Egernek vannak olyan pontjai, ahol néhány méteren belül évszázadokat lehet „átlépni”. A Ráckapu tér és környéke pontosan ilyen. Ma az autóforgalom, a Rákóczi út és a fölénk magasodó Viadukt határozza meg a látványt, miközben valaha itt húzódott a fallal körülvett város határa. Itt állt Eger egyik kapuja, innen kezdődött a Rác hóstya, a közeli domboldalakon szőlőt műveltek, a Szala mentén pincék sorakoztak.
Aztán a 20. század második felében szinte teljesen átrajzolták a környéket. Házakat bontottak, utakat építettek, megjelent a Felsőváros, majd Eger fölé emelkedett a Viadukt.
A Minden, ami Eger oldalán már több alkalommal foglalkoztunk ennek a városrésznek egy-egy részletével. Most érdemes együtt megnézni őket, mert a Ráckapu tér, a Rác hóstya és a Viadukt története valójában ugyanannak az egri helynek három különböző korszaka.
Amikor itt még véget ért Eger
A mai Ráckapu tér helyét nézve nehéz elképzelni, hogy egykor itt volt a történelmi város egyik határa.
Eger belső részét kőfal övezte, amelyen kapuk biztosították a közlekedést. A négy jelentős kapu a Hatvani, a Maklári, a Cifra és a Rác kapu volt. A kapukon túl fokozatosan alakultak ki a város jellegzetes külvárosai, a hóstyák.
A Rác kapu neve sem volt mindig ugyanaz. A városi helytörténeti ismertető szerint korábban Szent Miklós kapunak, majd Martalóc-kapunak, később Rác kapunak nevezték. A Szent Miklós név a környék középkori templomához kapcsolódott.
Egy különleges történelmi esemény is ehhez a helyhez kötődik: 1705. február 28-án Telekessy István püspök itt fogadta II. Rákóczi Ferencet.
Vagyis ahol ma a városi forgalom hömpölyög, több mint háromszáz éve egy fejedelem érkezésére vártak.
Mi volt tulajdonképpen a Rác hóstya?
A „hóstya” Eger egyik legjellegzetesebb helytörténeti szava. A Minden, ami Eger már 2019-ben külön cikkben foglalkozott azzal, mit is jelent ez az elnevezés. A Maklári, Hatvani, Cifra és Rác hóstya a történelmi városfalakon kívül kialakult külvárosi településrészek emlékét őrzi.
A Rác kapun túl sajátos, szalagtelkes településszerkezet alakult ki. Egy Eger történeti földrajzával foglalkozó tanulmány szerint rácok és görögök éltek itt, a területen pedig egyre több szőlő és pince jelent meg.
A „rác” a régi magyar nyelvhasználatban elsősorban a szerbek megnevezése volt. Jelenlétük olyan erősen beépült Eger helyneveibe, hogy emléküket ma is őrzi a Rác hóstya, Rác kapu, Rác hegy és mindenekelőtt a Rác-templom.
A városrésznek más neve is volt. Régi forrásokban Felnémeti hóstya, illetve Felnémeti negyed néven is találkozhatunk vele. A Minden, ami Eger 2025-ös helynévtörténeti összeállításában például 1724-ből és 1778-ból is szerepelnek a Rác kapura és az előtte fekvő hóstyára vonatkozó történeti adatok.
A Rác-templom ma is megmutatja, hol járunk
Ha a régi Rác hóstyából egyetlen épületet kellene kiválasztani, amely ma is messziről azonosíthatóvá teszi a környéket, aligha lehetne más, mint a Szent Miklós Görögkeleti Szerb Templom, vagy ahogy az egriek leginkább ismerik: a Rác-templom.
A középkorban már templom állt ezen a helyen. A ma látható épület a 18. század végén nyerte el formáját; építését II. József engedélyezte. A templom egyik legkülönlegesebb értéke monumentális ikonosztáza.
A templom azért is különösen érdekes, mert miközben körülötte szinte teljesen átalakult Eger, tornya ma is ugyanarról a dombról néz le a városra.
A Viaduktról vagy a Malom utcai toronyházak felől nézve különösen látványosan találkozik egymással két korszak: a 18. századi templom és a 20. század végének hatalmas közlekedési műtárgya.
Árnyékszala és Verőszala – a boros múlt nyomai
A Ráckapu tér történetéhez szorosan hozzátartozik a Szala környéke is.
A térről érhető el Árnyékszala és Verőszala, ahol régi egri pincék sorakoztak. A város helytörténeti sétaútvonala is a Rác hóstya egykori bortermelőinek pincesoraként említi ezt a területet.
A Minden, ami Eger 2022-es Rác hóstya-cikkében részletesen foglalkoztunk a környék szőlő- és pincetörténetével is. A városrész életét évszázadokon keresztül meghatározta a szőlőművelés, miközben a domborzat kiváló lehetőséget biztosított pincék kialakítására.
Ez ma is jól leolvasható a tájról.
A Ráckapu tér ugyanis a környék egyik legmélyebb pontja. A Szala völgye és a Baktai út között közel 40 méter szintkülönbség van. A Rác hóstya sugaras utcaszerkezete részben éppen ehhez a domborzathoz alkalmazkodott.
A 20. század mindent megváltoztatott
Évszázadokon keresztül a Rác kapu környéke Eger északi kijáratának számított. A 20. század második felére azonban teljesen más feladatot kellett ellátnia.
Növekedett a város, egyre több lett az autó és az autóbusz, közben északon épült az új lakótelep. A régi utcahálózat már nem tudta megfelelően kiszolgálni ezt a forgalmat.
A város északi részének fejlődése különösen felgyorsult az 1960-as, 1970-es években. A korábbi Nagylapos, amely egykor Eger zöldségtermelő területei közé tartozott, fokozatosan átadta helyét az új lakótelepnek.
Az új Felsőváros és a 25-ös főút kialakítása pedig végül a Ráckapu tér képét is gyökeresen megváltoztatta.
1979-ben megkezdődött a Ráckapu tér átépítése
A Minden, ami Eger augusztusban külön cikkben idézte fel a Viadukt megszületését.
Az egri autóbusz-közlekedés történetét feldolgozó korabeli adatok alapján 1979 nyarán kezdődött meg a Ráckapu téri csomópont kialakítása. Július 31-től a Rákóczi út egy szakaszát is lezárták, ami több helyi autóbuszjárat útvonalát megváltoztatta.
Az építkezés jóval többet jelentett egy híd felhúzásánál.
Terepet rendeztek, épületeket bontottak, földet termeltek ki, pincéket számoltak fel és közműveket helyeztek át. Egy régi, évszázadok alatt kialakult városrészbe ekkor szó szerint bevágták a modern közlekedési folyosót.
Megszületett Eger Viaduktja
A Ráckapu téri felüljáró hamar Eger egyik legkönnyebben felismerhető modern műtárgya lett.
A korabeli műszaki adatok alapján a vasbeton hídszerkezet hét nyílású, 147 méter hosszú és 12,7 méter széles, vonalvezetése pedig nagyjából 150 méter sugarú ívet követ. A kapcsolódó útpályát jelentős hosszúságú támfalak közé kellett vezetni.
A megoldás egyik legfontosabb oka éppen a domborzat volt.
A Viadukt áthidalja a Ráckapu tér mély fekvésű területét, így a városból észak felé vezető főutak lényegében azonos magasságban folytathatják útjukat.
Érdekes belegondolni: évszázadokkal korábban itt egy városkapu szabályozta a ki- és bejutást. A 20. század végén pedig ugyanezen a ponton már egy hatalmas közlekedési műtárgy segítette az áthaladást.
A hely funkciója tehát bizonyos értelemben nem változott: a Ráckapu környéke továbbra is Eger egyik fontos északi közlekedési kapuja maradt.
Egy 1981-es fotón már a kész Viadukt látható
A környék átalakulását archív fényképeken is kiválóan lehet követni.
A Fortepan gyűjteményében fennmaradt egy 1981-ben készült egri felvétel, amelyen már a Ráckapu téri felüljáró látható a Malom utcai toronyház irányába nézve.
Még látványosabb az 1982-es felvétel, amelyet a Malom utcai toronyház tetejéről készítettek. Egyetlen képen látható rajta a Rác-templom és a Ráckapu téri Viadukt.
Ez talán az egyik legjobb fényképes összefoglalása a környék történetének.
Az egyik oldalon a régi hóstya temploma, a másikon az új város közlekedési rendszere.
A régi város a Viadukt alatt sem tűnt el teljesen
A mai Ráckapu tér első pillantásra már alig emlékeztet arra a környékre, amelyet a 18–19. században ismerhettek az egriek.
Eltűnt maga a Rác kapu. Sok régi házat lebontottak. Megváltozott az úthálózat. A város északi irányban messze túlnőtt az egykori határán.
Mégis feltűnően sok minden őrzi a múltat.
Megmaradt a Ráckapu tér neve, a Rác hóstya elnevezése, a Rác-templom, Árnyékszala és Verőszala, a régi pincék egy része, valamint számos olyan utca és telekhatár, amelynek kialakulását még a régi domborzat és gazdálkodás határozta meg.
A hóstyai hagyomány sem csak egy régi térképen létezik. Az egri fertálymesteri hagyományban ma is önálló negyedként él tovább a Rác hóstya.
2026-ban ismét változott a környék
A történet napjainkban sem ért véget.
2026-ban nagyszabású közúti felújítások kezdődtek Egerben. A munkák a 25-ös főút városi szakaszát és a Viadukt környezetét is érintették; nyáron a Ráckapu téri felüljáró és a Kővágó tér között új kopóréteg készült.
Így több mint negyven évvel a nagy átépítés után ismét munkagépek jelentek meg azon a területen, amely Eger közlekedésében évszázadok óta fontos szerepet játszik.
Egy hely, ahol több Eger találkozik
A Ráckapu tér környékét ritkán soroljuk Eger klasszikus történelmi látnivalói közé. Pedig kevés olyan hely van a városban, ahol ennyire látványosan rakódnak egymásra a korszakok.
Itt volt a fallal körülvett város egyik kapuja.
A kapun túl kezdődött a Rác hóstya.
A dombokon szőlők húzódtak, a Szala környékén pincék sorakoztak. A szerb és görög közösség emlékét ma is őrzi a Rác-templom. Aztán jött a 20. század: Felsőváros, új utak, egyre nagyobb forgalom és végül a Viadukt.
Ha ma áthaladunk a Ráckapu téren, érdemes egy pillanatra nem csak közlekedési csomópontként nézni rá.
A Viadukt alatt ugyanis ott rejtőzik Eger egyik régi városhatárának története.
Kapcsolódó cikkeink
A Rác hóstya, egykor itt volt a város egyik kapuja – Minden, ami Eger
Mi az a hóstya? – Minden, ami Eger
Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról, kapuiról, elnevezésükről – Minden, ami Eger
Kanada, Csebox, Sánc, Almagyar – mit mesélnek Eger különös városrésznevei? – Minden, ami Eger
Források
Eger Megyei Jogú Város – Harmadik séta: A Rác hóstya felé
Eger történeti földrajza és településmorfológiája – tanulmány
Eger MJV – Észak városrész, Rác hóstya
Az egri hóstyák – Egri Értéktár
Fortepan – Rác-templom és Ráckapu téri felüljáró, 1982
Az egri városi autóbusz-közlekedés története – a Ráckapu téri felüljáró építése
Eger MJV – 2026-os nagyléptékű útfelújítás
Borítókép: Pinterest / a megadott archív fotó felhasználásával.