Egy 2006. október 15-én készült vezetőállás-felvétel ma már különleges kordokumentum. A Szilvásvárad és Putnok közötti vasútvonalon akkor még mindennapos volt a vonatok zakatolása. Húsz évvel később a sínek jelentős részét már benőtte a növényzet, az egykori megállóhelyeken pedig csend honol.
Vannak felvételek, amelyek jelentősége csak hosszú évekkel később válik igazán érthetővé. Egy húsz évvel ezelőtti vasúti utazás akkor még hétköznapi eseménynek számított, ma azonban már egy eltűnt világ emléke. Pontosan ilyen az a 2006. október 15-én készült vezetőállás-videó, amely a 87-es számú Eger–Putnok vasútvonal Szilvásvárad és Putnok közötti szakaszát örökítette meg.
A felvétel idején még menetrend szerint közlekedtek a jellegzetes piros motorkocsik a Bükk északi peremén. A vasútvonal jövője azonban már bizonytalan volt. Alig több mint három évvel később, 2009 decemberében megszűnt a személyszállítás ezen a szakaszon.
A húszéves évforduló különösen alkalmas arra, hogy visszatekintsünk a vasút utolsó működő éveire, és felidézzük, mit veszített a térség a vonatok eltűnésével.
Amikor még Putnokig vezetett a vasút
Az Eger–Putnok vasútvonal története 1908. november 12-én kezdődött. Az új vasúti összeköttetés jelentős változást hozott a Bükk nyugati és északi térségének közlekedésében.
A vasút Egerből indulva Felnémet, Szarvaskő, Mónosbél és Bélapátfalva érintésével jutott el Szilvásváradra, majd Nagyvisnyó, Nekézseny, Csokvaomány, Sáta és Királd térségén keresztül érte el Putnokot.
A vonal nem csupán az utasok számára volt fontos. A környék ipari üzemei, bányái és erdőgazdaságai is támaszkodtak a vasúti szállításra. Különösen jelentős szerepet játszott a térség gazdasági életében a bélapátfalvai cementgyár és a környező bányászat.
A Bükk hegyvidéki adottságai ugyanakkor különleges vasútvonalat eredményeztek. A sínek szűk völgyekben, erdős hegyoldalak mellett, kanyarok és bevágások között vezettek. A Szarvaskő környéki szakasz ma is a hazai vasúti tájképek egyik legszebb példája.
Az Eger és Putnok közötti utazás így nem egyszerű helyváltoztatás volt. A vonat ablakából olyan tájak tárultak az utasok elé, amelyek az évszakok változásával mindig más arcukat mutatták.
2006. október 15. – egy utazás, amely történelemmé vált
Az őszi napon készült vezetőállás-felvétel különlegessége, hogy a vasútvonalat a mozdonyvezető szemszögéből mutatja be.
A néző a vonat haladási irányába tekintve követheti az egykori pályát. A felvétel nem utólagos rekonstrukció, hanem a működő vasút eredeti állapotának dokumentuma.
A videó készítésekor a Szilvásvárad–Putnok szakaszon még rendszeres személyforgalom zajlott, bár a mellékvonalak jövőjéről már egyre több vita folyt.
A vasúti közlekedés ekkorra jelentősen átalakult. Az ipari szállítások visszaesése, a közúti közlekedés térnyerése és a csökkenő utasszám egyaránt nehezítette a kisebb vasútvonalak fennmaradását.
A kilencvenes évektől az Eger és Putnok közötti közvetlen vonatok helyett jellemzően Szilvásváradon kellett átszállni. A csatlakozások nem mindig biztosítottak kényelmes továbbutazást, ami tovább rontotta a vasút versenyképességét.
A 2006-os felvétel így már egy olyan korszak végén készült, amikor a vasút jövője korántsem volt biztos.
A Kispiros utolsó évei
A vonal egyik legismertebb szereplője a Bzmot motorkocsi volt, amelyet sokan egyszerűen Kispirosként emlegettek.
A piros motorvonatok évtizedeken keresztül hozzátartoztak a vidéki vasúti közlekedés mindennapjaihoz. A Bükk térségében munkába járók, diákok, kirándulók és helybeliek egyaránt használták őket.
A Szilvásvárad és Putnok közötti vonatok azonban egyre kevesebb utast szállítottak. A térség ipari átalakulása, a munkahelyek megszűnése és a közlekedési szokások változása fokozatosan csökkentette a vasút jelentőségét.
A bélapátfalvai cementgyár 2002-es bezárása különösen érzékenyen érintette a térség gazdaságát.
A vasútvonal fennmaradásának kérdése végül országos közlekedéspolitikai döntések részévé vált.
2009 decemberében elcsendesedett a pálya
A Szilvásvárad–Putnok szakaszon 2009. december 12-én közlekedtek utoljára menetrend szerinti személyvonatok. Másnap életbe lépett az új menetrend, amelyben már nem szerepelt a személyszállítás ezen a vonalrészen.
A megszűnés nem az egész Eger–Putnok vasútvonalat érintette. Eger és Szilvásvárad között továbbra is megmaradt a személyforgalom.
A döntés azonban végleg megváltoztatta a vonal északi részének életét.
Az egykori állomások és megállóhelyek elveszítették eredeti szerepüket. A rendszeres vasúti közlekedés hiányában a pálya állapota fokozatosan romlott, a növényzet terjeszkedni kezdett, a vasúti létesítmények egy része pusztulásnak indult.
A megszüntetés idején a gazdaságossági szempontok kerültek előtérbe. A döntés támogatói az alacsony utasszámra és a fenntartási költségekre hivatkoztak, míg ellenzői a vidéki közlekedési kapcsolatok elvesztését és a vasúti infrastruktúra hosszú távú értékét hangsúlyozták.
A vonal későbbi újraindítását a pálya romló állapota is megnehezítette. A Sáta és Királd közötti térségben földcsuszamlás is károsította a vasúti pályát.
Húsz év különbség – ugyanaz a vasút, két különböző világ
A Minden, ami Eger blog 2026 júniusában már foglalkozott az elhagyott vonalszakasz jelenlegi állapotával.
Az „Az enyészet nyomában – A 87-es vasútvonal utolsó évei” című összeállítás egy gyalogos bejárás tapasztalatain keresztül mutatta be, mi maradt az egykor működő vasútból.
A húsz évvel korábbi vezetőállás-felvétel és a 2026-os állapot összehasonlítása különösen beszédes.
Ahol 2006-ban még motorvonatok haladtak, ott két évtizeddel később több helyen már a természet vette birtokba a vasúti területet.
Az egykori pálya nyomvonala sok helyen még követhető, de a vasúti közlekedéshez szükséges infrastruktúra jelentős része leromlott. Az állomások és megállóhelyek környezetében a korábbi vasúti életnek már csak töredékes emlékei maradtak fenn.
Nagyvisnyó-Dédes, Nekézseny, Csokvaomány, Sáta és Királd neve egykor a vasúti menetrend része volt. Ma ezek a helyek a megszűnt személyforgalom emlékezetét is őrzik.
A változás nem egyik napról a másikra történt. A vonatok eltűnése után évről évre vált egyre nehezebbé elképzelni, hogy ezen a pályán valaha rendszeres vasúti közlekedés zajlott.
Miért különleges ez a húszéves felvétel?
A régi vasúti videók értéke nem feltétlenül a technikai minőségükben rejlik.
Sokkal fontosabb, hogy olyan állapotokat őriznek meg, amelyek ma már nem dokumentálhatók újra.
A 2006. október 15-i felvétel esetében különösen igaz ez. A kamera egy még működő vasútvonalon haladó vonat szemszögéből mutatja meg a Szilvásvárad és Putnok közötti pályát.
A felvétel készítője akkor még nem tudhatta pontosan, hogy a vonalon alig több mint három év múlva megszűnik a menetrend szerinti személyszállítás.
A videó ezért ma már nem pusztán vasútbarátoknak szóló érdekesség, hanem közlekedéstörténeti dokumentum.
Segítségével felidézhető egy olyan vasúti útvonal, amelyet ma már nem lehet ugyanúgy bejárni.
A felvétel különösen értékes lehet azok számára, akik valaha rendszeresen utaztak ezen a vonalon. Számukra nemcsak a sínek és az állomások jelenthetnek emléket, hanem a vonatozás hangulata, a megszokott útvonal és az egykori mindennapok is.
Eger és Szilvásvárad között még él a vasút
A 87-es vasútvonal története ugyanakkor nem ért teljes egészében véget.
Eger és Szilvásvárad között 2026-ban is közlekednek személyvonatok, így a Bükk nyugati oldalának vasúti kapcsolata továbbra is fennmaradt.
A működő szakasz turisztikai szempontból is értékes. Szarvaskő, Bélapátfalva és Szilvásvárad természeti és kulturális látnivalói vonattal is megközelíthetők.
Különösen Szilvásvárad esetében jelent fontos lehetőséget a vasút, hiszen a Szalajka-völgy és a környező kirándulóhelyek évről évre sok látogatót vonzanak.
A fennmaradt szakasz egyúttal emlékeztet arra is, milyen szerepet töltött be egykor a teljes Eger–Putnok összeköttetés.
A vonal északi részének sorsa pedig azt mutatja meg, milyen nehéz egy évtizedek alatt kiépített közlekedési infrastruktúrát megőrizni, ha egyszer megszűnik rajta a rendszeres forgalom.
Egy októberi nap emléke, amely húsz év után is velünk maradt
A 2006. október 15-én készült felvétel huszadik évfordulóján már egészen másként tekinthetünk az egykori vasúti utazásra.
Akkor még a vonat haladása, a sínek találkozásának ritmusa és a Bükk tája jelentette a mindennapi valóságot. Ma ugyanez a felvétel egy eltűnt korszakot idéz fel.
A Szilvásvárad–Putnok szakaszon 2009 decemberében elhallgattak a menetrend szerinti személyvonatok, de a vasút emléke tovább él a régi fényképeken, videókon és az egykori utasok történeteiben.
Húsz év nagy idő egy ember életében, egy vasútvonal történetében pedig olykor egy teljes korszak eltűnését jelenti.
A 2006-os felvétel egyik legfontosabb üzenete éppen ez: ami egykor természetes része volt a mindennapoknak, abból néhány év alatt megismételhetetlen emlék válhat.
A Bükk hegyei között ma már nem hallani a Kispiros jellegzetes hangját a Szilvásvárad és Putnok közötti pályán. A húsz évvel ezelőtti felvételen azonban még újra átélhető az utazás.
És amíg ezek a képek fennmaradnak, addig a régi vasút története sem merül teljesen feledésbe.
Források
Hegymenetben: az Eger–Putnok vasútvonal története 1908-tól napjainkig – Minden, ami Eger
A Bükk legendás vasútja – A szilvásváradi Kispiros története – Minden, ami Eger
87-es Eger–Putnok vasútvonal – Vasútállomások.hu
Időutazás a putnoki szellemvasúton – Index
Szemed a pályán! – Filmek idézik fel az Eger–Putnok vasútvonal szép szakaszait – HEOL
Borítókép: A Szilvásvárad–Putnok vasútvonal egykori világa. Fotó: Miško Čellár, a korábbi összeállítás illusztrációja.