167 évvel ezelőtt, 1859 augusztusának végén egy alig több mint húsz méter mély pennsylvaniai fúrás megváltoztatta a világot. Edwin Drake Titusville mellett sikeresen ért el kőolajat, és ezzel kezdetét vette a modern kőolajipar története. A „fekete arany” történetének azonban érdekes Heves vármegyei fejezete is van: Bükkszéken 1937-ben megindult a kőolajtermelés, később pedig Demjén vált jelentős hazai olajmezővé.
A kút, amely megváltoztatta a világot
A kőolajat természetesen jóval Edwin Drake előtt ismerték. A felszínre természetes úton kiszivárgó olajat az ókorban is felhasználták, évszázadokon át azonban senki sem rendelkezett olyan módszerrel, amellyel nagyobb mennyiségben, kiszámíthatóan lehetett volna kitermelni.
A fordulat az Egyesült Államokban következett be.
Edwin Laurentine Drake a pennsylvaniai Titusville mellett kezdett kutatófúrásba. A vállalkozást sokan reménytelennek tartották, a munkálatok pedig számos nehézséggel jártak. Drake William „Uncle Billy” Smith fúrómester segítségével a sókutaknál már alkalmazott technológiát alakította át.
A kitartás végül meghozta az eredményt: 1859. augusztus 27-én mintegy 69 és fél láb, vagyis nagyjából 21 méter mélységben olajat találtak.
A Drake Well Museum ezt a fúrást tekinti annak a sikeres kereskedelmi kútnak, amely elindította a modern amerikai – és közvetve a világméretű – kőolajipart.
Hamarosan valóságos olajláz kezdődött Pennsylvaniában. Fúrótornyok jelentek meg, finomítók épültek, majd vasutak és csővezetékek kapcsolódtak az új iparághoz. A petróleum világítási célú felhasználásától az üzemanyagokon át a vegyiparig a kőolaj néhány évtized alatt a modern gazdaság egyik legfontosabb nyersanyagává vált.
Heves vármegye saját „fekete aranya”: Bükkszék
A történet számunkra azért is érdekes, mert Heves vármegye szintén bekerült a magyar kőolajbányászat történetébe.
Az 1930-as években a hazai geológusok figyelme egyre inkább Észak-Magyarország felé fordult. A Magyar Királyi Földtani Intézet kutatói arra jutottak, hogy Bükkszék környékén több jel is kőolaj jelenlétére utalhat.
Megkezdődtek a fúrások.
Az egyik legfontosabb eredményt a Bükkszék II. számú fúrás hozta. A kutatás 1937 márciusában indult, és mintegy 286 méteres mélységben iparilag is hasznosítható olajszintet találtak.
1937. április 28-án Bükkszéken megkezdődött a kőolaj kitermelése.
Ez különösen fontos dátum a magyar ipartörténetben. A szakirodalomban ugyan a zalai Budafapusztát szokás a magyar olajipar legismertebb bölcsőjeként említeni, Bükkszéken már 1937 tavaszán folyt értékesíthető kőolaj kitermelése.
A Bányászati és Kohászati Lapok történeti összefoglalója szerint 1937 és 1947 között mintegy 11 727 tonna kőolajat termeltek ki Bükkszéken.
A település saját történeti összefoglalója szerint 1947-ig összesen mintegy 70 kutató- és termelőfúrást mélyítettek.
A bükkszéki olajmező végül nem bizonyult nagynak. Ami azonban az olajnál is maradandóbb örökséget hagyott, az éppen a kutatófúrások egyik „mellékterméke” volt.
Olajat kerestek – gyógyvizet találtak
A fúrások során ugyanis 39–40 Celsius-fok körüli termálvíz is a felszínre került.
Ebből született meg Bükkszék későbbi híressége, a Salvus gyógyvíz és az erre épülő fürdőkultúra. Már 1939-ben kisebb fürdőt létesítettek a településen.
Így különös módon a Heves vármegyei kőolajkutatás öröksége napjainkban nem elsősorban az olajkutakban, hanem a gyógyvízben él tovább.
Bükkszék ma is őrzi az „olajosok” emlékét: a településen az egykori fúrások történetét bemutató emlékhelyeket is kialakítottak.
Demjén – a vármegye második nagy olajos fejezete
A történet azonban Bükkszékkel nem ért véget.
A második világháború után új lendületet kapott a magyarországi szénhidrogén-kutatás, és Eger közvetlen közelében, Demjén térségében jelentős kőolajmezőket tártak fel.
A Demjén-Nyugat előfordulást az 1950-es évek első felében, a Demjén-Kelet mezőt pedig 1956-ban fedezték fel. Később a Pünkösdhegy térségében is olajat találtak.
A Demjén-Kelet felfedezése különösen jelentősnek számított: a korszak egyik legfontosabb, Dunától keletre történt hazai kőolajipari eredménye volt.
Érdekesség, hogy a demjéni olajmező földtani készlete nagyságrendekkel meghaladta a korábbi bükkszéki mezőét.
És itt ismét megismétlődött valami abból, ami Bükkszéken történt: a mélyfúrások nemcsak szénhidrogént, hanem értékes termálvizet is feltártak. Heves vármegye későbbi fürdőkultúrájának kialakulásában tehát a szénhidrogén-kutatásnak is szerepe volt.
Egerben ma is ott áll az olajbányászat emléke
A történetnek egri emléke is van.
Búza Barna szobrászművész már 1962-ben elkészítette az olajmezők munkásainak emléket állító Olajbányász – más néven Olajfúró munkás – bronzszobrot.
A műalkotást végül 1969. október 11-én állították fel Egerben, az akkori Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának Szálloda utcai székháza előtt.
A szobor ma is megtalálható a városban, és különleges ipartörténeti emlékként idézi fel azt az időszakot, amikor Eger környéke a magyar kőolajkutatás egyik fontos területe volt.
Bükkszéktől Demjénig – egy kevésbé ismert Heves vármegyei örökség
Ha a magyar bányászatról beszélünk, Heves vármegyéről legtöbbünknek talán a Mátra lignitje, Egercsehi szénbányászata, Recsk érckincse vagy Bélapátfalva kőbányászata jut eszébe.
Pedig a kőolaj történetéből is jutott egy jelentős fejezet a vármegyének.
Bükkszéken 1937-ben már olajat termeltek, az 1950-es évektől Demjén környékén újabb mezőket tártak fel, Egerben pedig máig szobor őrzi az olajbányászok emlékét.
És talán a történet legszebb fordulata, hogy miközben a föld mélyén „fekete aranyat” kerestek, több helyen egy másik kincsre is rátaláltak: a termál- és gyógyvízre, amely ma már Heves vármegye turizmusának egyik meghatározó értéke.
Források
- Drake Well Museum – Site History
- Pennsylvania Historical & Museum Commission – Drake Well Museum
- American Chemical Society – Development of the Pennsylvania Oil Industry
- Bükkszék község – A gyógyvíz története, az olajkutatások múltja
- Magyarhoni Földtani Társulat – A magyar kőolajbányászat történeti áttekintése
- VGF – A magyar olaj és földgáz története XI., a demjéni kőolaj
- OSZK EPA – A bükkszéki kőolaj-előfordulás története
- OMBKE – Az egri Olajbányász szobor és a demjéni olajmezők története