Eger mai főterén egykor nem turisták és rendezvények sokasága, hanem kereskedők, iparosok, kofák és vásárlók töltötték meg a teret. A Dobó István tér régi neve, a Piac tér is erről a múltról árulkodik. A város történetének egyik fontos dátuma 1702. október 20., amikor I. Lipót király hetivásárok tartására adott szabadalmat Egernek. A 324 évvel ezelőtti rendelkezés a török uralom után újjászerveződő város gazdasági életének jelentős állomása volt. A vásárnapok rendjéről, a zsúfolt piactérről, a fabódék lebontásáról és az egri kereskedelem változásairól több érdekes adatot is megőrzött a helytörténet.
Amikor a király szabályozta az egri vásárokat
Egerben a vásározás hagyománya jóval régebbi a 18. századnál. A középkori városban már tartottak vásárokat, a mai Dobó tér elődje pedig hosszú időn át a helyi kereskedelem központjaként szolgált.
A török uralom 1687-es megszűnését követően a város gazdasági élete fokozatosan újjászerveződött. A kereskedelem számára különösen fontos volt a rendszeres vásártartás jogi szabályozása.
I. Lipót király 1702. október 20-án kelt rendeletével hetivásárok tartására adott szabadalmat Egernek.
A királyi engedély nem azt jelentette, hogy korábban nem lehetett vásározni a városban. A rendelkezés a rendszeres hetivásárok megtartásának jogát biztosította.
A vásárok a város lakosságának ellátásában és a környező településekkel fenntartott gazdasági kapcsolatokban egyaránt fontos szerepet játszottak.
A helyi termelők értékesíthették áruikat, az iparosok bemutathatták készítményeiket, a vásárlók pedig egy helyen szerezhették be a mindennapi élethez szükséges termékeket.
Hétfőn és pénteken tartották a hetivásárokat
A királyi szabadalom kiadását követően a városi tanács határozta meg a vásárok rendjét.
A tanács 1705-ben úgy rendelkezett, hogy a hetivásárokat hétfőn és pénteken kell megtartani.
Ez a beosztás több mint hat évtizedig érvényben maradt.
A rendszeres vásárnapok a környező falvakból érkezők számára is fontosak voltak. A termelők ezekhez igazíthatták áruik beszállítását, a kereskedők pedig előre tervezhették a heti forgalmat.
A vásárok rendjét 1767-ben megváltoztatták. Ettől kezdve kedden és szombaton tartották a hetivásárokat.
Az időpontok változása a városi kereskedelem szabályozásának egyik dokumentált mozzanata.
A hetivásárok mellett Eger országos vásárok tartására is rendelkezett engedéllyel. Bár négy országos vásárra volt jogosult, sokáig csak egyet rendeztek meg, szeptember 29-én, Szent Mihály napján.
A hetivásár és az országos vásár nem ugyanazt a szerepet töltötte be. Előbbi a rendszeres helyi áruforgalmat szolgálta, utóbbi nagyobb kereskedelmi eseménynek számított.
A Dobó tér régen Piac tér volt
Eger legnagyobb és legismertebb tere hosszú évszázadokon át szorosan kapcsolódott a kereskedelemhez.
A mai Dobó István tér legkorábbi ismert elnevezése Piac tér volt.
Az 1720-as évektől már a város piacaként említették, az 1802-es összeírásban pedig „Piatz” néven szerepelt. A latin és német térképeken Forum, Theatrum és Pyaach megnevezéssel is találkozhatunk.
A tér története azonban még ennél is régebbre vezethető vissza.
A mai belváros helyén egykor nagyobb, részben vizenyős terület húzódott. A környező dombokról lezúduló csapadékvíz az Eger-patak felé tartott, és a lerakódó hordalék fokozatosan alakította a felszínt.
A kialakuló terület később vásár- és piactérként szolgált.
Fontos különbség, hogy bár ezen a helyen már a középkorban is tartottak vásárokat, a mai Dobó tér formája nem középkori eredetű.
A tér kialakulását az 1718-ban megkezdett városháza-építkezés, valamint a Széchenyi utca torkolatának fokozatos beépítése és szűkítése is befolyásolta.
A város központja tehát nem egyszerre nyerte el mai alakját. Az építkezések, az utcák változásai és a kereskedelmi tevékenység együtt formálták.
Fabódék és sátrak foglalták el a főteret
A régi egri piactér egészen más látványt nyújtott, mint napjainkban.
A kereskedők fabódékban és sátrakban kínálták portékáikat. A helytörténeti feljegyzések szerint az árusítás olyan jelentős helyet foglalt el, hogy a városnak külön intézkedéseket kellett hoznia a piac rendjének fenntartására.
Különösen érdekes, hogy az iparosok nem is fértek el egyszerre a hetivásárokon.
A fennmaradt adatok szerint ezért csak felváltva árusíthattak.
Ez jól érzékelteti, milyen jelentős szerepet töltött be a piac Eger mindennapi életében.
A vásár nem csupán az élelmiszerek beszerzéséről szólt. A különböző mesterségek képviselői is itt találkozhattak vásárlóikkal.
A piaci forgalom ugyanakkor egyre nagyobb területet igényelt, miközben a 18. század folyamán a belváros építészeti képe is jelentősen megváltozott.
A városi tanács elrendelte a fabódék lebontását
A 18. század végén fontos változások történtek az egri piacon.
A városi tanács 1789-ben elrendelte a piactéren álló fabódék lebontását.
Az intézkedés a főtér történetének egyik jelentős városrendezési eseménye volt.
A kereskedelem azonban nem tűnt el egyik napról a másikra a környékről.
A tanács 1796-ban újabb rendelkezést hozott. Ekkor az épülő minorita templom mellől távolították el a piacozók sátrait.
Az élelmiszerárusokat a piac északkeleti sarkába, az Eger-patak partjára helyezték át.
A változtatás pontosan mutatja, hogyan alakult át a város központjának használata.
A korábban kereskedelmi célokat szolgáló területet fokozatosan új szempontok szerint rendezték át.
A templomok, középületek és lakóházak környezete egyre inkább meghatározta a belváros arculatát.
A piac áthelyezése és a fabódék eltávolítása így Eger városfejlődésének történetéhez is hozzátartozik.
A minorita templom és a régi vásártér
A mai Dobó tér egyik legmeghatározóbb épülete a Páduai Szent Antal tiszteletére emelt minorita templom.
A templom környéke a 18. század végén még szorosan kapcsolódott a piaci árusításhoz.
Az 1796-os intézkedés különösen érdekes ebből a szempontból, hiszen a templom mellől ekkor távolították el az árusító sátrakat.
A mai rendezett tér alapján nehéz elképzelni, hogy az épület közvetlen környezetében valaha rendszeresen kereskedtek.
Pedig a templom, a városháza és a környező házak története hosszú ideig együtt alakult a piac mindennapjaival.
A főtér nem kizárólag reprezentatív városi helyszín volt, hanem a mindennapi megélhetéshez kapcsolódó kereskedelem központja is.
Az Eger-patak két oldalán
A régi piac történetéhez a mai Kis-Dobó tér és a patakon átvezető híd környezete is hozzátartozik.
A városnak ez a része évszázadokon át fontos közlekedési kapcsolatot biztosított a patak két partja között.
Az 1710-es években a korábbi pallóátjáró helyett fahidat építettek, majd 1731-ben elkészült a szentek szobraival díszített, boltozatos Minoriták hídja.
A hidat Giovanni Battista Carlone építőmester készítette.
Az 1878-as nagy egri árvíz súlyosan megrongálta, ezért később lebontották. Az ezt követően épített vashidat a második világháborúban felrobbantották, a ma látható híd pedig 1948-ban készült el.
A patak két oldalának kapcsolata kereskedelmi szempontból is jelentős volt.
A város hídon túli része 1807-ig Borsod megyéhez tartozott, és a hídon való átkelésért korábban vámot kellett fizetni. A vámház a híd bal oldali sarkánál állt.
Ez a ma már kevésbé ismert történeti részlet is jelzi, milyen összetett szerepet töltött be a város központjában a közlekedés és a kereskedelem.
A főtér elnevezései is változtak
A kereskedelem fokozatos átalakulásával a tér neve és szerepe is változott.
A korai Piac tér elnevezés a vásározásra utalt.
A városháza felépülését követően a Városház tér megnevezés is használatba került.
A 19. század közepétől már Dobó térként említették, később pedig Kossuth Lajos nevét viselte.
Napjainkban ismét Dobó István várkapitány nevét őrzi.
Az egymást követő elnevezések különböző történeti korszakokról tanúskodnak.
A kereskedelmi központból fokozatosan Eger legfontosabb köztere lett, ahol a városi igazgatás, az ünnepségek, a történelmi emlékezet és a közösségi élet is meghatározó szerepet kapott.
A vásári hagyomány nem tűnt el Egerből
A kereskedelem helyszínei az évszázadok során folyamatosan változtak.
A régi főtéri piac szerepét más árusítóhelyek vették át, de Egerben továbbra is megmaradt a rendszeres piacozás hagyománya.
A város kereskedelmi múltjának későbbi fejezetei közé tartozik a Kígyó utcai ócskapiac is, amelyről egy 1953-ban készült fénykép őriz érdekes emléket.
Bakó Ferenc etnográfus és muzeológus felvétele az egri „ócska sor” hétköznapi világát dokumentálta.
A Zalár József utca északi részén egykor működő Halaspiac ugyancsak a város kereskedelmi múltjának egyik fontos helyszíne volt.
Ezek a példák azt mutatják, hogy a kereskedelem nem egyetlen térhez kötődött. A különböző árufajták és árusok idővel a belváros más területein is megjelentek.
A mai egri piac és a városban megrendezett régiségvásárok ennek a több évszázados hagyománynak a továbbélését is jelzik.
A Minden, ami Eger korábbi írásai az országos régiségvásárok történetével és mai szerepével is foglalkoztak.
Eger történetének egyik fontos októberi évfordulója
Október 20. különleges dátum Eger gazdaságtörténetében.
A 324 évvel ezelőtt kiadott királyi rendelkezés a rendszeres hetivásárok tartásának jogát biztosította a város számára.
Az 1705-ben meghatározott hétfői és pénteki vásárnapok, az 1767-es változtatás, majd a fabódék 1789-es lebontása és az árusító sátrak 1796-os áthelyezése egyaránt a kereskedelem fejlődésének dokumentált állomásai.
A mai Dobó István tér már egészen más szerepet tölt be, mint három évszázaddal ezelőtt.
A régi piactér helyén Eger egyik legszebb történelmi központja fogadja a látogatókat. A minorita templom, a városháza, a környező barokk házak és az Eger-patak menti városrész ma is őrzik az egykori kereskedelmi központ térbeli emlékeit.
A vásári múlt azonban nemcsak az épületek és a régi elnevezések történetében maradt fenn.
Az egri piacozás hagyománya, a termelők és vásárlók személyes találkozása, valamint a rendszeres vásárok továbbélése ma is összekapcsolja a várost évszázados kereskedelmi örökségével.
Amikor ma végigsétálunk a Dobó téren, érdemes arra is gondolni, hogy Eger főtere egykor a város egyik legfontosabb vásárhelye volt, amelynek történetében 1702. október 20. máig emlékezetes dátum.
Források
Minden, ami Eger – A Dobó István tér elnevezésének története
Minden, ami Eger – Milyen is volt Eger pár évtizede
Minden, ami Eger – Piacból Eger főtere – így változott a Dobó tér az évszázadok során
Minden, ami Eger – Ócskás piac a Kígyó utcában – ilyen volt az egri „ócska sor” 1953-ban
Minden, ami Eger – Országos Régiségvásár Egerben (júniusban kétszer is)
Borítókép: Piac Egerben, 1920–1930-as évek. Fotó: Magyar Film Iroda / Néprajzi Múzeum, NM F 156394.