Az Eger-patak vizét évszázadokon keresztül nemcsak a földek öntözésére, hanem gabonaőrlésre is hasznosították. A patak mentén egymást követték a vízimalmok, amelyek fontos szerepet játszottak a környező falvak gazdasági életében. Az egykori Kistályán működő Tót-féle malom is ezek közé tartozott. A ma már kevéssé ismert létesítményről Bakó Ferenc 1961-ben készített fényképfelvételt, amely megőrizte a régi épület és vízrendszerének akkori állapotát. A malom története Andornaktálya múltjának egy olyan fejezetéhez vezet vissza, amikor a patak ereje még nélkülözhetetlen energiaforrásnak számított.
Kistálya és Andornak – két település, közös történelem
A Tót-féle malom története szorosan kapcsolódik Andornaktálya kialakulásához. A mai község 1939-ben jött létre Andornak és Kistálya egyesítésével. A két település korábban önálló közösségként fejlődött, saját gazdasági létesítményekkel és helyi hagyományokkal.
A Tót-malom az egykori Kistályán működött, míg Andornakon a Mocsáry-malom volt ismert. Mindkettő az Eger-patak vizét hasznosító malmok sorába tartozott.
A térség földrajzi adottságai kedveztek a vízimalmok kialakulásának. Az Eger felől délre tartó patak mezőgazdasági területeken haladt keresztül, ahol a gabonatermesztés és a helyi feldolgozás évszázadokon át szorosan összetartozott.
A malmoknak köszönhetően a környéken megtermelt gabonát helyben vagy a közeli településeken is megőrölhették. A vízimalom így nemcsak egy gazdasági épület volt, hanem a falusi élet fontos létesítménye is.
Egykor malmok sora működött az Eger-patak mentén
Az Eger-patak régi vízimalmaival a Minden, ami Eger blog már 2018 augusztusában foglalkozott. Az akkori összeállítás húsz malmot sorolt fel Szarvaskőtől Egerlövőig, köztük a kistályai Tót-malmot és az andornaki Mocsáry-malmot.
A 2026 szeptemberében megjelent újabb helytörténeti írás Kapor Elemér kutatásai alapján pontosította a korábbi adatokat. Eszerint tizenkilenc vízimalommal számolhatunk, a kisebb darálómalom külön kezelésével.
A malmok az Eger-patak folyását követve egymás után helyezkedtek el. Egerben többek között a Kallómalom, a Práff-malom, a püspöki malom, a városi malom és az Adamcsek-malom szerepelt a felsorolásban.
Ezeket követte Kistályán a Tót-malom, majd Andornakon a Mocsáry-malom. Délebbre Nagytálya, Maklár, Füzesabony és más települések malmai hasznosították a patak vizét.
A malmok elhelyezkedése azt mutatja, hogy az Eger-patak nem pusztán természetes vízfolyás volt. A helyi gazdaság működésében is meghatározó szerepet töltött be, hiszen a víz energiájával olyan munkát végezhettek, amelyhez máskülönben jelentős emberi vagy állati erőre lett volna szükség.
A Tót-féle malom egy 1961-es fényképen
A Tót-féle malomról fennmaradt egyik legfontosabb dokumentum Bakó Ferenc 1961. március 9-én készített fényképfelvétele.
A Fotóadattárban 10579-es leltári számon nyilvántartott fekete-fehér felvételen egy emeletes, vakolt falú malomépület látható. A falakon jelentős vakolathiányok figyelhetők meg, több helyen már a falazat is előtűnik.
Az épület keskeny, osztott ablakai, hatalmas tetőszerkezete és a hozzá kapcsolódó vízvezető rendszer egy korábbi építési korszak emlékeit őrzik.
A fénykép jobb oldalán jól megfigyelhető a zsilipszerkezet, amelyen keresztül nagy mennyiségű víz zúdul az alsó mederbe. A zsilip fölött egyszerű korlátos átjáró húzódik, amelyen egy férfi áll.
A felvétel különösen értékes részlete a vízszintkülönbséget biztosító műtárgy. A vízimalmok működéséhez ugyanis nem volt elegendő a patak közelsége. A vizet megfelelő eséssel, szabályozható módon kellett a meghajtó szerkezethez vezetni.
A fénykép alapján biztosan megállapítható, hogy az épület 1961 márciusában még állt, és a hozzá kapcsolódó vízrendszer legalább egy része fennmaradt.
Azt azonban a felvétel önmagában nem bizonyítja, hogy ekkor még gabonát őröltek a malomban. A belső őrlőberendezések és a tényleges üzemi működés nem láthatók.
Hogyan működtek a régi vízimalmok?
A hagyományos vízimalmok működésének alapja a víz energiájának hasznosítása volt.
A patak vizének egy részét rendszerint malomárokba vagy más szabályozott vízvezető rendszerbe terelték. A megfelelő eséssel érkező víz meghajtotta a vízkereket, amelynek forgását tengelyek és fogaskerekek közvetítették az őrlőszerkezethez.
A malomkövek között a gabonaszemeket lisztté vagy darává őrölték. A víz mennyiségét zsilipekkel szabályozhatták, így a malom működését is befolyásolni lehetett.
A vízimalmok teljesítményét több tényező határozta meg. Fontos volt a rendelkezésre álló vízmennyiség, az esés nagysága, a meghajtó szerkezet kialakítása és az őrlőberendezések állapota.
A Tót-féle malom esetében egyelőre nem ismert olyan hiteles műszaki leírás, amelyből megállapítható lenne a vízkerék pontos típusa, az őrlőjáratok száma vagy a malom teljesítménye.
Bakó Ferenc felvétele a vízvezető rendszer külső részét dokumentálja, ezért a belső technológia részleteiről további levéltári és helytörténeti kutatás adhatna pontosabb képet.
A szomszédos Mocsáry-malom története
A Tót-malom mellett az egykori Andornak másik ismert vízimalma a Mocsáry-malom volt.
A két létesítményt külön kell kezelni, hiszen a történeti felsorolások önálló malomként említik őket.
A Mocsáry-malomhoz különleges műszaki történet kapcsolódik. A korábbi helytörténeti feldolgozások szerint vízenergiáját villamosenergia-termelésre is hasznosították, amellyel a Mocsáry-kastély energiaellátásához járultak hozzá.
Ez a megoldás jól példázza, hogy a vízimalmok szerepe idővel megváltozhatott. A hagyományos gabonaőrlés mellett a vízenergia más célokra is felhasználhatóvá vált.
A Mocsáry-malom történetéből azonban nem következik, hogy a Tót-féle malomban is működött volna villamosenergia-termelő berendezés. Erre vonatkozóan jelenleg nincs ellenőrzött adat.
A gőzmalmok megjelenése megváltoztatta az őrlést
A vízimalmok gazdasági jelentőségét a 19. század ipari fejlődése fokozatosan átalakította.
A hagyományos malmok működése nagymértékben függött a patak vízjárásától. A szárazabb időszakok, a vízhozam csökkenése vagy a vízvezető rendszerek meghibásodása akadályozhatta az őrlést.
A gőzgépek megjelenésével lehetővé vált, hogy a gabonafeldolgozás a vízjárástól függetlenül is folytatódjon.
Egerben a gőzmalomipar fejlődésének egyik ismert szereplője Schwarcz István volt. Az általa alapított üzem a 19. század második felében jelentős fejlődésen ment keresztül. A később Klein és Weinberger Egri Gőzmalom néven is ismert vállalkozás már az iparszerű gabonafeldolgozás korszakához tartozott.
A nagyobb teljesítményű malmok megjelenése fokozatosan megváltoztatta a kisebb vízimalmok lehetőségeit.
A hagyományos és az újabb technológiával működő malmok ugyanakkor hosszú ideig egymás mellett is létezhettek.
A Tót-féle malom megszűnésének pontos időpontja egyelőre nem ismert. A rendelkezésre álló fénykép és helytörténeti adatok alapján ezért nem lehet megállapítani, hogy mikor őröltek benne utoljára gabonát.
Mit árul el a fénykép a malom állapotáról?
Bakó Ferenc 1961-es felvétele több olyan részletet is megőrzött, amelyek segítenek megismerni a malom akkori állapotát.
Az épület falain jól látható a hosszabb idő alatt kialakult vakolatkárosodás. A falazat több helyen előtűnik, ugyanakkor a tetőszerkezet és az épület jelentős része még épségben látható.
A vízvezető műtárgyon keresztül a fényképezés pillanatában víz folyt, ami azt bizonyítja, hogy a vízrendszernek legalább ez a szakasza akkor még átvezette a patak vizét.
A zsilip fölött kialakított átjáró és a mellette látható épített szerkezetek szintén az egykori vízhasznosítás tárgyi emlékei.
A fénykép azonban nem mutatja meg a malom teljes belső szerkezetét. Nem láthatók a malomkövek, a hajtóművek és az egykori őrlőberendezések sem.
A felvétel így elsősorban az épület külső megjelenéséről és a hozzá kapcsolódó vízvezető rendszerről szolgáltat hiteles információt.
Mi maradt meg napjainkra a Tót-malomból?
A Tót-féle malom mai állapotáról egyelőre nem áll rendelkezésre olyan megbízható, friss dokumentáció, amely egyértelműen igazolná az épület fennmaradását vagy elbontását.
A történeti felsorolások az egykori Kistályához kötik a malmot, de a pontos mai helyszín azonosításához további térképi és levéltári kutatás szükséges.
Ebben fontos szerepet kaphatnak a régi kataszteri térképek, a malomárkok nyomvonalai, a korabeli tulajdoni iratok és a helyi visszaemlékezések.
Andornaktálya önkormányzata korábban egy 352 oldalas, történeti fényképekkel és térképekkel illusztrált településtörténeti könyvet is megjelentetett. Az ilyen helytörténeti kiadványok további adatokat tartalmazhatnak az egykori malmok elhelyezkedéséről és történetéről.
Különösen érdekes lenne Bakó Ferenc fényképének mai helyszínnel történő összehasonlítása. Ehhez először a malom pontos egykori helyét kellene azonosítani, majd megvizsgálni, fennmaradt-e az épületből, a vízvezető rendszerből vagy a malomárokból bármilyen részlet.
Bakó Ferenc munkája megőrizte a múlt egy darabját
Bakó Ferenc néprajzkutató és muzeológus munkásságában kiemelt szerepet kapott Heves megye népi építészete, településtörténete és hagyományos gazdálkodása.
A Tót-féle malomról készített fényképe is ehhez a dokumentáló tevékenységhez kapcsolódik.
A felvétel ma már nemcsak egy régi épületet mutat be, hanem az Eger-patak mentén egykor működő gazdasági létesítmények történetéhez is fontos adalékot szolgáltat.
Az 1961. március 9-én készült fénykép pontos időbeli támpontot ad: bizonyítja, hogy a malomépület és vízrendszerének egy része ekkor még létezett.
A malom korábbi történetének, tulajdonosainak, működési időszakának és későbbi sorsának részletes feltárása azonban további kutatást igényel.
A Tót-féle vízimalom története Andornaktálya helytörténetének fontos része, egyben emlékeztet arra is, hogy az Eger-patak vizét egykor malmok egész sora hasznosította Szarvaskőtől egészen a délebbi településekig.
Források
Minden, ami Eger – Az Eger-patak egykoron húsz vízimalmot hajtott (2018)
Minden, ami Eger – A hegyoldalba vájt múlt – Andornaktálya különleges pincevilága (2026)
Andornaktálya Község Önkormányzata – A település bemutatása
Andornaktálya Község Önkormányzata – Andornaktálya története című könyv
Borítókép: A Tót-féle malom Andornaktályán, 1961. március 9. Fotó: Bakó Ferenc. Fotóadattár, leltári szám: 10579.