Több tízezer évvel a neandervölgyiek eltűnése után genetikai örökségük tovább él bennünk. Egy új kutatás szerint egy tőlük származó növekedésihormon-receptor-változat fokozhatja a sejtek növekedési hormonra adott válaszát, hordozói pedig átlagosan valamivel nagyobb izomtömeggel rendelkezhetnek. A téma Heves vármegyétől sem áll távol: a Bükk egyik legismertebb őskori lelőhelye, a szilvásváradi Istállós-kői-barlang különleges betekintést enged a jégkorszak emberének világába.
Egy ősi gén, amely napjainkban is hat
A neandervölgyiek körülbelül 40 ezer éve tűntek el mint önálló embercsoport, genetikai örökségük azonban nem veszett el. A modern ember és a neandervölgyiek Eurázsiában többször keveredtek egymással, ezért számos mai ember genomjában találhatók neandervölgyi eredetű DNS-szakaszok.
Az Origo Tudomány cikke által ismertetett új kutatás most azt mutatja, hogy ezek egyikének a testfelépítésünkre is mérhető hatása lehet.
A kutatók a növekedési hormon receptorának – GHR – egy neandervölgyi eredetű változatát vizsgálták. Laboratóriumi kísérletekben olyan sejteket hoztak létre, amelyek ezt a változatot termelték. A növekedési hormon hatására ezek a sejtek erőteljesebben reagáltak: számuk akár 40 százalékkal nagyobb mértékben növekedhetett, mint a modern emberre jellemző receptorváltozatot hordozó sejteké.
Több mint egymillió ember adatait elemezték
A laboratóriumi eredményeket nagyszabású genetikai vizsgálattal is összevetették. A kutatásban több mint 1,13 millió ember adatait elemezték.
Az eredmények szerint a neandervölgyi eredetű GHR-változat hordozói átlagosan nagyjából 270–285 grammal több sovány testtömeggel, főként izomtömeggel rendelkeztek. A különbség elsősorban a karokon, a lábakon és a törzsön jelentkezett. Emellett átlagosan néhány milliméterrel magasabb testmagasságot és bizonyos apró anatómiai eltéréseket is megfigyeltek.
Fontos azonban, hogy ezek átlagos és meglehetősen kis eltérések. Egyetlen génváltozatból nem lehet megmondani, hogyan néz ki vagy mennyire erős valaki. A testmagasságot, az izomtömeget és általában a testalkatot gének sokasága, valamint a táplálkozás, a mozgás és számos környezeti tényező együttesen alakítja.
Ázsiában jóval gyakoribb az ősi génváltozat
A génváltozat eloszlása sem egyenletes. Az európai származású népességben a vizsgálatok szerint ritka, nagyjából 0,5 százalék körüli lehet az előfordulása.
Kelet- és Dél-Ázsia bizonyos népességeiben viszont lényegesen gyakoribb: egyes csoportokban 15–20 százalék körüli, bizonyos populációkban pedig ennél is magasabb arányt mértek.
A kutatás azért különösen érdekes, mert a laboratóriumi sejtkísérletek és a nagyszámú ember genetikai adatainak elemzése ugyanabba az irányba mutatott.
Vagyis a neandervölgyi genetikai örökség nem pusztán az emberi evolúció érdekes emléke: bizonyos változatai ma is kimutatható módon befolyásolhatják szervezetünk működését.
Heves vármegyei kapcsolat: az őskor nyomában Szilvásváradon
A kutatás különösen érdekes lehet számunkra azért is, mert Heves vármegye és a Bükk Magyarország őskorkutatásának egyik kiemelkedő területe.
Ennek egyik legismertebb helyszíne a Szilvásvárad fölött, a Szalajka-völgy közelében található Istállós-kői-barlang, amelyet Ősember-barlangként is ismerünk.
Fontos pontosítás: az itt feltárt híres régészeti rétegeket nem egyszerűen „neandervölgyi lelőhelyként” kell említeni. Az Istállós-kői-barlang legjelentősebb leletei a felső paleolitikumhoz és az aurignaci kultúrához kapcsolódnak. A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti adatbázisa szintén felső paleolitikus, aurignaci lelőhelyként tartja számon.
Ez azonban éppen abba az izgalmas korszakba vezet bennünket vissza, amikor Európában óriási változások zajlottak az emberi népességek történetében.
Az Istállós-kői-barlang az őskor emberének menedéke volt
A Magyar Állami Természetvédelem nyilvántartása szerint az Istállós-kői-barlang 57 méter hosszú, fokozottan védett barlang. A hatalmas bejárat mögötti csarnok már az őskorban menedéket biztosított az embernek.
A régészeti feltárások során többek között kő- és csonteszközök, állatcsontok és egy különleges őskori tűzhely maradványai kerültek elő.
A lelőhely azért is rendkívüli, mert a leletanyag segítségével képet alkothatunk arról, hogyan éltek az emberek a Bükk területén több tízezer évvel ezelőtt.
A szilvásváradi önkormányzat települési dokumentuma is kiemeli, hogy az Ősember-barlang gazdag bükki őskori leletanyagáról ismert: többek között rénszarvas, barlangi medve, ősbölény és gyapjas mamut maradványai, valamint az ember által használt kő- és csonteszközök kerültek elő innen.
A Bükk és az emberiség távoli múltja
Az új genetikai kutatás és a bükki régészeti lelőhelyek természetesen nem ugyanazt a történetet mesélik el. Az egyik molekuláris szinten mutatja meg, mi maradt fenn a neandervölgyiektől a mai emberekben, a másik pedig régészeti leleteken keresztül enged bepillantást a jégkorszaki ember életébe.
Mégis van közöttük egy izgalmas kapcsolat: mindkettő azt bizonyítja, hogy a több tízezer évvel ezelőtti emberi múlt sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.
Szilvásváradon ezt a múltat egy barlang, egy ősi tűzhely és évezredeket túlélő eszközök őrzik. Saját testünkben pedig akár olyan DNS-változatokat is hordozhatunk, amelyek egy másik embercsoporttól kerültek őseinkhez tízezernyi évvel ezelőtt.
A neandervölgyiek tehát bizonyos értelemben nem tűntek el teljesen.
Örökségük egy része ma is bennünk él.
Források
Origo – Neandervölgyi gén és az emberi testalkat
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis – Istállós-kői-barlang
Magyar Állami Természetvédelem – Istállós-kői-barlang
Szilvásvárad – települési dokumentum az Istállós-kői-barlangról
Megjegyzés küldése