felgördülhessen a függöny.
És hozzátartozik a közönség is.
Azok az egri családok, amelyek generációkon át jártak előadásokra, megőrizték a régi műsorfüzeteket, emlékeztek egy-egy kedvenc színészre, vagy éppen életük első színházi élményét szerezték meg a Hatvani kapu téri épületben.
Mert egy város színházának történetét nemcsak az előadások és a bemutatók dátumai őrzik, hanem az emberek emlékei is.
Az egri színjátszás több mint két és fél évszázados múltja azt bizonyítja, hogy a színház mindig fontos része volt a város életének. A régi társulatok és elfeledett művészek emléke pedig ma is ott él a Gárdonyi Géza Színház falai között.
Források
Minden, ami Eger – Iskolaváros és kulturális központ
Minden, ami Eger – Eger, a legendák városa
Gárdonyi Géza Színház – Történetünk
Gárdonyi Géza Színház – Huszonkilenc, Gárdonyi Retro
Nemzeti Archívum – Városkép: Eger, Gárdonyi Géza Színház, 1956
Nemzeti Archívum – Rikkancsból színészlegenda: Dajka Margit
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Dajka Margit életrajza
Borítókép: Az egri Gárdonyi Géza Színház őszi környezetben. Fotó: Szinok Gábor.