Százötven-kétszáz éves bükkfák, érintetlenül fejlődő erdőrészletek, különleges karsztformák és lélegzetelállító panoráma várta azokat a természetkedvelőket, akik október 17-én részt vettek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság őserdőtúráján. A szakvezetéses kirándulás során a résztvevők nemcsak a Bükk-fennsík természeti kincseit fedezhették fel, hanem azt is megtapasztalhatták, milyen egy olyan erdő, amelynek fejlődését már több mint száz éve nem alakítja rendszeres fakitermelés.
Egy különleges erdő, amelyet a természet formál
Az októberi napsütés és a kellemes őszi időjárás ideális körülményeket teremtett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság október 17-i őserdőtúrájához. A természetvédelmi szakvezetést Bartha Attila természetvédelmi őr tartotta, aki a Bükk-fennsík változatos élőhelyein keresztül vezette végig az érdeklődőket.
A kirándulás a Bánya-hegyi parkolótól indult. A résztvevők útjuk során több különleges természeti értéket érintettek, miközben megismerkedhettek a hegység erdőinek működésével, a természetes erdődinamika jelentőségével és a természetvédelem aktuális kérdéseivel.
Az évente mindössze két alkalommal meghirdetett program rendszerint telt házzal zajlik. A nagy érdeklődés nem véletlen, hiszen a túra olyan különleges erdőrészlet megismerésére kínál lehetőséget, amely a Bükk egyik legértékesebb természeti öröksége.
Több mint száz éve nem termelik ki a fákat
A túra egyik legfontosabb állomása az a mintegy 25 hektáros bükkerdő volt, ahol a fakitermelést már a múlt század elején befejezték. A terület a 2008-ban kihirdetett Őserdő Erdőrezervátum magterületének része.
Az itt található erdő egészen más képet mutat, mint a gazdasági célból kezelt erdőállományok jelentős része.
A 150–200 éves bükkfák hatalmas törzsei és koronái mellett fiatalabb fák, kidőlt fatörzsek, korhadó faanyag és különböző fejlődési állapotban lévő növények alkotnak összetett élőhelyet.
A természetes erdőben az elöregedett fák pusztulása nem feltétlenül veszteség, hanem az erdő megújulásának része. A kidőlt fák helyén fény jut az erdő talajára, ami lehetőséget teremt az újulat fejlődésére. A korhadó faanyag pedig számtalan gombának, rovarnak és más élőlénynek biztosít táplálékot vagy élőhelyet.
Az ilyen erdőkben nem minden fa egykorú, és nem minden törzs áll szabályos rendben. A különböző magasságú koronaszintek, a változatos korösszetétel és a holtfa jelenléte a természetes erdőműködés fontos jellemzői.
A túra résztvevői közvetlenül is összehasonlíthatták az útvonal mentén található erdőterületeket az ősbükkös látványával.
Az erdőben a holtfa is az életet szolgálja
A szakvezetés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy egy egészséges erdő értékét nem kizárólag az élő, sudár fák száma határozza meg.
A lábon elhalt fatörzsek, a földön fekvő korhadó rönkök és az idős fák odvai mind hozzájárulnak az erdei életközösségek fennmaradásához.
A holtfához kötődő gombák és lebontó szervezetek fontos szerepet töltenek be a tápanyagok körforgásában. Az odvas fák madaraknak és denevéreknek nyújthatnak menedéket, a korhadó faanyagban pedig számos gerinctelen állat fejlődik.
Az erdő természetes megújulása sokszor éppen ott figyelhető meg a legjobban, ahol az ember nem távolít el minden kidőlt vagy elhalt fát.
Bartha Attila a túra során arra is felhívta a figyelmet, hogy a környezeti változások miatt egyre fontosabb újragondolni az erdőkhöz és más természeti erőforrásokhoz való viszonyunkat.
A természetvédelem szempontjából kiemelt jelentőségűek azok az erdőrezervátumok, ahol a természetes folyamatok hosszú távon tanulmányozhatók.
Farkasok, nagyragadozók és a természet egyensúlya
A kirándulás nemcsak a fákról és az erdőkről szólt. A résztvevők az erdei nagyragadozók szerepéről és a Bükk állatvilágáról is érdekes ismereteket szerezhettek.
A szakvezetés során szó esett a farkas bükki jelenlétéről, valamint arról, hogy a ragadozók milyen szerepet töltenek be az erdei életközösségek működésében.
A farkas a természetes táplálékhálózat egyik csúcsragadozója. Jelenléte hatással lehet a növényevő vadfajok viselkedésére, mozgására és állománydinamikájára is.
A természetes szabályozó folyamatok megértése különösen fontos olyan erdős területeken, ahol a nagyvadállomány és az erdő természetes megújulása között szoros kapcsolat áll fenn.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei számára a nagyragadozók jelenlétének nyomon követése és élőhelyeik védelme a természetvédelmi munka fontos része.
Zsidó-rét és a Bükk különleges karsztvilága
Az útvonal a Bükk-fennsík földtani értékeiből is ízelítőt adott.
A túrázók érintették a fokozottan védett Zsidó-rétet, amelynek egyik legkülönlegesebb látványossága a töbörsorokkal tagolt felszín.
A töbrök a mészkővidékek jellegzetes, többnyire zárt mélyedései. Kialakulásuk a karsztosodáshoz, vagyis a mészkő víz általi oldódásához kapcsolódik.
A Bükk-fennsík különösen gazdag ilyen felszínformákban. A töbrökben összegyűlő hideg levegő miatt helyenként sajátos mikroklíma alakulhat ki, ami a növényvilág összetételére is hatással van.
A résztvevők a Kis-kőháti zsomboly mellett is elhaladtak. A zsomboly függőleges vagy meredek aknajáratokkal jellemezhető karsztos üreg, amely a Bükk földtani fejlődésének egyik érdekes megnyilvánulása.
A szakvezetés során a túrázók azt is megtudhatták, miként alakította és alakítja ma is a víz a hegység mészkőfelszínét.
Három-kőről egészen a Tisza-tóig elláttak
A túra egyik leglátványosabb állomása Három-kő volt, a Bükk-fennsík déli peremének egyik legszebb kilátópontja.
A sziklás hegytetőről tiszta időben rendkívül messzire nyílik kilátás a dél-bükki hegyvonulatok és az Alföld irányába.
Az október 17-i kiránduláson különösen kedvezőek voltak a látási viszonyok. A természetvédelmi igazgatóság beszámolója szerint a résztvevők a Tisza-tóig is elláthattak, keleti irányban pedig még a tokaji Kopasz-hegyet is megpillanthatták.
A Három-kőről feltáruló panoráma jól érzékelteti a Bükk földrajzi helyzetét. A fennsík meredek déli pereme alatt fokozatosan alacsonyodnak a hegyek, majd a távolban megjelenik az Alföld sík vidéke.
A kilátópont különösen ősszel nyújt emlékezetes látványt, amikor a lombhullató erdők színei változatos árnyalatokban rajzolják ki a hegyoldalakat.
Miért fontos megőrizni az őserdőket?
A bükki őserdő nem csupán különleges kirándulási célpont, hanem kiemelkedő természetvédelmi és tudományos jelentőségű terület is.
Az erdőrezervátumok lehetőséget biztosítanak annak vizsgálatára, hogyan fejlődnek az erdei életközösségek rendszeres emberi beavatkozás nélkül.
A kutatók hosszú időn keresztül követhetik az idős fák pusztulását, az újulat megjelenését, a holtfa lebomlását és az erdőszerkezet változásait.
Ezek az ismeretek a természetközeli erdőgazdálkodás számára is értékesek lehetnek.
A természetes erdők szerkezeti változatossága hozzájárulhat ahhoz, hogy az élőhelyek ellenállóbbak legyenek bizonyos környezeti hatásokkal szemben. A klímaváltozás, az aszályos időszakok és az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események azonban ezeket az erdőket sem kerülik el.
Éppen ezért különösen fontos az idős erdőállományok és a természetes erdőfolyamatok megőrzése.
A Bükk egyik legértékesebb öröksége
Az október 17-i őserdőtúra jóval több volt egy kellemes őszi kirándulásnál. A résztvevők szakember segítségével ismerhették meg a Bükk-fennsík különleges élőhelyeit, az erdők természetes működését és a hegység földtani értékeit.
A Bánya-hegytől az ősbükkösön és a karsztos területeken át Három-kőig vezető út megmutatta, milyen sokféle természeti kincs található egymáshoz viszonylag közel a Bükkben.
A túra egyik legfontosabb üzenete, hogy az erdő nem egyszerűen fák összessége, hanem folyamatosan változó, összetett életközösség. Az idős famatuzsálemek, a fiatal csemeték, a korhadó törzsek és az erdő állatvilága egyaránt részei ennek a rendszernek.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a jövőben is várja a természet iránt érdeklődőket szakvezetéses programjaira. Az őserdőtúra népszerűsége pedig azt bizonyítja, hogy egyre többen szeretnék nemcsak megcsodálni, hanem jobban megérteni is a Bükk természeti világát.
Források
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Beszámoló a 2026. október 17-i őserdőtúráról
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Hivatalos honlap
Borítókép: A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság október 17-i őserdőtúrája a Bükk-fennsíkon. Fotó: Baczur János.