213 éve, 1813. október 13-án született Henszlmann Imre, a magyar művészettörténet és műemlékvédelem egyik úttörője, akinek munkássága az egri vár történetéhez is szorosan kapcsolódik. Az 1862-ben végzett egri kutatásai fontos állomását jelentették annak a hosszú folyamatnak, amelynek során az egykori végvár romjaiból Magyarország egyik legismertebb történelmi és műemléki együttese vált. A vár megmentése azonban nem egyetlen ember érdeme: régészek, építészek, történészek és műemlékvédelmi szakemberek nemzedékei dolgoztak azon, hogy Eger múltjának emlékei fennmaradjanak.
Amikor az egri vár még pusztuló rom volt
Az egri vár történetét legtöbben az 1552-es ostrommal és Dobó István várkapitány nevével kapcsolják össze. A ma látható falak, bástyák, föld alatti járatok és épületmaradványok azonban egy sokkal hosszabb történelmi folyamat emlékei.
A vár a középkorban az egri püspökség központja volt. Területén székesegyház, püspöki palota, gazdasági épületek és különféle egyházi intézmények működtek. A török elleni védekezés idején jelentős erődítési munkálatokkal alakították át, majd az 1596-os török hódítás után újabb változások következtek.
Az 1687-es visszafoglalást követően a vár katonai jelentősége fokozatosan csökkent. A 18. században már nem töltötte be korábbi stratégiai szerepét, épületeinek és erődítményeinek egy része pedig pusztulásnak indult.
A 19. század elején végzett bontások különösen súlyos károkat okoztak. A vár egyes részeinek köveit építőanyagként hasznosították, más épületek állapota folyamatosan romlott.
A ma ismert egri vár tehát nem változatlanul fennmaradt középkori erődítmény. Amit napjainkban láthatunk, az részben eredeti építmény, részben feltárt romterület, részben pedig tudományos kutatások alapján helyreállított műemlék.
Pyrker érsek és a történelmi emlékezet újjáéledése
A vár történelmi jelentőségének felismerésében fontos szerepet játszott Pyrker János László egri érsek, aki 1827 és 1847 között vezette az egyházmegyét.
Pyrker az 1830-as évektől tudatosan törekedett arra, hogy az egri vár ne pusztán elhagyott katonai létesítményként, hanem a magyar történelem kiemelkedő emlékhelyeként éljen tovább.
Az ő kezdeményezésére alakították ki Dobó István emlékhelyét a várban. Az egykori hős várkapitány kultuszának ápolása hozzájárult ahhoz, hogy a romos erődítmény ismét a városi és országos történelmi emlékezet középpontjába kerüljön.
A korszakban még nem beszélhetünk a mai értelemben vett műemlékvédelemről. A vár megóvása inkább történelmi, hazafias és egyházi kezdeményezésekhez kapcsolódott.
Mégis ekkor kezdődött meg az a szemléletváltás, amelynek eredményeként a régi falakat már nem egyszerűen hasznosítható építőanyagként, hanem megőrzendő történelmi értékként kezdték kezelni.
Henszlmann Imre és az 1862-es egri kutatások
Henszlmann Imre 1813. október 13-án született Kassán. Orvosi tanulmányokat folytatott, később azonban a művészettörténet, az építészettörténet és a régészet felé fordult.
A magyarországi műemlékek tudományos kutatásának egyik meghatározó alakjává vált. Különösen érdekelte a középkori építészet, a templomok szerkezete és a történelmi épületek eredeti formájának feltárása.
Egerben 1862-ben végzett régészeti kutatásokat. Munkája a vár középkori egyházi épületeinek megismeréséhez kapcsolódott, különösen az egykori székesegyház maradványaihoz.
A kutatások jelentősége abban állt, hogy a vár történetét már nem kizárólag az írott források és a hadtörténeti események alapján kívánták rekonstruálni.
A föld alatt rejtőző falmaradványok, építészeti részletek és alapozások vizsgálata új lehetőséget teremtett a középkori püspöki központ megismerésére.
Henszlmann munkássága arra is ráirányította a figyelmet, hogy az egri vár jóval több az 1552-es ostrom helyszínénél. A falak alatt egy korábbi, gazdag egyházi és építészeti múlt emlékei rejtőznek.
A 19. századi kutatásokhoz Ipolyi Arnold egri kanonok és művészettörténész munkássága is kapcsolódott. Ipolyi elsősorban levéltári és történeti kutatásokkal járult hozzá a középkori Eger megismeréséhez.
Gorove László történész már 1826-tól közölt írásokat a várról, Balogh János honvédtiszt pedig a helyszíni megfigyeléseit foglalta össze 1881-ben megjelent munkájában.
Ezek a korai kutatók teremtették meg a későbbi, módszeres régészeti feltárások tudományos előzményeit.
Az első rendszeres ásatások 1925-ben kezdődtek
Az egri vár kutatásának következő nagy korszakát az 1925-ben megindult rendszeres ásatások jelentették.
A munkálatokhoz három egri szakember neve kapcsolódik különösen szorosan: Pálosi Ervin jogakadémiai tanáré, Lénárt János történelem-földrajz szakos tanáré és Pataki Vidor János ciszterci tanáré.
Az ásatások változó intenzitással egészen az 1930-as évek végéig folytatódtak.
A kutatók elsősorban a vár keleti védelmi rendszerét, a föld alatti kazamatákat és az egykori székesegyház területét vizsgálták.
A feltárások különösen fontos eredménye volt, hogy egyre pontosabb képet lehetett alkotni a középkori székesegyház elhelyezkedéséről és építészeti kialakításáról.
A vár területén ugyanis egykor monumentális egyházi épület állt, amelynek maradványai évszázadokon át részben a föld alatt rejtőztek.
A kutatások során előkerülő faragott kövek, falrészletek és építészeti töredékek bizonyították, hogy Eger a középkori Magyarország egyik jelentős egyházi központja volt.
A munkálatok eredményeinek feldolgozásában Csemegi József építész és műemléki szakember is fontos szerepet vállalt.
Az ásatásoknak ugyanakkor komoly korlátai voltak. A rendelkezésre álló pénzügyi és technikai lehetőségek nem tették lehetővé a vár teljes körű feltárását.
Számos olyan terület maradt érintetlenül, amelyet csak évtizedekkel később vizsgálhattak meg.
1957 – új korszak kezdődött az egri várban
A második világháború utáni években az egri vár műemléki kutatása és helyreállítása új lendületet kapott.
Az egyik legfontosabb fordulópont 1957 volt, amikor a vár területéről kivonuló katonaság után lehetőség nyílt a korábbiaknál jóval nagyobb szabású régészeti és műemléki munkálatokra.
A feltárások vezetője Kozák Károly régész lett, aki 1957-től egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig meghatározó szerepet játszott az egri vár kutatásában.
Munkatársai között kiemelkedő jelentőségű volt Détshy Mihály építészettörténész és műemléki szakember.
Kozák elsősorban a régészeti feltárások irányításával foglalkozott, Détshy pedig az építéstörténeti kutatásban, a történeti források feldolgozásában és a helyreállítások megtervezésében vállalt meghatározó szerepet.
Együttműködésük a magyar műemlékvédelem egyik jelentős szakmai vállalkozásává vált.
A kutatások során a vár területének több mint felét érintették a régészeti munkálatok.
A feltárások nemcsak újabb falakat és épületmaradványokat hoztak felszínre, hanem jelentősen módosították a vár középkori és kora újkori történetéről kialakult korábbi elképzeléseket is.
A gótikus püspöki palota újjászületése
Az 1950-es és 1960-as évek egyik legjelentősebb műemléki eredménye az egri vár gótikus püspöki palotájának kutatása és helyreállítása volt.
A középkori eredetű épület az évszázadok során többször átalakult. Használták katonai célokra, börtönként és kaszárnyaként is, miközben eredeti építészeti részleteinek jelentős része eltűnt vagy átalakult.
A kutatók 1957 őszétől 1963 végéig részletesen megvizsgálták a palota földszinti és emeleti helyiségeit, valamint a falakban megmaradt középkori építészeti elemeket.
A feltárások lehetővé tették a gótikus árkádsor és számos más történeti részlet bemutatását.
Az épület műszaki átadására 1964 januárjában került sor.
A helyreállított palota a Dobó István Vármúzeum egyik legfontosabb kiállítóhelyévé vált.
Az épület különleges jelentősége abban rejlik, hogy a látogatók itt nem csupán régészeti leleteket tekinthetnek meg, hanem magát a középkori építészet fennmaradt emlékét is.
A palota helyreállítása ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a műemlékvédelem minden korszakban értelmezési döntésekkel jár. A kutatóknak és tervezőknek el kellett dönteniük, mely építészeti részleteket lehet hitelesen bemutatni, és hol szükséges a későbbi átalakítások nyomait is megőrizni.
A föld alatt rejtőző középkori Eger
Az egri vár régészeti kutatásainak egyik legizgalmasabb területe az egykori székesegyház és a középkori püspöki központ feltárása.
A ma látható romok mögött több évszázad építéstörténete húzódik meg.
A székesegyházat különböző korszakokban bővítették és alakították át. A feltárt alapfalak, oszlopmaradványok és faragott kövek segítségével a kutatók fokozatosan rekonstruálhatták az épület fejlődését.
A régészeti leletek között különösen értékesek a középkori kőfaragványok, amelyek a román és gótikus építészet helyi emlékeit őrzik.
A várban előkerült építészeti töredékek azt is bizonyítják, hogy az egri püspöki központ kapcsolatban állt a középkori Magyarország jelentős művészeti és építészeti irányzataival.
A feltárások tehát nemcsak a vár hadtörténetét gazdagították, hanem a magyar középkori művészet kutatásához is fontos adatokkal szolgáltak.
A műemlékvédelem nemcsak ásatást jelent
A régészeti feltárások mellett az egri vár megőrzésének egyik legnehezebb feladata mindig az épületmaradványok állagának megóvása volt.
A felszínre került falak ugyanis a föld védelméből kikerülve közvetlenül ki vannak téve az időjárás hatásainak.
A csapadék, a fagy, a növényzet és a természetes erózió folyamatosan károsíthatja a történelmi építményeket.
Ezért a régészeti kutatásokkal párhuzamosan falmegerősítésekre, vízelvezetési munkákra, kőrestaurálásra és más állagvédelmi beavatkozásokra is szükség volt.
Az egri vár történetében különösen emlékezetes az 1976-os év, amikor leomlott a Dobó-bástya egy része.
Az esemény figyelmeztetett arra, hogy még a legismertebb történelmi építmények fennmaradása sem magától értetődő.
A bástya helyreállítása és a további megerősítési munkálatok komoly műszaki feladatot jelentettek.
A vár különböző részein később is folytatódtak a falak megerősítését, a föld alatti járatok biztonságát és a történelmi épületek megóvását szolgáló beavatkozások.
A kutatók következő nemzedékei
Kozák Károly és Détshy Mihály munkáját újabb szakemberek folytatták.
Kárpáti János már az 1960-as évektől bekapcsolódott a régészeti kutatásokba, és később a feltárt leletanyag feldolgozásában is fontos szerepet vállalt.
Fodor László szintén hosszú időn át dolgozott az egri vár kutatásán.
A történeti háttér feltárásában Sugár István levéltári kutatásai jelentettek fontos hozzájárulást.
Az 1990-es évektől újabb régészeti vizsgálatok kezdődtek, amelyek során a korábbi eredményeket korszerűbb módszerekkel lehetett ellenőrizni és kiegészíteni.
A 2010-es években Giber Mihály és Nagy László kutatásai, majd a 2017 és 2020 között zajló nagyobb feltárási programok újabb eredményekkel gazdagították a vár történetét.
Buzás Gergely és Rákóczi Gergely munkássága szintén hozzájárult az építéstörténeti kérdések tisztázásához.
Havasi Krisztina művészettörténeti kutatásai pedig különösen a középkori kőfaragványok és építészeti emlékek értelmezésében bizonyultak jelentősnek.
A kutatások története jól mutatja, hogy egy ilyen összetett műemlék megismerése soha nem tekinthető véglegesen lezártnak.
Száz év régészeti kutatásának öröksége
2025-ben az egri várban megkezdett rendszeres régészeti feltárások századik évfordulójára emlékeztek.
A Dobó István Vármúzeum az Örökségünk védelme és jövője című konferenciasorozat keretében külön figyelmet fordított a várásatások történetére.
A jubileum lehetőséget teremtett arra, hogy a kutatók áttekintsék az elmúlt évszázad eredményeit, a korábbi feltárások dokumentációit és a még megválaszolatlan tudományos kérdéseket.
Az egri vár régészeti története ugyanis nem csupán a földből előkerült tárgyakról szól.
Legalább ilyen fontosak a régi ásatási naplók, fényképek, felmérési rajzok és helyreállítási tervek.
Ezek segítségével a mai szakemberek olyan részleteket is újraértékelhetnek, amelyeket évtizedekkel korábban másként értelmeztek.
A korszerű régészeti módszerek, a digitális felmérések és a történeti rekonstrukciók új lehetőségeket kínálnak a vár múltjának megismerésére.
Mit őrzünk meg a következő nemzedékeknek?
Az egri vár ma egyszerre történelmi emlékhely, múzeum, turisztikai látványosság és folyamatosan kutatott műemléki együttes.
Megőrzése különösen összetett feladat, hiszen a várnak egyszerre kell megfelelnie a műemlékvédelmi, régészeti, biztonsági és látogatói szempontoknak.
A helyreállítások során alapvető kérdés, hogy mennyit szabad visszaépíteni egy elpusztult történelmi szerkezetből, és hol kell megőrizni a rom eredeti állapotát.
Egy teljesen újjáépített vár látványos lehet, de nem feltétlenül tükrözi hitelesen a fennmaradt történelmi bizonyítékokat.
A romok megőrzése ugyanakkor gyakran nehezebb műszaki feladat, mint egy új épület létrehozása.
Az egri vár esetében ezért különösen fontos, hogy minden beavatkozást alapos tudományos kutatás és megfelelő műemléki dokumentáció előzzön meg.
A vár értékét nem kizárólag a bástyák és falak látványa adja, hanem az a történelmi hitelesség is, amelyet az eredeti maradványok képviselnek.
Több mint kétszáz év munkája a vár megmentéséért
Henszlmann Imre születésének 213. évfordulója jó alkalom arra, hogy az egri várra ne csupán a hősies 1552-es ostrom helyszíneként tekintsünk.
A ma ismert vár mögött több mint két évszázadnyi történeti érdeklődés, kutatás, feltárás és műemlékvédelmi munka áll.
Pyrker János László érsek történelmi emlékezetet ébresztő kezdeményezéseitől Henszlmann Imre első kutatásain át az 1925-ben kezdődő rendszeres ásatásokig hosszú út vezetett.
Kozák Károly, Détshy Mihály és munkatársaik évtizedes tevékenysége pedig alapvetően meghatározta azt a képet, amelyet ma az egri várról ismerünk.
A vár történetének megmentői nem csatákban harcoltak, hanem ásóval, mérőműszerrel, tervrajzokkal, levéltári dokumentumokkal és tudományos kutatásokkal dolgoztak.
Munkájuknak köszönhetően az egykori romterületből olyan történelmi emlékhely válhatott, amely ma is képes bemutatni Eger középkori, török kori és újkori múltját.
Az egri vár megőrzése azonban nem lezárt történet. Minden újabb feltárás, minden megmentett falrészlet és minden feldolgozott régészeti lelet hozzájárul ahhoz, hogy a következő nemzedékek is megismerhessék Eger történelmének egyik legfontosabb örökségét.
Források
Dobó István Vármúzeum – Örökségünk védelme és jövője 8. – Egri várásatások 100.
Egri vár 2020 – A vár kutatásának és helyreállításának idővonala
Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–1966)
Giber Mihály: Az egri várbeli késő középkori püspöki palota
Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve: Kozák Károly – Az egri vár feltárása, 1957–1962
Egri Történeti Ismerettár – A püspöki palota története
Borítókép: A gótikus palota keleti végének ásatása az egri várban, 1935. Archív felvétel.