Noszvaj határában, a Bükk déli részén bújik meg Síkfőkút, amely nemzedékek óta az egri és környékbeli kirándulók kedvelt pihenőhelye. A forrásokkal, tavakkal és erdőkkel övezett völgy története az egykori természetjáró mozgalomtól a hétvégi házak és üdülők megjelenéséig számos változást őriz. Az elmúlt közel száz évben Síkfőkút arculata jelentősen átalakult, miközben természeti értékei és különleges hangulata ma is vonzzák a látogatókat.
Amikor a völgyben még nem a turizmusé volt a főszerep
Síkfőkút története nem a turistaház megépítésével kezdődött. A Noszvajtól északra húzódó Kánya-patak völgyében már évszázadokkal korábban is hasznosították a természet adta lehetőségeket. A helytörténeti adatok szerint a 17–18. században az egyik tavacskát juhtartáshoz kapcsolódó fürdetőtóként használták, a patak vizére pedig vízimalmot telepítettek.
A ma ismert üdülőhely kialakulása az 1930-as évekhez kötődik. Az egri természetjárók felismerték a völgy szépségét, és munkájuk nyomán fokozatosan rendezett kirándulóterület jött létre. Az egri turistaegyesület tagjai forrásokat foglaltak, erdei pihenőhelyeket alakítottak ki, és a környék több forrásának nevet adtak.
Az eredeti Síkfőkút a tavakat, a Szent Imre-forrást, a turistaházat és az ezeket körülvevő erdős völgyet jelentette. A felső tó maihoz hasonló formája szintén ebben az időszakban alakult ki.
1934 – megszületett a turistaház
A fejlődés egyik legfontosabb állomása 1934 volt, amikor felépült a Síkfőkúti turistaház. Az épület a természetjárók számára biztosított szállást és pihenési lehetőséget, miközben a környék egyre népszerűbbé vált az egri kirándulók körében.
A két világháború közötti időszakban a természetjárás mind több embert vonzott. Síkfőkút különösen kedvező fekvésű kirándulóhelynek számított, hiszen Egerből viszonylag könnyen elérhető volt, ugyanakkor már igazi erdei környezet fogadta az érkezőket.
A turistaház környékén a tavak, a források és az erdei utak jelentették a legnagyobb vonzerőt. A kirándulók pihenhettek a vízparton, felkereshették az Attila-forrást, vagy hosszabb túrára indulhattak Várkút irányába.
Síkfőkút az 1970-es években – a tóparti turistaház világa
Az 1970-es évekre Síkfőkút már jól ismert üdülőterületté vált. A kirándulások mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a családi nyaralások, a hétvégi pihenések és a szervezett üdülések.
Egy 1978-as képeslap még a tóparti turistaházat örökítette meg. A völgyben akkor is meghatározó volt a tavak és az erdők közelsége, de az üdülőterület beépítettsége lényegesen kisebb volt a mainál.
A későbbi évtizedekben hétvégi házak, magánüdülők és vállalati pihenőhelyek jelentek meg. Síkfőkút fokozatosan elveszítette korábbi, elkülönült erdei kirándulóhely jellegét, és egyre inkább Noszvaj üdülőövezetévé vált.
A Hotel Síkfőkút – amikor már szállodaként hirdették az egykori turistaházat
Az üdülőhely történetének következő jelentős állomása 1986 volt. A szálloda saját történeti ismertetése szerint az 1934-ben épült turistaházból kialakított létesítmény ettől az évtől működött szállodaként.
Az Eger Tourist Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatalának korabeli kiadványa már Hotel Síkfőkút néven ajánlotta a tóparti épületet. A leírás szerint a szálloda 16 kétágyas, pótágyazható szobával rendelkezett, amelyekhez zuhanyzó és WC tartozott.
Az épületben étterem és különterem is működött. Utóbbit az étkezési időn kívül társalgóként használhatták a vendégek. A szálloda elsősorban a csendes, nyugodt üdülést kínálta, távol a városi zajtól.
A korabeli ismertető a csónakázást és a horgászatot is kiemelte. A vendégek számára további kirándulási lehetőségként Noszvaj De la Motte-kastélyát, a falumúzeumot, a bogácsi termálfürdőt és Eger történelmi belvárosát ajánlották.
Érdekes részlet, hogy a szálloda ismertetőjében az Eger Tourist még a Noszvajtól mintegy 12 kilométerre fekvő Egert jelölte meg a környék legfontosabb városi kirándulási célpontjaként. A rendszeres autóbusz-közlekedés külön előnyként szerepelt, hiszen így a vendégek saját autó nélkül is felfedezhették a környéket.
A régi Hotel Síkfőkút és a mai szálloda
A legérdekesebb összehasonlítás az egykori szálloda és mai utódja között tehető.
A korabeli Eger Tourist-kiadvány 16 kétágyas szobát említett. A jelenlegi Hotel Síkfőkút hivatalos ismertetése már 25 szobáról számol be, amelyek között kétágyas szobák, családi szobák és lakosztályok is találhatók.
A régi éttermi és társalgói szolgáltatások mellett ma tóra néző terasz és korszerűbb szálláslehetőségek várják a vendégeket. A szálloda ugyanakkor továbbra is a természetközeli pihenést helyezi előtérbe.
Külön érdekesség, hogy a hotel ismertetése szerint a földszinti szobák a nyári hőségben is kellemesen hűvösek, amihez a mélyben húzódó hideg karsztvizek is hozzájárulnak.
A szálloda parkjában fakad a Szent Imre-forrás, egy mintegy háromszáz éves tölgyfa közelében. Ez a természeti környezet ma is összekapcsolja a szálloda történetét az egykori turistaház világával.
A szálloda üzemeltetője azt is hangsúlyozza, hogy a nagyobb wellness- és termálfejlesztések helyett szeretnék megőrizni az épület hegyvidéki jellegét és eredeti léptékét.
Mi változott a tavak körül?
Síkfőkút egyik legfontosabb vonzereje régen és ma is a két tó. A felső tó kialakítása az 1930-as évek természetjáró-fejlesztéseihez kapcsolódik, a környező völgy vízhasználatának története azonban ennél sokkal régebbi.
A korabeli idegenforgalmi ajánlatokban a csónakázás és a horgászat szerepelt a legfontosabb kikapcsolódási lehetőségek között. Ezek a tevékenységek ma is hozzátartoznak Síkfőkút turisztikai kínálatához.
A Síkfőkúti-tó nyilvántartott horgászvíz, amelynek területe 1,11 hektár. A horgászati ismertetők többek között pontyot, csukát, süllőt, keszeget és kárászt sorolnak fel a halfajok között.
A tavak környezetében ma már nem csupán az egykori turistaház és az erdő határozza meg a látványt. A Tórét, a pihenőhelyek, a játszótér és a vendéglátóhelyek a családi kikapcsolódást is szolgálják.
A régi üdülőtelepből Noszvaj része lett
A legnagyobb változást mégsem a szálloda bővülése, hanem az egész üdülőterület átalakulása jelentette.
Az 1930-as években Síkfőkút még elsősorban természetjáró célpont volt. A következő évtizedekben egyre több hétvégi ház és vállalati üdülő épült a környéken. A beépítés és a közművesítés fokozatosan átalakította a völgy eredeti arculatát.
Napjainkra Noszvaj és Síkfőkút gyakorlatilag összeépült. Az egykor különálló erdei üdülőhely ma már a település szerves része, ahol állandóan használt ingatlanok, hétvégi házak, vendégházak és szálláshelyek sorakoznak.
A régi vállalati üdülések világa közben háttérbe szorult. Helyét a magánszállások, a családi pihenések és a természetközeli turizmus vették át.
Síkfőkút 2026-ban – miért érdemes ma is felkeresni?
Síkfőkút napjainkban is Noszvaj egyik legfontosabb turisztikai területe. A tavak környéke könnyű sétákra, családi kirándulásokra és pihenésre kínál lehetőséget, míg a környező erdőkben hosszabb túrákat is tehetnek a természetjárók.
A Síkfőkútról induló útvonalak között megtalálható az Attila-forrás és Várkút felé vezető túra, az Imány-tető és a Kerek-domb érintésével kialakítható körút, valamint a környék forrásait felkereső kirándulás.
A mai Síkfőkút tehát már jóval több, mint egy tóparti turistaház környéke. Kiterjedt üdülőterület, amely a régi kirándulóhely természeti értékeire építve kínál szállást, vendéglátást és kikapcsolódást.
Kilencvenkét év története a Bükk lábánál
Az 1934-ben épült turistaháztól a mai Hotel Síkfőkútig hosszú út vezetett. A régi idegenforgalmi kiadvány egy olyan korszakot idéz fel, amikor a szállodai szobák száma, a csónakázási lehetőség, az étterem és a közeli kirándulóhelyek jelentették a legfontosabb vonzerőt.
Ma már jóval szélesebb a turisztikai kínálat, és maga az üdülőterület is sokkal nagyobb, mint évtizedekkel ezelőtt. A hely azonban megőrzött valamit eredeti szerepéből: továbbra is azok keresik fel, akik szeretnének kiszakadni a városi környezetből, és néhány órát vagy napot a természet közelében tölteni.
A régi Hotel Síkfőkút története ezért nem csupán egy szálloda múltjáról szól. Egy egész üdülőhely átalakulását mutatja be, a természetjárók egyszerű turistaházától a mai, sokféle kikapcsolódási lehetőséget kínáló Síkfőkútig.
Források
Minden, ami Eger – Amikor még turistaház állt a tó partján – ilyen volt Síkfőkút 1978-ban
Eger Tourist Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal – Hotel Síkfőkút, korabeli idegenforgalmi kiadvány, 6. oldal.
Borítókép: Szinok Gábor