Egy új európai kutatás szerint az elmúlt száz évben jelentősen zsugorodott a vadon élő méhfajok elterjedési területe. A kedvezőtlen folyamat Közép-Európát is érinti, miközben Heves megyében a 2026-os aszály, a virágporhiány és a méhbetegségek okoznak komoly nehézségeket. A helyi méhészek számára a következő tavasz különösen nagy próbatételt jelenthet.
Száz év változásait vizsgálták a kutatók
A méhek szerepe jóval túlmutat a méztermelésen. A vadon élő növények és a mezőgazdasági kultúrák jelentős részének szaporodásában nélkülözhetetlenek a beporzó rovarok. Éppen ezért különösen figyelemre méltó az a nemzetközi kutatás, amelynek eredményeiről 2026 októberében számoltak be.
A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent tanulmány több mint négymillió megfigyelési adatot dolgozott fel. A kutatók mintegy száz év változásait elemezték, és vizsgálatuk az európai méh- és zengőlégyfajok körülbelül 88 százalékára terjedt ki.
Az eredmények szerint a vizsgált méhfajok földrajzi elterjedési területe átlagosan mintegy harmadával csökkent. Ez nem azt jelenti, hogy Európában pontosan harmadával kevesebb méh él, hanem azt, hogy számos faj egyre kisebb területen fordul elő.
A visszaszorulás különösen Nagy-Britanniában, Franciaországban és Közép-Európa több térségében jelentős. A kutatás alapján a földhasználat átalakulása és az éghajlati változások egyaránt befolyásolják a beporzók elterjedését.
A hidegebb környezethez alkalmazkodott fajok helyzete különösen kedvezőtlen, miközben egyes melegkedvelő fajok új élőhelyeken is megjelennek.
A vizsgálat ugyanakkor kedvező eredményt is hozott: a történeti adatokból ismert fajok több mint 90 százalékát az elmúlt húsz évben is megfigyelték. A beporzók többsége tehát még jelen van Európában, de sok faj korábbi élőhelyeinek egy részéről eltűnt.
Heves megyében már nyáron figyelmeztettek a rendkívüli helyzetre
A Minden, ami Eger blog szeptember 6-án részletesen foglalkozott a hazai méhészetek rendkívüli helyzetével. Akkor az Országos Magyar Méhészeti Egyesület figyelmeztetése alapján számoltunk be arról, hogy a tartós aszály miatt a méhek jelentős része természetes táplálék nélkül maradt.
A 2026-os nyár különösen kedvezőtlenül alakult a méhcsaládok számára. A napraforgó július közepi elvirágzását követően az ország számos területén szinte teljesen megszűntek a természetes nektár- és virágporforrások.
Az OMME augusztus végi tájékoztatása szerint a hazai méhállomány mintegy 80 százaléka heteken keresztül alig vagy egyáltalán nem jutott természetes virágporhoz.
A probléma Heves megyében is jelentkezett. A Mátra és a Bükk környékén, az Eger környéki dombvidéken, valamint a megye déli mezőgazdasági területein egyaránt meghatározó a méhek számára rendelkezésre álló virágzó növényzet.
A szárazság következtében azonban a természetes táplálékforrások jelentősen megfogyatkoztak. Az árokpartok, rétek és vízparti területek sem biztosítottak annyi nektárt és virágport, mint amennyire a méhcsaládoknak szükségük lett volna.
A virágporhiány különösen azért veszélyes, mert a méhcsaládok fejlődését is befolyásolja. Megfelelő fehérjeforrás nélkül csökkenhet a fiasítás, és a családok gyengébben készülhetnek fel a téli időszakra.
A helyi méhészek szerint a nyári méztermés a szokásos felét sem érte el
A Heves megyei helyzetről szeptember elején Biró Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület megyei szaktanácsadója is beszámolt.
Tájékoztatása szerint a nyári méztermés a szokásos mennyiség felét sem érte el. A méhészek számára azonban nem kizárólag a kisebb termés jelentett problémát.
A tartós táplálékhiány következtében a telelésre készülő méhcsaládok mérete is elmaradhat a megszokottól. Ez pedig csökkentheti annak esélyét, hogy a családok megfelelő állapotban vészeljék át a telet.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a méhészeknek a vízellátásról is fokozottan gondoskodniuk kellett. A kiszáradó természetes vízforrások miatt a méhek nagyobb távolságokra kényszerülhettek, a külterületi itatókat pedig más állatok is felkeresték.
A helyzet gazdasági szempontból sem kedvező. A kisebb méztermés mellett a felvásárlási árak sem alakultak úgy, hogy ellensúlyozzák a termelők veszteségeit.
Mindez különösen érzékenyen érinti azokat a családi méhészeteket, amelyek számára a mézértékesítés fontos bevételi forrás.
Méhbetegségek miatt több Heves megyei településen is zárlatot rendeltek el
A szárazság mellett 2026 őszén méhegészségügyi problémák is nehezítették a helyi méhészek munkáját.
Szeptember 23-tól Eger és Felsőtárkány érintett területein méhegészségügyi védőkörzeti intézkedések léptek életbe, miután egy egri méhészetben a mézelő méhek nyúlós költésrothadását állapították meg.
A Felsőtárkány önkormányzati honlapján szeptember 28-án közzétett tájékoztatás szerint a fertőzött méhészet körüli öt kilométeres körzetet érintették az intézkedések.
A zárlat alá vont területről a méhek és méhészeti termékek kiszállítását, illetve áthelyezését korlátozták. Az érintett méhészetekben rendszeres állategészségügyi vizsgálatokat írtak elő.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal október 21-én frissített nyilvántartásában további Heves megyei települések is szerepeltek a nyúlós költésrothadással kapcsolatos zárlatok között.
A szeptember 18-i kezdetű intézkedések többek között Gyöngyöst, Gyöngyössolymost, Abasárt, Pálosvörösmartot, Visontát, valamint Markaz és Halmajugra egyes részeit is érintették.
Fontos különbség, hogy ezek a hatósági intézkedések a tartott mézelő méhek fertőző betegségéhez kapcsolódnak, míg az európai kutatás elsősorban a különböző beporzófajok hosszú távú földrajzi visszaszorulását vizsgálta. A két probléma nem azonos, de egyaránt jelzi, mennyire sérülékeny lehet a méhek helyzete.
A Bükk és a Mátra természeti értékei szempontjából is fontosak a beporzók
Heves megye természeti környezete változatos élőhelyeket biztosít a rovarvilág számára. A Bükk és a Mátra erdőszegélyei, hegyi rétjei, tisztásai, valamint az Eger környéki gyepek és mezőgazdasági területek számos virágzó növényfajnak adnak otthont.
Ezek a területek nemcsak a házi méhek, hanem a vadon élő méhfajok, poszméhek, zengőlegyek és más beporzók számára is fontosak.
A beporzók védelme ezért nem korlátozódhat a méhészetek támogatására.
A vadon élő méhek egy része a talajban fészkel, más fajok növényi szárakban vagy természetes üregekben alakítják ki fészkelőhelyüket. Számukra a megfelelő élőhelyek fennmaradása, a változatos virágzó növényzet és a növényvédő szerek körültekintő alkalmazása egyaránt fontos.
A természetes gyepek, mezsgyék és virágzó erdőszegélyek megőrzése különösen értékes lehet. Ezek a területek nemcsak táplálékot, hanem szaporodási és telelési lehetőségeket is biztosíthatnak.
Az európai kutatásból ugyanakkor nem lehet közvetlenül megállapítani, hogy a Bükkben vagy a Mátrában pontosan hány százalékkal csökkent a vadon élő méhek száma. Ehhez helyi, hosszú időszakot átfogó fajfelmérésekre lenne szükség.
A következő tavasz lehet az igazi próbatétel
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület már augusztus végén arra figyelmeztetett, hogy a rendkívüli nyári időjárás következményei 2027 tavaszán is jelentkezhetnek.
A gyengébben fejlődő, kisebb létszámú méhcsaládok számára a tél átvészelése nagyobb kihívást jelenthet. A tényleges veszteségek mértékét azonban csak a telelés után lehet majd megítélni.
Ez Heves megyében is fontos kérdés lesz.
A tavaszi virágzás idején a méhcsaládok állapota meghatározza, hogy milyen erősséggel tudnak részt venni a gyűjtésben és a beporzásban. A méhészeknek ezért nemcsak a következő méztermésre, hanem az állományok egészségének és megfelelő fejlődésének biztosítására is figyelniük kell.
A vadon élő beporzók helyzete ennél összetettebb, hiszen a különböző fajok eltérően reagálnak az időjárási szélsőségekre és az élőhelyek átalakulására.
Mit tehetünk a méhek védelméért Egerben és Heves megyében?
A beporzók számára a települési zöldterületek, a kertek és a mezőgazdasági területek kezelése is számít.
Egerben és a megye településein a változatos, lehetőleg őshonos virágzó növények telepítése, a felesleges vegyszerhasználat kerülése, valamint egyes kevésbé használt gyepfelületek ritkább, megfelelően időzített kaszálása is segítheti a vadon élő beporzókat.
A kerttulajdonosok számára különösen hasznos, ha tavasztól őszig egymást váltó virágzású növényeket választanak. Így nemcsak néhány hétre, hanem hosszabb időszakra biztosíthatnak táplálékot a rovaroknak.
A helyi méhészek támogatásának egyik lehetősége a közvetlen termelői mézvásárlás. Ez elsősorban a méhészeti gazdaságok fennmaradását segíti, miközben a vadon élő beporzók védelméhez külön élőhelyvédelmi intézkedésekre is szükség van.
Nemcsak a mézről, hanem a természet jövőjéről is szó van
Az európai kutatás és a Heves megyei tapasztalatok egyaránt figyelmeztetnek arra, hogy a méhek helyzetét több, egymással összefüggő tényező befolyásolja.
Az élőhelyek átalakulása, a szélsőséges időjárás, a természetes táplálékforrások csökkenése és a méhészeteket érintő betegségek különböző módon, de egyaránt komoly kihívást jelentenek.
Heves megyében a 2026-os esztendő már most nehéz évként maradhat meg a méhészek emlékezetében. A kisebb méztermés, a nyári virágporhiány és az őszi méhegészségügyi intézkedések együttesen indokolják a fokozott figyelmet.
A következő hónapok egyik legfontosabb kérdése az lesz, milyen állapotban érik meg a méhcsaládok a tavaszt. A vadon élő beporzók esetében pedig hosszabb távon az élőhelyek megőrzése és a változatos növényvilág fenntartása jelentheti a megoldás egyik alapját.
A méhek védelme így nemcsak a méhészek ügye, hanem a mezőgazdaság, a természetvédelem és a helyi közösségek közös érdeke is.
Források
Minden, ami Eger – Rendkívüli helyzetben a méhészek – Heves megyében is érezteti hatását az aszály
Origo – Döbbenetes mértékben visszaszorultak a méhek Európában
Országos Magyar Méhészeti Egyesület – Rendkívüli helyzetben a hazai méhészetek
Felsőtárkány – Tájékoztatás méhegészségügyi védőkörzetről Egerben és Felsőtárkányban
Nébih – Méhbetegség-zárlatok, 2026. október 21-i nyilvántartás
HEOL – Az extrém szárazság a méheket is kihívás elé állította
Borítókép: méhkaptár – illusztráció.