Első pillantásra egy megsárgult, régi újságoldal. Ha azonban elolvassuk a fejléc apró betűit, egészen más súlyt kap a dokumentum: a Vasárnap 1922. november 12-i számának címoldalát látjuk. Gárdonyi Géza ekkor már nem élt. Mindössze tizenhárom nappal korábban, október 30-án halt meg egri otthonában. A hetilap mégis vele indította számát: fényképét a címoldal közepére tette, fölötte pedig egy olyan kérdést, amely egész gondolkodásának egyik kulcsa lehetett: „Mit ér az élet.”
A most előkerült lapot éppen ezért nem érdemes egyszerű Gárdonyi-kuriózumként kezelni. Sokkal többről mesél: arról, hogyan látta az ország Gárdonyit közvetlenül a halála után, és arról is, hogy az Egri csillagok mögött egy olyan író állt, akit egész életében foglalkoztatott az emberi lét, a boldogság, a szenvedés, a természet, a hit és a halál kérdése.
És van a címlapnak még egy különlegessége: Gárdonyi nem egyszerűen alkalmi vendégszerzője volt a Vasárnapnak. A lap már 1920-ban saját munkatársai között nevezte meg.
A dátum mindent megváltoztat: 1922. november 12.
A fényképen látható fejléc alapján a lapszám pontosan azonosítható:
Vasárnap – politikai, társadalmi és mezőgazdasági képes hetilap, III. évfolyam, 46. szám, Budapest, 1922. november 12.
Ez azért fontos, mert Gárdonyi Géza 1922. október 30-án hajnalban Egerben meghalt. Vagyis ez az újság 13 nappal Gárdonyi halála után került az olvasók kezébe.
A Nemzeti Örökség Intézetének összefoglalója szerint az író holttestét már halála napján átvitték a Líceum dísztermébe, ahol felravatalozták. Október 31-én ezrek keresték fel a ravatalt, majd november 1-jén az egri várban helyezték örök nyugalomra.
A korabeli Egri Népújság tudósítása érzékelteti, milyen országos esemény volt a temetés. A kormány, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, a Nemzeti Színház, író- és újságíró-szervezetek egyaránt képviseltették magukat; a Pesti Hírlaptól pedig Kosztolányi Dezső érkezett Egerbe.
Ebben a gyászban jelent meg november 12-én a Vasárnap száma.
Így már egészen másként hat a címlap két sora:
„Mit ér az élet.”
Alatta pedig Gárdonyi képe.
Nem az Egri csillagok került a címoldalra
Talán ez a dokumentum egyik legérdekesebb részlete.
Ha ma Gárdonyi Gézáról készülne emlékszám, szinte magától értetődően az Egri csillagok, Bornemissza Gergely, Dobó István vagy az egri vár kerülne előtérbe.
1922 novemberében azonban a Vasárnap szerkesztői mást választottak.
Az embert és a gondolkodót.
Ez sokat elárul arról, hogyan ismerték a kortársak Gárdonyit. Számukra még nem csupán az Egri csillagok „kötelező olvasmányként” rögzült szerzője volt, hanem élő kortárs, újságíró, tárcaíró, regényíró és különös filozofikus gondolkodó.
A lap 1920-as első száma egyenesen így mutatta be saját szerzőgárdáját: a munkatársak között Gárdonyi Gézát is felsorolta Zsoldos László és Somlay Károly mellett.
Vagyis amikor 1922 novemberében Gárdonyi arcképe elfoglalta a címoldal közepét, a Vasárnap tulajdonképpen saját egykori munkatársától is búcsúzott.
Mit jelenthetett Gárdonyinál a kérdés: „Mit ér az élet?”
Itt érdemes óvatosan különválasztani két dolgot.
A címoldalon látható „Mit ér az élet” szöveget nem szabad automatikusan azonosítani Gárdonyi Hét ajándék című művével. A rendelkezésre álló kis felbontású újságoldal alapján a címoldali közlés önálló, Gárdonyinak tulajdonított szövegként jelenik meg.
A kérdés azonban valóban visszatér Gárdonyi más írásaiban is.
A Hét ajándékban például Ádám az Édenből való kiűzetés után, a munka és a nélkülözés közepette teszi fel szinte ugyanezt a kérdést:
„Mit ér az élet?”
A történetben ezután jelenik meg a szépség felismerése: Éva megmutatja Ádámnak a holdfényben kirajzolódó levelek árnyékát, Ádám pedig elszenesedett ággal megörökíti azt. Gárdonyi innen vezeti le jelképesen a művészet megszületését.
Ez nagyon gárdonyis gondolat.
Az élet értékét nem feltétlenül a gazdagságban, rangban vagy látványos sikerekben keresi, hanem azokban az apró dolgokban, amelyek miatt érdemes embernek lenni: szépségben, szeretetben, gyermekben, dalban, természetben, alkotásban és hitben.
A természet számára nem egyszerű háttér volt
Gárdonyi más írásaiban is feltűnik ugyanez az életfilozófia.
A Mai csodák egyik részében például szembeállítja a civilizált ember hajszolt életét a természet szabadságával. Az emberek reggel munkába rohannak, este kimerülten térnek haza, és így telik életük „a bölcsőtől a koporsóig”. Majd felteszi a kérdést:
„Érdemes ezért születni?”
Ez már nagyon közel vezet ahhoz a Gárdonyihoz, akit a Vasárnap 1922-es címlapján látunk.
Nem véletlen, hogy életének utolsó negyedszázadát éppen Egerben, a város szélén – az akkori viszonyok között szinte félreeső helyen – töltötte.
Egerben találta meg azt az életet, amelyet keresett
Gárdonyi 1897-ben költözött Egerbe. A vár közelében álló ház és kert olyan környezetet adott neki, amely megfelelt természetének: közel volt a városhoz, mégis el tudott vonulni.
A Nemzeti Örökség Intézete szerint 25 termékeny évet töltött Egerben, és a sánci házban regények, novellák, versek, mesék és publicisztikák egész sora született. Itt készült legismertebb műve, az Egri csillagok is.
A Minden, ami Eger oldalán korábban már részletesen bemutattuk ezt a különleges házat és azt a világot, amelyben Gárdonyi dolgozott. Az épületben ma is személyes tárgyai, bútorai és alkotói környezetének emlékei idézik fel az írót.
Az Egerbe költözés ezért talán nem egyszerű életrajzi adat.
Gárdonyi egyre inkább eltávolodott attól a világtól, amelynek állandó nyüzsgésétől idegenkedett, és létrehozta saját mikrovilágát a vár fölött.
„Remete” volt – de korántsem tűnt el a nyilvánosságból
A későbbi emlékezet szerette „egri remeteként” ábrázolni Gárdonyit.
Ebben van igazság, de könnyű félreérteni.
Gárdonyi visszavonultan élt, ám nem szakadt el az ország szellemi életétől. Könyvei megjelentek, újságok közölték írásait, levelezett, és az irodalmi közvélemény folyamatosan számon tartotta.
Juhász Gyula még Gárdonyi életében, 1922-ben arról írt, hogy különleges jelenség a magyar irodalomban: saját útját járja, távol a kor irodalmi csatározásaitól. Juhász megfogalmazásában Gárdonyi egy „harcos és recsegő-ropogó világban” a csöndet képviselte.
A Vasárnap címlapja pedig kézzelfogható bizonyíték arra, hogy ez a visszavonultan élő egri író közben országos nyilvánossággal rendelkezett.
Különösen megrendítő a fénykép
A címlap közepén egy idős Gárdonyit látunk.
Nem az ifjú újságírót, nem az Egri csillagok sikere után ünnepelt írót.
Egy ősz hajú, megfáradt férfit, aki fotelben ül, fejét kezére támasztva.
A kép alatti korabeli felirat a rendelkezésünkre álló példányon „Gárdonyi Géza legutóbbi arcképe” formában olvasható.
És ettől a teljes oldal szinte emlékművé változik.
Felül:
Mit ér az élet.
Középen az alig két hete elhunyt író utolsó időszakából származó képe.
Alul a neve.
A szerkesztőknek aligha kellett ennél erősebb vizuális búcsút komponálniuk.
A Vasárnap maga is érdekes kordokumentum
A címlap más apró részletei is sokat mesélnek 1922 Magyarországáról.
A fejléc szerint a Vasárnap „politikai, társadalmi és mezőgazdasági képes hetilap” volt, és minden vasárnap megjelent. Az Elektronikus Periodika Archívum a lap fennmaradt évfolyamait 1920 és 1944 között tartja nyilván.
Vasárnap – Elektronikus Periodika Archívum
Az újság elsősorban széles, vidéki olvasóközönséghez szólt, politikával, mezőgazdasággal, közélettel és szépirodalommal egyaránt foglalkozott.
Éppen ezért jelentős, hogy Gárdonyi nem valamely irodalmi folyóirat belső oldalán kapott helyet.
Egy nagy közönségnek szánt képes hetilap első oldalán szerepelt.
Tizenhárom nappal korábban még egész Eger búcsúzott tőle
A Vasárnap november 12-i számának olvasói közül sokan bizonyára még élénken emlékeztek a Gárdonyi haláláról érkező hírekre.
Egerben különösen friss volt a veszteség.
A korabeli Egri Népújság november eleji tudósítása szinte filmszerű képet őrzött meg a temetésről. Őszi Eger, kopaszodó fák, gyászoló tömeg, az ország különböző részeiből érkező küldöttségek – majd az író utolsó útja a várba.
Gárdonyit végül ott temették el, annak a várnak a földjében, amelyet regényével az egész ország számára élővé tett.
Sírján nem hosszú méltatás olvasható.
Mindössze:
„Csak a teste.”
A Minden, ami Eger egy korábbi összeállításában szintén felidéztük Gárdonyi várbeli sírját és egri örökségét.
A vár felé – Gárdonyi sírja és az egri vár | Minden, ami Eger
A címlap így már egészen más történetet mesél
A most előkerült újságot tehát nem az teszi igazán különlegessé, hogy egy régi Gárdonyi-fénykép látható rajta.
Hanem az időpont.
1922. október 30.: Gárdonyi meghal Egerben.
1922. november 1.: az egri várban eltemetik.
1922. november 12.: a Vasárnap első oldalán ismét ott ül az ország olvasói előtt.
És fölötte a kérdés:
„Mit ér az élet.”
Szinte lehetetlen úgy nézni erre a címlapra, hogy ne érezzük a különös egybeesés erejét.
A kérdést egy olyan ember neve alatt olvasták, akinek földi élete tizenhárom nappal korábban véget ért.
De az írásai tovább éltek.
Több mint száz évvel később Egerben különösen erős ez az üzenet
Gárdonyi háza ma is ott áll a vár mellett. Könyvei ott vannak a polcokon. Íróasztala, tárgyai és titkosírásos feljegyzései megmaradtak. Az Egri csillagokat újabb és újabb nemzedékek olvassák, az író sírjához pedig ma is felmennek az emberek.
A blogon nemrég egy másik különleges sajtótörténeti dokumentumot is bemutattunk: egy 1930-as újságcikket, amelyben egri diákok a vár kazamatáiban keresték Gárdonyi regényének világát.
A két dokumentum együtt különösen szép ívet rajzol ki.
1922 novemberében az ország még Gárdonyi Gézát gyászolta.
Nyolc évvel később az egri gyerekek már Gárdonyi világában játszottak.
Ma pedig, több mint száz évvel később, egy megsárgult újságoldal ismét visszahozza közénk az írót.
És talán éppen ez adja meg a választ arra a kérdésre, amelyet a Vasárnap 1922. november 12-én a címoldalára tett:
Mit ér az élet?
Gárdonyi esetében legalább annyit biztosan tudunk: egy ember élete véget érhet, de amit gondolatban, történetben és emlékezetben másokra hagyott, jóval tovább élhet nála.
Források
Minden, ami Eger – Ahol megszületett az Egri csillagok
Minden, ami Eger – Egri csillagok, egri diákok
Elektronikus Periodika Archívum – Vasárnap, 1920–1944
Vasárnap – 1920-as évfolyam, a lap szerzőinek bemutatásával
Magyar Elektronikus Könyvtár – Gárdonyi Géza: Arany, tömjén, mirha; Hét ajándék
Magyar Elektronikus Könyvtár – Gárdonyi Géza: Mai csodák
Nemzeti Örökség Intézete – Gárdonyi Géza élete, halála és temetése
Hungaricana – Egri Népújság, 1922: Gárdonyi Géza temetése
Borítókép: Vasárnap, 1922. november 12., III. évfolyam, 46. szám – „Mit ér az élet.”, Gárdonyi Géza arcképével. Archív újságoldal.