Az egri Érsekkert egyik legszebb, legemberibb szoborkompozíciója két írót örökít meg: Bródy Sándort és Gárdonyi Gézát. Egyikük a padon ül, másikuk mellette áll. A jelenet egyszerű, mégis különleges történetet rejt. Két eltérő természetű, olykor egymással is vitázó ember barátságát, akiknek életében Eger meghatározó szerepet játszott. Kapcsolatukban volt közös munka, humor, irodalmi siker, politikai nézeteltérés és megbékélés is. Történetük jóval érdekesebb annál, mint amit a két bronzalak első pillantásra elárul.
Két író, egy születési év
Bródy Sándor 1863. július 23-án Egerben, Gárdonyi Géza pedig ugyanazon év augusztus 3-án, Agárdpusztán született. Mindössze tizenegy nap választotta el őket egymástól.
Bródy számára Eger a szülővárost, a gyermekkor emlékeit és az első meghatározó élményeket jelentette. Gárdonyi később talált otthonra a városban, amelyhez végül egész írói életművének egyik legfontosabb alkotása kapcsolódott.
A két fiatalember pályája különböző irányból indult, de az irodalom hamar közös nevezőre hozta őket.
Bródy a magyar próza megújításának egyik fontos alakjává vált. Írásaiban a társadalmi feszültségek, az emberi szenvedélyek és a hétköznapi élet ellentmondásai kaptak hangsúlyt.
Gárdonyi tanítóként, újságíróként és íróként kereste saját hangját. Műveiben a történelem, a lélektan, a hit és az emberi kapcsolatok kérdései kerültek előtérbe.
Két eltérő alkotói világ találkozott tehát, de a különbségek nem akadályozták meg, hogy szoros barátság alakuljon ki közöttük.
Bródy, aki Egert ajánlotta barátjának
Gárdonyi Géza 1897-ben költözött Egerbe. A városválasztás történetében Bródy Sándor neve is fontos szerepet kapott.
Az irodalomtörténeti hagyomány szerint Bródy biztatta barátját arra, hogy telepedjen le Egerben. A nyugodtabb környezet, a történelmi város hangulata és a fővárosi nyüzsgéstől való távolság egyaránt vonzó lehetett Gárdonyi számára.
Az író végül az egri vár közelében vásárolt házat. Itt született meg életművének több jelentős alkotása, és itt teljesedett ki az a sajátos írói világ, amely miatt később az „egri remete” néven emlegették.
Az elnevezés azonban kissé félrevezető.
Gárdonyi valóban szerette a csendet és a visszavonultságot, de korántsem élt teljes elszigeteltségben. Barátai, írótársai és művészismerősei rendszeresen felkeresték.
Bródy Sándor is gyakori vendége volt.
A Gárdonyi-ház így nemcsak az alkotás helyszíne, hanem a korabeli magyar irodalmi élet egyik érdekes találkozási pontja is lett.
Az egri kenyér és a szalonna története
A két író kapcsolatának egyik legkedvesebb története a barátságuk hétköznapi oldalát mutatja meg.
A visszaemlékezések szerint Gárdonyi, amikor Budapestre utazott, gyakran vitt magával egy nagy, kerek egri kenyeret és szalonnát Bródy számára.
A fővárosi irodalmi életben otthonosan mozgó Bródy örömmel fogadta a vidéki finomságokat.
Egy alkalommal hálából ebédre hívta barátját. A szerénynek ígért étkezésből azonban bőséges lakoma lett, amelyen sültek, különféle fogások, borok és pezsgő is az asztalra került.
A gyomrával gyakran bajlódó Gárdonyi alig evett valamit.
A történet csattanója szerint a számlát végül megfelezték, mire Gárdonyi tréfásan megjegyezte, hogy ezentúl inkább külön ebédelnek.
Az anekdota hiteles, szó szerinti párbeszédként nem ellenőrizhető, de sokat elárul arról, milyennek őrizte meg az emlékezet a két írót.
Bródy a társasági életet kedvelő, nagyvonalú, szenvedélyes emberként jelenik meg, Gárdonyi pedig csendesebb, mértéktartóbb, finom humorú barátként.
A történetben az egri kenyérnek külön jelentősége van: egy darabka otthont vitt magával Gárdonyi a fővárosba.
Együtt a Jövendő szerkesztőségében
A barátság nem merült ki személyes találkozásokban.
1903 és 1905 között a két író együtt dolgozott a Jövendő című irodalmi folyóirat körül.
A lap a századforduló magyar szellemi életének egyik érdekes vállalkozása volt, amely új hangokat és új gondolatokat kívánt megszólaltatni.
A Jövendőt a később, 1908-ban elindult Nyugat egyik előfutáraként is számon tartják.
Bródy és Gárdonyi nem minden irodalmi kérdésben gondolkodott egyformán, de mindketten fontosnak tartották a tehetségek támogatását.
Kapcsolatuk ezért nemcsak két ismert író magánügye volt. Együttműködésük a magyar irodalom megújulásának történetéhez is hozzátartozik.
Érdekes ellentmondás, hogy miközben Bródy a modern városi próza egyik meghatározó alakja lett, Gárdonyi éppen az egri visszavonultságban találta meg legtermékenyebb alkotói korszakát.
Az „egri remete” valójában társasági ember is volt
Gárdonyi visszahúzódó életéről sok történet maradt fenn. Az utókor hajlamos volt úgy elképzelni, mint aki magányosan, szinte mindenkitől elzárkózva dolgozott egri otthonában.
A fennmaradt levelek és visszaemlékezések azonban más képet mutatnak.
Az író kapcsolatot tartott Jókai Mórral, Feszty Árpáddal, Rákosi Viktorral és több más jelentős művésszel, íróval.
Bródy különösen fontos helyet foglalt el ebben a társaságban.
Az egri házban nemcsak irodalomról eshetett szó. A látogatások alkalmat adtak a napi események, a közélet és a személyes gondok megbeszélésére is.
A barátság egyik értéke éppen az volt, hogy a két férfi nem kívánta egymást a saját képére formálni.
Bródy szenvedélyes, olykor heves természetével, Gárdonyi megfontoltabb, szemlélődő alkatával egészítette ki egymást.
Amikor a politika közéjük állt
A hosszú barátság legsúlyosabb próbatétele az első világháborút követő években érkezett el.
Az 1918–1919-es politikai fordulatok, majd a Tanácsköztársaság bukása után a magyar irodalmi életben is mély törésvonalak keletkeztek.
Bródy 1919-ben külföldre távozott, és emigrációban élt.
Gárdonyi eközben Magyarországon maradt, és a megváltozott politikai viszonyok között más álláspontot képviselt.
A két író világnézeti különbségei ekkor különösen élesen jelentkeztek.
Bródy 1921-ben nyílt levélben fordult régi barátjához. A levélben személyes csalódottság, politikai indulat és a korábbi közelség emléke egyaránt megjelent.
Gárdonyi azonban nem kívánt nyilvános vitába bocsátkozni.
A családi visszaemlékezések szerint úgy gondolta, hogy a közönség számára is érdekesebb lenne a két régi barát kibékülése, mint egy újabb indulatos válasz.
A történet különlegessége, hogy a nézeteltérés ellenére egyikük sem tudta teljesen megtagadni a közös múltat.
A megbékélés története
A Gárdonyi család visszaemlékezései szerint Bródy később megbánta indulatos levelét.
A bocsánatkérés közvetítésében Setét Sándor egri ügyvéd, közös ismerősük játszott szerepet.
A két író kapcsolata így a politikai szakítás után ismét közeledett a megbékéléshez, bár személyesen már nem találkoztak.
Gárdonyi Géza 1922. október 30-án halt meg Egerben.
Bródy számára régi barátjának elvesztése személyes veszteség volt. Setét Sándort arra kérte, hogy néhány szál mezei virágot helyezzen el nevében Gárdonyi koporsóján.
A történetnek különösen megható folytatása is volt.
Amikor Bródy Sándor 1924. augusztus 12-én meghalt, Gárdonyi két fia megjelent a temetésén. A sírnál kezet nyújtottak Bródy fiainak, és Egerből hozott virágokat helyeztek el.
A két család tagjai így jelképesen lezárták azt az ellentétet, amely az írók életének utolsó éveit megkeserítette.
A barátság emléke az egri Érsekkertben
Az Érsekkert Múzsák Ligetében álló szoborkompozíció Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása.
A mű különlegessége, hogy a két alak nem egyszerre került a helyére.
Először Bródy Sándor ülő szobrát állították fel 2004. szeptember 24-én, majd 2005. október 19-én csatlakozott hozzá Gárdonyi Géza álló alakja.
A két író így jelképesen is újra találkozott Egerben.
A padon ülő Bródy kényelmesen hátradől, egyik karját a háttámlán nyugtatja. Mellette Gárdonyi áll, mintha éppen egy beszélgetés közben figyelne barátjára.
A szobrok a valóságos emberi méretnél nagyobbak, megközelítőleg 220 centiméter magasak. A bronzalakokat a pad krómacél szerkezete egészíti ki.
A kompozíció nem ünnepélyes talapzatra emelt, távolságtartó emlékmű.
Sokkal inkább egy megörökített pillanat.
Mintha a két író éppen megállt volna az Érsekkert fái között, hogy folytasson egy régen elkezdett beszélgetést.
A mű ettől válik különösen emberivé.
Az unoka, akinek fontos volt a két író emléke
A szoborkompozíció létrejöttében jelentős szerepe volt Alexander Brodynak, Bródy Sándor unokájának.
Az amerikai reklámszakember és író családi örökségének fontos részének tekintette nagyapja magyarországi emlékezetét.
Kezdeményezte és támogatta, hogy a két egykori barát egymás mellett kapjon szobrot Egerben.
Ez különösen szép gesztus volt annak ismeretében, hogy Bródy és Gárdonyi életük utolsó éveiben már nem tudtak személyesen kibékülni.
A leszármazottak azonban tovább őrizték a barátság emlékét.
Alexander Brody és Gárdonyi Géza dédunokája, Keller Péter később nyilvánosan is kezet fogott egymással az egri Bródy Sándor Könyvtárban.
A szobor így nem csupán két jelentős író emlékműve, hanem a családok közötti megbékélés jelképe is.
Két életmű, amely Egerben találkozik
Bródy Sándor és Gárdonyi Géza neve ma is számos ponton jelen van a város életében.
Gárdonyi egykori otthona emlékmúzeumként őrzi az író hagyatékát. Bródy nevét a városi könyvtár és Eger egyik utcája is viseli.
A két életmű egészen más módon kapcsolódik a városhoz.
Gárdonyi az Egri csillagok révén országos és nemzetközi ismertséget adott Eger történelmének. Regénye generációk számára tette személyessé az 1552-es várvédelem történetét.
Bródy a város szülötteként, a modern magyar próza és dráma jelentős alakjaként gazdagította Eger kulturális örökségét.
Barátságuk arra is emlékeztet, hogy egy város irodalmi jelentőségét nem kizárólag az ott született művek adják.
Ugyanilyen fontosak azok az emberi kapcsolatok, találkozások és beszélgetések, amelyekből az alkotások megszülethetnek.
Egy beszélgetés, amely soha nem ér véget
Az Érsekkert szoborcsoportja mellett elsétálva könnyű megfeledkezni arról, milyen mozgalmas élet húzódik a két nyugodt alak mögött.
Ott van benne a századforduló pezsgő irodalmi világa, a közös szerkesztőségi munka, a budapesti ebédek humora, az egri kenyér története, a háború utáni politikai ellentét és a megbékélés.
De talán ennél is fontosabb valami.
Bródy és Gárdonyi barátsága azt bizonyítja, hogy két embernek nem kell mindenben egyetértenie ahhoz, hogy maradandó kapcsolat fűzze össze őket.
A két író életében voltak olyan időszakok, amikor egészen másként látták a világot. Mégis megmaradt közöttük valami abból a régi összetartozásból, amelyet az irodalom és Eger szeretete alapozott meg.
Ma már nem hallhatjuk beszélgetéseiket, de az Érsekkert fái alatt Varga Imre alkotása mintha tovább őrizné azokat.
Bródy ül a padon. Gárdonyi mellette áll.
És az embernek az az érzése támad, hogy a következő pillanatban valamelyikük megszólal.
Források
Minden, ami Eger – Bródy és Gárdonyi barátsága
Minden, ami Eger – Stadion utca története (Érsekkert)
Agria – Lisztóczky László: Bródy Sándor és Gárdonyi Géza barátsága (2022)
Agria – Bródy 160, a két író barátságának emlékezete (2023)
Cs. Varga István – Kenyeres pajtások: Gárdonyi és Bródy barátságáról
Egri Lokálpatrióta Egylet – Egri séták
Köztérkép – Bródy Sándor és Gárdonyi Géza szobra
Borítókép: Bródy Sándor és Gárdonyi Géza szoborkompozíciója az egri Érsekkert Múzsák Ligetében, őszi lombok és virágok között. Varga Imre alkotása. Fotó: Szinok Gábor.