A 19. század második felében Egerben is megjelentek azok a fényképészek, akiknek munkái ma már a város történetének különösen értékes dokumentumai. A korabeli krónikák szerint az 1860 utáni évtizedekben mintegy tucatnyi fotográfus működött a városban. Műtermeikben családi portrék, ünnepi felvételek és olyan fényképek készültek, amelyek több mint száz év elteltével is megőrizték az egykori egri polgárok arcvonásait.
A fényképezés hőskorának történetét Demeter Pál fotóművész, a Heves Megyei Fotóklub egykori vezetője kezdte részletesen feltárni. Kutatása során régi családi albumok, újsághirdetések, műtermi felvételek és egyházi gyűjtemények segítségével rekonstruálta az egri fényképészet kezdeteit.
Egy forintért készült fénykép 1876-ban
Ürményi Gizella kisasszony 1876-ban kereste fel Záhoř Lipót egri fotográfus műtermét, hogy egész alakos fényképet készíttessen magáról.
A felvételért feltehetően egy forintot fizetett, ami akkoriban jelentős összegnek számított. A korabeli árviszonyokat jól érzékelteti, hogy egy font, vagyis körülbelül 45 dekagramm sertéshús 24–26 krajcárba került.
A műtermi fényképezés ezért nem számított mindennapos elfoglaltságnak. A családok rendszerint fontos események alkalmával szánták rá magukat a kiadásra.
Ürményi Gizella három évvel később, 1879-ben már Balogh Györgynéként tért vissza ugyanabba a műterembe. Ekkor karon ülő kisfiával örökíttette meg magát.
A két fénykép különlegessége, hogy ugyanannak a családnak két különböző életszakaszát mutatja be.
Demeter Pál gyűjteményében további felvételek is fennmaradtak a családról. Balogh Jenőről 1897-ben, bérmálása alkalmával készült fénykép, majd 1908-ban ismét kamera elé állt, immár dohánygyári tisztviselőként.
A képek több mint három évtized történetét őrzik. Megfigyelhető rajtuk a ruházat, a hajviselet, a fényképészeti beállítások és a műtermi ábrázolás változása is.
Demeter Pál nyomozása a régi egri fényképek után
A családi felvételeket Demeter Pál mutatta be, aki az egri fényképezés korai időszakának történetét kutatta.
A 2015 januárjában megjelent beszámoló idején az 1860 és 1914 közötti időszak fotográfusairól, műtermeiről és fennmaradt alkotásairól gyűjtött dokumentumokat.
Célja az volt, hogy a város egykori fényképészeinek munkásságát könyvben is bemutassa.
A kutatás nem volt egyszerű. A régi fényképek jelentős részén nem szerepelt készítési dátum, az ábrázolt személyek neve pedig sok esetben feledésbe merült.
A műtermek kartonlapokra nyomtatott jelzései, a hátoldalakon található feliratok és a korabeli újsághirdetések azonban fontos támpontokat jelentettek.
Egy-egy fényképész neve, műtermi címe vagy reklámszövege segíthetett meghatározni a felvétel készítésének időszakát.
A kutató számára ezért nemcsak maga a fénykép volt értékes, hanem annak eredeti kartonja, hátoldala és minden apró részlete is.
Az első egri fotográfiák és a város fényképészei
Demeter Pál korai kutatásai szerint Egerről 1854-ben Varsányi János mérnök készített fényképfelvételeket.
A megörökített témák között szerepelt a Bazilika, a Líceum, valamint Bunkó Feri zenész és bandája. Ugyancsak a korai felvételek közé tartoztak a népviseletbe öltözött Kovács Lebujról és párjáról készült képek.
Ezek a fényképek azért is különlegesek, mert a város életének olyan időszakát dokumentálták, amikor a fényképezés még új és ritka technikai lehetőségnek számított.
Az első egri amatőr fényképészek között tartják számon Horváth Zsigmond Lajost, a katolikus főgimnázium tanárát.
Az állandó fényképészeti műtermek megjelenésének fontos dátuma 1862.
Az Egri Posta című újság ekkor számolt be arról, hogy Kovács Ferencz festő a Szarvas vendéglő közelében fényképészeti műtermet nyitott.
A vállalkozás elsősorban portrék készítésével foglalkozott.
A fényképezés akkoriban egészen más körülmények között zajlott, mint napjainkban. A mester nagy méretű kamerával dolgozott, fekete lepel alatt állította be a képet, a vendégeknek pedig a felvétel idejére mozdulatlanul kellett maradniuk.
A gyermekek figyelmének lekötésére szolgáló, később közismertté vált „Ott röpül a kismadár!” mondás is jól illik a korabeli műtermi fényképezés világához.
Az új technika lassan a polgári élet részévé vált. A családok egyre gyakrabban készíttettek portrékat, a fényképek pedig bekerültek a családi albumokba és a lakások falára.
Tíz újabb műterem és a vándorfényképészek versenye
Kovács Ferencz műtermének megnyitását követően további fényképészeti vállalkozások jelentek meg Egerben.
A korabeli beszámolók szerint az első állandó műterem után még tíz újabb is működött a városban.
A helyi mesterek mellett vándorfényképészek is érkeztek, akik rendszerint két-három hétre telepedtek le Egerben.
Ideiglenes műtermeket rendeztek be, majd hirdetésekben kínálták szolgáltatásaikat.
A vendégek megszerzéséért egyre komolyabb verseny alakult ki.
A Fényképészeti Lapok 1882-ben például arról számolt be, hogy Zureich miskolci és Perlgrund egri fényképész azon vitatkozott, melyikük tud szebb króm-, árnyék- és fényképeket készíteni.
A történet azt mutatja, hogy a fényképezés ekkorra már nem pusztán technikai újdonság, hanem fejlődő szakma és üzleti vállalkozás volt.
A mesterek a minőséggel, a technikai felszereltséggel és a vendégeknek kínált kényelmi szolgáltatásokkal egyaránt igyekeztek kitűnni.
Perlgrund Lajos, aki éjszaka is fényképezett
Az egri fényképészet egyik érdekes alakja Perlgrund Lajos volt.
Műtermében külön női és férfi pipereszobák szolgálták a vendégek kényelmét, ami a korabeli viszonyok között figyelemre méltó szolgáltatásnak számított.
A fényképész azonban ennél is tovább ment.
Műtermét éjszakai felvételek készítésére is alkalmassá tette, hogy a hölgyek estélyek, táncmulatságok és lakodalmak előtt vagy után is megörökíttethessék magukat.
Ez különösen a farsangi időszakban jelenthetett jó üzletet.
A báli ruhák, ünnepi öltözetek és különleges alkalmak ugyanis ideális témát kínáltak a műtermi fényképezéshez.
Perlgrund vállalkozása jól példázza, hogy az egri fényképészek már a 19. század végén igyekeztek alkalmazkodni a megrendelők igényeihez.
A fényképezés egyre inkább a városi társasági élet részévé vált, és a műtermek fontos szerepet kaptak az ünnepi pillanatok megőrzésében.
Családi hagyatékokból és régiségvásárokból kerültek elő a képek
Demeter Pál kutatásának idején mintegy hatvan, többnyire jó állapotban fennmaradt eredeti papírképet sikerült összegyűjteni.
Emellett körülbelül kétszer ennyi felvétel állt rendelkezésére elektronikus formában.
A fényképek különböző helyekről kerültek elő.
Egy részük más gyűjtőktől származott, mások családi hagyatékokból, örökölt albumokból vagy régiségvásárokon vásárolt tárgyak közül bukkantak fel.
A gyűjtés egyik legnagyobb nehézségét az jelentette, hogy a képek eredeti története sokszor már nem volt ismert.
Előfordult, hogy a fényképen szereplő személyt nem lehetett azonosítani, de a kartonlap hátoldalán feltüntetett műteremnév alapján a felvétel mégis elhelyezhetővé vált az egri fotótörténetben.
Az ilyen dokumentumok nemcsak családtörténeti szempontból fontosak.
Segítségükkel rekonstruálható a város társadalmi élete, a polgári öltözködés, a fényképészeti technika fejlődése és az egykori műtermek működése.
Három nagy doboz fénykép az Angolkisasszonyoknál
A kutatás egyik legemlékezetesebb állomása az Angolkisasszonyok Szerzetesrend budapesti központi intézetéhez kapcsolódott.
Demeter Pál az egri zárda történetéhez kapcsolódó felvételek után érdeklődött, amikor az intézménybe látogatott.
Az apácák készségesen fogadták, és három nagy doboz régi fényképet bocsátottak rendelkezésére.
A felvételek az egri zárda életét, az ott élő és tanuló személyeket, valamint a város különböző részleteit örökítették meg.
A gyűjtemény különösen értékesnek bizonyult, mert olyan hétköznapi eseményeket és környezetet is bemutatott, amelyekről kevés más dokumentum maradt fenn.
Az egyházi intézményekben megőrzött fényképek így fontos kiegészítői lehetnek a város történetéről rendelkezésre álló levéltári és múzeumi forrásoknak.
A kutató a 2015-ös beszámoló idején már a készülő könyv kéziratának befejezéséhez közeledett, de a gyűjtést nem tekintette lezártnak.
Továbbra is számított az egri családok és gyűjtők segítségére, hiszen egy-egy régi, fiók mélyén lapuló fénykép újabb fontos adattal gazdagíthatta a város múltjának feltárását.
Egy szellemes hirdetés Perlgrund öröméről
A régi egri újságok nemcsak a műtermek működéséről, hanem a fényképészek személyiségéről is érdekes részleteket őriztek meg.
Az Eger és Vidéke 1886. február 23-i számában például humoros hangvételű írás jelent meg Perlgrund Lajosról.
A szerző rövid fekete szakállú, kunkorodó bajuszú, alacsony barna emberként mutatta be a fényképészt, aki az élők és az elhunytak megörökítésével egyaránt foglalkozott.
Az írás szerint Perlgrund különösen örült a hosszú farsangnak.
A báli szezonban ugyanis egymás után keresték fel műtermét azok az egri hölgyek, akik ünnepi öltözetükben szerettek volna fényképet készíttetni.
A korabeli újságíró szellemes megjegyzése jól érzékelteti a korszak hangulatát.
A fényképezés ekkorra már összekapcsolódott a városi társasági élettel, az ünnepekkel és a családi eseményekkel.
A fényképész műterme nem csupán egy iparos munkahelye volt, hanem olyan hely, ahol az emberek életük fontos pillanatait kívánták megőrizni.
A kutatás eredményei könyvben is megjelentek
A 2015-ben még készülő kötet végül megvalósult. Demeter Pál 2017-ben jelentette meg az egri fényképezés kezdeteivel foglalkozó munkáját, amelynek 2020-ban második, bővített kiadása is napvilágot látott.
Az Egri fényírók és fényirdák – Az egri fényképezés története 1842–1914 című, 152 oldalas kiadvány már a korábban ismert 1854-es felvételeknél régebbi, 1842-ig visszanyúló adatokat is feldolgozta.
A kötet jelentőségét nemcsak a régi fényképek adják, hanem az a kutatómunka is, amely az egykori mesterek nevét, műtermeik helyét és tevékenységük történetét összegyűjtötte.
A régi egri fényképek ma is különleges értéket képviselnek. Egy-egy családi portré, műtermi felvétel vagy utcai képeslap nemcsak az ábrázolt emberekről, hanem a város mindennapjairól is mesél.
A fényképezés első egri mesterei olyan örökséget hagytak hátra, amely nélkül jóval kevesebbet tudnánk a 19. századi Eger lakóiról, öltözködéséről, épületeiről és társasági életéről.
Források
Minden, ami Eger – Készséges apácák is segítették a megyeszékhelyen kutatót
Hungaricana – Heves Megyei Népújság, 2015. január, az eredeti újságcikk
Egri Fehér/Fekete – Demeter Pál könyvének ismertetése, 2021
Demeter Pál: Egri fényírók és fényirdák – 2020-as bővített kiadás, könyvészeti adatok