Eger egyik legismertebb utcáján sétálva szinte minden épület mellett találhatunk valamit, ami a város múltjára emlékeztet. A Széchenyi utca ma üzletekkel, vendéglátóhelyekkel, műemlékekkel és régi polgárházakkal fogadja az arra járókat. A megszokott homlokzatok mögött azonban olyan történetek is rejtőznek, amelyeket még sok egri sem ismer. Egy elfeledett középkori házsor, egy különös temetkezés, egy tűzvészből újjászületett épület vagy egy szabadságharcos tábornok hazatérése mind ehhez az utcához kapcsolódik. Induljunk el egy képzeletbeli sétára, és nézzük meg, mi minden történt azokon a helyeken, amelyek mellett ma talán észrevétlenül haladunk el.
A főutca, amely egykor egészen más képet mutatott
Sétánkat a Széchenyi utca déli végén, a Líceum és az Érseki Palota közelében kezdjük.
A mai sétálóutca rendezett burkolata, üzletei és műemlékei között nehéz elképzelni, hogy évszázadokkal korábban egészen más körülmények fogadták az erre közlekedőket.
Az utca a középkori Eger egyik legfontosabb észak–déli útvonala volt. A régi feljegyzésekben Hosszú utca néven is szerepelt. Már a 16. század közepén említették, de története ennél korábbra nyúlik vissza.
A város mélyebben fekvő részein a víz és a sár is nehezítette a közlekedést. A régi út egyes szakaszait rőzsekötegekkel igyekeztek járhatóbbá tenni.
A későbbi évszázadokban fokozatosan kiépült a kövezett főutca, majd a 19. század végére a járdák is korszerűbb burkolatot kaptak.
A mai Széchenyi utca tehát nem egyszerre született meg. Évszázadok városrendezése, építkezése és átépítése formálta olyanná, amilyennek ma ismerjük.
Az Érseki Palota előtt – egy eltűnt házsor nyomában
Néhány lépés után az Érseki Palotához érkezünk.
A ma látható barokk épületegyüttes története különösen érdekes, mert a falak és az udvar alatt a középkori Eger emlékei is megmaradtak.
A török uralom megszűnése után az egyházi központ fokozatosan a várból a belvárosba került. Telekessy István püspök 1700 körül már lakhatóvá tette a későbbi palota északi szárnyát.
Erdődy Gábor püspök idején, 1715-től Giovanni Battista Carlone tervei alapján jelentős építkezések kezdődtek.
A mai palota helyén azonban már korábban is álltak házak.
A régészeti kutatások igazolták, hogy az épületegyüttes kialakításakor középkori kőházak maradványait is felhasználták.
A palota előtti mai kert helyén egykor utcafronti épületek és kövezett udvar is volt. A későbbi átalakítások során ezek eltűntek, a területet pedig kertté formálták.
Amikor ma a palota homlokzatára tekintünk, érdemes arra gondolni, hogy a jelenlegi látvány mögött egy korábbi városrész története húzódik meg.
Középkori ház és egy ismeretlen férfi sírja
A palota mellett időzve érdemes felidézni az egyik legérdekesebb egri régészeti felfedezést.
A Dobó István Vármúzeum munkatársai 2022-ben az Érseki Palota kisudvarán végeztek feltárást. A kutatás 2078 négyzetméteres területet érintett.
A régészek középkori és kora újkori épületek maradványait, udvarokat, gazdasági objektumokat és számos használati tárgyat találtak.
Különösen jelentős volt egy leégett kőház feltárása.
Az épület romjai között egy 16. század végére keltezhető mázas cserépkályha maradványai is előkerültek. A kályha az épület pusztulásakor omolhatott össze, darabjait pedig évszázadokon át megőrizte a föld.
A régészek egy későbbi, fehérre festett, gyémántmintás kályha töredékeit is megtalálták.
A legkülönösebb felfedezés azonban egy emberi csontváz volt.
Az egyik régi ház mögött, egy udvar vagy kert sarkában, mintegy 160 centiméter mélységben egy férfi maradványaira bukkantak.
A sír nem temetőben helyezkedett el, hanem egy lakóépülethez tartozó területen.
A halottat keleti tájolással temették el, de mellékleteket nem találtak mellette.
Hogy ki volt ez a férfi, mikor és milyen körülmények között halt meg, arra a közzétett régészeti beszámoló nem adott végleges választ.
A Széchenyi utcán sétálók közül bizonyára kevesen gondolnak arra, hogy a közeli udvarok földje ilyen történeteket is őriz.
A palota mögött egy másik világ működött
Az Érseki Palota északi részéhez kapcsolódó Érsekudvar a főpapi rezidencia mindennapi működésének fontos helyszíne volt.
Miközben a reprezentatív termekben vendégeket fogadtak, a gazdasági udvarban egészen más tevékenységek zajlottak.
Itt tartották a lovakat, helyezték el a hintókat és kocsikat, valamint a különféle gazdasági eszközöket.
A Foglár György utca felőli épületrészben boltozott istállók is működtek.
A püspöki udvartartás fenntartásához ugyanis nemcsak díszes termekre, hanem kocsiszínekre, raktárakra és kiszolgálóhelyiségekre is szükség volt.
A ma egységesnek látszó palota így valójában különböző rendeltetésű épületek hosszú fejlődésének eredménye.
A Spetz-ház – ahol gyógyszertár, kávéház és színház is működött
Folytassuk sétánkat a Széchenyi utca 16. számú épületéhez.
A Spetz-ház Eger egyik különösen gazdag történetű polgárháza.
Spetz József gyógyszerész 1802-ben vásárolta meg az ingatlant, amelyet később jelentősen átalakíttatott.
Az épületben gyógyszertár és kávéház működött, emeleti helyiségeiben pedig társasági rendezvényeket és színielőadásokat is tartottak.
Az egri színjátszás történetéhez is kapcsolódik a ház. Az itt fellépő színészek között volt Déryné Széppataki Róza.
Az épület azonban súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül.
Az 1827. augusztus 26-i nagy egri tűzvészben jelentősen megrongálódott, majd újjáépítették.
A ház homlokzatán egykor különös latin felirat állt:
Fati Partus – A végzet szülötte.
A felirat a ház viszontagságos történetéhez kapcsolódott.
A későbbi évtizedekben az épület a város társasági életének egyik fontos központjává vált. A polgári kaszinó is hosszú időn keresztül itt működött.
A Széchenyi utcán ma elhaladva már kevesen gondolnak arra, hogy ebben az épületben egykor színházi előadások, bálok és társasági összejövetelek zajlottak.
Egy keskeny köz, amely a régi Eger utcahálózatát őrzi
Továbbhaladva érdemes megkeresni a Rottenstein közt.
Első pillantásra csupán egy keskeny átjárónak tűnhet a főutca házai között, története azonban sokat elárul Eger egykori városszerkezetéről.
A középkori város nyugati oldalán, a magasabban fekvő területeken álló házakhoz nagyobb udvarok és kertek tartoztak.
Ezek egy része egészen a mai Széchenyi utca vonaláig húzódott.
Amikor a 18. században megváltozott az utcavonal beépítése, a korábbi udvarokból új házhelyeket alakítottak ki.
A régi házak így az új épületsor mögé kerültek.
Megközelítésükre keskeny közöket hagytak, amelyek közül az egyik a Rottenstein köz.
A köz 3. számú háza már 1726-ban állt. Korabeli tulajdonosa nemes Gömöryné volt.
A ház történetét kutató Szecskó Károly arra is felhívta a figyelmet, hogy az épületet a közhiedelemmel ellentétben nem Rottenstein Károly főbíró építtette.
A ház csak később került a család tulajdonába.
Ez az apró köz tehát a város több évszázaddal korábbi telekrendszerének egyik megmaradt emléke.
A Dobó Gimnázium falai között egykor katonák állomásoztak
Sétánk következő állomása a Széchenyi utca 19. szám alatt álló Dobó István Gimnázium.
Az épületet ma elsősorban az oktatással azonosítjuk, pedig történetének volt egy kevésbé ismert katonai fejezete is.
Foglár György kanonok 1748-ban adományozta a telket a jezsuitáknak.
Az itt kialakított oktatási intézmény később a ciszterciekhez került.
Az 1827-es nagy egri tűzvész az épületben is súlyos károkat okozott.
A helyreállítás után Pyrker János László érsek a városnak ajándékozta az ingatlant, amelyet katonai célokra használtak.
Az épületben az úgynevezett gimnaziális laktanya működött, egészen az 1880-as évekig.
Csak később tért vissza az oktatás.
Az 1891–1892-es tanévtől reáliskola működött itt, az intézmény pedig 1921-ben vette fel Dobó István nevét.
A mai iskolaépület tehát egykor katonák szálláshelye is volt.
Lenkey János szülőháza – amikor egy tábornok hazatért Egerbe
A Széchenyi és a Kováts János utca találkozásánál egy másik különleges történet vár bennünket.
Itt született 1807. szeptember 7-én Lenkey János, az 1848–49-es szabadságharc tábornoka.
A ház pontos építési ideje nem ismert, de a történeti kutatások alapján már a 18. század elején lakták.
Lenkey János 1850. február 9-én halt meg az aradi várbörtönben.
Földi maradványai csak 1936-ban térhettek vissza Egerbe.
A koporsót május 30-án vonattal szállították a városba. Vele együtt érkezett meg a tábornok katonaládája és kettétört sírköve is.
Az egri vasútállomáson több ezres tömeg fogadta a szerelvényt.
A gyászmenet a Deák Ferenc úton, majd a Líceum környékéről a Széchenyi utcán haladt tovább a Kisasszony-temető felé.
Lenkey Jánost édesanyja és bátyja mellé temették.
Az utca, amelyen ma mindennapi ügyeket intézünk, akkor egy történelmi jelentőségű gyászmenet útvonala volt.
A szülőházra 1937-ben emléktábla került, majd a tábornok születésének kétszázadik évfordulóján, 2007-ben új bronztáblával is megemlékeztek róla.
A régi posta és az egri hírszolgálat története
A Széchenyi utcai nagyposta épületéhez érve ismét évszázadokat léphetünk vissza az időben.
Eger postatörténetének egyik fontos dátuma 1550. december 19.
Ekkor kezdte meg működését az a rendszeres postajárat, amely a várost Pozsonyon keresztül Béccsel kapcsolta össze.
Ez az ország korai rendszeres postajáratai közé tartozott.
Működése az 1552-es egri ostrom idején megszakadt.
A ma ismert nagyposta épülete természetesen jóval későbbi.
A neobarokk stílusú ház 1928-ban épült Wälder Gyula tervei alapján.
Az építész Egerben több jelentős középületet is tervezett.
A posta története így nemcsak egy épülethez, hanem a város több évszázados kapcsolattartási és hírközlési múltjához is kötődik.
A Széchenyi utca története ma is velünk él
Sétánk végére érve már egészen más szemmel tekinthetünk Eger főutcájára.
Az Érseki Palota udvara alatt középkori házak maradványai kerültek elő. A Rottenstein köz a régi telekrendszer emlékét őrzi. A Spetz-házban egykor gyógyszertár, kávéház és színház működött. A Dobó Gimnázium épületében katonák állomásoztak, Lenkey János szülőháza előtt pedig egy szabadságharcos tábornok emléke idézhető fel.
Mindezek a történetek ugyanahhoz az utcához tartoznak, amely ma Eger egyik legforgalmasabb gyalogos útvonala.
A Széchenyi utca különlegessége éppen ebben rejlik: a jelenlegi városkép és a történelmi múlt egymás mellett van jelen.
Nem szükséges régi fényképet néznünk ahhoz, hogy felfedezzük ezeket az emlékeket. Elég végigsétálni a házak között, megfigyelni a kapukat, a keskeny közöket, a homlokzatokat és az emléktáblákat.
A ma látható épületek története pedig arra emlékeztet, hogy Eger múltjának egy része még mindig ott rejtőzik a mindennap használt utcákon.
Források
Minden, ami Eger – A Széchenyi István utca mai arculatának kialakulása és története
Minden, ami Eger – Több mint 260 éves barokk ház őrzi Eger mozitörténetét
Minden, ami Eger – 475 éve indult el az egri posta története
Dobó István Vármúzeum – A palota udvar titkai, Zay Orsolya
Egri Történeti Ismerettár – Séta a Széchenyi utcán, Szecskó Károly
Eger Magazin – Eger egykor és most, 2015. február
Archeologia – Ezeréves falu nyoma az egri belvárosban
Eger város – Ötödik séta: Belvárosi ismerkedés
Borítókép: Eger, Széchenyi István utca – Fotó: Szinok Gábor