A Szalajka-völgy egyik legkülönlegesebb természeti látványossága nem csupán a lezúduló víz miatt figyelemre méltó. A szilvásváradi Fátyol-vízesés lépcsőit maga a természet építette fel, mégpedig a Bükk mészkőhegységének mélyéből érkező karsztvíz segítségével. A látványos képződmény története több tízezer évre nyúlik vissza, kialakulása pedig napjainkban is zajló földtani folyamatok eredménye.
Ahol a víz és a mészkő együtt formálja a tájat
Szilvásvárad és a Szalajka-völgy Heves megye egyik legismertebb kirándulóhelye. Az erdei kisvasút, a pisztrángos tavak, a Szikla-forrás és a Fátyol-vízesés évente rengeteg természetjárót vonz a Bükk északi részére.
A legtöbben a vízesés látványáért keresik fel a völgyet, pedig a lépcsőzetesen alábukó víz mögött különleges földtani történet húzódik.
A Szalajka-völgyben többféle korú és összetételű kőzet található. A karbon és jura időszaki agyagpalák mellett triász kori mészkövek is előfordulnak. Utóbbiak különösen fontos szerepet játszanak a víz föld alatti mozgásában.
A mészkő repedésein keresztül a csapadékvíz mélyre szivároghat, majd hosszú föld alatti út után karsztforrásokban jelenhet meg ismét a felszínen.
Ez a folyamat nemcsak a Bükk barlangjainak kialakulásában játszik szerepet, hanem a Szalajka-völgy egyik legszebb természeti képződményének megszületésében is.
A Bükk-fennsíkról érkezik a Szalajka-forrás vize
A Fátyol-vízeséstől mintegy 600 méterre található Szalajka-forrás a környék egyik legjelentősebb karsztforrása.
A tengerszint felett körülbelül 458 méteren fakadó forrás átlagos vízhozamát a földtani szakirodalom mintegy 4200 literre teszi percenként. Ez másodpercenként körülbelül 70 liter vizet jelent, bár a tényleges hozam a csapadékviszonyoktól függően változik.
A forrás vízutánpótlása részben a Bükk-fennsíkon található Fekete-sár-réti töbör és a Hármas-kúti-víznyelő térségéből származik.
A fennsíkra hulló csapadék egy része a mészkő repedésein és víznyelőin keresztül a mélybe jut. A víz föld alatti járatokon, hasadékokon keresztül halad tovább, miközben oldja a környező kőzetek mészanyagát.
A felszínre visszatérő karsztvíz ezért jelentős mennyiségű oldott kalcium-hidrokarbonátot tartalmazhat.
Ennek a láthatatlan föld alatti folyamatnak az eredményével találkozhatunk a Fátyol-vízesésnél.
A vízesés, amely saját lépcsőit építi
A Fátyol-vízesés egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy lépcsői nem egyszerűen a patak által kivájt sziklákból állnak.
A vízesés anyaga jelentős részben forrásmészkő, más néven mésztufa, amely az oldott mészanyag kiválásával keletkezik.
Amikor a mészben gazdag karsztvíz a felszínre jut, megváltoznak a fizikai és kémiai körülmények. A vízből szén-dioxid távozhat, aminek következtében kalcium-karbonát válik ki.
A folyamat különösen intenzív lehet ott, ahol a patak vize köveken, faágakon vagy kisebb akadályokon bukik át.
Az így kiváló mészanyag fokozatosan bevonja a mederben található tárgyakat, a növényeket és a már korábban kialakult mészkőfelületeket.
Idővel kisebb gátak keletkeznek, amelyek mögött apró tavacskák jönnek létre.
A gátak tovább növekedhetnek, miközben a víz újabb és újabb rétegeket rak le.
A földtani szaknyelv az ilyen, egymás fölött elhelyezkedő természetes mésztufagátak rendszerét tetarátának nevezi.
A Fátyol-vízesés ennek egyik legismertebb hazai példája.
Tizenhat lépcső, több tízezer éves történet
A Fátyol-vízesés mintegy 245 méter hosszúságú, 16 lépcsőből álló forrásmészkő-képződmény.
A lépcsők kialakulása a földtani kutatások alapján több tízezer évvel ezelőtt, feltehetően még az utolsó jégkorszak végének környékén kezdődhetett meg.
A vízesés tehát nem egyetlen esemény következtében született.
A természet hosszú idő alatt, rétegről rétegre építette fel.
A mésztufa általában világos, szürkésfehér vagy sárgásbarna színű, porózus szerkezetű kőzet. Lyukacsosságát részben azok a növényi maradványok okozzák, amelyek körül a mészanyag kivált, majd később elbomlottak.
Innen ered a forrásmészkő egyik népies elnevezése, a darázskő is.
A vízesés formáját a patak vízhozama, a mészkiválás üteme és a növényzet együttesen alakítja.
Bővizű időszakban a lépcsőkön szélesen leomló víz valóban fátyolszerű látványt nyújthat. Szárazabb időszakban azonban a víz mennyisége jelentősen csökkenhet, és a vízesés egészen más arcát mutatja.
A mohák is részt vesznek a vízesés kialakulásában
A Fátyol-vízesés fejlődésében nemcsak a víz és a mészkő játszik szerepet.
A mohák, moszatok és más vízi élőlények szintén hozzájárulhatnak a mészkiválás folyamatához.
A fotoszintetizáló szervezetek szén-dioxidot vesznek fel a környezetükből, ami kedvezhet a kalcium-karbonát kicsapódásának.
A növények felülete ráadásul megfelelő helyet biztosíthat az újabb mészrétegek lerakódásához.
Amikor a növényi részek később elbomlanak, üregek maradhatnak a kőzetben.
Ez magyarázza, miért olyan könnyű és lyukacsos sok forrásmészkő-képződmény.
A vízesés így a földtani, kémiai és biológiai folyamatok különleges találkozási helye.
A Szikla-forrás: a hegy belsejéből előtörő víz
A Fátyol-vízeséstől mintegy 300 méterre található Szikla-forrás szintén a Szalajka-völgy meghatározó természeti értéke.
A forrás különlegessége, hogy a víz egy sziklafalból lép a felszínre, majd az alatta kialakult medencébe ömlik.
Kialakulása szorosan összefügg a környék változatos kőzettani felépítésével.
A vízzáró palás kőzetek közé ékelődő, repedezett triász mészkő lehetővé teszi, hogy a mélyben mozgó karsztvíz meghatározott helyen jusson ismét a felszínre.
A Szikla-forrás és a Szalajka-forrás vízrendszere részben összefügg, de különálló forrásként jelennek meg a völgyben.
A Minden, ami Eger blog korábban külön cikkben is bemutatta a Szikla-forrás természeti sajátosságait, valamint a környék kirándulási lehetőségeit.
A Bükk más részein is találkozhatunk hasonló képződményekkel
A forrásmészkő kialakulása nem kizárólag a Szalajka-völgyre jellemző.
A Bükk más részein is találhatók olyan mésztufaképződmények, amelyek a karsztvíz mésztartalmának kiválásával jöttek létre.
Különösen érdekes a lillafüredi Palotaszálló alatti mésztufatest, amelyben az Anna-barlang is kialakult.
A Mónosbél közelében található Darázskő-bánya szintén a forrásmészkő egyik nevezetes előfordulási helye.
A Garadna-völgyben található Sebes-víz környékén ugyancsak megfigyelhetők hasonló képződmények.
Ezek a helyszínek ugyanannak a természetes folyamatnak különböző megjelenési formáit mutatják.
A Bükk-fennsíkon a víz oldja és elszállítja a mészkő anyagát, a források és patakok környezetében pedig megfelelő körülmények között újra lerakhatja azt.
A hegység tehát folyamatosan változik, még akkor is, ha ezek a változások emberi léptékkel mérve rendkívül lassúnak tűnnek.
Természeti érték, amely különleges védelmet érdemel
A Szalajka-völgy természetvédelmi jelentőségét már évtizedekkel ezelőtt felismerték.
A völgy 558 hektáros területét 1957-ben természetvédelmi területté nyilvánították, majd 1977-ben a létrejövő Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területének része lett.
A Fátyol-vízesés és a környező forrásmészkő-képződmények megőrzése különösen fontos, hiszen fejlődésük a víz természetes mozgásától és a környezeti viszonyoktól függ.
A mésztufagátak érzékenyek a fizikai sérülésekre, ezért a látogatóknak érdemes a kijelölt útvonalakon és kilátópontokon maradniuk.
A patakmederbe történő belépés vagy a természetes mészkőlépcsők megrongálása olyan képződményeket károsíthat, amelyek kialakulásához rendkívül hosszú időre volt szükség.
Egy kirándulás, amelyen a földtörténet is megelevenedik
A Szalajka-völgy természeti értékei gyalogosan és az erdei kisvasút segítségével is felfedezhetők.
A Szilvásváradi Állami Erdei Vasút a völgy belsejébe szállítja az utasokat, ahonnan többek között a Fátyol-vízesés, a Szikla-forrás és az Istállós-kői-barlang környéke is felkereshető.
A kirándulás során érdemes nemcsak a látványos vízesést megfigyelni, hanem a patak mentén található kisebb mésztufagátakat és medencéket is.
Ezek ugyanis ugyanannak a természetes építkezésnek a részei, amely a Fátyol-vízesés lépcsőit létrehozta.
A környék földtani története az Istállós-kői-barlangnál újabb érdekességekkel egészül ki, hiszen a Bükk mészkőhegységének barlangjai az őskori ember életének is fontos emlékeit őrzik.
A Szalajka-völgy ezért egyszerre kínál természeti, földtani és kultúrtörténeti élményeket.
Aki pedig ősszel keresi fel a környéket, a bükkösök és más lombhullató erdők színpompás látványával is találkozhat.
Több mint vízesés: a Bükk élő földtani öröksége
A Fátyol-vízesés különlegessége abban rejlik, hogy nem pusztán egy régen kialakult, változatlan sziklaképződményt láthatunk.
A mészanyag oldódása, szállítása és újbóli kiválása ma is a természetes karsztfolyamatok része.
A Bükk-fennsík mészkövéből kioldott anyag a víz segítségével jut el a forrásokig, majd a patak mentén új kőzetrétegek formájában rakódhat le.
A Szalajka-völgy így különleges példája annak, miként kapcsolódik össze a hegység belsejében zajló láthatatlan vízmozgás a felszínen megfigyelhető természeti formákkal.
Amikor legközelebb megállunk a Fátyol-vízesés előtt, érdemes arra is gondolni, hogy a szemünk előtt nem csupán víz zuhog lefelé.
Egy több tízezer éve formálódó természeti alkotást látunk, amelynek történetét maga a Bükk és a benne mozgó víz írja tovább.
Források
Szikla-forrás, a természet csodája – Minden, ami Eger
Ahol a Bükk leér a faluszéli földekhez – Szilvásvárad egy másik arca – Minden, ami Eger
Járjuk körbe Szilvásváradot! – Mutatjuk, mit nem szabad kihagyni! – Minden, ami Eger
Ősszel kisvasútra fel! – Heves megye három erdei vasútja különösen jó választás – Minden, ami Eger
A Szalajka-völgy vízföldtani értékei II. – A kövek mesélnek, Veres Zsolt
Borítókép: A szilvásváradi Fátyol-vízesés mésztufalépcsői. Fotó: https://www.szilvasvarad.hu/