Novaj története jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt a középkori oklevelek alapján gondolhatnánk. A Bükkalja dombjai között fekvő település határában olyan régészeti emlékek maradtak fenn, amelyek több ezer évvel ezelőtti közösségek életéről tanúskodnak. Az egykori földvár, a bronzkori településmaradványok és a honfoglalás kori sírok egyaránt azt bizonyítják, hogy a mai Novaj környéke már az államalapítás előtt is lakott terület volt.
A novaji földvár – egy ősi település nyomai
Novaj egyik legérdekesebb, ugyanakkor kevésbé ismert történeti emléke a községtől dél-délkeletre, mintegy három kilométerre található földvár. A Novaji-halomként, Galasi-halomként és Novaj-Földvárként is emlegetett régészeti lelőhely egy dombvonulat délkeleti végén helyezkedik el.
A helyszín ma mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Az egykori erődítés nyomai a felszínen már nehezen ismerhetők fel, a légifelvételeken azonban kirajzolódhatnak azok a formák, amelyek az ősi település szerkezetére utalnak.
A földvár keleti oldalát természetes, meredek domboldal védte, míg más irányokban mesterséges árokrendszer biztosíthatta a település védelmét.
Az évszázadok során az árkok fokozatosan feltöltődtek, a magasabban fekvő részek pedig a természetes erózió és a földművelés következtében átalakultak.
A mai táj tehát már csak részben őrzi azt a képet, amelyet az egykori lakók ismerhettek.
A bronzkorban már szervezett közösség élt itt
A régészeti kutatások alapján a novaji földvár történetének egyik legjelentősebb időszaka a kora és középső bronzkorhoz kapcsolódik.
A lelőhelyen a Hatvan-kultúra és a Füzesabony-kultúra emlékeit is azonosították. Ezek a közösségek a Kárpát-medence bronzkori történetének meghatározó szereplői voltak.
A bronzkorban az emberek már fejlett földművelési és állattartási ismeretekkel rendelkeztek. A fémművesség elterjedése jelentős változásokat hozott a szerszámok, fegyverek és használati tárgyak készítésében.
Az erődített települések kialakulása arra utal, hogy egyes közösségek fontosnak tartották lakóhelyük védelmét, és hosszabb időre rendezkedtek be egy-egy kedvező fekvésű területen.
A novaji lelőhely különlegessége, hogy a települési rétegek hosszabb ideig tartó emberi jelenlétet jeleznek.
Az ilyen, egymásra épülő települési rétegekből kialakult magaslatokat a régészet tell településeknek nevezi. A Novaj-Földvár lelőhelyet a régészeti nyilvántartás tellként és földvárként is számon tartja.
Már a 19. században is kutatták
A novaji földvár régészeti jelentőségét nem napjainkban ismerték fel.
A terület már a 19. század második felében felkeltette a régiségek iránt érdeklődő kutatók figyelmét.
Bartalos Gyula 1897-ben végzett itt ásatásokat. A korabeli kutatás során mintegy 3,5 méter vastag őskori települési rétegeket figyeltek meg.
Ez különösen jelentős adat, hiszen a vastag régészeti rétegsor több egymást követő megtelepedési időszak emlékét őrizheti.
A kutatások során honfoglalás kori sírok is előkerültek, amelyek bizonyítják, hogy a terület jelentősége nem ért véget a bronzkorral.
A különböző korszakokból származó leleteket azonban nem szabad egyetlen, megszakítás nélkül fennálló település bizonyítékaként értelmezni. A bronzkori és a honfoglalás kori emlékek között több évezred telt el.
Újabb feltárások a 20. században
A lelőhely kutatásának következő fontos állomását Somogyvári Ágnes 1981-es régészeti feltárása jelentette.
A kutatás során a Füzesabony-kultúrához kapcsolódó objektumokat, köztük egy nagyobb gödröt tártak fel, amelyből jelentős mennyiségű régészeti leletanyag került elő.
A kutatások őskori épületmaradványokat is azonosítottak.
A novaji leletanyaggal Bóna István régész szintén foglalkozott. A lelőhelyhez kapcsolódó bronzkori tárgyak között kocsimodell töredékét és bronzöntő forma emlékét is ismertették.
Ezek a tárgyak különösen értékes információkat hordoznak.
A kocsimodellek a bronzkori közösségek tárgyi kultúrájának érdekes emlékei, míg az öntőformák a fémmegmunkálás technikai ismereteiről tanúskodnak.
A leletek alapján Novaj bronzkori története nem csupán egy erődített település létezéséről, hanem az ott élők mindennapi tevékenységéről és mesterségbeli tudásáról is szól.
Honfoglalás kori sírok a földvár közelében
A novaji régészeti emlékek másik fontos csoportját a honfoglalás korához kapcsolódó temetkezések jelentik.
A 19. századi kutatások során feltárt sírok azt mutatják, hogy a területet a magyar honfoglalás időszakában is használták.
A honfoglalás kori temetkezések régészeti szempontból azért különösen fontosak, mert az elhunytak mellé helyezett tárgyak, a sírok tájolása és szerkezete értékes adatokat szolgáltathatnak az egykori közösségek életéről.
A novaji sírok pontos számáról, teljes leletanyagáról és részletes értékeléséről azonban a rendelkezésre álló összefoglaló adatok alapján nem lehet teljes képet alkotni.
Annyi bizonyos, hogy a község határában nem csupán bronzkori, hanem a magyar történelem korai időszakához kapcsolódó emlékeket is feltártak.
Miért látható jobban a földvár a levegőből?
A novaji földvár egyik legérdekesebb sajátossága, hogy egykori szerkezetének bizonyos nyomai légi felvételeken jobban felismerhetők, mint a terepen.
Ennek oka a talaj és a növényzet eltérő viselkedése.
Az egykori árkok, gödrök és feltöltések helyén más lehet a talaj nedvességtartalma, szerkezete és termőképessége, mint a környező területeken.
Ez a különbség a növényzet fejlődésében vagy a felszín színében is megmutatkozhat.
A régészeti légifényképezés éppen ezeket az eltéréseket használja fel az egykori építmények és településszerkezetek nyomainak felismerésére.
A novaji földvár esetében a felszíni formák jelentős részét az évszázados mezőgazdasági művelés már átalakította, ezért a légifelvételek különösen fontosak a lelőhely megismerésében.
Novaj története az első okleveles említéstől
A régészeti emlékeknél jóval későbbi korszakba vezet bennünket Novaj első ismert okleveles említése.
A település neve 1275-ben Nouy alakban szerepelt az írott forrásokban.
A későbbi századokban többféle névalakot használtak: 1494-ben Noway, 1546-ban Nowaj, 1648-ban Novaj néven említették, 1773-tól pedig már a ma is használatos név vált általánossá.
Novaj az egri püspökség birtokai közé tartozott, 1430-tól pedig az egervári prépostság javadalmának része volt.
A török hódoltság időszaka súlyos pusztításokat hozott a falunak.
Az 1552-es hadjárat idején a települést felégették, később azonban újranépesült. Eger 1687-es visszafoglalásának időszakában ismét pusztítás érte.
A 18. század elején Zorger János egri kisprépost telepítési szerződésekkel igyekezett elősegíteni a község újbóli benépesítését.
A falu történetében így a bronzkori megtelepedéstől a középkori birtokviszonyokon át a török kori pusztításokig számos különböző történelmi korszak emlékei találkoznak.
Eger környéke már az őskorban is lakott volt
Novaj régészeti jelentősége nem értelmezhető a környező települések és az egri Bükkalja őstörténete nélkül.
A térségben több helyen kerültek elő az őskori ember jelenlétére utaló emlékek.
Noszvaj és Felsőtárkány határában, a Vár-hegyen újkőkori település nyomait azonosították. A Kis-Eged területéről szintén ismertek őskori leletek, köztük kerámiatöredékek és kőeszközök.
Eger és Noszvaj között, az egykori Szőllőske falu környékén bronzkori településnyomokat találtak.
A novaji földvár ennek a tágabb régészeti környezetnek az egyik fontos lelőhelye.
A Bükkalja természeti adottságai, a vízfolyások, a művelhető földek és a domborzati viszonyok már az őskorban is kedvező feltételeket teremthettek a megtelepedéshez.
Mit tudunk 2026-ban a novaji földvárról?
A novaji földvár nem újonnan felfedezett régészeti lelőhely. Történetét több mint egy évszázada kutatják, és az eddig ismert eredmények alapján a térség egyik jelentős bronzkori emlékének tekinthető.
A 2026 októberéig ellenőrzött nyilvános információk között nem található olyan egyértelműen dokumentált új feltárási eredmény, amely alapvetően megváltoztatná a lelőhely korábbi régészeti értelmezését.
A rendelkezésre álló adatok alapján továbbra is a bronzkori erődített település, a több periódusban kialakult települési rétegek és a honfoglalás kori temetkezések jelentik a lelőhely legfontosabb ismert értékeit.
A földvár ma nem kiépített turisztikai látványosság, hanem régészeti lelőhely, amelynek megóvása különösen fontos. A mezőgazdasági művelés, az erózió és az illetéktelen bolygatás veszélyeztetheti a föld alatt fennmaradt emlékeket.
A novaji földvár története arra is figyelmeztet, hogy Eger és környékének múltja nem az egri vár építésével vagy a középkori települések kialakulásával kezdődött.
A Bükkalja dombjai alatt olyan régészeti örökség rejtőzik, amely több ezer év emberi történetét őrzi.
Források
Minden, ami Eger – A föld alatti történelem
Minden, ami Eger – Egy hét alatt előbukkant a Nagy-Eged elfeledett temploma
Borítókép: A novaji földvár régészeti lelőhelye – novaj.hu