A világpiacon ismét emelkedhet a növényi olajok ára, és az előrejelzések szerint a drágulás 2027-ben is folytatódhat. Heves megyében azonban ez a hír egy régi történetet is eszünkbe juttathat. Volt idő, amikor a falusi konyhában nem állt minden tűzhely mellett egy flakon napraforgóolaj. Ott volt viszont a bödönben a zsír, a kamrában a szalonna, és szinte semmi nem ment veszendőbe.
Újabb élelmiszer drágulhat
A nemzetközi növényiolaj-piac ismét bizonytalanabb időszak elé néz. A jelenlegi várakozások szerint a következő hónapokban, sőt 2027-ben is emelkedhetnek az árak.
Ennek több oka van. A fekete-tengeri térségből érkező napraforgóolaj szállítása bizonytalanabbá vált, miközben a dél-amerikai szójaolaj-export szezonális visszaesése is szűkítheti a kínálatot.
Ehhez társul egy olyan tényező, amelyre elsőre talán kevesebben gondolnának: a növényi olajokra nemcsak az élelmiszeriparnak van szüksége. A biodízelgyártás szintén jelentős mennyiséget használ fel belőlük.
A világpiacon tehát ugyanazért az alapanyagért több ágazat versenyez.
A nemzetközi folyamat már korábban elkezdődött. A FAO adatai szerint 2026 augusztusában a növényi olajok nemzetközi árindexe sorozatban harmadik hónapja emelkedett, és 2022 júniusa óta nem látott szintet ért el.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra eltűnik vagy hirtelen rendkívüli mértékben megdrágul az étolaj a magyar üzletekben. Magyarország helyzete kedvezőbb sok importfüggő országnál, hiszen jelentős napraforgó-termelő, és növényi olajokból is komoly hazai termelési háttérrel rendelkezik.
Heves megye sem mellékszereplő a napraforgó termesztésében
A történetnek van közvetlen Heves megyei vonatkozása is.
A napraforgó ugyanis régóta jelen van a megye mezőgazdaságában. A Központi Statisztikai Hivatal területi adatsorai alapján Heves megye rendszeresen több tízezer hektáros nagyságrendben vesz részt a hazai napraforgó-termesztésben.
Ha tehát a napraforgó és a növényi olaj világpiaci helyzetéről beszélünk, az nem csupán valamilyen távoli gazdasági történet.
A termelőket ugyanúgy érintheti az árak, a terméshozamok, a felvásárlási lehetőségek és a költségek változása, mint később a vásárlókat az üzletekben.
Van azonban ennek a történetnek egy egészen más, Heves megyei oldala is.
Nagyszüleink konyhájában nem az étolajos flakon volt a főszereplő
Talán furcsán hangzik ma, de a napraforgóolaj nem volt mindig annyira magától értetődő része a magyar háztartásoknak, mint napjainkban.
A régi falusi konyha zsiradékgazdálkodása egészen másképpen működött.
A disznóvágás után eltették a szalonnát, kisütötték a zsírt, elkészült a tepertő, és a sertésnek gyakorlatilag minden hasznosítható részét igyekeztek feldolgozni.
A zsír hónapokon keresztül ott állhatott a kamrában.
Abban pirították a hagymát, azzal készítették a rántást, az került egyes tésztákba, süteményekbe és húsételek alá is.
A szalonna pedig ennél is több volt.
A szalonna egykor nem különlegesség, hanem útravaló volt
A magyar néprajzi szakirodalom külön is foglalkozik azzal, milyen fontos szerepet töltött be a szalonna a paraszti táplálkozásban.
A kemény fizikai munkát végző ember számára nagy értéket jelentett a magas energiatartalmú, jól eltartható élelmiszer. A szalonna éppen ezt tudta.
Kenyeret, szalonnát, hagymát lehetett vinni a határba, az erdőre vagy hosszabb munkára. Nem kellett hozzá hűtőszekrény, különösebb előkészítés vagy főzés.
És amikor főzéshez kellett zsiradék, régebbi korokban egyszerűen levágtak egy darabot a szalonnából és kisütötték.
Vagyis a szalonna egyszerre volt étel és a főzéshez szükséges zsiradék forrása.
A palóc konyhában különösen jól látszik ez
Heves megye északi részének és a Mátra térségének hagyományos étkezési kultúráját vizsgálva még világosabbá válik, mennyire másként működött egykor egy háztartás.
A palóc konyha számos ételében megjelent a zsír és a szalonna.
Az egyik érdekes példa az öntött saláta. A hagyományos változatnál a salátát sült szalonna ecettel ízesített zsírjába forgatták.
Mai szemmel szokatlan párosításnak tűnhet, pedig egykor teljesen természetes volt.
Régi palóc receptek között olyan ételekkel is találkozunk, amelyeknél a rántás természetesen zsírral készült. A tepertő szintén nem mellékterméknek számított: önálló ételként és más fogások alapanyagaként is felhasználták.
A falusi konyha egyik alapelve tulajdonképpen nagyon egyszerű volt:
ami rendelkezésre állt, azt felhasználták.
Nem azért ettek szalonnát, mert nem ismerték a „jobb” ételeket
Ezt azért fontos hozzátenni, mert könnyű lenne romantikus képet festeni a régi falusi életről.
A hús sok családban nem került mindennap az asztalra. A palóc táplálkozásban fontos szerepet kaptak a levesek, burgonyás és lisztes ételek, tészták, káposzta és más egyszerű alapanyagok.
A szalonna azért is volt értékes, mert kevésből is lehetett ízt és energiát adni az ételhez.
Néhány darab kisütött szalonna zsírján már meg lehetett pirítani a hagymát. A visszamaradt pörc pedig belekerülhetett az ételbe.
Nem kellett külön flakonból zsiradékot önteni a serpenyőbe.
Ma drágul az étolaj – régen elővették a zsírosbödönt
Persze ebből nem az következik, hogy mostantól mindenki dobja ki az étolajat, és térjen vissza kizárólag a sertészsírhoz.
Táplálkozási szempontból a különböző zsiradékok nem egyszerűen felcserélhetők, és a mai életmód sem hasonlítható össze a napi nehéz fizikai munkát végző parasztemberével.
A történet tanulsága inkább máshol keresendő.
A nagyszüleink és dédszüleink konyhája sokkal kevésbé függött egyetlen megvásárolt terméktől.
Ha volt disznó a háznál, abból hónapokra biztosították a család húsának és zsiradékának egy részét. Ha volt kert, abból került az asztalra burgonya, bab, káposzta, hagyma vagy más zöldség. Amit lehetett, tartósítottak.
A kamra valójában egy kis háztartási élelmiszerraktár volt.
Heves megye falvaiban ez még néhány évtizede is természetes volt
Aki Heves megye valamelyik falujában nőtt fel, annak a disznóvágás, a füstölt szalonna, a sonka, a kolbász, a tepertő vagy a bödönben eltett zsír sokáig nem gasztronómiai különlegességet jelentett.
Hanem a tél természetes részét.
A disznóvágás egyszerre volt munka, családi esemény és élelmiszer-feldolgozás.
Nem „kézműves termék” készült, hanem a következő hónapok élelmiszerének jelentős része.
Talán éppen ezért érdekes a mai étolajárakról szóló hírt innen, Heves megyéből nézni.
Lehet, hogy a régi kamra többet tudott, mint gondolnánk
A modern élelmiszer-kereskedelem olyan választékot teremtett, amelyről száz évvel ezelőtt egy falusi család álmodni sem tudott.
Cserébe sokkal erősebben függünk a világpiaci folyamatoktól.
Egy fekete-tengeri kikötő működése, a dél-amerikai szójatermés, az ázsiai pálmaolajpiac vagy éppen a biodízel iránti kereslet végül egy egri, gyöngyösi, hevesi vagy pétervásárai üzlet polcainál is éreztetheti a hatását.
A régi ember erről mit sem tudott.
Ő inkább azt nézte, mennyi zsír maradt még a bödön alján, van-e szalonna a kamrában, termett-e elegendő krumpli, bab és káposzta.
Más világ volt, más életmóddal és sokkal keményebb mindennapokkal.
De amikor azt halljuk, hogy ismét drágulhat az étolaj, talán érdemes felidézni egy nagyon egyszerű mondatot:
régen sem étolajjal kezdődött minden főzés.
Sok Heves megyei háznál elég volt leemelni a kamra polcáról a zsírosbödönt – vagy levágni egy darabot a szalonnából.
Források
Világgazdaság – Megint drágulhat az étolaj, ellátási zavarok is előfordulhatnak
Központi Statisztikai Hivatal – A napraforgómag termelése megye és régió szerint
Magyar Néprajz – Szalonna, zsír
Palóc receptek – A palóc konyháról
Borítókép felirata: Hagyományos szalonna – a régi falusi háztartásokban nemcsak étel, hanem fontos zsiradékforrás is volt.