A Bükk-fennsík erdeinek csendjében, Jávorkút közelében található egy különleges természeti érték, amely mellett talán sok kiránduló úgy halad el, hogy nem is sejti, milyen hosszú földtani történet áll mögötte. A Jávor-kút nem egyszerű hegyi forrás: a Bükk karsztvilágának látványos és könnyen megközelíthető képviselője, amely azt is megmutatja, hogyan válik a lehulló csapadékból a mészkő mélyén vándorló, majd ismét felszínre bukkanó karsztvíz.
A Bükk forrásainak különleges világa
A Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark területe rendkívül gazdag felszín alatti vizekben és forrásokban. Vannak közöttük egész évben működő, bővizű források, de olyanok is, amelyek csak bizonyos időszakokban, például hóolvadás vagy csapadékosabb periódusok után kelnek életre.
Fotó: Bükki Kéktúra, Pazsagi turistaház–Jávorkút • Túraútvonal »
Földtudományi értelemben forrásnak azt a helyet nevezzük, ahol a felszín alatt mozgó víz természetes módon eléri a felszínt. A víz megjelenhet egy jól meghatározható ponton, de akár hosszabb vonal mentén is, például eltérő vízáteresztő képességű kőzetrétegek találkozásánál.
A Bükk mészkőből felépülő területei különösen kedveznek a karsztjelenségek kialakulásának.
Jávorkút – a név, amely nem a jávorszarvastól származik
A Bükk-fennsík egyik kedvelt kirándulóhelye Jávorkút, amelynek neve könnyen félrevezetheti az embert. Nem a jávorszarvasról kapta a nevét: a „jávor” a juharfa egyik régi magyar elnevezése.
A hegyvidéki településrész története szorosan kapcsolódik az erdőgazdálkodáshoz és a vadászathoz. Egykor erdőőrház és vadászkastély is állt itt, miközben a környék fokozatosan a bükki természetjárás egyik ismert célpontjává vált.
A névadó Jávor-kút az ide vezető országút mellett fakad; az út kiépítését az 1930-as évek elejére teszik.
Több millió éves kőzetekből érkezik a víz
A szépen kialakított, bővizű Jávor-kút karsztforrás. Vize triász időszaki karbonátos kőzetekből, elsősorban mészkőből érkezik.
Ez azt jelenti, hogy a történet jóval azelőtt elkezdődik, hogy a kiránduló meglátná a forrásból előtörő vizet.
A lehulló eső és az olvadó hó beszivárog a talajba. A víz közben szén-dioxidot vesz fel, enyhén savassá válik, és lassan oldani kezdi a mészkövet. Repedéseket, hasadékokat és járatokat tágít tovább, amelyeken keresztül a víz egyre mélyebbre juthat.
Így alakul ki a Bükk hatalmas természetes „vízrendszere”.
A felszín alatt mozgó karsztvíz végül olyan földtani helyzetbe kerülhet, ahol ismét a felszín felé kényszerül. Ez gyakran különböző vízvezető és vízzáró vagy kevésbé vízáteresztő kőzetek találkozásánál következik be.
A felszínre érkező víz mennyisége sem feltétlenül állandó. A források vízhozama szoros kapcsolatban állhat az adott terület időjárásával, elsősorban a csapadék mennyiségével és időbeli eloszlásával.
Egy forrás sokkal több, mint ivóvíz
A források jelentősége messze túlmutat azon, hogy vizet láthatunk előtörni a hegyoldalból. Hidrológiai, hidrogeológiai, felszínalaktani és tájképi szempontból egyaránt értékes természeti képződmények.
Ökológiai szerepük legalább ilyen fontos.
A források környezetében sajátos, nedves mikroélőhelyek alakulhatnak ki, az innen induló kisebb vízfolyások pedig növények és állatok sokaságának biztosíthatnak megfelelő életfeltételeket. Ezért egy aprónak tűnő hegyi forrásnak is jelentős szerepe lehet a helyi biológiai sokféleség megőrzésében.
Magyarország természetvédelmi szabályozása különleges helyzetet biztosít a jelentősebb természetes forrásoknak: a törvény erejénél fogva – vagyis „ex lege” – védelem alatt állnak azok a források, amelyek vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet. A természetvédelmi törvény szerint a forrás fogalmába az a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása tartozik, amelynek vízhozama tartósan meghaladja ezt az értéket.
Jávorkút földtudományi szemmel
A Jávor-kút azért különösen érdekes, mert egyetlen helyen kapcsolódik össze geológia, vízföldtan, természetvédelem és tájtörténet.
Amikor a forrás vizét látjuk, tulajdonképpen egy láthatatlan felszín alatti folyamat végét figyelhetjük meg. A víz útja a csapadékkal kezdődik, majd a talajon és a mészkő repedésein keresztül folytatódik. A karszt járatrendszerében eltöltött idő után végül ismét napvilágra kerül.
Ez teszi különlegessé a Bükköt is: a felszínen látható sziklák, töbrök, barlangok és források ugyanannak a hatalmas karsztrendszernek különböző megjelenési formái.
A Bükk-vidék földtani örökségének nemzetközi jelentőségét jól mutatja, hogy a terület 2024-ben csatlakozott az UNESCO Globális Geoparkok hálózatához. A geopark több mint 2800 négyzetkilométeres területével nemcsak földtani értékeket, hanem természeti, kulturális és történelmi örökséget is összekapcsol.
Egy hely, ahol érdemes egy pillanatra megállni
Jávorkút sokak számára elsősorban erdei kirándulóhely. A Bükk-fennsík csendje, a hatalmas bükkösök, az erdei utak és a tiszta hegyi levegő önmagukban is vonzóvá teszik a környéket.
A névadó forrás azonban arra emlékeztet, hogy a táj legérdekesebb részeinek egy része nem látható.
Ott húzódik alattunk, a mészkő repedéseiben és járataiban.
Amikor legközelebb valaki megáll a Jávor-kútnál, érdemes nem csupán egy erdei forrásként tekintenie rá. A felszínre bukkanó víz a Bükk évmilliók alatt kialakult karsztvilágának üzenete – egy apró ablak arra a föld alatti világra, amely ma is folyamatosan alakítja a hegységet.
Szöveges szakmai alap: Veres Zsolt – Bükk-vidék Geopark
További szakmai olvasnivaló: A Kövek Mesélnek – Veres Zsolt földtudományi oldala
További források: Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark · UNESCO – Bükk Region UNESCO Global Geopark · Nemzeti Jogszabálytár – 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről
Megjegyzés küldése