1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc, a magyar reformkor egyik legjelentősebb költője, politikusa és gondolkodója, a Himnusz szerzője. Születésének 236. évfordulóján nemcsak életművére érdemes emlékezni: neve Egerben is tovább él, hiszen a város egyik közterülete, a Kölcsey Ferenc tér őrzi emlékét.
Egy augusztusi napon született a Himnusz költője
Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren, a történelmi Szatmár vármegyében. Gyermekkorát súlyos veszteségek kísérték: hatéves korában elveszítette édesapját, később édesanyját is. Gyermekkori fekete himlő következtében jobb szemére elvesztette látását. Tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, ahol rendkívül széles műveltségre tett szert.
(Fotó: MTVA)
Fiatalon kapcsolatba került Kazinczy Ferenccel és bekapcsolódott a kor irodalmi életébe. Nem egyszerűen verseket írt: kritikusként, esztétaként és gondolkodóként is jelentős hatással volt a magyar irodalom fejlődésére.
Különösen fontos szerepet játszott az igényes magyar irodalomkritika kialakulásában. Berzsenyi Dániel és Csokonai Vitéz Mihály műveiről írt kritikái nagy visszhangot váltottak ki.
1823. január 22. – egy dátum, amely bekerült a magyar történelembe
Kölcsey legismertebb alkotása természetesen a Himnusz, teljes címén Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból.
A fennmaradt kézirat tanúsága szerint Kölcsey 1823. január 22-én, Csekén – a mai Szatmárcsekén – fejezte be a költeményt. Az eredeti kéziratot ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Erre a dátumra emlékezve ünnepeljük 1989 óta január 22-én a magyar kultúra napját.
A költemény 1829-ben jelent meg nyomtatásban. Zenéje csak jóval később született meg: Erkel Ferenc 1844-ben komponálta meg a ma ismert dallamot.
A Himnusz első sorai azóta szinte minden magyar számára ismerősek:
„Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel…”
A teljes költemény a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.
Kölcsey Ferenc: Himnusz – Magyar Elektronikus Könyvtár
Nemcsak költő, hanem a reformkor politikusa is volt
Kölcsey életművét nem lehet pusztán az irodalom felől megérteni. A reformkor egyik jelentős politikai személyiségeként Szatmár vármegye főjegyzője, majd az 1832–36-os pozsonyi országgyűlés követe lett.
Szónokként és politikusként olyan ügyek mellett emelte fel szavát, amelyek a reformkor legfontosabb kérdései közé tartoztak: a magyar nyelv ügyéért, a jobbágyterhek enyhítéséért, az örökváltságért és a polgári átalakulásért dolgozott.
Politikai gondolkodásának egyik legfontosabb jellemzője az volt, hogy a hazaszeretetet nem pusztán érzelemként, hanem felelősségként és cselekvésként értelmezte.
Ennek szellemiségét talán legismertebb gondolata foglalja össze:
„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”
A sor a Huszt című epigrammából való, és közel két évszázaddal megszületése után is Kölcsey egyik legtöbbet idézett üzenete.
Parainesis – útravaló a következő nemzedéknek
Életművének másik kiemelkedő darabja a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, amelyet unokaöccséhez intézett.
A mű jóval több egyszerű családi intelemnél. Kölcsey az emberi tartásról, műveltségről, kötelességről, hazáról és közösségről fogalmazta meg gondolatait. Olyan erkölcsi örökséget kívánt átadni a következő nemzedéknek, amelyben az egyéni boldogulás és a közösség szolgálata nem válik el egymástól.
Kölcsey a magyar tudományos és irodalmi intézményrendszer kialakulásában is szerepet vállalt: a Magyar Tudós Társaság – a későbbi Magyar Tudományos Akadémia – tagja, valamint a Kisfaludy Társaság alapító tagja volt.
Mi köti Kölcseyt Egerhez?
Kölcsey életének közvetlen, jelentős egri életrajzi állomására nem találtam megbízható történeti forrást, ezért nem lenne helyes mesterségesen egri történetet kapcsolni hozzá.
Van azonban egy nagyon is kézzelfogható mai kapcsolat.
Egerben Kölcsey Ferenc tér viseli a Himnusz költőjének nevét. A közterület létezését Eger Megyei Jogú Város hivatalos nyilvántartásai is igazolják: a Kölcsey Ferenc tér többek között az egri egészségügyi körzetek utcajegyzékében is szerepel.
Eger Megyei Jogú Város – Kölcsey Ferenc tér a városi nyilvántartásban
Ez az egri névadás is azt mutatja, milyen mélyen beépült Kölcsey személye a magyar történelmi emlékezetbe. Számos település utcája, tere és oktatási intézménye viseli nevét – Eger pedig egy tér elnevezésével őrzi a költő emlékét.
A Himnusz és Eger történelmi emlékezete
Van egy közvetettebb, szellemi kapcsolat is Eger és Kölcsey legismertebb műve között.
A Himnusz a magyar történelem évszázadait idézi fel: honfoglalást, háborúkat, pusztulást, idegen uralmat és a megmaradásért folytatott küzdelmet. A versben a török kor emlékezete is megjelenik:
„Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára…”
Eger történelmében ugyanez a korszak különösen meghatározó. Az 1552-es várvédelem, majd Eger későbbi török megszállása és felszabadítása miatt a város a magyar történelmi emlékezet egyik legismertebb helyszíne.
Ez természetesen nem jelent konkrét életrajzi kapcsolatot Kölcsey és Eger között, de a Himnusz történelmi világának egy része olyan múltat idéz, amelynek emlékei Egerben ma is kézzelfoghatóan jelen vannak.
Mindössze 48 évet élt
Kölcsey Ferenc életútja meglepően rövid volt. 1838. augusztus 24-én, 48 éves korában hunyt el Csekén.
Sírja ma a szatmárcsekei református temetőben található, amely nemzeti emlékhely.
Művei azonban jóval túlélték alkotójukat. Kevés magyar költőről mondható el olyan egyértelműen, hogy szavai nemcsak az irodalom részévé, hanem egy egész nemzet közös kulturális örökségévé váltak.
Amikor ünnepen vagy történelmünk nehéz pillanataiban felhangzik a Himnusz, egy 1790. augusztus 8-án született szatmári költő több mint kétszáz éves sorai szólalnak meg újra.
Ma, Kölcsey Ferenc születésének 236. évfordulóján ezért nem csupán egy költőre emlékezünk. Arra az emberre is, aki néhány versszakban olyan közös imádságot adott a magyarságnak, amely generációkat köt össze.
Megjegyzés küldése