Ma természetesnek vesszük, hogy Eger egyik végéből a másikba autóval, busszal vagy taxival indulunk, Budapestre pedig néhány óra alatt eljuthatunk. A 19. század közepén azonban egészen más világ fogadta az utazót. Ha valakinek nem volt saját lova vagy fogata, sokáig valóban maradt a gyaloglás. Aztán megjelent a bérkocsi, elindultak a Pest felé tartó gyorskocsik, végül 1872 őszén Egerbe is befutott a vasút. Néhány évtized alatt alapjaiban változott meg a város kapcsolata a külvilággal.
1866: megjelenik az első bérkocsi Egerben
„Akinek nincs lova, járjon gyalog” – a tréfás mondás sokáig meglehetősen pontosan leírhatta az egri helyzetet.
Az ÉlménySéták Egerben helytörténeti összeállítása szerint 1866. március 29-én állt ki először bérkocsi a Kaszinó előtti standra, a mai Széchenyi utca környékén.
Ez akkoriban valódi újdonság lehetett.
A szolgáltatás ráadásul nem a megtett távolság, hanem az igénybe vett idő alapján működött. És nem számított olcsó mulatságnak. A korabeli árakhoz viszonyítva egy hosszabb bérkocsikázásért akár egy mutatós női ruha vagy egy mázsa széna értékének megfelelő összeget is el lehetett költeni.
Vagyis ha egy egri úr egy órán át kocsikáztatta szíve választottját a városban, annak bizony komoly ára volt.
A bérkocsi ugyanakkor egy új korszak kezdetét jelentette: már nem feltétlenül kellett saját fogat ahhoz, hogy valaki kényelmesebben közlekedjen Egerben.
Pest már korábban elérhető volt – csak nem gyorsan
A városon kívüli utazásnak ekkor már szervezettebb formái is léteztek.
1861-től gyorskocsi közlekedett Eger és Pest között, amelynek egri állomása az Oroszlán fogadóhoz kötődött. A Kossuth Lajos utca 11. alatt álló egykori Oroszlán vendégfogadó Eger egyik fontos történelmi fogadója volt, és helytörténeti források külön is megemlítik, hogy itt működött a gyorskocsi állomása.
Az épület jóval régebbi volt magánál a járatnál: Barkóczy Ferenc püspök 1753-ban építtette a régi császári serház telkén. Falai között még II. József is megfordult. A fogadó az 1870-es években szűnt meg eredeti funkciójában.
Az egri gyorskocsi eleinte hetente három alkalommal teremtett kapcsolatot Pesttel, majd 1867-től – szombat kivételével – már naponta lehetett utazni.
Csakhogy a „gyors” szó mai szemmel kissé megtévesztő.
Hajnalban Eger, estére Pest
Egy korabeli utazás egész napos vállalkozás volt.
Ha a kocsi hajnal öt óra körül indult Egerből, az utas csak estefelé érkezhetett meg Pestre. A lovas közlekedés átlagos haladási sebessége nagyjából 10 kilométer lehetett óránként, természetesen a pihenőkkel, lóváltásokkal és az útviszonyokkal együtt.
Az utazó tehát nem egyszerűen „felugrott” egy járatra.
Fel kellett készülnie egy egész napos útra.
A poggyász mennyiségét is szabályozták. Mai szemmel szinte mosolyogtató a párhuzam: a 19. századi utasnak ugyanúgy figyelnie kellett arra, mennyi csomagot visz magával, mint manapság annak, aki egy szigorú poggyászszabályokat alkalmazó repülőjáratra vesz jegyet.
Legalább enni adtak az úton
A hosszú utazáshoz azonban ellátás is tartozott.
A korabeli leírás szerint reggelire „findzsa kávé fejér kenyérrel” járt, míg ebédre és vacsorára levest és húsételt kaphattak az utasok.
A többórás, rázós kocsiút, a poros vagy sáros utak, a lóváltások és pihenők miatt ez egészen más utazási élmény lehetett, mint amit ma Eger és Budapest között megszoktunk.
Ráadásul az időjárás is sokkal közvetlenebbül befolyásolta az utazást.
Közben a vasút már közeledett Egerhez
Magyarországon az 1840-es évektől rohamosan fejlődött a vasúti közlekedés, Eger azonban egy ideig kimaradt a közvetlen hálózatból.
A Pest–Hatvan vonal után a vasút kelet felé haladt tovább, és 1870-re a Hatvan–Miskolc vasútvonal is működött. Füzesabony ekkor már vasúti kapcsolatot kapott, Eger azonban még nem.
A korai menetrendek alapján a Hatvan és Miskolc közötti 115 kilométeres út megtétele is négy-öt órát vett igénybe. A vonatok még messze nem a mai sebességgel jártak, de a vasút kiszámíthatósága és szállítási kapacitása már teljesen új korszakot jelentett.
Eger számára ezért egyre fontosabbá vált, hogy közvetlenül is bekapcsolódjon a hálózatba.
1872. november 2.: befut az első vonat Egerbe
A nagy pillanat 1872. november 2-án érkezett el.
Ekkor gördült be az első vonat Egerbe a Füzesabony felől megépített szárnyvonalon.
A nyilvános vasúti forgalom másnap, november 3-án indult meg a mintegy 17 kilométer hosszú Füzesabony–Eger szakaszon.
Ez a dátum azért fontos, mert a két eseményt gyakran összemossák: november 2. az első vonat egri megérkezésének napja, november 3. pedig a rendszeres nyilvános forgalom kezdete.
A Minden, ami Eger korábbi cikkében már részletesen bemutattuk az egri vasútállomás történetét. Az indóház számára az Érsekkerttől délre fekvő, akkor még nagyrészt beépítetlen területet választották ki. Itt elegendő hely állt rendelkezésre a vágányoknak, váróteremnek, raktáraknak és a teherszállítás kiszolgálásához szükséges létesítményeknek.
Az állomás megközelítésében később a Deák Ferenc utca, a Hadnagy út és a Sas út is fontos szerepet kapott.
A vonat nem egyszerűen gyorsabb közlekedési eszköz volt
A vasút megjelenését ma hajlamosak vagyunk kizárólag az utazási idő rövidülésével azonosítani, pedig Eger életében ennél jóval nagyobb változást hozott.
A vasút gyorsabbá és olcsóbbá tette az áruszállítást, könnyebbé vált a bor, mezőgazdasági termékek és iparcikkek mozgatása, egyszerűbb lett az emberek utazása, és Eger szorosabban kapcsolódhatott az ország gazdasági vérkeringéséhez.
A vendéglátásra és később az idegenforgalomra is hatással volt.
A város többé nem egy hosszú lovaskocsiút végén fekvő település volt.
A lovak azért nem tűntek el egyik napról a másikra
Természetesen 1872 novemberében nem szűntek meg hirtelen a lovas kocsik.
Éppen ellenkezőleg: még évtizedeken keresztül nélkülözhetetlenek maradtak Eger utcáin. A vasútállomásra érkező utast továbbra is valamilyen helyi közlekedési eszközzel kellett eljuttatni a szállására, a belvárosba vagy a környező településekre.
A vasút elsősorban a hosszabb távú közlekedésben kezdte fokozatosan háttérbe szorítani a postakocsikat és gyorskocsikat.
Később pedig újabb vasúti irány nyílt: 1908. november 12-én átadták az Eger–Putnok vonalat, amely a Bükk településeit is szorosabban kapcsolta Egerhez.
Néhány év alatt egy másik világba érkezett Eger
Érdemes egymás mellé tenni a dátumokat.
1861: gyorskocsi jár Eger és Pest között.
1866: megjelenik az első egri bérkocsi.
1870: a nagyvasút már eléri Füzesabony térségét.
1872. november 2.: befut az első vonat Egerbe.
1872. november 3.: megindul a nyilvános vasúti forgalom Füzesabony és Eger között.
Alig több mint egy évtized alatt óriásit változott az utazás.
Aki korábban hajnalban elindult Egerből, és csak estére ért Pestre egy lovas gyorskocsival, annak a vasút valóban technikai csodának tűnhetett.
Ma már nehéz elképzelni
Ma végigsétálunk a Széchenyi utcán, elhaladunk a régi Kaszinó környéke mellett, vagy elsétálunk a Kossuth Lajos utcai egykori Oroszlán fogadó épülete előtt, és aligha jut eszünkbe, hogy ezek a helyek egykor Eger közlekedéstörténetének fontos állomásai voltak.
A Széchenyi utcán várakozó első bérkocsi, az Oroszlán fogadó előtt indulásra kész gyorskocsi, a lovak patáinak zaja és az utazók csomagjai ugyanannak a történetnek a részei.
Aztán 1872 novemberében megszólalt egy gőzmozdony sípja.
És Eger számára elkezdődött a vasút korszaka.
Kapcsolódó cikkeink – Minden, ami Eger
Eger vasútállomás, egy Heves vármegyei fejállomás – Minden, ami Eger
A sínek mentén született városrész emlékei – Minden, ami Eger
A Bükk legendás vasútja – A szilvásváradi Kispiros története – Minden, ami Eger
Források, további olvasnivaló
Egertörténeti Ismerettár – Kossuth Lajos utca 11., az egykori Oroszlán vendégfogadó története
Megjegyzés: a vasút megnyitásának dátumánál különválasztottuk az első vonat 1872. november 2-i egri érkezését és a nyilvános forgalom november 3-i megindulását. A Minden, ami Eger korábbi vasúttörténeti anyaga is november 3-át jelöli meg a nyilvános forgalom kezdeteként.