Eger egyik legkülönlegesebb barokk épülete a Trinitárius utcában álló Rossztemplom. A város látképének meghatározó része, mégis sokan csak a nevét ismerik, történetét már kevésbé. Pedig falai között szerzetesek imádkoztak, katonák raktároztak, színészek léptek színpadra, filmeket vetítettek, később pedig kiállításoknak adott otthont. A templomnak nevezett épület sorsa szinte páratlan Eger történetében: hosszú építkezés, tűzvész, rendfeloszlatás, katonai használat és műemléki megmentés egyaránt hozzátartozik múltjához.
Egy templom, amelyet mindenki Rossztemplomnak nevez
Ha Eger belvárosa fölé tekintünk, a háztetők között egy hatalmas, sárgás színű épület vonja magára a figyelmet. Meredek tetőszerkezete, monumentális falai és barokk részletei messziről felismerhetők. A Trinitárius utcában álló egykori templom azonban nemcsak építészeti megjelenésével különleges.
Az egriek generációk óta Rossztemplomként emlegetik.
A név hallatán sokan romos, elhanyagolt épületre gondolhatnak, holott a Rossztemplom Eger egyik jelentős barokk műemléke. Elnevezése nem egyszerűen az épület állapotából ered, hanem abból a hányatott történetből, amely az építkezéstől a szerzetesrend megszüntetésén át a katonai hasznosításig vezetett.
A Minden, ami Eger blog 2021 novemberében megjelent, „5 dolog, amit nem tudtál Egerről” című összeállítása már felidézte ezt a különleges épületet. Akkor elsősorban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a Rossztemplom az évszázadok során mennyi különböző feladatot látott el.
Most érdemes alaposabban is megismerni a történetét, mert az épület múltjában olyan részletek rejtőznek, amelyekről még sok egri sem hallott.
Kik voltak a fehér barátok?
A Rossztemplom története a 18. század elején kezdődött, amikor Eger a török uralom utáni újjáépítés és fejlődés időszakát élte.
1717-ben Erdődy Gábor egri püspök támogatásával telepedtek le a városban a trinitárius szerzetesek.
A rendet rabváltó szerzetesrendként is ismerték. Tagjainak egyik legfontosabb feladata a fogságba került keresztények kiváltása és megsegítése volt. Ez a tevékenység különösen nagy jelentőséggel bírt azokban az évszázadokban, amikor a háborúk és a fogságba hurcolások családok ezreinek életét változtatták meg.
A trinitáriusokat fehér barátoknak is nevezték, mert fehér szerzetesi ruhát viseltek, amelyen vörös és kék kereszt volt látható.
Emléküket egykor Eger utcanevei is őrizték.
A mai Arany János utca környékét Fehér barátok soraként emlegették, a szomszédos vásártérhez pedig a Fehér barátok pástja elnevezés kapcsolódott.
Ezek a régi helynevek ma már kevéssé ismertek, pedig fontos emlékei annak, hogyan alakult Eger városszerkezete és mindennapi élete a barokk korban.
A városfalon kívül kezdődött az építkezés
A szerzetesek a városfalon kívül, egy régi temető és a Szentháromság-kápolna közelében kaptak területet.
A templom alapkövét 1719-ben helyezték el, és megkezdődött a rendház építése is.
Az építkezés azonban korántsem haladt zavartalanul.
A történeti feldolgozások szerint a templom egyes részei már 1730 körül elkészültek, de a teljes épületegyüttes befejezése évtizedekig elhúzódott.
A templomot a barokk építészet szellemében tervezték. Monumentális méreteivel a város egyik legjelentősebb egyházi épületének szánták.
Hossza megközelítette a 47 métert, és a korabeli Eger harmadik legnagyobb templomának számított.
A tervező személyével kapcsolatban a történeti szakirodalomban eltérő elképzelések találhatók. Egyes munkák a híres építész, Kilian Ignaz Dientzenhofer nevét említik, más kutatások a városban dolgozó Carlone építészcsalád valamelyik tagjának közreműködését vetik fel.
A pontos tervezői szerepek ezért nem tekinthetők minden részletükben tisztázottnak.
Az 1763-as tűzvész, amely megváltoztatta az épület sorsát
A Rossztemplom történetének egyik legsúlyosabb eseménye az 1763-as tűzvész volt.
Az akkor még befejezetlen épület jelentős károkat szenvedett. A tűz újabb akadályt jelentett az amúgy is hosszúra nyúlt építkezésben.
A helyreállítás és az építkezés folytatása után végül 1771. május 26-án tarthatták meg az első ünnepélyes istentiszteletet.
Ez a dátum különösen fontos.
A Rossztemplom ugyanis valóban működött templomként, még ha viszonylag rövid ideig is.
Különös ellentmondás, hogy a több évtizedes építkezéssel létrehozott hatalmas épület eredeti rendeltetését csupán néhány évig tölthette be zavartalanul.
A templom külső megjelenése ma is szokatlan. A hagyományos templomtornyok hiánya miatt sokan befejezetlennek gondolják, de az épület története ennél összetettebb. A különböző építési elképzelések, károsodások és a későbbi használat együttesen alakították ki mai arculatát.
II. József döntése véget vetett a szerzetesi életnek
1784-ben II. József uralkodó feloszlatta a trinitárius rendet.
A döntés az egri közösséget is érintette. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk rendházukat, a templom pedig elveszítette eredeti szerepét.
Az épület berendezésének jelentős részét elárverezték.
A korabeli feljegyzések szerint 1786. július 15-én a templom felszerelési tárgyait nyilvános árverésre bocsátották az egykori egri sóhivatalban.
Érdekesség, hogy a trinitáriusok egyes oltárai nem tűntek el teljesen Egerből.
Az egri várban található egykori gótikus székesegyház barokk berendezésének két mellékoltára a trinitárius kolostorból került oda a rend feloszlatását követően.
Vagyis a Rossztemplom egykori egyházi örökségének bizonyos darabjai ma is megtalálhatók a városban, csak már más helyszínen.
Amikor a templomból katonai raktár lett
A szerzetesrend megszüntetése után az épületegyüttes új korszakba lépett.
A templomot raktározásra használták, a rendház pedig fokozatosan katonai feladatokat kapott.
1804-ben a templom a Haditanács birtokába került, és katonai élelmezési raktárat alakítottak ki benne.
A korábbi kolostor laktanyaként működött tovább.
A város vezetése támogatta a katonai elhelyezést, mert a külön laktanya csökkenthette a lakosságra nehezedő beszállásolási kötelezettségeket.
Így született meg a Rossztemplom-kaszárnya.
A történet különlegessége, hogy a katonai használat nem csupán néhány évig tartott. A rendház egészen a második világháború végéig katonai célokat szolgált.
A 20. század elejéről fennmaradt leírások szerint a templom katonai raktárként, a mellette álló egykori kolostor pedig laktanyaként működött.
A kapu fölött egykor német nyelvű felirat is hirdette a katonai rendeltetést: „K. u. k. Trinitarier-Kaserne”, vagyis császári és királyi trinitárius laktanya.
Még korabeli képeslapok is készültek a Rossztemplom-kaszárnyáról.
Kevesen tudják: a Rossztemplom ismét egyházi szerepet kapott
Az épület történetének egyik kevésbé ismert fejezete az 1830-as évekhez kapcsolódik.
Amikor Egerben megkezdődött a mai bazilika építése, szükség volt olyan helyszínre, ahol az istentiszteleteket átmenetileg megtarthatták.
1831 és 1836 között az egykori trinitárius templomot ismét egyházi célokra használták.
Ez azt jelenti, hogy a Rossztemplom nemcsak a 18. században, hanem évtizedekkel a szerzetesrend feloszlatása után is betöltött vallási feladatot.
A mai egri bazilika és a Rossztemplom története tehát egy rövid időszakban közvetlenül összekapcsolódott.
Még református templom is lehetett volna belőle
A 20. század elején újabb érdekes elképzelés született az épület hasznosítására.
Az egri református közösség saját templom építését tervezte, és felmerült, hogy a katonai raktárként használt egykori trinitárius templomot átadják számukra.
A Magyar Nemzeti Levéltár reformációtörténeti összeállítása szerint a korabeli sajtó arról is beszámolt, hogy gróf Tisza István közbenjárt a katonai kincstárnál az épület nyolcezer koronáért történő átadása érdekében.
A kezdeményezés végül nem valósult meg.
1908-ban Tóth István református lelkész a városi képviselőtestülethez fordult, hogy segítséget kérjen az egri református templom ügyének előmozdításához.
A Rossztemplom így végül nem vált a református közösség otthonává, de ez az epizód is mutatja, hogy az épület újrahasznosítása már több mint száz évvel ezelőtt foglalkoztatta a várost.
A második világháború és az eltűnt kolostor
A második világháború súlyos károkat okozott az épületegyüttesben.
A templom mellett álló egykori rendház különösen megsínylette a pusztítást.
A háború után egy ideig még fennmaradtak falai, később azonban a lebontása mellett döntöttek.
A történeti források 1957–1958-ra teszik a kolostor eltűnését.
Ez Eger műemléki örökségének jelentős vesztesége volt.
A templom és a kolostor eredetileg egységes barokk épületegyüttest alkotott. A rendház lebontásával ez az évszázados kapcsolat megszakadt.
A mai Rossztemplom környezetét szemlélve már nehéz elképzelni, milyen lehetett a terület, amikor még a hatalmas kolostorépület is ott állt mellette.
A templomot azonban sikerült megmenteni.
1958-ban az Országos Műemléki Felügyelőség megakadályozta a lebontását, és megkezdődött helyreállításának előkészítése.
A tető és a belső tér helyreállítása 1961-re befejeződött.
A műemlékvédelmi munkának köszönhetően Eger egyik jelentős barokk belső tere menekült meg a végleges pusztulástól.
Színház, mozi és diszkó a templom falai között
A Rossztemplom újkori története legalább olyan változatos, mint az előző két évszázad.
Az 1960-as évek elején a Gárdonyi Géza Színház épületének átépítése miatt a társulatnak ideiglenes játszóhelyre volt szüksége.
Az 1961/62-es évadtól a Rossztemplom adott otthont a színházi előadásoknak, és a felújítás éveiben fontos szerepet játszott Eger kulturális életében.
Később moziként is hasznosították.
Sok egri emlékezetében a Bródy mozi neve kapcsolódik az épülethez.
A rendszerváltást követően ismét megváltozott a funkciója. Egy időszakban szórakozóhelyként, diszkóként működött.
Különös belegondolni, hogy ugyanabban a hatalmas barokk térben, ahol egykor szerzetesek imádkoztak, később színházi előadásokat tartottak, filmeket vetítettek, majd zenés rendezvényeket szerveztek.
Kevés egri műemlék mondhatja el magáról, hogy ennyire különböző korszakok és életformák hagyták rajta nyomukat.
A Rossztemplom mint Templom Galéria
2008 januárjától az Egri Kulturális és Művészeti Központ működteti az épületet kiállítótérként.
A Templom Galéria mintegy 650 négyzetméteres belső tere különösen alkalmas nagyméretű képzőművészeti alkotások bemutatására.
A magas ablakokon beáramló természetes fény, a barokk falak és a monumentális tér együtt olyan kiállítási környezetet teremtenek, amely kevés más egri helyszínhez hasonlítható.
A galéria elsősorban a kortárs magyar képzőművészet alkotásainak ad helyet, és a kiállításokhoz, rendezvényekhez igazodva látogatható.
Az épület tehát ismét a város kulturális életének részévé vált.
Bár eredeti vallási funkcióját már nem tölti be, a barokk építészeti örökség és a kortárs művészet találkozása új értelmet adott fennmaradásának.
Mitől különleges építészeti szempontból?
A Rossztemplom egyik legnagyobb értéke a belső tér arányrendszere.
Az egyhajós barokk templomot oszlopos pillérek, gazdag építészeti tagolás és egykor mellékoltárok tették ünnepélyessé.
A történeti kutatások szerint a falakat eredetileg színezett díszítés is boríthatta. Erre a korábbi feltárások során előkerült festésnyomok utaltak.
A külső megjelenés viszonylagos egyszerűsége megtévesztő lehet.
A templom igazi építészeti értéke nem feltétlenül a távolról látható homlokzatban, hanem a hatalmas, egységes belső térben rejlik.
A Rossztemplom ezért nem csupán egy régi épület, amely szerencsésen fennmaradt, hanem Eger barokk építészetének fontos emléke.
Egy épület, amely Eger változásait is megmutatja
A Rossztemplom történetében szinte az egész újkori Eger múltja felismerhető.
A 18. század eleji szerzetesi letelepedés a török uralom utáni újjászületés időszakát idézi.
A több évtizedes építkezés és az 1763-as tűzvész a város fejlődésének nehézségeiről mesél.
II. József rendfeloszlatása a felvilágosult abszolutizmus egyházpolitikájának helyi következményeit mutatja.
A katonai raktár és a laktanya Eger helyőrségi múltjára emlékeztet.
A 20. századi műemléki helyreállítás, majd a színházi, mozi- és galériahasználat pedig azt bizonyítja, hogy egy régi épület új szerepet is kaphat anélkül, hogy teljesen elveszítené történelmi jelentőségét.
A Rossztemplom sorsa nem volt egyszerű, mégis fennmaradt.
És talán éppen ez benne a legérdekesebb.
Eger egyik legismertebb épülete, amelyről még mindig keveset tudunk
A Rossztemplom ma már természetes része Eger városképének.
Ott magasodik a háztetők fölött, ahogyan az a mellékelt fényképen is látható. A sárga falak, a hatalmas tető és az őszi lombszínek között kibontakozó épület egyszerre idézi a barokk Egert és a mai várost.
A legtöbben talán észre sem veszik, milyen sok történet kapcsolódik hozzá.
Pedig az egykori fehér barátok, a katonák, a színházi előadások, a mozielőadások és a képzőművészeti kiállítások mind ugyanannak az épületnek a múltjához tartoznak.
A Rossztemplom neve különös, de az épület értéke megkérdőjelezhetetlen.
Három évszázad alatt többször megváltozott a rendeltetése, és nem egyszer a fennmaradása is veszélybe került.
Ma mégis ott áll Egerben, emlékeztetve arra, hogy a város történelmét nemcsak a legismertebb műemlékek, hanem az ilyen hányatott sorsú épületek is őrzik.
A Rossztemplom talán soha nem volt igazán rossz templom. Inkább egy különösen sokat megélt épület, amelynek falai között Eger történetének több évszázada találkozik.
Források
Minden, ami Eger – 5 dolog, amit nem tudtál Egerről – ismerd meg Eger rejtett zugait, érdekességeit
Egri Kulturális és Művészeti Központ – Templom Galéria, az épület története
Egri Lokálpatrióta Egylet – Ludányi Gabriella: Az egri Rossz templom története
Egri Történeti Ismerettár – Az egri Rossztemplom történetéből
Magyar Nemzeti Levéltár – Eger első protestáns templomának terve
Gárdonyi Géza Színház – Történetünk
Eger város – Negyedik séta: Szépasszony-völgyi kirándulás
Borovszky Samu – Magyarország vármegyéi és városai, Eger történeti leírása
Egri Főegyházmegye – Az egri vár egykori gótikus székesegyháza
Borítókép: Az egri Rossztemplom a belváros háztetői fölött, őszi városképi környezetben. Fotó: Szinok Gábor.