Eger és térsége
Facebook  •  RSS
Minden, ami Eger
Eger és térsége – hírek, történetek, programok
Eger város körvonalrajza
✉HÍRLEVÉLFeliratkozás
Dátum
NÉVNAP: — HOLNAP: —
FRISS HÍREK ➜

A templomok elhelyezkedését, főbejáratát és szentélyét ma természetes módon igazítják az építészeti, városrendezési és településszerkezeti adottságokhoz. A középkorban azonban egészen más szempontok is meghatározták egy-egy templom építését. A keresztény templomok jelentős részénél évszázadokon át fontos hagyomány volt a keletelés: a szentély és a főoltár keletre került, a főbejárat pedig rendszerint a nyugati oldalon kapott helyet.

Ez a régi építészeti szokás nem csupán gyakorlati megoldás volt. Vallási jelképek, bibliai gondolatok és a keresztény világkép egyaránt kapcsolódtak hozzá. Eger történelmi templomai különösen érdekes példákat kínálnak arra, hogyan változott meg ez a hagyomány, és miként vette át a szerepét az újabb korok építészeti és városrendezési szemlélete.

A témáról Abkarovits Endre írt részletesen az Egri Magazin 2010. októberi számában megjelent tanulmányában. Az írás egyik legérdekesebb része, hogy nemcsak általánosságban mutatja be a templomok tájolását, hanem Eger egyházi épületeinek történetén keresztül is végigvezeti az olvasót.

Mit jelent a templomok keletelése?

A középkori keresztény templomok hagyományos elrendezésében a keleti oldalnak kiemelt jelentősége volt. Itt helyezkedett el a szentély, benne a főoltárral, és ezen a részen foglalt helyet a papság. A templom másik, nyugati végén rendszerint a főbejárat nyílt, a belső tér nyugati részét pedig a világi hívek használták.

A templomok építésénél ezért gyakran már a munkálatok kezdetén kijelölték a kelet–nyugati tengelyt. Ez határozta meg az épület alapvető elrendezését, és ehhez igazították a későbbi építési munkákat is.

A keletelés azonban nem azt jelentette, hogy minden templom szentélye pontosan az iránytű szerinti keleti irányba nézett. A hagyomány inkább egy általános tájolási elvet követett, amelyben a nap járásának és az egyházi ünnepeknek is szerepük lehetett.

Miért éppen kelet felé fordultak a templomok?

A kelet felé tájolás eredetére több magyarázat is létezik. Az egyik szerint a hagyomány a felkelő Nap tiszteletéből ered, amely már a kereszténység előtti vallásokban is fontos szerepet játszott. A kelet az új nap, a fény és az élet kezdetének jelképe volt.

A keresztény értelmezésben azonban ennél mélyebb jelentést kapott. Krisztust gyakran nevezték a világ világosságának, a fény pedig a megváltás és az isteni jelenlét szimbólumává vált.

Egy másik magyarázat szerint a templomok szentélye azért fordult kelet felé, mert a keresztények Jeruzsálem irányába kívántak tájolni. Ez az elképzelés azonban önmagában nem ad teljes magyarázatot a jelenségre, hiszen a Jeruzsálemtől keletre fekvő területeken, például Szíriában is épültek kelet felé tájolt korai keresztény templomok.

A két magyarázat nem feltétlenül zárja ki egymást. A keresztény gondolkodásban a kelet nemcsak földrajzi irányt jelentett, hanem az úgynevezett égi Jeruzsálemre is utalt. A bibliai hagyomány szerint Krisztus második eljövetele is ehhez az irányhoz kapcsolódott. A templom tehát jelképesen a várakozás, a fény és az újjászületés irányába fordult.

A felkelő Nap és a keresztény szimbolika így egyaránt hozzájárulhatott ahhoz, hogy a keletelés évszázadokon át meghatározó építészeti hagyománnyá váljon.

Nem mindig ugyanott kelt fel a Nap

Érdekes részlet, hogy a régi templomok nem feltétlenül a földrajzi kelethez igazodtak. A Nap ugyanis az év folyamán nem ugyanazon a ponton kel fel a horizonton. A napkelte helye az évszakok változásával és a napfordulókhoz közeledve folyamatosan eltolódik.

Ez lehetőséget adott arra, hogy az építők többféle keleti irány közül válasszanak. Abkarovits Endre írása szerint az egyik lehetséges szempont a templom védőszentjének ünnepnapja volt. Elképzelhető tehát, hogy az épület tengelyét úgy jelölték ki, hogy a védőszent napján felkelő Nap irányához igazodjon.

A templom tájolása így nemcsak építészeti, hanem szimbolikus és naptári jelentőséget is hordozhatott.

Mikor kezdett megváltozni a hagyomány?

A középkor végéig a nyugati kereszténységben viszonylag következetesen alkalmazták a keletelés szokását. A későbbi évszázadokban azonban egyre több olyan szempont jelent meg, amely felülírhatta a hagyományos elrendezést.

A városok fejlődésével egyre fontosabbá vált az utcák, terek és épületek összehangolása. Egy templomot már nem feltétlenül lehetett úgy elhelyezni, hogy annak szentélye a hagyományos keleti irányba nézzen. A város kialakult szerkezete, a rendelkezésre álló telek és a környező épületek elhelyezkedése sokszor erősebben befolyásolta a tervezést.

A változás a nyugati kereszténységben fokozatosan ment végbe. A keletelés már nem számított minden esetben kötelező építészeti elvnek. A keleti ortodox egyházakban ugyanakkor továbbra is meghatározó maradt a hagyományos tájolás.

Magyarországon a változás különösen nehezen követhető. A török hódoltság idején számos középkori templom elpusztult, más épületeket más vallási célokra használtak, és a jelentős építkezések is háttérbe szorultak. A török uralom megszűnése után újjáépített és újonnan emelt barokk templomoknál már nem feltétlenül a középkori keletelési elv érvényesült.

Eger középkori székesegyháza még a hagyományt követte

Egerben különösen jól megfigyelhető a templomok tájolásának történelmi változása. A város első püspöki székesegyházának román kori és gótikus maradványai a mai napig láthatók az egri vár területén.

A középkori székesegyház elrendezése még egyértelműen a hagyományos keletelést követte. A szentély a keleti oldalon helyezkedett el, és az épület kialakítása jól érzékelteti a korabeli egyházi építészet szemléletét.

A várban tervezett hatalmas késő gótikus székesegyház azonban soha nem készült el teljesen. A török veszély közeledtével a keleti végét védelmi célokra alakították át, ebből jött létre a ma is ismert Szentélybástya.

A vár két ostroma közötti időszakban a katolikus egyház helyzete is megváltozott. A katolikus papság kiszorult a várból, és a városban keresett új helyet az egyházi élet folytatásához.

A Szent Mihály-templom különleges története

A mai egri bazilika helyén már jóval a klasszicista főszékesegyház felépítése előtt is templom állt. A középkori Szent Mihály-plébániatemplomról 1310-ből maradt fenn írásos emlék, de elképzelhető, hogy már korábban is állt ezen a dombon egy román kori templom.

A várbeli Szent János-székesegyházból 1568-ban ide költözött a katolikus papság. A nyugalom azonban nem tartott sokáig: 1580-ban a káptalant a városból is kiűzték a protestánsok, és csak a török uralom után térhettek vissza.

A második egri ostromot követően a templom hosszú időre megváltozott funkciót kapott. Az épület 91 éven keresztül mohamedán vallási célokat szolgált. Ezt követően előbb barokkos helyreállítás történt, majd 1717-re teljesen átépítették.

Ez az átalakítás a templom tájolásában is jelentős változást hozott.

A középkori gótikus plébániatemplom még kelet felé tájolt volt, az 1717-re elkészült barokk épületnél viszont már nyugatra került a szentély, míg a főbejárat a keleti oldalra nézett. Vagyis az épület lényegében megfordított elrendezést kapott a korábbi templomhoz képest.

Ez különösen érdekes, hiszen ugyanazon a helyen két különböző korszak templomépítési szemlélete találkozott. A középkori hagyományt egy olyan barokk építészeti megoldás váltotta fel, amely már nem ragaszkodott a keleteléshez.

A mai egri bazilika már a városrendezéshez igazodott

A Szent Mihály-templom helyén kialakított barokk székesegyház idővel túl kicsinek bizonyult az egyházmegye igényeihez. A következő évszázadban Pyrker János László érsek ezért egy új, nagyobb főszékesegyház felépítését kezdeményezte.

Eger 1804-ben érseki rangra emelkedett, így az új templom már főszékesegyházi szerepet kapott.

A mai egri bazilika építése 1831-ben kezdődött, a terveket Hild József készítette. Az épület elhelyezésénél már nem a hagyományos keletelés volt az elsődleges szempont. Sokkal fontosabbá vált, hogy a monumentális új székesegyház harmonikusan illeszkedjen a város építészeti környezetébe, különösen a korábban, 1763 és 1785 között felépült Líceumhoz.

A bazilika és a Líceum együttese így a város egyik meghatározó építészeti térkapcsolatát hozta létre. Az új főszékesegyház elhelyezése már a városkép egészének figyelembevételével történt.

Ez jól mutatja, hogy a templomépítészetben idővel milyen fontos szerepet kapott a városrendezés, és hogyan szorult háttérbe a korábbi vallási tájolási hagyomány.

A többi egri templom is őrzi a változás nyomait

Eger középkori egyházi épületeinek története nem korlátozódik a várra és a mai bazilika helyére. A városban több plébániatemplom is működött, amelyek közül egyesek a török hódoltság alatt dzsámiként szolgáltak, mások elpusztultak vagy jelentősen átalakultak.

A török uralom után újjáépített barokk templomok már jellemzően nem a középkori keletelési szabályokat követték. Elhelyezkedésüket és tájolásukat sokkal inkább a kialakult utcahálózat, a telek adottságai és a város építészeti rendje határozta meg.

Egerben ma is találkozhatunk olyan templomokkal, amelyek mögött több évszázados építéstörténet húzódik meg. A Rác-templom helyén például a középkorban ágostonrendi szerzetesek temploma állt, a mai Szent Antal-templom pedig a minoriták XVIII. századi építkezésének emléke.

Ezek az épületek nemcsak vallási és művészettörténeti értékeket képviselnek, hanem a város fejlődéséről is mesélnek. A templomok helye, bejárata, szentélye és környezetükhöz való kapcsolata egyaránt segíthet megérteni, hogyan alakult át Eger az évszázadok során.

Egy régi hagyomány, amely ma is olvasható a város épületein

A templomok tájolása első pillantásra talán csak építészeti részletnek tűnik. Ha azonban jobban megfigyeljük, sokkal többet árul el egy-egy korszak gondolkodásáról, vallási világképéről és városépítési szemléletéről.

A középkori templomépítők számára a kelet nem egyszerű égtáj volt, hanem a fény, a megújulás és a keresztény hit egyik fontos jelképe. A későbbi századokban a városok fejlődése és az új építészeti elképzelések fokozatosan átalakították ezt a gyakorlatot.

Eger különösen jó példája ennek a folyamatnak. A vár középkori székesegyházának romjaitól a Szent Mihály-templom átépítésén át a mai bazilika klasszicista épületéig több korszak építészeti szemlélete követhető végig.

Érdemes tehát egy-egy egri templom előtt megállva nemcsak a homlokzatot vagy a tornyokat szemügyre venni, hanem azt is megfigyelni, merre fordul a szentélye. Egy ilyen egyszerű megfigyelés mögött akár évszázadok vallási, történelmi és városépítészeti változásai is kirajzolódhatnak.

Források

Abkarovits Endre: Templomaink tájolása – Egri Magazin, 2010. október, 3. évfolyam, 10. szám, 5. oldal

Minden, ami Eger – 185 éve szentelték fel az egri bazilikát

Minden, ami Eger – Dobó István tér elnevezése és története

Minden, ami Eger – Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról, kapuiról, elnevezésükről

Borítókép:  Štefan Makši

Szerkesztői nyilatkozat
A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.
Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.
A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.
Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.
Következő
This is the most recent post.
Előző
Régebbi bejegyzés
 
Top