Eger északi határában, a Bükk lábánál található egy különleges vidék, amelyet sokan ismernek, mégis kevesen tudják, mennyi történetet őriz. Almár ma elsősorban csendes, erdőkkel övezett környezetéről, hétvégi házairól és természetközeli hangulatáról ismert. Pedig a völgy múltja jóval gazdagabb annál, mint amit egy kellemes kirándulás során első pillantásra észrevehetünk.
Volt idő, amikor a környéken szenet bányásztak, keskeny nyomközű vasút szállította a kitermelt nyersanyagot, később pedig kirándulókat és gyermekeket vittek a vonatok az Almár-völgybe. A tájban ma is felfedezhetők ennek az egykor mozgalmas világnak a nyomai.
Almár története egyúttal Eger fejlődésének kevésbé ismert fejezete is: a város és a Bükk találkozásánál fekvő terület egyszerre volt gazdasági térség, közlekedési útvonal, kirándulóhely és a természethez közelebb vágyó egriek kedvelt vidéke.
Ahol Eger lassan átadja helyét a Bükknek
Almár különleges fekvését az adja, hogy itt a városi környezet fokozatosan hegyvidéki tájjá alakul. Felnémetet elhagyva az Eger-patak völgye egyre határozottabban vezeti az utazót a Bükk irányába.
A környező domboldalakat erdők, rétek, kisebb kertek és hétvégi ingatlanok váltják. A völgyben haladó utak és a vasút nyomvonala a természetes domborzathoz alkalmazkodik.
Almár nem olyan település, amelynek történelmi főtere, nagy temploma vagy városi központja lenne. Sajátosságát éppen a szétszórtabb beépítés, a természeti környezet és a város közelsége adja.
Az itt élők számára a környék egyik legfontosabb értéke a nyugalom. Az erdők közelsége, a madárhangok és a változatos domborzat egészen más hangulatot teremtenek, mint Eger forgalmasabb részein.
A völgy azonban nem mindig volt ilyen csendes.
Amikor még szénbányászat folyt az Almár-völgyben
Almár múltjának egyik legérdekesebb, ma már kevéssé ismert fejezete az 1920-as évekhez kapcsolódik.
1921 februárjában megalakult az Érseki Bánya és Ipartelepek Részvénytársaság, amely Szarvaskő térségében, az Almár-völgy felső részén szénlelőhelyek után kutatott.
A kutatások eredményeként a Töviskes-hegy oldalában megnyitották a Szent János-tárót.
A vállalkozás komoly tervekkel indult. A kitermelt szén elszállításához önálló, keskeny nyomközű vasútvonalra volt szükség, amely az Eger–Putnok vasútvonalhoz csatlakozott volna.
február 21-én megtartották a tervezett vasút hatósági bejárását, és engedélyezték a szükséges iparvágány, átrakóhely és bányavasút kialakítását.
A tervezett vonal hossza mintegy 5,5 kilométer volt.
A bányászat kezdetben ígéretesnek bizonyult. A fennmaradt adatok szerint 1922-ben 2790 tonna szenet termeltek ki, 1923-ban már 15 347 tonnát, 1924-ben pedig 16 310 tonnát.
Ezek a számok jól mutatják, hogy az Almár-völgy néhány esztendőre valódi ipari területté vált.
A kitermelés azonban nem bizonyult tartósnak. A Szent János-táróban 1926-ban megszűnt a szénbányászat, az iparvágány használatára kötött szerződést pedig 1928-ban felmondták.
Az egykori bánya és a hozzá kapcsolódó vasút története így alig néhány év alatt lezárult.
A kisvasút, amely hidakon és sziklás hegyoldalakon haladt
Az almári bányavasút nem egyszerű sínszakasz volt.
A mérnököknek a szűk völgyben, a patakok és a meredek hegyoldalak között kellett kialakítaniuk a nyomvonalat.
A vasút az Eger-patakot és az Almár-patakot is keresztezte. Több hidat építettek, a pályát helyenként sziklás hegyoldalba vágták.
Az egykori nyomvonal egyik különösen látványos műtárgya egy körülbelül 35 méter hosszú völgyhíd volt, amely az Almár-patak fölött vezette át a szerelvényeket.
A híd magasságát a vasúttörténeti terepbejárások mintegy tíz méterre becsülték.
A vonal mentén olyan helynevek is fennmaradtak, mint Pirittyó, Villó-bérc és Verőforrás.
Ezek ma már inkább a helytörténet és a régi vasutak kutatói számára ismerősek, pedig egykor a völgy közlekedési életének részei voltak.
A vasút nyomai közül több műtárgymaradványt, régi töltésszakaszt és határkövet is dokumentáltak.
Külön érdekesség, hogy a korabeli építési engedélyben kikötötték: a vasút építéséhez lehetőség szerint hazai ipari termékeket kell felhasználni.
Az almári kisvasút története tehát nemcsak helyi érdekesség, hanem a két világháború közötti magyar iparfejlesztés egyik kisebb, mára szinte elfeledett emléke is.
Az egri úttörővasút és a kirándulások emléke
Az Almár-völgy vasúti múltja nem ért véget a szénbányászat megszűnésével.
Évtizedekkel később ismét felmerült, hogy a környék vasúti adottságait a város lakóinak szolgálatába állítsák.
1960 nyarán olyan elképzelés született, hogy a felnémeti út mentén működő gazdasági kisvasutat úttörővasúttá alakítják.
Az ötlet idegenforgalmi szempontból is vonzónak tűnt. Eger környékén ekkor már jelentős hagyományai voltak a természetjárásnak, és az Almár-völgy alkalmas célpontnak látszott a gyermekek, családok és kirándulócsoportok számára.
Korabeli visszaemlékezések szerint ünnepélyes megnyitót is tartottak, amelyen sok száz gyermek utazott a romantikus Almár-völgybe.
A kisvasút így egy időre egészen más szerepet kapott, mint az egykori bányászati időszakban.
A szénszállítás helyett a kirándulás, a közösségi élmény és a természet megismerése került előtérbe.
Az egri úttörővasút története ma már különleges helyet foglal el a város közlekedési emlékei között. Kevesen tudják, hogy Egerben is létezett ilyen kezdeményezés, amely a Bükk közelségére építve kívánt új kikapcsolódási lehetőséget teremteni.
Fontos ugyanakkor megkülönböztetni az 1920-as évek érsekségi bányavasútját a későbbi gazdasági és úttörővasúti időszaktól. A történetük ugyanahhoz a térséghez kötődik, de nem tekinthetők automatikusan ugyanannak a változatlan vasútvonalnak.
A nagyvasút, amely ma is hozzátartozik Almár képéhez
Almár történetének másik fontos szereplője az Eger–Putnok vasútvonal.
A vasutat 1908-ban nyitották meg, és hosszú időn keresztül jelentős szerepet játszott a Bükk nyugati oldalának közlekedésében.
A szerelvények Egerből Felnémet, Almár, Szarvaskő és Bélapátfalva érintésével jutottak Szilvásváradra, majd tovább az északi települések felé.
A vasút nemcsak személyszállításra szolgált. Az ipari és mezőgazdasági áruk, a faanyag, a kő és más nyersanyagok szállításában is fontos szerepe volt.
A Minden, ami Eger korábbi írásában már részletesen bemutattuk a legendás „Kispiros” történetét, amely egykor Egerből egészen Putnokig közlekedett.
A vonal északi szakaszán 2009 decemberében megszűnt a menetrend szerinti személyszállítás.
Az Eger és Szilvásvárad közötti vasúti kapcsolat azonban továbbra is a térség egyik jellegzetes közlekedési eleme.
Almár környékén a vasút különösen szép tájon halad át. A sínek a völgy vonalát követik, a környező hegyoldalak pedig szinte körülölelik a pályát.
Egy lassan haladó vonat ablakából egészen más arcát mutatja a Bükk, mint az országútról.
A régi kertek és a hétvégi házak világa
Almár fejlődésének másik fontos fejezete a kertekhez és a természetközeli pihenéshez kapcsolódik.
Eger környékén régóta jelentős hagyománya van a szőlő- és kertművelésnek. A város határában található dűlők, kisebb gazdaságok és hétvégi telkek sok család életében játszottak szerepet.
Almár esetében is meghatározóvá váltak a kisebb kertek, gyümölcsösök és hétvégi ingatlanok.
A 20. század második felében a városok környéki kiskertek különösen fontos szerepet kaptak. Sokan a hétvégéket kertészkedéssel, gyümölcstermesztéssel vagy egyszerűen pihenéssel töltötték.
Az ilyen területek nemcsak gazdasági, hanem közösségi jelentőséggel is bírtak.
A családok együtt dolgoztak a kertekben, a szomszédok ismerték egymást, a hétvégi házak pedig gyakran több nemzedék emlékeit őrizték.
Almár egyes részein ma is érzékelhető ez a hangulat.
A kisebb házak, kerítések, kertek és erdőszéli telkek sajátos átmenetet alkotnak a városi és a vidéki élet között.
Miért különleges Almár természeti környezete?
Az Almár-völgy egyik legnagyobb értéke a változatos természeti környezet.
A völgyek, patakpartok, erdőszélek és domboldalak különböző élőhelyeket alkotnak, amelyek számos növény- és állatfaj számára biztosítanak megfelelő körülményeket.
A környéken a lombos erdők madárvilága különösen érdekes lehet a természetkedvelők számára.
A cinegék, harkályok, rigók és más erdei madarak hangja a csendesebb részeken gyakran hallható. A nagyobb erdőtömbökben őzek, vaddisznók és rókák is előfordulhatnak.
A természetjárók számára a völgy különösen tavasszal és ősszel kínál szép élményeket.
Tavasszal a friss lomb, az erdei virágzás és a madárdal adja a táj hangulatát.
Nyáron a fák árnyéka és a völgyek sajátos fekvése kellemesebb környezetet teremthet a napsütötte városi utcákhoz képest, bár a tényleges hőmérsékletet mindig az időjárási viszonyok határozzák meg.
Ősszel a sárguló, vörösödő és barnuló lombkoronák teszik különlegessé a környéket.
A Bükk erdeinek őszi színvilága Almár térségében is látványos, különösen a völgyoldalak és az erdőszegélyek mentén.
Az Eger-patak szerepe a táj kialakulásában
Az Eger-patak nemcsak a város belterületén meghatározó vízfolyás.
Észak felé haladva a patak völgye a közlekedési útvonalak és a települések elhelyezkedését is befolyásolta.
Almár és Szarvaskő térségében jól megfigyelhető, hogyan alkalmazkodtak az utak és a vasút a természetes völgyhálózathoz.
A patakok mentén kialakuló nedvesebb élőhelyek fontos részei a helyi ökológiai rendszernek.
A vízfolyások környezetében más növénytársulások jelenhetnek meg, mint a szárazabb domboldalakon.
A kisebb vízfolyásoknak ugyanakkor a csapadékviszonyok változása miatt egyre nagyobb figyelmet kell szentelni.
A tartósan száraz időszakok, a hirtelen lezúduló esőzések és a vízvisszatartás kérdése a Bükk előterében is fontos természetvédelmi és vízgazdálkodási szempont.
Almár esetében ezért a természeti értékek megőrzése nem választható el a völgy vízháztartásának és erdőállományának védelmétől.
Egy kevésbé ismert kirándulóhely Eger közelében
Almár azoknak lehet igazán érdekes, akik nem feltétlenül a legismertebb turisztikai látványosságokat keresik.
Itt nincs szükség nagy programra ahhoz, hogy valaki kikapcsolódjon.
Egy erdőszéli séta, a vasútvonal környezetének megfigyelése vagy a domboldalak őszi színeinek felfedezése önmagában is élményt jelenthet.
A környék a fotózás szerelmeseinek is sok lehetőséget kínál.
A völgyek változó fényviszonyai, az erdei utak, a régi kertek és a vasút közelsége különleges hangulatú felvételek készítésére adhat alkalmat.
Különösen szép lehet a táj a kora reggeli órákban, amikor a völgyekben helyenként pára jelenik meg, vagy késő délután, amikor az alacsonyabban járó nap megvilágítja a domboldalakat.
A régi bányavasút maradványainak felkeresése ugyanakkor körültekintést igényel. A régi műtárgyak, hídromok és egykori bányaterületek nem feltétlenül biztonságosak, ezért a kirándulóknak célszerű a kijelölt, járható útvonalakat választaniuk.
Almár és Szarvaskő – két különböző világ találkozása
Almár és a közeli Szarvaskő története több ponton összekapcsolódik.
Mindkét terület életében meghatározó volt a Bükk közelsége, a vasút és a környező hegyvidék gazdasági hasznosítása.
Szarvaskő látványos sziklaformációival, középkori várának emlékeivel és különleges földtani adottságaival vált ismertté.
Almár ezzel szemben kevésbé látványos történelmi emlékeket őriz, de éppen ezért tartogat meglepetéseket.
Az egykori szénbányászat, a bányavasút és az úttörővasúti kezdeményezés olyan történeti rétegeket jelentenek, amelyek a táj mai képéből már csak nehezen olvashatók ki.
A két terület együtt mégis jól bemutatja, hogyan alakította az ember a Bükk peremvidékét az elmúlt évszázadokban.
Almár ma – nyugalom, természet és megőrzendő értékek
2026-ban Almár egyik legnagyobb vonzereje továbbra is a természeti környezet közelsége.
A városból viszonylag gyorsan elérhető, mégis egészen más életérzést kínál, mint Eger történelmi belvárosa.
A környék fejlődése ugyanakkor kérdéseket is felvet.
Hogyan őrizhető meg a természetközeli jelleg a lakó- és üdülőfunkciók változása mellett? Milyen szerepet kaphatnak a régi vasúti és ipartörténeti emlékek a helyi értékek bemutatásában? Megmaradhatnak-e azok a csendes erdei utak és völgyek, amelyek miatt Almár sokak számára különleges?
A válaszok nemcsak az itt élők számára fontosak.
Eger egyik legnagyobb értéke éppen az, hogy a történelmi városból rövid idő alatt elérhető a Bükk természeti világa.
Almár ennek az átmenetnek az egyik legszebb példája.
Egy völgy, amely sokkal több figyelmet érdemelne
Almár története jól mutatja, hogy Eger múltja nem ér véget a belváros műemlékeinél.
A város határában olyan helyek találhatók, amelyek sajátos, kevéssé ismert történeteket őriznek.
Az Almár-völgyben egykor bányászok dolgoztak, kisvasutak közlekedtek, gyermekek indultak kirándulni, később pedig családok alakítottak ki kerteket és hétvégi otthonokat.
Ma már leginkább a természet csendje határozza meg a környéket.
Aki azonban ismeri a múltját, egészen más szemmel tekinthet erre a vidékre.
Egy régi töltés, egy elfeledett hídmaradvány vagy egy erdőbe vezető út már nem csupán a táj része, hanem egy olyan korszak emléke, amikor az Almár-völgy jóval mozgalmasabb életet élt.
Talán éppen ez Almár legnagyobb különlegessége: miközben Eger egyik legnyugodtabb környéke, múltjában ott rejlik a város iparának, közlekedésének, természetjárásának és mindennapi életének számos elfeledett története.
Források
Almár – Eger zöld kapuja a Bükk lábánál – Minden, ami Eger
A Bükk legendás vasútja – A szilvásváradi Kispiros története – Minden, ami Eger
Az érsekség bányavasútja – Kisvasut.hu