Eger belvárosában járva könnyű elsétálni a Kossuth Lajos utca 9. szám alatt álló Megyeháza bejárata előtt. Pedig ha valaki belép a kapualjba, a város egyik legkülönlegesebb művészeti emléke tárul elé: Fazola Henrik 18. századi kovácsoltvas remekművei.
A kapuk első pillantásra szinte meghazudtolják az anyagukat. Indák, levelek, szőlőfürtök, virágok, címerek, állatok és apró figurák bújnak meg a fekete vas szövevényében. Mintha nem kalapáccsal formált vasat, hanem finom csipkét látnánk.
A Fazola-kapu ráadásul nem egyszerűen Eger egyik szép barokk emléke. Egy olyan mester történetét is őrzi, aki Würzburgból érkezett Egerbe, itt vált elismert és tehetős polgárrá, majd később a bükki vaskohászat történetének egyik meghatározó alakja lett.
Egy német mester érkezik Egerbe
Fazola Henrik – eredeti nevén Johann Heinrich Fassola, illetve Fasola – 1730 körül született a németországi Würzburgban. A kor egyik jelentős barokk művészeti központjában tanulta ki a mesterséget, és Johann Georg Oegg híres műhelyének hatása is meghatározó volt számára.
Eger történetében 1758 lett a fordulópont.
Barkóczy Ferenc egri püspök és főispán nagyszabású építkezésekkel kívánta fejleszteni a várost, ehhez pedig külföldről is hívott kiváló mestereket. Így került a fiatal Fazola Henrik Würzburgból Egerbe.
Érkezése után szinte azonnal komoly megbízásokhoz jutott. Dolgozott többek között az azóta elpusztult felsőtárkányi Fuorcontrasti-kastély számára is, de legismertebb egri munkája kétségtelenül a Megyeházához kötődik.
A Megyeháza új ékessége
A mai Kossuth Lajos utca 9. szám alatt álló barokk Megyeháza Barkóczy Ferenc kezdeményezésére épült a 18. század közepén. A helyén korábban a Fekete Sas nevű fogadó állt.
A reprezentatív épülethez méltó vasmunkák elkészítését Fazola Henrikre bízták.
A mester 1758 és 1761 között dolgozott a Megyeháza különleges kovácsoltvas alkotásain. Nevéhez fűződik a két híres belső kapu mellett a főbejárat felett látható félköríves kovácsoltvas díszrács is.
Érdemes tehát már az utcáról felfelé pillantani, mielőtt belépünk az épületbe.
A kapualjban azonban egészen más világ fogad bennünket.
Valójában két híres Fazola-kapu van
Ez az egyik érdekes részlet, amelyet talán még sok egri sem tud: amikor Fazola-kapuról beszélünk, valójában két különleges kovácsoltvas kaput láthatunk egymással szemben.
Az egyik a Címeres kapu, a másik a Szőlőfürtös kapu.
És nem is mindig álltak egymással szemben.
A címeres kapu ma is lényegében eredeti helyén található. A vele szemben álló szőlőfürtös kaput viszont eredetileg az épület második emeletén, az ülésterem és a lépcsőház között helyezték el.
Csak később került le a kapualjba.
Így alakult ki az a különleges látvány, amely ma fogadja a Megyeházába belépőt.
Szőlőfürtök, virágok – és egy gólya kígyóval
Érdemes egészen közelről megnézni a kapukat.
A kovácsoltvas díszítésben ugyanis meglepően sok apró részlet rejtőzik. Szőlőfürtök, levelek, virágok és indák fonódnak egymásba, de figurális motívumokat is felfedezhetünk.
A Visit Eger külön felhívja a figyelmet egy gólyára, amely kígyót tart a csőrében.
Van azonban még ennél is játékosabb részlet.
A címeres kapu kilincsénél bohócfigura bújik meg.
Talán éppen ezek az apróságok mutatják meg igazán Fazola tudását. A nehéz vas nála elveszíti tömörségét: a levelek meghajlanak, az indák kanyarognak, a virágok szinte kinyílnak.
A kaput ezért nem érdemes egyetlen pillantással elintézni. Minél tovább nézzük, annál több részlet kerül elő.
A kapu felett is Fazola munkája látható
Sokan bemennek a kapualjba, lefényképezik a két kaput, majd továbbindulnak. Pedig a főbejárat fölött is érdemes megállni.
A félköríves világítóablak kovácsoltvas rácsozata ugyancsak Fazola Henrik alkotása.
Az allegorikus alakokkal díszített kompozíció a teljes épület reprezentatív megjelenésének része volt. A történeti források megnevezései között ugyan található eltérés az allegorikus alakok pontos azonosításában, de abban egyetértenek, hogy ez a rács is Fazola egyik jelentős egri munkája.
Vagyis a Megyeháza bejáratánál tulajdonképpen egy egész Fazola-együttest látunk, nem csupán egyetlen kaput.
Fazola műhelye sem volt messze innen
Fazola nem egyszerűen néhány évre érkezett Egerbe dolgozni.
Letelepedett a városban, és műhelyt rendezett be. Ennek helye a mai Hibay Károly utca és Fazola Henrik utca környékéhez köthető.
A Minden, ami Eger korábban már részletesebben is foglalkozott a róla elnevezett utcával. A mai Fazola Henrik utca egykor Vadász utca néven volt ismert, és csak 1957-ben kapta a híres vasműves nevét.
Fazola 1760-ban Eger polgára lett, és rövid idő alatt a város sikeres iparosmesterei közé emelkedett.
Érdekes részlet, hogy nem azonnal lépett be a helyi céhbe. A korabeli adatok szerint csak 1760-ban vették fel az egyesült lakatos-, asztalos-, üveges-, esztergályos- és puskaművescéhbe.
Munkája azonban annyi lehetett, hogy műhelyének kapacitása sem mindig bizonyult elegendőnek.
A kapu, amely Budapesten is bemutatkozott
A Fazola-kapuk történetének egyik legérdekesebb fejezete 1896-hoz, a honfoglalás ezredik évfordulójának millenniumi ünnepségeihez kapcsolódik.
Budapesten hatalmas országos kiállítást rendeztek, amelyen Heves megye is saját pavilonnal képviseltette magát.
És a megye egyik büszkeségeként Fazola kovácsoltvas művészete is szerepet kapott a bemutatkozásban.
A Magyar Nemzeti Levéltár fennmaradt dokumentumai szerint a Heves megyei pavilon kapujaként a 18. századi, már akkor is nagyra becsült Fazola-kapu jelent meg.
Vagyis amit ma Egerben történelmi műemlékként csodálunk, azt már 130 évvel ezelőtt is Heves megye egyik reprezentatív művészeti értékeként mutatták be az országnak.
A kaputól a bükki vasgyártásig
Fazola története azért is különleges, mert pályája nem ért véget a díszműkovácsolásnál.
Az Egerben megszerzett jövedelmét és szakmai tapasztalatait később egy sokkal nagyobb vállalkozásba fektette. Vasérclelőhelyeket kutatott a Mátra és a Bükk térségében, majd a Garadna és a Szinva völgyében kezdte meg a vasgyártás megszervezését.
Nevéhez kapcsolódik a diósgyőri–hámori vaskohászat megalapozása is.
Így különös történelmi ív rajzolódik ki.
Az a mester, aki Egerben szőlőleveleket, virágokat és apró figurákat kovácsolt vasból, később a magyar vaskohászat történetének egyik fontos alakjává vált.
Egy részlet Egerből, amely mellett nem szabad elsietni
A Fazola-kapuk több mint két és fél évszázada állnak Egerben.
Túléltek háborúkat, politikai korszakokat, városi átalakításokat és generációk sokaságát. Közben funkciójuk is megváltozott: ami egykor a vármegye reprezentációját szolgáló építészeti részlet volt, mára Eger egyik legismertebb iparművészeti emlékévé vált.
Talán éppen ezért különleges a mellékelt fénykép is.
Nem egyszerűen egy kovácsoltvas kaput látunk rajta. A kapuk egymás mögötti rétegei, az indák és levelek sűrű rajzolata szinte keretbe foglalja a Megyeháza barokk belső terét.
Ha legközelebb valaki a Kossuth Lajos utcán jár, érdemes néhány percre betérnie a kapualjba.
És ezúttal ne csak a kapu egészét nézze.
Keresse meg a szőlőfürtöket, a virágokat, a címereket, a gólyát, a kígyót és a különös bohócfigurát is.
Mert Fazola Henrik több mint 260 évvel ezelőtt nem egyszerűen kaput készített Egernek.
Történeteket kovácsolt a vasba.
Források
Minden, ami Eger:
Fazola Henrik utca, amelyet régen Vadász utcának is nevezték – Minden, ami Eger
További források:
Visit Eger – Fazola-kapu
Eger város hivatalos oldala – Megyeháza
Magyar Nemzeti Levéltár – Heves megye és az 1896-os millenniumi kiállítás
Egri Lokálpatrióta Egylet – Egri séták
Hungaricana – Hevesi Szemle, Fazola Henrik története
Borítókép: Fazola-kapu, Eger, Megyeháza – Kossuth Lajos utca 9.
Fotó: Szinok Gábor