Eger történelmi belvárosának egyik különleges hangulatú helyszínét örökítette meg Somoskői Viktor 1991-ben készült fényképe. Az egykori Dózsa György téren, közvetlenül az egri vár alatt akkor még Dervis borozó néven működött vendéglátóhely. A felvételen látható épület azonban jóval régebbi történetet őriz: a török kori dervisiskola hagyományától a barokk újjáépítésen át a 20. század végi egri vendéglátásig több korszak emlékei kapcsolódnak hozzá.
Dervis borozó – egy pillanatkép 1991-ből
A régi fényképen a Dervis borozó nyitott ajtaja, az épület előtt elhelyezett faasztalok és padok, valamint az arra sétáló emberek idézik fel a kilencvenes évek elejének Egerét. A macskaköves lépcsők, a fehér homlokzat, a kovácsoltvas ablakrácsok és a régi falikaros lámpa együtt adják a helyszín jellegzetes hangulatát.
Az épület homlokzatán jól olvasható a Dervis borozó felirat, az emeleti ablakok között pedig egy régi vallásos falkép látható. Ez utóbbi ma is fontos része a műemlék építészeti értékeinek.
A fénykép egy olyan időszakot őriz, amikor Eger történelmi belvárosában a hagyományos borozók, kisvendéglők és vendéglátóhelyek még meghatározó szerepet játszottak a város mindennapjaiban.
A Dervis borozó pontos megnyitási időpontjáról, egykori üzemeltetőiről és megszűnésének dátumáról egyelőre nem került elő megbízható, ellenőrizhető adat. Somoskői Viktor fényképe azonban egyértelműen bizonyítja, hogy a vendéglátóhely 1991-ben ezen a néven működött.
Dervisiskola állhatott a mai épület elődjének helyén
A borozó elnevezése különösen érdekes a helyszín történetének ismeretében.
A Tinódi Sebestyén téren álló épületegyüttest Duka–Gallasy-házként ismerjük. A helyi történeti hagyomány szerint a ház elődjében az oszmán uralom idején dervisiskola működhetett.
A dervisek az iszlám vallási és misztikus hagyományokhoz kapcsolódó közösségek tagjai voltak. A török kori Egerben a katonai és közigazgatási épületek mellett vallási intézmények, fürdők és más közösségi létesítmények is működtek.
Fontos azonban különbséget tenni a történeti hagyomány és a bizonyított tények között. A dervisiskola egykori létezését a helyi leírások feltételezésként említik, ezért nem állítható bizonyossággal, hogy a ma látható épületben valóban ilyen intézmény működött.
A Dervis borozó elnevezése mindenesetre jól illeszkedett a vár alatti városrész török kori emlékezetéhez, bár a névválasztás pontos körülményei nem ismertek.
Az 1735-ös tűzvésztől a Duka–Gallasy-házig
A ház történetének következő fontos állomása már műemléki dokumentumok alapján is követhető.
A korábban itt álló épület 1735-ben leégett. Helyén Duka György rác kereskedő építtette fel házát, amely a 18. századi Eger barokk városképének egyik jellegzetes emlékévé vált.
A történeti forrásokban szereplő rác elnevezés elsősorban a szerb lakosságot jelölte. A török uralom megszűnése után Eger gazdasági és társadalmi életének újjászervezésében a kereskedők és iparosok is fontos szerepet vállaltak.
Az ingatlan 1843-ban özvegy Gallasy Istvánné tulajdonába került. A ház kettős elnevezése így két különböző tulajdonosi korszak emlékét őrzi.
A műemléki leírás szerint az épületegyüttes két, egymással derékszöget bezáró házrészből áll. A nyugati épület egyemeletes, a keleti szárny földszintes. Az épületben boltozott helyiség és barokk vasrácsok is fennmaradtak.
Külön figyelmet érdemel az emeleti homlokzat középtengelyében látható Immaculata-falkép, amely Szűz Máriát ábrázolja. A 18. század második feléből származó alkotást a műemléki leírás kérdőjelesen Zirkler János nevéhez kapcsolja.
Ez a falkép Somoskői Viktor 1991-es fényképén is felismerhető, így a felvétel nemcsak egy régi borozót, hanem a történelmi épület egyik értékes részletét is megörökítette.
Egy különleges terv 1939-ből
A Duka–Gallasy-ház történetéhez egy kevésbé ismert kulturális elképzelés is kapcsolódik.
1939-ben Barcsay Amant Zoltán azt tervezte, hogy magángyűjteményét ebben az épületben teszi látogathatóvá.
A terv jól mutatja, hogy a vár közelében álló történelmi ház már a második világháború előtt is figyelmet kapott kulturális értékei miatt.
A gyűjtemény tervezett bemutatása azonban nem vált az épület tartós, meghatározó funkciójává.
Amikor még Dózsa György térnek nevezték
A borozó előtt húzódó kis tér története szintén több korszakot idéz.
A Kossuth Lajos utca, az Almagyar utca és a Dobó utca találkozásánál fekvő közterületet korábban Mekcsei térként és XI. Ince pápa térként is ismerték. A 20. század második felében Dózsa György tér volt a hivatalos neve.
Somoskői Viktor 1991-es fényképe tehát még ezen az elnevezésen örökítette meg a helyszínt.
A tér mai névadójának, Tinódi Lantos Sebestyénnek a szobrát 2002-ben állították fel. Pusztai Ágoston alkotása az 1552-es egri várvédelem egyik legfontosabb krónikását ábrázolja, amint egy terméskövön ülve lantját tartja.
A közterület átnevezéséről 2013. február 28-án döntött Eger Megyei Jogú Város Közgyűlése. A 96/2013. számú határozat értelmében a Dózsa György tér a Tinódi Sebestyén tér nevet kapta.
Török kori fürdő a borozó közelében
A Duka–Gallasy-ház közvetlen környezetének másik jelentős történelmi emléke a Valide Szultána fürdő.
Az oszmán uralom idején épült fürdő maradványai a mai Tinódi Sebestyén téren találhatók. A fürdő egykori épületét később részben elbontották, más részeit újabb építkezések takarták el.
A romok első ismert felmérési vázlatát Rómer Flóris készítette 1863-ban. A régészeti feltárásokat követően a műemlék bemutatását szolgáló helyreállítás 2013-ban fejeződött be.
A fürdőromok ma Eger török kori épített örökségének különleges emlékei.
A vár alatti kis tér így több történelmi korszakot kapcsol össze: a török uralom időszakát, a 18. századi barokk újjáépítést, a 19. századi polgári városfejlődést és a modern Eger mindennapjait.
Régen és most – hogyan változott meg a vár alatti tér?
Az 1991-es felvételen a Dervis borozó előtti területet egyszerű faasztalok és padok töltik meg. A lépcsőkön gyerekek állnak, a vendéglátóhely előtt járókelők haladnak el, a háttérben pedig a vár felé tartó emberek láthatók.
Azóta a tér elnevezése és környezete is megváltozott.
Tinódi szobrának felállítása, a Valide Szultána fürdő romjainak bemutatása és a történelmi környezet rendezése újabb elemekkel gazdagította a helyszínt.
A környék vendéglátása is átalakult. A Tinódi Sebestyén téren ma a Macok Bisztró és Borbár működik, amely a vár alatti gasztronómiai élet egyik ismert szereplője. A Macok jelenléte azonban önmagában nem bizonyítja, hogy közvetlenül a Dervis borozó jogutódja lenne, vagy pontosan annak egykori helyiségeiben működne.
A Dervis borozó megszűnésének körülményeiről és az épület későbbi vendéglátóipari hasznosításának teljes történetéről további helytörténeti kutatás szükséges.
A Minden, ami Eger korábban is foglalkozott a ház történetével
A korábbi összeállítás a dervisiskolához kapcsolódó hagyomány mellett az 1735-ös tűzvészt, Duka György építkezését, a Gallasy család tulajdonszerzését, valamint az épület barokk műemléki értékeit is ismertette.
Somoskői Viktor 1991-es fényképe ehhez a történethez egy újabb, személyesebb hangulatú fejezetet ad hozzá: megmutatja, hogyan élt tovább a több évszázados ház Eger mindennapjaiban a 20. század végén.
Egy régi borozó, amely emlékeket őriz
A régi egri vendéglátóhelyek története nemcsak az épületekről és az üzletnevekről szól. Hozzátartoznak a találkozások, a baráti beszélgetések, a családi séták és azok az apró pillanatok is, amelyeket egy-egy fénykép megőriz.
A Dervis borozó 1991-es képe ilyen emlék.
A történelmi ház, a nyitott ajtó, a teraszon sorakozó asztalok és a lépcsőkön álldogáló gyerekek egy olyan Eger hangulatát idézik, amely azóta sokat változott.
Az épület múltjának jelentős része már ismert, a borozó történetének számos részlete azonban még feltárásra vár.
Vajon kik emlékeznek még a Dervis borozóra? Mikor nyitott meg, kik üzemeltették, milyen volt a belső tere, és meddig működött ezen a néven? A régi egri emlékek, fényképek és történetek segíthetnek abban, hogy ennek az egykori vendéglátóhelynek a története is teljesebbé váljon.
Források
Eger Megyei Jogú Város – Építészeti értékvizsgálat, Gallasy-ház
Eger Megyei Jogú Város – 2013. február 28-i közgyűlési határozatok
Borítókép: A Dervis borozó az egri vár alatt, az egykori Dózsa György téren, 1991-ben. Fotó: Somoskői Viktor.