Generációk nőttek fel a Magyar népmesék varázslatos világán, a csodálatos állatok, furfangos szegénylegények és igazságot kereső hősök történetein. A mesék mögött azonban sokkal több rejlik egyszerű szórakoztatásnál: évszázadok népi bölcsessége, jelképrendszere és kulturális öröksége. Ennek a világnak volt egyik legnagyobb magyar ismerője és megörökítője Jankovics Marcell, aki 2026. október 21-én lenne 85 éves. Munkássága különösen érdekes annak fényében, hogy Heves megye palóc falvaiban, a Mátra és a Bükk vidékén ugyancsak gazdag népmesei, népművészeti és népszokásbeli örökség maradt fenn.
A magyar rajzfilmművészet meghatározó alakja
Jankovics Marcell 1941. október 21-én született Budapesten. Gyermekkorát és fiatalságát jelentősen befolyásolták a második világháborút követő politikai változások. Családját meghurcolták, édesapját bebörtönözték, ő maga pedig származása miatt nem folytathatta tanulmányait az eredetileg elképzelt pályán.
A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1960-ban került a Pannónia Filmstúdióhoz. Fázisrajzolóként kezdett dolgozni, 1965-ben pedig már rendezőként tevékenykedett.
Tehetsége hamar megmutatkozott. Részt vett a Gusztáv című rajzfilmsorozat létrehozásában, majd olyan alkotások fűződtek a nevéhez, amelyek a magyar animáció történetének meghatározó műveivé váltak.
Az 1973-ban bemutatott János vitéz a magyar animáció első egész estés rajzfilmje volt. Az 1981-es Fehérlófia különleges képi világával, ősi motívumaival és szimbolikájával nemzetközi elismerést is szerzett.
A Sisyphus című rövidfilmjét Oscar-díjra jelölték, Küzdők című alkotása pedig 1977-ben elnyerte a cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját a rövidfilmes versenyben.
Jankovics azonban nem csupán rajzfilmrendező volt. Művelődéstörténészként, könyvillusztrátorként és íróként is a magyar hagyományok, mítoszok és jelképek megértésén dolgozott.
A Magyar népmesék világa, amelyet mindenki ismer
A Magyar népmesék című rajzfilmsorozat 1977-ben indult, és évtizedeken keresztül meghatározó része volt a magyar televíziózásnak.
A sorozat létrehozásában és művészi világának kialakításában Jankovics Marcell vezető szerepet vállalt, de az alkotás számos rendező, rajzoló, zenész és más szakember közös munkájának eredménye volt.
A mesék különleges látványvilágát a magyar népművészet formái, díszítőelemei és színei ihlették. A virágmotívumok, indák, stilizált állatok és geometrikus díszítések nem egyszerűen a képernyő díszei voltak, hanem a népi kultúra képi nyelvét közvetítették.
A történetekben gyakran visszatérnek a magyar népmesék jól ismert alakjai: a legkisebb fiú, a királylány, a táltos paripa, a sárkány, az ördög és a furfangos szegényember.
A mesék szereplői sokszor nem erejükkel, hanem eszükkel, kitartásukkal vagy jóságukkal győzedelmeskednek.
A sorozat népszerűségében meghatározó szerepet játszott Szabó Gyula jellegzetes mesemondása és Kaláka együttes népzenei ihletésű muzsikája is.
Jankovics munkásságának egyik legfontosabb eredménye, hogy a hagyományos történeteket úgy tudta átültetni a modern mozgókép világába, hogy közben megőrizte azok népi karakterét.
Heves megye, ahol a népmesék világa ma is felismerhető
A Mátra és a Bükk térsége a magyar népi kultúra egyik gazdag hagyományőrző vidéke. Heves megye északi településein különösen erős a palóc kulturális örökség, amely a nyelvjárásban, az öltözködésben, a lakóházak kialakításában, a vallási szokásokban és a szájhagyományban egyaránt megmutatkozik.
A palócok népi kultúrája nem egységes, változatlan hagyományrendszer. Településenként és kisebb tájegységenként is jelentős különbségek alakultak ki.
A Mátra és a Bükk környékén élő közösségek történetei, hiedelmei és szokásai ugyanakkor ugyanannak a magyar népi műveltségnek a részei, amelyből Jankovics Marcell is merített.
Fontos különbséget tenni a közös kulturális háttér és a közvetlen művészi kapcsolat között. Jelenleg nincs igazolt adat arra, hogy a Magyar népmesék valamelyik epizódja kifejezetten egy Heves megyei településen gyűjtött történet alapján készült volna, vagy hogy Jankovics személyesen végzett volna néprajzi gyűjtést a térségben.
A kapcsolat ezért elsősorban a közös motívumkincsben, a népművészeti formákban és a hagyományok megőrzésének szándékában kereshető.
A palóc hagyományok egyik fontos vidéke: a Mátra és a Bükk
Heves megye népi kultúrájának különösen érdekes területe a palóc hagyományvilág.
Mátraderecske, Parád, Recsk, Bodony, valamint a Bükk környékének több települése olyan kulturális környezethez tartozik, ahol a népi építészet, a vallási ünnepek és a családi szokások hosszú időn keresztül meghatározták a mindennapokat.
A falusi közösségekben a történetmesélésnek egykor fontos szerepe volt. A mesék és mondák nemcsak a gyermekek szórakoztatását szolgálták, hanem a közösségi tapasztalatok továbbadásának eszközei is voltak.
A természetfeletti szereplőkről, különös eseményekről, furfangos emberekről és erkölcsi tanulságokról szóló történetek a magyar népi elbeszélő hagyomány szélesebb világába illeszkedtek.
A palóc kultúra egyik sajátossága, hogy a népi vallásosság és a mindennapi élet szokásai szorosan összekapcsolódtak.
A búcsújárás, a házszentelés, a lakodalmi hagyományok és az ünnepi viseletek mind olyan kulturális jelenségek, amelyekben a közösség saját értékrendje és világszemlélete fejeződött ki.
Eger és Egerszalók a palóc népi vallásosság szempontjából is jelentős búcsújáró helyeknek számítottak.
A népművészet motívumai a rajzfilmeken és a falusi tárgyakon
Jankovics Marcell alkotásainak egyik legfeltűnőbb sajátossága a népművészeti motívumok tudatos alkalmazása.
A Magyar népmesék képi világában gyakran jelennek meg stilizált virágok, levelek, indák, madarak és különféle díszítőformák.
Ezek a motívumok a magyar népművészet számos területén megtalálhatók, a hímzésektől a festett bútorokon át a faragott használati tárgyakig.
Heves megye népművészeti örökségében ugyancsak fontos szerepet kaptak a díszített textíliák, a hagyományos viseletek és a kézműves tárgyak.
A népi díszítés nem kizárólag esztétikai szerepet töltött be. Egy-egy motívum a közösségi hovatartozást, az ünnepi alkalmat vagy a helyi ízlést is kifejezhette.
Jankovics művészetében a népi formák új jelentést kaptak: mozgásba lendültek, mesebeli tájakká, szereplőkké és különleges képi átalakulásokká váltak.
Ez a megközelítés segített abban, hogy a népművészet formakincse ne csupán múzeumi tárgyakon, hanem a gyermekek által is ismert és szeretett rajzfilmeken keresztül éljen tovább.
Bakó Ferenc és a Heves megyei néprajzi örökség megmentése
Jankovics Marcell születésének évfordulója alkalmat ad arra is, hogy felidézzük a Heves megyei néprajzkutatás egyik legjelentősebb alakját, Bakó Ferencet.
Az 1917-ben született, 1998-ban elhunyt néprajzkutató és múzeumszervező meghatározó szerepet játszott a palóc hagyományok tudományos feltárásában.
Kutatásai során foglalkozott a palóc lakodalmi szokásokkal, a népi építészettel, a kézműves mesterségekkel és a hagyományos közösségi élet különféle területeivel.
Különösen jelentősek a felsőtárkányi lakodalomról, a Heves megyei májusfaállításról és a palóc temetkezési szokásokról készült munkái.
Bakó Ferenc nevéhez fűződik a nagyszabású palóckutatás megszervezése is.
A több évtizedes kutatómunka eredményeként létrejött, 1989-ben megjelent négykötetes Palócok című mű a magyar néprajztudomány egyik jelentős regionális összefoglalása.
A Dobó István Vármúzeum Palóc Adattárában a kutatás eredményeként több tízezer oldalnyi kézirat, több ezer fénykép és számos más dokumentum gyűlt össze.
Bakó Ferenc és Jankovics Marcell eltérő eszközökkel, de hasonló kulturális feladatot vállaltak.
Míg Bakó a tudományos kutatás és a dokumentálás módszereivel segítette a népi örökség megőrzését, Jankovics a filmművészet és a képi történetmesélés segítségével tette azt széles közönség számára hozzáférhetővé.
Közvetlen szakmai együttműködésükről nincs igazolt adat, munkásságuk mégis jól mutatja, milyen különböző módokon őrizhető meg ugyanaz a kulturális örökség.
A mesék mögött ott van a régi falusi világ
A népmesékben gyakran visszatérő helyszín az erdő, a hegy, a patak, a malom vagy az egyszerű parasztház.
Ezek a helyszínek a régi falusi élet mindennapi környezetéből ismerősek.
A Bükk és a Mátra falvainak egykori lakói számára az erdő nemcsak természeti környezetet jelentett, hanem munkalehetőséget és megélhetési forrást is.
A fakitermelés, a mészégetés, az állattartás és a földművelés hosszú időn keresztül alakította a hegyvidéki települések életét.
A népmesékben megjelenő erdő ugyanakkor jelképes helyszín is. A hős gyakran itt találkozik a próbákkal, a természetfeletti segítőkkel vagy az ellenségeivel.
Jankovics Marcell különösen nagy figyelmet fordított ezekre a szimbolikus jelentésekre.
A Fehérlófia című filmben például az alvilágba vezető út, a különleges erejű hősök és a mitikus lények a hagyományos mesevilág mélyebb rétegeit idézik fel.
A film nem egy Heves megyei történet feldolgozása, de jelképrendszere annak a szélesebb népmesei hagyománynak a része, amelynek változatai a Kárpát-medence különböző vidékein éltek.
Miért fontos ma is a népmesék megőrzése?
A hagyományos falusi életforma átalakulásával a szóbeli mesemondás korábbi közösségi szerepe is jelentősen visszaszorult.
A televízió, majd az internet megjelenése alapvetően megváltoztatta a történetek továbbadásának módját.
Jankovics Marcell munkássága éppen ezért különösen fontos.
A Magyar népmesék sorozat lehetőséget teremtett arra, hogy a régi történetek olyan családokhoz és gyermekekhez is eljussanak, akik már nem a hagyományos falusi mesemondás világában nőttek fel.
A rajzfilmek ugyanakkor nem helyettesítik a helyi néprajzi gyűjtéseket. A különböző településeken fennmaradt mesék, mondák, nyelvjárási sajátosságok és szokások önálló értéket képviselnek.
Heves megyében ezért különösen fontos a múzeumok, helytörténeti gyűjtemények és hagyományőrző közösségek munkája.
Az egykor hétköznapinak számító viseletek, használati tárgyak, ünnepi szokások és történetek ma már sok esetben a helyi kulturális emlékezet pótolhatatlan részei.
A népmese nem pusztán régi történet, hanem annak bizonyítéka is, hogy az emberek különböző korszakokban miként gondolkodtak az igazságról, a bátorságról, a szeretetről és az emberi kitartásról.
Örökség, amely nemzedékeket köt össze
Jankovics Marcell 2021. május 29-én, 79 éves korában hunyt el. Munkássága azonban tovább él filmjeiben, könyveiben és abban a különleges képi világban, amelyet generációk ismertek meg.
A Magyar népmesék történetei ma is képesek megszólítani a gyermekeket és a felnőtteket.
Heves megye népi hagyományai pedig arra emlékeztetnek, hogy a mesék világa nem csupán a rajzfilmekben létezik.
Ott van a régi falusi házak emlékeiben, a palóc viseletek díszítéseiben, a nagyszülőktől hallott történetekben és a múzeumokban megőrzött tárgyakban is.
Jankovics Marcell születésének 85. évfordulója így nemcsak egy kivételes magyar művészre való emlékezés alkalma, hanem figyelmeztetés is: a népi kultúra akkor maradhat élő örökség, ha a következő nemzedékek is megismerik.
Mert amíg vannak, akik továbbmesélik a történeteket, addig a régi világ emlékei sem tűnnek el végleg.
Források
Jankovics Marcell – Magyar népmesék, alkotói életrajz
Magyar Művészeti Akadémia – Jankovics Marcell életműve
Nemzeti Archívum – Jankovics Marcellre emlékezünk
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Néprajzi hagyományok: palócok, matyók
Magyar Múzeumok – A sárospataki és Heves megyei múzeumszervező: Bakó Ferenc