Ma már nehéz elképzelni, hogy Egerből felszállva ugyanazzal a vonattal Szilvásváradon túl, a Bükk északi oldalán fekvő falvakon keresztül egészen Putnokig lehetett utazni. Pedig az 1908-ban megnyitott Eger–Putnok vasút évtizedeken át ezt a kapcsolatot biztosította. Történetének egyik fontos fordulópontja 1931. október 1-jén következett be: 95 évvel ezelőtt az addigi helyiérdekű vasút a MÁV tulajdonába került. A dátum mögött egy különleges hegyvidéki vasút története húzódik meg – alagutakkal, sziklaszorosokkal, bányákkal, erdei vasutakkal, az egri vár alatt zakatoló szerelvényekkel, a későbbi legendás Kispirossal és egy olyan északi szakasszal, amelyen ma már hiába várnánk a vonatot.
Amikor Egerből még nem vezetett tovább a vasút
Eger a 19. század második felében kapcsolódott be a magyar vasúthálózatba. A Füzesabony felől érkező vasút megnyitása hatalmas előrelépést jelentett, egy problémát azonban nem oldott meg: a várostól északra ott emelkedett a Bükk, a vasút pedig Egernél véget ért.
Pedig a hegyeken túl fontos gazdasági területek feküdtek.
A Bükk nyugati részének erdőségei jelentős mennyiségű faanyagot adtak, működtek kőbányák és mészégetők, Bélapátfalva pedig egyre jelentősebb ipari központtá vált. A térség nyersanyagainak szállítása vasút nélkül lassú és költséges volt.
Egy Egerből észak felé vezető pálya ezért jóval többet jelentett egy új személyszállítási lehetőségnél.
A vasút bekapcsolhatta a Bükk nyugati oldalának településeit az ország gazdasági vérkeringésébe, miközben Eger számára is új kapcsolatot nyithatott Borsod és a Sajó völgye felé.
Nem volt egyszerű átvezetni a vasutat a Bükkön
A terv kézenfekvőnek tűnhetett, a megvalósítás azonban korántsem volt az.
A Bükk nyugati oldalának domborzata komoly műszaki akadályokat állított a vasútépítők elé. A pálya számára olyan nyomvonalat kellett találni, amelyen a korabeli gőzmozdonyok is képesek voltak biztonságosan közlekedni.
A megoldást nagyrészt az Eger-patak völgye adta.
Egerből a vasút Felnémet felé indult, majd Almáron keresztül Szarvaskő irányába haladt. Innen Mónosbél és Bélapátfalva következett, majd a pálya Szilvásvárad térségét érte el.
De Szilvásvárad akkor még korántsem jelentette az út végét.
A sínpár továbbvezetett Nagyvisnyó, Nekézseny, Csokvaomány, Sáta, Kiskapud és Királd térségén át egészen Putnokig.
A teljes vonal megközelítőleg 68 kilométer hosszú volt.
Szarvaskőnél mutatta meg igazán magát a hegyvidéki vasút
Az Eger–Putnok vonal leglátványosabb részei közé kezdettől a Szarvaskő környéki szakasz tartozott.
A szűk völgyben alig maradt hely a közlekedési útvonalak számára. Az Eger-patak mellett a közútnak és a vasútnak is el kellett férnie.
A pálya építői helyenként sziklába vágták a vasutat, máshol töltéseket és hidakat létesítettek. A vonalon három alagút is épült, közülük kettő Szarvaskő térségében.
A harmadik alagút már a ma személyforgalom nélküli északi szakaszon, Sáta közelében található.
Ezek az építmények több mint egy évszázad elteltével is emlékeztetnek arra, milyen komoly mérnöki munka kellett ahhoz, hogy a vasút keresztüljusson ezen a vidéken.
Egerben még a vár történetébe is beleszólt a vasút
A vonal kialakítása nemcsak a Bükkben járt komoly beavatkozásokkal.
Egerben a pályát közvetlenül a vár mellett vezették el.
A vasút építésekor az egykori erődrendszer területét is érintették. Ennek egyik legérdekesebb példája a Zárkándy-bástya, amelynek történetében a 20. század eleji vasútépítés is nyomot hagyott.
A vasút nyomvonala gyakorlatilag átvágta az egykori védmű területét.
Ma már természetesnek tűnik a várfal alatt futó sínpár látványa, pedig amikor a vasutat építették, Eger évszázados városszerkezetébe illesztettek be egy teljesen új közlekedési folyosót.
A történelmi vár és az alatta húzódó vasút azóta sajátos egri látképpé vált.
1908 őszén végre elindultak a vonatok
Az Eger–Putnok vasút megépítésének jogi hátterét az 1907. évi XV. törvénycikk teremtette meg.
Létrejött az Eger–Putnoki Helyiérdekű Vasút Részvénytársaság, majd megkezdődött a pálya kiépítése.
Az új vasutat 1908. november 12-én nyitották meg a forgalom előtt.
Eger ettől a naptól kezdve már nemcsak Füzesabony irányában rendelkezett vasúti kijárattal. Észak felé is tovább lehetett utazni, méghozzá a Bükkön keresztül egészen Putnokig.
A vonal személyforgalma fontos volt a környező települések számára. A vasút segítségével könnyebbé vált az Egerbe járás, a munkába és iskolába utazás, az ügyintézés vagy éppen a piacok elérése.
Gazdasági jelentőségét azonban legalább ennyire meghatározta a teherszállítás.
Fa, kő, szén és cement is utazott a síneken
A vasút fénykorában egészen más forgalmat lehetett látni a vonalon, mint napjainkban.
A Bükkből kitermelt faanyag mellett kő, mész és más nyersanyagok kerültek a tehervagonokba. A térség bányái és ipari üzemei számára a vasút nélkülözhetetlen szállítási útvonalat biztosított.
Különösen fontos szerepet játszott Bélapátfalva ipara.
A cementgyártás nagy tömegű alapanyag mozgatását és késztermék elszállítását igényelte, amihez a vasút ideális közlekedési lehetőséget kínált. A bányászat szintén jelentős teherforgalmat adott a vonalnak.
A nagyvasúthoz erdei és ipari kisvasutak is kapcsolódtak.
A ma kirándulók által ismert szilvásváradi kisvasút múltja ugyancsak összekapcsolódik ezzel a gazdasági rendszerrel. Az erdei vasutak eredeti feladata nem a turisták szállítása volt: a hegyekből kitermelt fát és más anyagokat vitték le a nagyvasúti rakodókhoz.
Így alakult ki egy olyan közlekedési hálózat, amelynek gerincét az Eger–Putnok vonal jelentette.
Mi történt 1931. október 1-jén?
Az Eger–Putnok vasút eredetileg helyiérdekű vasútként jött létre.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy a MÁV-nak semmi köze nem volt hozzá 1931 előtt. A korszak helyiérdekű vasútjainak jelentős részénél az államvasút már korábban részt vett az üzletkezelésben.
A tulajdon és az üzemeltetés tehát két külön kérdés volt.
Az első világháborút, majd az ország vasúti rendszerének átalakulását követően egyre nehezebbé vált a sok különálló helyiérdekű vasúttársaság fenntartása. Az állam az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején ezért fokozatosan rendezte ezek helyzetét.
A nagy változás 1931. október 1-jén következett be.
Ekkor számos magyarországi helyiérdekű vasút került a Magyar Államvasutak tulajdonába.
Közöttük volt az Eger–Putnoki Helyiérdekű Vasút is.
Ezért fontos a mai évforduló: 95 évvel ezelőtt ezen a napon zárult le az Eger–Putnok vonal helyiérdekű vasúti tulajdonosi korszaka, és vált a vasút a MÁV hálózatának részévé.
A vonatok természetesen október 1-jén is ugyanazon a pályán jártak. Nem épült új alagút, nem adtak át új állomást, és az utas számára egyik napról a másikra alig volt érzékelhető a változás.
Vasúttörténeti szempontból azonban egy korszak véget ért.
A háború után ismét felértékelődött a vonal
A második világháború után a vasút gazdasági szerepe továbbra is jelentős maradt.
Az újjáépítés időszakában hatalmas mennyiségű építőanyagra volt szükség. A Bükk térségének kő-, mész- és cementipara ezért különösen fontossá vált.
A vonal pályáján a negyvenes évek végén jelentős munkákat végeztek, síneket és talpfákat cseréltek.
A tehervonatok mellett a személyforgalom is meghatározó maradt.
A környező falvak lakói számára a vasút hosszú időn keresztül nem turisztikai érdekesség volt, hanem a mindennapi élet része. Vonattal jártak munkába, iskolába, Egerbe vásárolni vagy ügyeket intézni.
A ma csendes állomások és megállóhelyek közül több egykor jóval mozgalmasabb képet mutatott.
A Kispiros lett a vonal egyik jelképe
A gőzvontatás korszakának elmúltával új járművek jelentek meg a Bükk vasútján.
Az Eger–Putnok vonal egyik legismertebb szereplője végül a piros Bzmot motorkocsi, közismert nevén a Kispiros lett.
Generációk számára ez a jármű jelentette az Egerből Szilvásvárad felé vezető vasutat.
A mai emlékezetben Szilvásvárad szinte végállomásként él, pedig hosszú időn keresztül csak egy állomás volt az Eger és Putnok közötti útvonalon.
A Kispiros innen továbbindult észak felé.
Nagyvisnyó, Nekézseny, Csokvaomány, Sáta, Kiskapud és Királd után érkezett Putnokra.
Aki Egerben felszállt a vonatra, átszállás nélkül juthatott el a Bükk túlsó oldalára.
2009-ben kettészakadt a több mint százéves kapcsolat
A vasút történetének egyik legnagyobb törése 2009 decemberében következett be.
A Szilvásvárad és Putnok közötti szakaszon megszűnt a menetrend szerinti személyszállítás.
Ezzel az 1908-ban egységes vonalként megnyitott Eger–Putnok vasút elvesztette eredeti szerepének egyik legfontosabb elemét.
Egerből már nem lehetett végigutazni Putnokig.
A déli rész Eger és Szilvásvárad között megmaradt, az északi pályán azonban elmaradtak a személyvonatok.
Azóta az egykori vasút egy részét egyre inkább visszahódítja a természet.
A sínek sok helyen még megvannak. Megmaradtak hidak, töltések, bevágások, az állomások egy része és a sötét alagutak is. Mindezek egy olyan vasúti világ emlékei, amely néhány évtizeddel ezelőtt még a mindennapok része volt.
A Minden, ami Eger oldalán korábban külön bejártuk és bemutattuk ennek az elhagyott szakasznak a történetét is.
A vasút déli része ma is él
Az Eger–Putnok vonal története azonban nem kizárólag az elmúlásról szól.
Eger és Szilvásvárad között továbbra is megmaradt a vasúti kapcsolat.
A vonal ma már egészen más szerepet tölt be, mint amikor tehervonatok vitték a Bükk nyersanyagait és ipari termékeit. A táj, amely egykor nehézséget jelentett a vasútépítőknek, mára a pálya egyik legnagyobb értékévé vált.
Az Eger-patak völgye, Szarvaskő sziklái, az alagutak, Bélapátfalva és Szilvásvárad környéke különleges vasúti utazást kínál.
A vonat ugyanazon az útvonalon halad, amelyet több mint 118 évvel ezelőtt jelöltek ki.
Elindul Eger állomásáról, elhalad a vár alatt, továbbmegy Felnémet felé, majd befordul a Bükk hegyei közé.
95 éve kezdődött a vasút történetének új fejezete
Az Eger–Putnok vasút történetében több dátum is meghatározó.
november 12-én megindult a forgalom.
október 1-jén a vasút a MÁV tulajdonába került.
2009 decemberében megszűnt a személyszállítás Szilvásvárad és Putnok között.
A három dátum három egészen különböző korszak határát jelzi.
A mai évforduló ezek közül talán a legkevésbé látványos, mégis fontos része a vasút történetének. 1931. október 1-jén az Eger–Putnoki Helyiérdekű Vasút önálló tulajdonosi története véget ért, és az Egerből a Bükkön keresztül Putnokig vezető pálya végleg a magyar államvasúti hálózat részévé vált.
Kilencvenöt év telt el azóta.
Az egykori teljes vonalon ma már nem lehet végigutazni, de Egerből észak felé indulva a sínek ma is ugyanabba a völgybe vezetnek.
A vár alatt, Felnémeten túl, Almárnál és Szarvaskő sziklái között pedig még mindig ott húzódik annak a vasútnak a pályája, amely több mint egy évszázada összekötötte Egert a Bükkön túli világgal.
Források
Minden, ami Eger – Hegymenetben: az Eger–Putnok vasútvonal története 1908-tól napjainkig
Minden, ami Eger – Egy kis vasúttörténet – Eger–Szilvásvárad–Putnok (87)
Minden, ami Eger – A bámulatos Szilvásváradi Erdei Vasút
MÁV – Az Eger–Szilvásvárad vasútvonal története
Ezer év törvényei – 1907. évi XV. törvénycikk az Eger–Putnoki Helyiérdekű Vasútról
Borítókép: az Eger–Putnok vasútvonal egy korabeli felvétele Eger vagy a Bükk térségében. Fotó: archív.