182 évvel ezelőtt, 1844 februárjában Petőfi Sándor három napot töltött Egerben. A fiatal, akkor még nehéz anyagi körülmények között élő költő Debrecenből indult útnak Pest felé, hogy verseit értékesítse, és megpróbáljon megélhetést teremteni magának. Útja során Egerbe is eljutott, ahol Tárkányi Béla kanonokkal találkozott, az egri papnövendékek pedig olyan szeretettel fogadták, amelyre később verseiben is emlékezett.
A látogatásnak ma is vannak kézzelfogható emlékei. A Foglár utcai Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet falán emléktábla őrzi a költő itt-tartózkodásának emlékét. Petőfi egri élményeiből két költemény is született: az Eger mellett és az Egri hangok. Ezek a művek nemcsak a város nevét őrizték meg az irodalomban, hanem a magyar költészet egyik legjelentősebb alkotójának személyes kapcsolatát is megmutatják Egerrel.
A látogatás történetéről, a költő fogadtatásáról és a versek jelentőségéről a TV Eger magazinműsorában dr. Kusper Judit irodalomtörténész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem főiskolai docense, a Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet igazgatója beszélt.
Egy nehéz utazás Debrecenből Pest felé
Petőfi Sándor 1844 elején különösen nehéz élethelyzetben volt. Debrecenben éhezett, fázott, és szűkös körülmények között élt. Nem volt biztos megélhetése, ezért elhatározta, hogy elindul Pestre, ahol megpróbálja eladni addig írt verseit.
Utazása azonban nem a legrövidebb útvonalon vezetett. Tokaj felé tett kitérőt, majd Heves megye irányába folytatta útját. Egerbe Andornaktályán keresztül érkezett.
Dr. Kusper Judit szerint Petőfi utazásai azért is különösen jól dokumentáltak, mert maga a költő is szívesen számolt be róluk. Útjairól, találkozásairól és az őt ért élményekről rendszeresen írt, így a későbbi kutatók számára is számos személyes beszámoló maradt fenn.
Az egri látogatás egyik legfontosabb célja egy személyes találkozás volt. Petőfi ugyanis felkereste Tárkányi Bélát, az akkori egri kanonokot, akinek költői munkásságát már korábban megismerte a pesti hírlapokból.
A levél, amely eljutott Tárkányi Bélához
Petőfi első alkalommal nem találta otthon Tárkányi Bélát. A helyzet különösen kétségbeejtő lehetett számára, hiszen hosszú utat tett meg, és komoly segítségre szorult.
Nem távozott azonban anélkül, hogy megpróbált volna kapcsolatba lépni vele. Levelet hagyott a papnevelő intézet portásánál, amelyben bemutatkozott, és őszintén beszámolt nehéz helyzetéről.
A levélben segítséget kért ahhoz, hogy eljuthasson Pestre. Nem titkolta, hogy éhezik, fázik, és nyomorúságos körülmények között él. Azt is világossá tette, hogy minden támogatást elfogadna, amely hozzásegíti célja eléréséhez.
A levél szerencsére eljutott címzettjéhez. A portás továbbította az üzenetet, miközben a papnövendékek is felfigyeltek a fiatal költőre.
A kispapok befogadták, ételt és italt adtak neki, gondoskodtak róla, és szeretettel vették körül. Másnap Tárkányi Bélával is sikerült találkoznia.
A találkozás különösen fontos volt Petőfi számára, hiszen végre olyan emberekre talált, akik nemcsak ismerték a verseit, hanem személyesen is segíteni akartak neki.
Az egri kispapok vendégszeretete
Az egri papnövendékek rajongással fogadták Petőfit. A fiatal költő személyében már akkor felismerték azt a tehetséget, amely később a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjává tette.
Tárkányi Béla szintén támogatta a vendéget. Az egri papnövendékek és a kanonok segítségével Petőfi nemcsak ételhez és szálláshoz jutott, hanem az utazása folytatásához szükséges anyagi támogatást is megkapta.
A segítségből pénzt gyűjtöttek össze számára, amelyből szekeret fogadhatott. Így a további úton már nem kellett minden szakaszt gyalog megtennie, és könnyebben folytathatta útját Pest felé.
Az egri fogadtatás tehát nem egyszerű vendéglátás volt. A nehéz helyzetben lévő költő olyan támogatást kapott, amelynek jelentősége túlmutatott azon a néhány napon, amelyet a városban töltött.
A látogatás emlékét levelezés is megőrizte. Petőfi később köszönőlevelet írt Tárkányi Bélának, így a személyes találkozás és a segítségnyújtás történetének írásos nyomai is fennmaradtak.
Petőfi és az egri bor – Eger mellett
Az egri tartózkodás egyik irodalmi emléke az Eger mellett című vers, amelyben a költő a város borát is megemlíti.
Petőfi Andornak környékén is írt verseket, és az egri bor a költeményben a magyar irodalom ismert bordalainak hangulatát idézi.
A vers néhány sora azóta is az egyik legismertebb irodalmi utalás Egerre:
„Hol jó bort érezek, betérek;
Ne térnék hát Egerbe?
Ha ezt a várost elkerülném,
Az isten is megverne.”
A bordal műfaja Petőfi költészetében különösen kedvelt volt. Az irodalomtörténész ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a költő nem feltétlenül volt nagy borfogyasztó. Szívesen írt azonban a borozásról, a társasági együttlétekről és a bordalok hagyományáról.
Az egri kispapokkal töltött időhöz is kapcsolódnak olyan történetek és legendák, amelyek szerint együtt borozott vendéglátóival. Hogy ezekből pontosan mennyi felel meg a valóságnak, azt nehéz megállapítani. A versek viszont fennmaradtak, és egyértelműen tanúsítják, hogy Eger és a borvidék élménye nyomot hagyott a költőben.
Az Egri hangok – Dobó István és az 1552-es várvédelem emléke
Petőfi másik, Egerhez kapcsolódó költeménye az Egri hangok, amelyben már a város történelmi múltja, az 1552-es török ostrom és a várvédők hősiessége kerül előtérbe.
A költő a várvédők példáján keresztül idézi fel a magyar történelem egyik legjelentősebb katonai eseményét. Dobó István alakja és a várkapitány nevéhez kapcsolódó hősi helytállás a versben a hazaszeretet és a bátorság jelképeivé válnak.
A költemény egyik részlete:
„Idelátszik a hegy is, hol Dobó a hír könyvibe
Nagy neve örök betűit
Török vérrel irta be.
Hej, az volt ám még az ember,
Biz az ám!
Míg olyan lesz, sok víz elfoly
A Dunán.”
Petőfi nem egyszerűen egy történelmi eseményt idézett fel. A várvédők példáját a saját korának gondolataival kapcsolta össze, és a múlt hőseiben olyan embereket mutatott fel, akiknek bátorsága és hazaszeretete a későbbi nemzedékek számára is követendő lehet.
Dr. Kusper Judit szerint a magyar irodalomban már Balassi Bálint óta jelentős hagyománya volt a végvári vitézek és a várvédelem megörökítésének. Petőfi azonban különleges súlyt adott Eger történetének azzal, hogy a magyar költészet egyik legjelentősebb alakjaként verselte meg Dobót és az egri hősöket.
Mindez több mint ötven évvel Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének megjelenése előtt történt.
Petőfi tehát már jóval Gárdonyi előtt irodalmi témává emelte az egri várvédők történetét. A két költő és író művei különböző korszakokból, eltérő műfajokban, mégis ugyanahhoz az egri történelmi örökséghez kapcsolódnak.
Eger felkerült a magyar irodalom térképére
Petőfi egri látogatásának jelentősége nem kizárólag abban áll, hogy a költő három napot töltött a városban. Az itt szerzett élményekből két olyan vers is született, amely Eger nevét a magyar irodalom fontos helyszínei közé emelte.
Az Eger mellett a város borát és a hozzá kapcsolódó hagyományokat idézi meg, míg az Egri hangok a történelmi múltat, Dobó István alakját és a várvédők hősiességét állítja középpontba.
A két költemény jól mutatja, hogy Petőfi milyen sokféleképpen tudott kapcsolódni egy-egy településhez. Egyik versében a bor és a vendégszeretet, a másikban a történelem és a hazafias gondolat kapott hangsúlyt.
Az egri kitérő a költő nagy utazásának is fontos állomása volt. A papnövendékek és Tárkányi Béla segítsége lehetővé tette, hogy folytassa útját Pest felé, ahol később költői pályájának egyik meghatározó időszaka következett.
Eger számára pedig különleges irodalmi örökséget hagyott hátra.
Petőfi költészete ma is érthető és népszerű
Dr. Kusper Judit a beszélgetésben Petőfi költészetének sajátosságairól is szólt. A költő egyik legfontosabb erénye, hogy olyan nyelvet és költői képeket használt, amelyek az olvasók széles rétegei számára is érthetők voltak.
Szívesen nyúlt a népdalokból ismert fordulatokhoz, a közismert költői képekhez és a népszerű költészet eszközeihez. Nem a német mintákat követő, nehezen befogadható költészetet választotta, hanem a magyar nyelv és a saját kulturális hagyományaink értékeire épített.
Ez a megközelítés jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy versei már a saját korában is széles körben népszerűvé váljanak, és azóta is könnyen olvashatók maradjanak.
A költő mindössze huszonhat éves volt, amikor 1849-ben meghalt, mégis rendkívül gazdag és sokszínű életművet hagyott maga után.
Az irodalomtörténész szerint a klasszikus műveket folyamatosan újra kell olvasni és értelmezni. Egy valóban időtálló szöveg minden korszakban képes új gondolatokat adni az olvasónak, és olyan kérdésekre is válaszokat kínálhat, amelyek az adott kor emberét foglalkoztatják.
Petőfi nyelvezete ma is közvetlenül megszólítja az olvasót, képei világosak, ugyanakkor összetettek. Népszerűségét az is segíti, hogy költészete nemcsak könyveken és az iskolai tananyagon keresztül jut el az újabb generációkhoz.
A versek megzenésítése, a kortárs zenei feldolgozások és a Pilvakerhez hasonló kezdeményezések új formában teszik elérhetővé a klasszikus magyar költészetet. Ezek olyan lehetőségek, amelyek révén a fiatalabb korosztályok is közelebb kerülhetnek Petőfi műveihez.
A Foglár utcai emléktábla ma is őrzi a látogatás emlékét
Petőfi egri látogatásának egyik legfontosabb tárgyi emléke a Foglár utcai Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet falán található emléktábla.
A helyszín különösen fontos, hiszen az intézményhez kapcsolódik a költő érkezésének, a portásnál hagyott levelének és a papnövendékek vendégszeretetének története.
A Foglár utca épületegyüttese önmagában is jelentős része Eger egyházi és oktatási örökségének. A papnevelde története Telekessy István püspök kezdeményezéséig nyúlik vissza. Az intézmény alapításának előkészítése már a 18. század elején megkezdődött, majd az épületet a későbbi püspökök és érsekek idején többször bővítették.
Petőfi látogatása ezt a több évszázados történetet egy különleges irodalmi emlékkel gazdagította.
A költő neve ma is jelen van Egerben. A Petőfi Sándor tér, az ott található szobor és a Foglár utcai emléktábla mind-mind őrzik a kapcsolatot a magyar irodalom egyik legismertebb alakjával.
182 év telt el azóta, hogy a nehéz körülmények között útnak induló fiatal költő megérkezett Egerbe. Három napot töltött a városban, segítséget kapott az egri kispapoktól és Tárkányi Bélától, majd folytatta útját Pest felé. Az itt szerzett élményekből két vers született, amelyeknek köszönhetően Eger neve Petőfi költészetében is megmaradt.
A történet különlegessége, hogy a város nemcsak egy híres költő látogatásának emlékét őrzi. Azt is megőrizte, hogyan fogadott be és segített egy nehéz helyzetben lévő fiatalembert, aki később a magyar irodalom halhatatlan alakjává vált.
Források
Minden, ami Eger – Kihagyhatatlan: Egerben járt az irodalom
Minden, ami Eger – Foglár György utca története és látnivalói
Minden, ami Eger – Oroszlán utcától a Zalár József utcáig
Eger Magazin – 2022. márciusi lapszám, Petőfi Sándor egri látogatása
Borítókép: Petőfi Sándor egri látogatásának emléktáblája a Foglár utcai papnevelde falán – fotó: Vozáry Róbert, TV Eger.
