Eger történelmi belvárosában ma is találkozhatunk azokkal a falmaradványokkal, amelyek egykor a város védelmi rendszerének részei voltak. A régi városfal egyes szakaszai utcák mentén, épületek telkein, kerítésekbe és támfalakba beépülve maradtak fenn. Bár az egykori erődítmény nagy része eltűnt, több helyen ma is felismerhető a nyomvonala.
Az egyik legismertebb megmaradt részlet a Bródy Sándor utca és a Városfal utca találkozásánál, a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium környezetében látható.
A Bródy és a Városfal utca találkozásánál
A gimnázium telkét nyugatról határoló régi falszakasz a Csiky Sándor utca és a Bródy Sándor utca között húzódik. A felújított fal mintegy 140 méter hosszú, és a belváros egyik legjobban felismerhető városfalmaradványa.
A Bródy Sándor utca és a Városfal utca sarkán egy egykori bástya maradványa is megfigyelhető. Az Egri Magazin 2019-es helytörténeti összeállítása szerint ez az egyetlen fennmaradt példány a feltételezett 15–16 egykori védmű közül.
A fal és a bástya különösen értékes emlékei annak az időszaknak, amikor Eger még nem a mai kiterjedésű város volt, hanem jól körülhatárolható védelmi vonallal rendelkezett.
A leghosszabb megmaradt falszakasz a Várállomásnál
Kevesebben ismerik, hogy az egykori egri városfal leghosszabb, ma is látható összefüggő szakasza nem a Városfal utcában található.
A Várállomás és a Zárkándy-bástya között, a vasúti pálya nyugati, belváros felé eső oldalán körülbelül 150 méternyi fal maradt fenn. A maradvány a vár északi kapujából is megfigyelhető, de a növényzet miatt elsősorban a lombmentes időszakban látható jól.
Ez a falszakasz is fontos bizonyítéka annak, hogy az egykori védelmi rendszer jóval nagyobb területet fogott körül, mint amennyit a ma ismert, szem előtt lévő falmaradványok alapján gondolnánk.
Milyen volt Eger egykori városfala?
Eger városának középkori és kora újkori védelmi rendszeréről a régészeti kutatások és a történeti források egyaránt fontos adatokat őriznek.
A Nováki Gyula, Baráz Csaba, Dénes József, Feld István és Sárközy Sebestyén által jegyzett, 2009-ben megjelent Heves megye várai az őskortól a kuruc korig című kötet külön fejezetben foglalkozik Eger településerődítésével.
A kutatás szerint Eger a 16. század közepéig nem rendelkezett kiépített városi védőművekkel. Közvetlenül az 1552-es ostrom előtti években azonban palánkból és árokból álló védelmi rendszert alakítottak ki, amelyhez négy kapu tartozott. Erről Tinódi Lantos Sebestyén is beszámolt.
Az 1552-es ostrom idején a várost körülvevő palánk nem tudott számottevő védelmet nyújtani. A katonák a város felgyújtása után a várba húzódtak vissza, a védmű jelentős része pedig elpusztult.
A későbbi városfalak és a hozzájuk tartozó védelmi elemek történetét a régészeti kutatások, a korabeli térképek és az írott források segítségével lehetett rekonstruálni.
A régészeti adatok alapján a városfal vastagsága 80 és 120 centiméter között változott. A nyugati oldalon a falat kísérő védelmi árok mélysége a 2–2,5 métert is elérhette.
Különlegessége volt az egri erődítésnek, hogy a falak a ténylegesen beépített városrésznél jóval nagyobb területet fogtak közre. A város védelmi vonala a környező magaslatok gerincén húzódott, a bástyák pedig elsősorban a mélyebb völgybevágások közelében kaptak helyet.
A városfal nyomvonala ma is felismerhető
Az egykori falrendszerből nemcsak a Bródy Sándor utcánál és a Várállomás környezetében maradtak fenn részletek.
A belváros különböző pontjain végzett építkezések és régészeti munkák során több alkalommal is előkerültek régi falmaradványok. Ezek segítették a kutatókat abban, hogy pontosabban meghatározzák az egykori erődítés kiterjedését.
A 2009-es vártopográfiai kötet szerint a régi városfalból mintegy tíz helyen maradtak fenn rövidebb vagy hosszabb falszakaszok. Sok esetben azért kerülhették el a teljes pusztulást, mert később kerítésként, támfalként vagy épületek részeként hasznosították őket.
Az egykori falak helyét sokszor ma is a telekhatárok jelzik. A történeti nyomvonal tehát akkor is felismerhető lehet, ha maga a középkori építmény már nem látható.
Régi térképek és történeti kutatások őrzik az emlékét
Az egri városfal történetének feldolgozásában több kutató munkája is meghatározó.
Sugár István 1969-ben közölt tanulmányt Eger városfalairól és kapuiról. A kutatás későbbi összefoglalását Berecz Mátyás készítette el, akinek Eger városfalai című tanulmánya 2006-ban jelent meg az Agria című évkönyv 42. kötetében.
A kutatásokhoz a régi térképek is fontos segítséget nyújtottak. Különösen értékes Hazael Hugó 1753-as felmérése, amely a város korabeli topográfiájának rekonstruálásához szolgáltatott adatokat.
A régi városfal története így nem csupán a megmaradt kőfalakról szól. A régészeti leletek, a térképek, a történeti leírások és a mai utcahálózat együtt teszik lehetővé, hogy elképzeljük az egykori erődített Eger kiterjedését.
A Bródy Sándor utca és a Városfal utca sarkán álló bástyamaradvány, a gimnázium mellett húzódó falszakasz és a Várállomásnál megmaradt fal mind ugyanannak az egykori városi védelmi rendszernek az emlékei.
Források
Eger Városfal utcája – ahol a város régi védővonala ma is ott áll mellettünk – Minden, ami Eger
Berecz Mátyás: Eger városfalai – Agria, 42. kötet, 2006, 553–569. oldal
Borítókép: A városfal megmaradt része a Bródy Sándor utcában – Fotó: Szinok Gábor, 2026.
