Eger belvárosa alatt egy olyan föld alatti világ húzódik, amely jóval több egyszerű turistalátványosságnál. Az egykori érseki pincerendszer évszázadokon keresztül a püspökség gazdaságának egyik fontos helyszíne volt. Borokat őriztek benne, dézsmát tároltak a mélyben, vízelvezető rendszereket alakítottak ki, és még egy több mint kétszáz éves részletes térkép is fennmaradt arról, mi hol kapott helyet a föld alatt.
A „Város a város alatt” történetével korábban már részletesen foglalkoztunk a Minden, ami Eger oldalán. Ezúttal ezért egy másik oldaláról közelítjük meg Eger különleges föld alatti világát: miért volt ennyire fontos az érseki pincerendszer, és mit árulnak el róla a történelmi dokumentumok?
A palota építésével kezdődött minden
A történet egyik meghatározó fordulópontja a török uralom végét követő időszak.
1687 után Fenessy György püspök visszatért Egerbe, de már nem a várban kívánt berendezkedni. A polgári városban vásárolt telkeket, ahol új püspöki rezidencia kialakításába kezdtek.
Az építkezéshez szükséges tufakövet a környék dombjából termelték ki. A kőfejtés eredményeként hatalmas föld alatti terek és járatok keletkeztek.
Ami kezdetben részben az építőanyag kitermelésének következménye volt, később rendkívül értékes gazdasági infrastruktúrává vált.
A bor miatt lett igazán fontos a föld alatti világ
A pincejáratok kiválóan alkalmasak voltak a bor tárolására.
Az egri püspökség hatalmas területről rendelkezett borjövedelmekkel, a begyűjtött egyházi tized – vagyis dézsma – jelentős részét pedig megfelelő körülmények között kellett elhelyezni.
A föld alatti járatok természetes klímája ehhez szinte ideális volt.
Az Eger városi ismertető szerint az egykori rendszer a Hatvani-kaputól a Rác-kapuig mintegy három kilométeren keresztül húzódott, míg más történeti források közel négy kilométeres rendszerről beszélnek.
Ezért a pontos hossz megadásánál érdemes óvatosnak lenni: az évszázadok során a járatok változtak, egyes részeket összekapcsoltak, más szakaszok megsérültek vagy később lezártak.
Egy 1807-es térkép szinte leltárt készített a pincéről
Az érseki pince történetének egyik legizgalmasabb dokumentumát a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára őrzi.
Csór István kulcsár 1807-ben részletes felmérést készített az érseki pincerendszerről.
Ez nem egyszerű alaprajz volt.
A dokumentum feltüntette a pinceágak méreteit, de még azt is rögzítette, hogy melyik járatban milyen eredetű és milyen évjáratú bort tároltak.
A feljegyzésekben gyöngyösi, hejcei, neszmélyi és tokaji borok egyaránt szerepelnek.
Sőt, azt is megkülönböztették, hogy a bor dézsmából, saját kezelésű birtokról vagy haszonbérletből származott.
Hordó vagy butélia? Ezt is feljegyezték
A kétszáz évnél régebbi felmérés részletessége mai szemmel is figyelemre méltó.
Csór István azt is rögzítette, hogy az egyes borokat hordókban vagy butéliákban – vagyis palackokban – őrizték-e.
A rajzon szerepeltek továbbá:
- a pincekapuk,
- a vízfolyások,
- a szellőzőnyílások,
- a zsírpince,
- valamint a borseprő tárolására használt helyek.
Mindez jól mutatja, hogy Eger alatt nem egyszerűen hosszú folyosók húzódtak.
A pince egy gondosan megszervezett gazdasági üzem volt.
Nem egyetlen pince van Eger alatt
Fontos különbséget tenni az érseki pincerendszer és Eger teljes föld alatti pincevilága között.
A város alatt különböző korszakokban kialakított pincék sokasága található. A levéltári források szerint már korábban is léteztek káptalani pincék például a Királyszék-hegy, illetve a vár környezetében.
A török utáni időszakban pedig jelentősen megnövekedett a pincék száma. Nemcsak a városfalakon belül, hanem a hóstyák területén is egyre több pincét vájtak.
Ennek egyik oka természetesen Eger szőlő- és borkultúrája volt.
A környék vulkáni eredetű tufája viszonylag jól megmunkálható, ugyanakkor megfelelő kialakítás esetén tartós pincejáratok létrehozását tette lehetővé.
Az Oszlopos terem Eger föld alatti különlegessége
A történelmi érseki pincerendszer talán legismertebb része az Oszlopos terem.
Itt a pinceágak különleges, sakktáblaszerű rendszert alkotnak: 7 × 7 ág hálózza be a területet.
Ez az a hely, ahol igazán érzékelhetővé válik a rendszer mérete. A föld alatt járva nehéz elképzelni, hogy néhány méterrel feljebb közben Eger belvárosának mindennapi élete zajlik.
A víz lett a pincék egyik legnagyobb ellensége
A föld alatti Eger fenntartása azonban komoly problémákat is okozott.
A levéltári kutatások szerint Eger történelmi belvárosának 1967-ben megkezdett rekonstrukciója során a város alatt húzódó pincék állapotának felmérése is kiemelt feladattá vált.
Több helyen vízzel telt vagy beomlott járatokat találtak.
A vízproblémák egy része egészen Eger 1927–1928 körül megkezdődött közművesítéséig vezethető vissza.
A pincebeszakadások miatt idővel már nem pusztán műemlékvédelmi kérdésről volt szó: a föld alatti üregek a felettük álló épületeket és közutakat is veszélyeztethették.
Megerősítették – de ezzel valami meg is változott
Az államosítást követően az érseki pincét már nem használták úgy, mint korábban, állapota fokozatosan romlott.
Az 1980-as években több szakaszt megerősítettek, a veszélyes részek közül pedig néhányat betömedékeltek.
A beavatkozásoknak azonban különös következménye lett.
A városi ismertető szerint a vasbeton szerkezeteket nem megfelelően szigetelték a csapadékvíztől. A beszivárgó víz a tufából kioldott mészt a betonfelületekre juttatta, ahol idővel cseppkőszerű képződmények jelentek meg.
Így a természet és az emberi beavatkozás együtt hozott létre egy egészen különös föld alatti látványt.
A „Város a város alatt” ma már Eger egyik jelképe
A hajdani gazdasági szerep megszűnt, de a pincerendszer történelmi értéke megmaradt.
A „Város a város alatt” 2007-ben egy országos szavazáson Magyarország hét legérdekesebb építészeti emléke közé került.
Ma már elsősorban látványosságként gondolunk rá, pedig története ennél sokkal többről szól.
A föld alatt egyszerre találkozik Eger építészete, egyháztörténete, szőlő- és borkultúrája, gazdaságtörténete és még a városfejlesztés története is.
Korábban már bejártuk Eger föld alatti világát
A Minden, ami Eger 2015-ben már bemutatta az egykori érseki pincerendszert, 2026 júniusában pedig részletesen foglalkoztunk Eger kevésbé ismert föld alatti titkaival is.
A mostani történet azonban arra világít rá, hogy a járatok mögött milyen aprólékosan megszervezett gazdasági rendszer működött.
Talán ez teszi igazán különlegessé Eger föld alatti világát.
A felszínen paloták, templomok és barokk utcák mesélnek a város múltjáról. Néhány méterrel alattuk pedig ott maradt egy másik Eger – a bor, a kőfaragók, a pincemesterek és az egykori érseki gazdaság világa.
Források, előzmények
- Minden, ami Eger – Eger alatt egy másik város rejtőzik – vannak titkai, amelyeket még sok egri sem ismer
- Minden, ami Eger – A „Város a város alatt” Eger egyik kiállítóhelye az egykori érseki pincerendszerben
- FarmVilág – Város a város alatt (Eger): Az egykori érseki pincerendszer titokzatos labirintusa
- Magyar Nemzeti Levéltár – Az egri érsek borai, avagy a lábunk alatti világ
- Eger Megyei Jogú Város – Város a város alatt