1866-ban a Vasárnapi Újság különös figyelmet szentelt Egernek és annak a hatalmas középkori templomnak, amelynek akkor már csak romjai emlékeztettek a város egykori egyházi központjára. A cikk apropóját Ipolyi Arnold egri kanonok munkája adta, aki történeti források, régi ábrázolások és a még látható építészeti maradványok alapján próbálta megfejteni a várbeli Szent János-székesegyház történetét.
A több mint 160 évvel ezelőtti írás ma különösen érdekes. Ipolyi olyan korban kutatta az egri várat, amikor a modern régészet még alig állt rendelkezésére. Nem láthatta mindazt, amit a későbbi ásatások feltártak, mégis felismerte, hogy a vár közepén álló romok nem egyetlen korszak emlékei.
Ma már azt is tudjuk, hogy az egykori egri katedrális története még annál is összetettebb volt, mint ahogyan Ipolyi elképzelte.
Ipolyi Arnold egri évei
Ipolyi Arnold a 19. századi magyar történettudomány, régészet és művészettörténet egyik meghatározó alakja volt. Nevét sokan elsősorban az 1854-ben megjelent Magyar Mythologia című munkájával kapcsolják össze, érdeklődése azonban messze túlterjedt a magyar ősvallás kutatásán.
1863-ban lett egri kanonok. Egri évei alatt közvetlen közelről tanulmányozhatta a város és az egyházmegye történeti emlékeit, köztük természetesen a vár romjait is.
Ennek az időszaknak egyik fontos eredménye volt „Az egrimegyei a János evangélistáról nevezett régi székesegyháza az egrivárban” című munkája. A tanulmányban Ipolyi arra vállalkozott, hogy az akkor ismert történeti források és a várban még fellelhető építészeti maradványok alapján rekonstruálja az elveszett középkori székesegyház történetét.
Egy évvel később, 1866-ban a Vasárnapi Újság is részletesen foglalkozott munkájával.
A lap különösen azt tartotta jelentősnek, hogy Ipolyi a történeti forrásokat az építészeti maradványok vizsgálatával próbálta összeilleszteni. Ez a szemlélet ma természetesnek tűnik, a 19. század közepén azonban Magyarországon még úttörő módszernek számított.
Egy hatalmas templom állt az Egri vár közepén
Ha ma belépünk az Egri várba, a középkori székesegyház falmaradványai mellett könnyű úgy elsétálni, hogy nem érzékeljük az egykori épület valódi méreteit.
Pedig itt állt a középkori Eger legfontosabb egyházi épülete, az egri püspökség székesegyháza.
A Minden, ami Eger korábbi írásaiban is többször előkerült már a vár és az elveszett székesegyház története. A romok, a kőtárban őrzött faragványok és az évtizedeken át zajló régészeti feltárások mind ugyanannak az egykor hatalmas épületegyüttesnek a történetét őrzik.
A mai kutatások alapján az épület története évszázadokon keresztül tartó építkezések és átépítések sorozata volt.
A legkorábbi püspöki központról és annak templomáról még mindig sok a nyitott kérdés. A később kialakuló román kori székesegyház háromhajós bazilika volt, amelyet a következő évszázadokban többször átépítettek és jelentősen kibővítettek.
Eger ekkor még nem elsősorban katonai erődként volt jelentős.
A Várhegy mindenekelőtt püspöki és egyházi központ volt.
Egy magyar király nyughelye is lehetett
A székesegyház jelentőségét mutatja, hogy a történeti források szerint 1204-ben Egerben temették el Imre királyt.
Ez Eger középkori történetének egyik legizgalmasabb kérdése.
A király sírját mindmáig nem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani. A várban végzett régészeti kutatások során számos Árpád-kori és későbbi temetkezés került elő, de Imre király sírhelyének biztos meghatározása továbbra is várat magára.
Így könnyen lehet, hogy Eger történetének egyik legfontosabb középkori emléke ma is valahol a vár területén rejtőzik.
A tatárjárás után új korszak kezdődött
1241-ben a tatárjárás Eger püspöki központját is súlyosan érintette.
A pusztítás után megkezdődött az egyházi központ helyreállítása és megerősítése. A következő évszázadokban a székesegyház folyamatosan változott, új részekkel bővült, és egyre reprezentatívabb épületté vált.
A 14. században már jelentős gótikus átépítések történtek.
A középkori egri püspökök nem egyszerűen a meglévő templom fenntartásában gondolkodtak. Olyan székesegyházat kívántak létrehozni, amely méltó volt az ország egyik legfontosabb és leggazdagabb egyházmegyéjéhez.
A legnagyobb szabású építkezések azonban a 15. század második felében kezdődtek.
Éppen ezt a korszakot próbálta megfejteni Ipolyi Arnold is.
Mit állított Ipolyi Arnold?
A Vasárnapi Újság 1866-os ismertetése szerint Ipolyi úgy vélte, hogy a teljes lerombolása előtt fennálló egri székesegyház három különböző korszakban épített részekből állt.
A korabeli cikk szerint a legrégebbi részhez tartozott az a kettős torony, amely a régi Eger-ábrázolásokon is megjelent.
Ipolyi azonban maga is érzékelte, hogy a templom korai építéstörténetének rekonstruálásához kevés biztos történeti és régészeti adat áll rendelkezésre.
Más volt a helyzet a késő gótikus épületrészekkel.
A kereszthajótól keletre fekvő maradványokat Ipolyi egységes késő gótikus építkezés eredményének tartotta, és arra következtetett, hogy azok a 15. század második felében készülhettek.
Ekkor került elő Nagylucsei Orbán egri püspök neve.
A Vasárnapi Újság korabeli szövege Dóczy Orbánként említi.
Ipolyi úgy vélte, hogy a nagyszabású késő gótikus építkezések Nagylucsei Orbán püspökségéhez kapcsolódhattak.
Közvetlen írott bizonyítéka nem volt arra, hogy maga Orbán rendelte volna el a székesegyház teljes átépítését. A püspökről azonban tudható volt, hogy jelentős építkezéseket támogatott, az épület maradványainak stílusa pedig éppen az ő korszakára utalt.
Ipolyi tehát az építészeti emlékből próbált történeti következtetést levonni.
A későbbi kutatások pedig igazolták, hogy valóban jó helyen keresgélt.
Nagylucsei Orbán idején monumentális terv született
Nagylucsei Orbán 1486 és 1491 között volt egri püspök. Mátyás király kincstartójaként az ország egyik legbefolyásosabb főpapja volt.
A 15. század végén Egerben nagyszabású késő gótikus építkezés indult.
A cél egy olyan monumentális székesegyház kialakítása volt, amely méreteiben és építészeti megoldásaiban is kiemelkedett volna a magyarországi templomok közül.
A korábbi székesegyház keleti oldalán hatalmas új szentély építésébe kezdtek.
Az építészeti megoldások azért is különlegesek, mert olyan nyugat-európai, elsősorban francia gótikus hatásokat mutattak, amelyek Magyarországon ritkaságnak számítottak.
Ezt már Ipolyi is felismerte.
A Vasárnapi Újság 1866-ban éppen ezt emelte ki: az egri székesegyház azon kevés magyarországi templomok közé tartozhatott, amelyek kialakításában nem elsősorban a német, hanem a francia gótikus építészet hatása érvényesült.
Bakócz Tamás folytatta az építkezést
Nagylucsei Orbán halála után az egri püspöki székbe Bakócz Tamás került.
Bakócz később Magyarország egyik legnagyobb hatalmú egyházi személyisége lett, esztergomi érsek és bíboros.
Egri püspöksége alatt azonban még folytatódtak a székesegyház építkezései.
Ipolyi egyik fontos bizonyítéka éppen Bakócz 1502-ben kelt rendelkezése volt.
Ebben Bakócz arról rendelkezett, hogy halála után szentmiséket tartsanak érte a Szent János-székesegyház új szentélyéhez kapcsolódó egyik kápolnában, amelyet még egri püspökként építtetett a Boldogságos Szűz mennybevitelének tiszteletére.
Ez rendkívül fontos adat.
Bizonyítja, hogy a 15. század végén valóban nagyszabású építkezések zajlottak az egri katedrálisban, és azt is, hogy Bakócz személyesen részt vett azok folytatásában.
Ipolyi ebből arra következtetett, hogy Nagylucsei Orbán nem fejezhette be teljesen az építkezést.
A nagy katedrális azonban soha nem készült el teljesen
A 15. és 16. század fordulójának nagyszabású terve végül nem valósult meg teljes egészében.
Bakócz távozása után az építkezések lendülete csökkent, majd a 16. század eseményei alapvetően megváltoztatták Eger szerepét.
A püspöki központból fokozatosan katonai erőd lett.
A török terjeszkedés miatt már nem egy újabb monumentális katedrális felépítése volt a legfontosabb, hanem a vár védhetősége.
Ez végül magának a székesegyháznak a sorsát is megpecsételte.
A templom egy része útban volt a vár védelmének
A 16. század közepére Eger Magyarország egyik legfontosabb végvára lett.
A korábbi püspöki épületegyüttest katonai szempontok szerint kellett átalakítani.
A hatalmas középkori székesegyház egyes részei akadályozták az erődítések kialakítását. A keleti részeket ezért részben visszabontották, környezetükben pedig új védművek létesültek.
Ez az a történelmi fordulat, amelyet Ipolyi is megpróbált értelmezni.
A Vasárnapi Újság úgy fogalmazott, hogy a szentély nagy részét már lerombolták, amikor azon a területen a vár jobb megerősítése érdekében árkot alakítottak ki.
A középkori templom tehát lassan áldozatául esett annak a várnak, amelynek később Eger világhírét köszönhette.
1552-ben már egy megváltozott székesegyház állt itt
Amikor 1552 őszén Kara Ahmed és Ali pasa hatalmas serege körülzárta Egert, a vár közepén még ott állt a középkori székesegyház jelentős része.
De már nem ugyanaz az épület volt, amelyet a középkori püspökök megálmodtak.
Az ostrom újabb súlyos károkat okozott.
A következő évtizedekben a vár katonai átalakítása folytatódott, majd 1596-ban Eger oszmán kézre került.
A több évszázados középkori püspöki központ fokozatosan eltűnt.
A székesegyház falait részben lebontották, köveit más építkezésekhez is felhasználták, egyes részei pedig egyszerűen a föld alá kerültek.
Amit Ipolyi még nem láthatott
Ipolyi Arnold az 1860-as években még nem rendelkezhetett azokkal az ismeretekkel, amelyeket a későbbi régészeti feltárások hoztak.
Ezért különösen érdekes ma újraolvasni következtetéseit.
A 20. századi, majd a későbbi régészeti kutatások falakat, pilléreket, sírokat, faragott köveket és különböző építési periódusok maradványait hozták napvilágra.
Lassan kirajzolódott, hogy a székesegyház története jóval összetettebb annál a három nagy periódusnál, amelyet Ipolyi megpróbált elkülöníteni.
Román kori építkezések, gótikus átépítések, bővítések, javítások és késő gótikus nagyszabású munkálatok követték egymást.
Ipolyi azonban egy rendkívül fontos dolgot jól látott.
Az írott történeti forrásokat és a földből, illetve a romokból előkerülő építészeti bizonyítékokat együtt kell vizsgálni.
A Vasárnapi Újság már 1866-ban felismerte ennek jelentőségét
A korabeli cikk egyik legérdekesebb gondolata éppen ez.
A szerző azt írta, hogy a történelem és az „archaeologia” kiegészíti egymást.
Ha az oklevelek hallgatnak, megszólalhatnak a kövek.
Ha pedig a romok önmagukban nem árulják el, ki és mikor építette őket, segítséget adhatnak az írott források.
Ma lényegében ugyanezen az elven dolgozik a régészet és a művészettörténet.
Ipolyi Arnold tehát nem egyszerűen egy régi egri templom történetét próbálta megírni.
Módszere is előremutató volt.
Ma már csak töredékét látjuk annak, ami egykor itt állt
Az Egri vár közepén ma látható székesegyházi romterület könnyen megtévesztheti a látogatót.
A néhány méter magas falakból és alapozásokból nehéz elképzelni az egykori épület valódi méretét.
Pedig évszázadokon keresztül ez volt Eger egyik legfontosabb helye.
Püspökök jártak falai között, itt zajlottak az egyházmegye legfontosabb szertartásai, és a történeti források szerint itt helyezték nyugalomra Imre királyt is.
Román kori bazilikából évszázadok alatt hatalmas gótikus katedrálissá fejlődött.
Nagylucsei Orbán és Bakócz Tamás korában pedig olyan nagyszabású átépítés kezdődött, amelynek befejezése esetén az egri székesegyház a késő középkori Magyar Királyság egyik legmonumentálisabb temploma lehetett volna.
A történelem azonban másként alakult.
A templom eltűnt, a vár megmaradt.
Ipolyi 160 évvel ezelőtti kérdéseire ma is keressük a válaszokat
Ipolyi Arnold kutatásának talán éppen ez adja ma a legnagyobb értékét.
Nem minden következtetése maradt változatlanul érvényes. Nem is maradhatott, hiszen azóta több mint másfél évszázadnyi régészeti kutatás eredménye áll rendelkezésünkre.
De ő már az 1860-as években felismerte, hogy az Egri várban látható romok mögött egy sokkal nagyobb történet húzódik.
Azóta új falak kerültek elő, új építési periódusokat azonosítottak, és sokkal pontosabban ismerjük a székesegyház fejlődését.
A történet azonban még mindig nincs teljesen lezárva.
Imre király sírjának pontos helye továbbra sem ismert, a legkorábbi székesegyház számos kérdése nyitott, és az egyes középkori építési periódusok részleteiről is folytatódik a kutatás.
Így amikor ma végigsétálunk az Egri vár székesegyházi romjai között, valójában ugyanazokat a köveket próbáljuk megszólaltatni, amelyeket Ipolyi Arnold vizsgált több mint 160 évvel ezelőtt.
Csakhogy ma már sokkal többet tudunk arról, milyen hatalmas épület emelkedett egykor fölöttük.
Eger középkori székesegyháza eltűnt a város látképéből, története azonban nem tűnt el.
A romjai ma is ott vannak az Egri vár szívében.
Források
Minden, ami Eger – A kőtár titkai a várban
Minden, ami Eger – Az egri vár Eger nagy történelmi múltú vára
Minden, ami Eger – Az egykor volt Magyarország 3D rekonstrukciókon
Egri Főegyházmegye – Gótikus székesegyház, Eger
Magyar Elektronikus Könyvtár – Fraknói Vilmos: Bakócz Tamás
Magyar Elektronikus Könyvtár – Heves vármegye története
Magyar Katolikus Lexikon – Nagylucsei Orbán
Vasárnapi Újság, 1866 – az egri székesegyházról és Ipolyi Arnold egri kanonok kutatásáról szóló korabeli ismertetés.
Borítókép: az egri vár középkori Szent János-székesegyházának romjai. archelogia.hu