Eger északi városrészében, Felnémeten nemcsak a felszínen maradtak fenn a régi település emlékei. A föld mélyén tufába vájt pincék, egykori bortárolók és részben elhagyatott üregek őrzik a helyi szőlőművelés és gazdálkodás történetét. Közéjük tartoznak a Ciglédi-dűlő környékének régi pincéi is. A terület múltja szorosan összefügg a püspöki birtok gazdaságával, Felnémet újratelepítésével és az egri borvidék évszázados hagyományaival.
Cigléd és Ceglédpuszta – egy régi határrész története
A Ciglédi-dűlő történetének megértéséhez érdemes visszatekinteni arra az időszakra, amikor Felnémet még önálló település volt, határában pedig szőlők, szántóföldek és püspöki birtokok terültek el.
A történeti forrásokban Ceglédpuszta, Cigléd-alja és ciglédi Eged-alja elnevezésekkel is találkozhatunk. Ezek a nevek a felnémeti határ régi földrajzi és gazdasági tagolódására utalnak.
A török hódoltság idején Felnémet és a környező települések jelentős pusztítást szenvedtek. Ceglédpuszta is azok közé a korábbi településhelyek közé tartozott, amelyek később nem népesültek be újra önálló faluként.
A terület földjeit azonban tovább művelték.
A felnémeti helytörténeti gyűjtések szerint a török uralom alatt elnéptelenedett Felnémet, Ceglédpuszta és Szőlőske határát hosszú időn keresztül az egriek használták. A 18. század elején meginduló újratelepítést követően Ceglédpuszta földjeinek művelésében ismét a felnémetiek kaptak fontos szerepet.
A régi dűlőnevek tehát egy eltűnt település és az egykori földbirtokviszonyok emlékét is megőrizték.
Felnémet újratelepítése és a régi pincék
Felnémet történetének egyik meghatározó eseménye az 1706-ban megkezdett újratelepítés volt.
Telekessy István egri püspök 1706. január 10-én szabályozta az új lakosok letelepedésének feltételeit. Az intézkedés célja a korábban elpusztult település újjáélesztése és gazdasági életének helyreállítása volt.
Az új telepesek számára házhelyeket, szántóföldeket, legelőket és szőlőművelésre alkalmas területeket jelöltek ki.
A korabeli rendelkezés egyik különösen érdekes részlete, hogy a lakóházak helyének meghatározásakor már meglévő pincékről is említést tettek.
A történeti szöveg szerint az építkezések helyéül azt a dombot jelölték ki, amely alatt régi, használható pincék voltak.
Ez fontos bizonyítéka annak, hogy Felnémet föld alatti pincevilága nem kizárólag a 18. században alakult ki. A település újjászervezésekor már korábbi eredetű üregekkel számoltak.
Ezeket a történeti adatokat elsősorban a felnémeti Templomdomb és a régi településközpont pincéihez lehet kapcsolni. A Ciglédi-dűlő egyes pincéinek pontos kialakítási idejét külön kutatás nélkül nem lehet meghatározni.
A püspöki birtok és a szőlőművelés
Felnémet gazdasági életében évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott az egri püspökség.
A 18. század elején a település újjáépítése nemcsak új házak emelését jelentette, hanem a mezőgazdasági termelés újjászervezését is.
A felnémetiek szántóföldi gazdálkodással, állattartással és szőlőműveléssel foglalkoztak.
Az 1718-as úrbéri szerződés már a település rendeződő gazdasági viszonyairól tanúskodik.
A szőlőművelés jelentőségét mutatja, hogy az új telepesek meghatározott időre kedvezményeket kaptak a földesúri szolgáltatások teljesítése alól. A szőlőhegy használata után tíz évig nem kellett szőlődézsmát vagy hegyvámot fizetniük.
Ez jelentős ösztönzést jelentett a szőlőterületek ismételt művelésbe vonásához.
A bor tárolására pedig megfelelő pincékre volt szükség.
Eger és környékének vulkáni eredetű tufakőzete különösen alkalmas volt föld alatti tárolóhelyek kialakítására. A kőzet viszonylag könnyen megmunkálható, a mélyebben fekvő pincék hőmérséklete pedig jóval kiegyenlítettebb a felszíni hőmérsékletnél.
A felnémeti pincekultúra ezért szervesen kapcsolódott a helyi szőlőgazdálkodáshoz.
Mit árulnak el a régi birtokösszeírások?
A felnémeti földek történetéről különösen értékes adatokat őriznek a 18. század végi birtokleírások.
A jobbágyföldeket három nyomásban művelték, és ezek között a ciglédi területek is szerepeltek.
A harmadik nyomáshoz tartozott többek között a felnémeti és ciglédi Eged-alja, Cigléd-alja, a Büdöskút alatti terület és a Leitmeier-rét.
Ez a szántóföldi egység a helytörténeti összesítés szerint 317 kisholdat foglalt magában.
A dűlőnevek felsorolása azért érdekes, mert segítségükkel a mai tájban is nyomon követhetők a régi földhasználat emlékei.
Az 1799-ben, Eszterházy Károly püspök halálakor készült uradalmi leltár további részleteket közöl Felnémetről.
A településen ekkor 77 jobbágyot, 35 zsellért és 112 házat tartottak nyilván.
A határban jelentős uradalmi erdőterületek, szántók és rétek voltak, miközben a szőlőművelés továbbra is fontos gazdasági tevékenységnek számított.
A szőlőhelyek között a Ráchegy, a Barkóczy-hegy, valamint a Nagy- és Kisbajusz neve is fennmaradt.
Ezek az adatok jól mutatják, hogy a felnémeti pincéket nem lehet elszakítani attól a gazdasági környezettől, amelyben létrejöttek.
A felnémeti pincék régebbiek lehetnek, mint sokan gondolnák
A felnémeti pincékről fennmaradt egyik legérdekesebb történeti leírás a 16. század második feléhez kapcsolja a Templomdomb körüli pinceépítést.
A helytörténeti kutatásokban idézett régi püspöki jelentés szerint az egri vár tisztjei és más birtokosok a dombon kisebb épületeket, pihenőhelyeket és présházakat létesítettek.
A domb kőzetébe pedig borospincéket vágtak.
A leírás szerint ezek a pincék nem csupán magánhasználatú bortárolók voltak: a felnémeti jobbágyok a püspökség borainak kezelésében is részt vettek.
Ez a történeti adat különösen fontos, mert a helyi pincekultúra kialakulását az egri vár és a püspöki gazdálkodás történetéhez köti.
Ugyanakkor a Templomdomb pincéinek 16. századi eredete önmagában nem bizonyítja, hogy a Ciglédi-dűlő valamennyi ma ismert ürege is ebből az időszakból származik.
A pontos kormeghatározáshoz régi térképek, birtokiratok és helyszíni építéstörténeti vizsgálatok együttes értékelése szükséges.
A pincevár és a török kori történetek
Felnémet föld alatti világának legismertebb része a Templomdomb alatt húzódó, Pincevárként emlegetett pinceegyüttes.
Ehhez a helyhez különleges történeti hagyomány kapcsolódik.
A régi felnémeti leírások szerint az egri vár 1596-os eleste után magyar hajdúk húzódtak meg a domb pincéiben, ahonnan támadásokat intéztek a környéken mozgó török katonák ellen.
A történet szerint a törökök végül felismerték a pincék katonai jelentőségét, és az üregek betömetésével igyekeztek megszüntetni a búvóhelyeket.
A történet szerepel a felnémeti helytörténeti gyűjtésekben, és a Minden, ami Eger korábbi cikkei is foglalkoztak vele.
A pincevárhoz kapcsolódó eseményeket azonban nem szabad automatikusan a Ciglédi-dűlőre is kiterjeszteni.
A két terület története ugyanannak a felnémeti múltnak a része, de földrajzi elhelyezkedésük és a fennmaradt bizonyítékok külön vizsgálatot igényelnek.
A Ciglédi-dűlő föld alatti világa
A Ciglédi-dűlő régi pincéi a felnémeti gazdálkodás kevésbé ismert emlékei közé tartoznak.
A tufába vájt helyiségek kialakítása összefügghetett a szőlőtermelés, a bortárolás és az egykori földbirtokok használatának változásaival.
A hagyományos egri pincékben a járatok kialakítását elsősorban a tárolási igények határozták meg.
Egyes pincék egyszerű, egyenes ágakból álltak, másokat oldalágakkal vagy nagyobb tárolóhelyiségekkel bővítettek.
A hordók elhelyezéséhez megfelelő szélességű és magasságú tereket kellett kialakítani. A pince hűvös, kiegyenlített klímája segítette a bor tárolását és érlelését.
A felnémeti pincék egy részének későbbi használatáról, átépítéséről és esetleges összenyitásáról azonban nem áll rendelkezésre egységes, nyilvánosan ellenőrizhető történeti felmérés.
A Ciglédi-dűlő teljes föld alatti kiterjedése, a járatok pontos hossza és az egyes pincék egymáshoz való kapcsolata ezért nem tekinthető bizonyítottnak.
A fennmaradt üregek értékét nem feltétlenül a méretük adja, hanem az, hogy a felnémeti gazdaságtörténet egy kevéssé dokumentált részét képviselik.
Mi történt a régi pincékkel?
A szőlőgazdálkodás és a bortárolás átalakulásával számos hagyományos pince elveszítette eredeti szerepét.
Egerben és környékén egyes pincecsoportok továbbra is a bortermelés szolgálatában állnak, másokat új funkcióra alakítottak át, és vannak olyan régi üregek is, amelyek hosszabb ideje használaton kívül állnak.
A felnémeti pincék között szintén találhatók elhagyatott vagy rossz állapotú részek.
Az ilyen föld alatti létesítmények állapota idővel jelentősen romolhat.
A vízbeszivárgás, a kőzet mállása, a korábbi átalakítások és a megfelelő karbantartás hiánya egyaránt növelheti az omlásveszélyt.
A lezárt vagy elhagyott pincék ezért nem tekinthetők szabadon látogatható helytörténeti látnivalóknak. A magántulajdonban lévő, illetve ismeretlen állapotú üregekbe belépni különösen veszélyes lehet.
A Ciglédi-dűlő pincéinek megőrzéséhez mindenekelőtt az állapotuk és történeti értékük szakszerű felmérésére lenne szükség.
Egy kevésbé ismert fejezete az egri pincekultúrának
Az egri borospincékről legtöbbünknek a Szépasszony-völgy jut eszébe.
Pedig a város és környéke sokkal gazdagabb pincehagyománnyal rendelkezik.
A Kőporos, a Verőszala, az Árnyékszala, a Kisvölgy és a régi belvárosi pincék mellett Felnémet is fontos helyet foglal el ebben a történetben.
A Minden, ami Eger korábban külön cikkben mutatta be a felnémeti Pincevárat, a hozzá kapcsolódó török kori hagyományt, valamint a Kőporos régi borospincéinek történetét.
A Ciglédi-dűlő ehhez a helytörténeti sorozathoz egy újabb, kevésbé ismert helyszínnel kapcsolódik.
A régi földrajzi nevek, az úrbéri összeírások és a püspöki birtok gazdálkodásáról fennmaradt adatok segítségével kirajzolódik az a környezet, amelyben a felnémeti pincekultúra évszázadokon keresztül fejlődött.
A föld alatt fennmaradt üregek nem csupán régi bortárolók, hanem annak az időszaknak az emlékei is, amikor a szőlőművelés, a földbirtok és a mindennapi megélhetés szorosan összekapcsolódott.
A Ciglédi-dűlő pincéinek részletes története még további kutatást igényel. A felnémeti gazdálkodásról fennmaradt történeti adatok azonban már most is elegendőek ahhoz, hogy ezt a területet Eger kevésbé ismert helytörténeti értékei között tartsuk számon.
Források
Minden, ami Eger – A Felnémeti Pincevár – Eger rejtett föld alatti erődje
Minden, ami Eger – A felnémeti pincevárhoz egy legenda is kötődik a török hódoltság idejéből
Minden, ami Eger – A Kőporos, Eger egyik régi pincevilága
Minden, ami Eger – A „Város a város alatt” – Eger egykori érseki pincerendszere
Minden, ami Eger – A Szépasszony-völgy rövid története
Felnémet városrész – Felnémet kultúrtörténeti értékei és szokásrendszere
Felnémet blogja – Soós Imre helytörténeti gyűjtőmunkája
Borítókép: Tufába vájt régi pince a felnémeti Ciglédi-dűlőben. Fotó: Országalbum.