november 7-én két tájékozódási futóversenyt is rendeztek Eger térségében. Az egyik helyszíne Eger, a Nagy-Eged volt, a másiké a Síkfőkút és Eger közötti terület. A több mint hat évtizedes eseményekről az Egri Spartacus SE digitális archívumában fennmaradt dokumentumok tanúskodnak. Ezek a régi versenyanyagok egy kevésbé ismert fejezetet őriznek Eger sporttörténetéből.
Két verseny egy novemberi napon
Az Egri Spartacus SE versenyarchívumának 1962-es bejegyzései szerint november 7-én két külön tájékozódási futó emlékversenyt tartottak a környéken. Az egyik a II. osztályú verseny volt, amelyet Egerben, a Nagy-Eged területén rendeztek meg. A másik az I. osztályú versenyzők számára kiírt megmérettetés volt, amelynek helyszínét Síkfőkút és Eger között jelölték ki.
A két esemény nemcsak a dátumában kapcsolódott össze: ugyanannak a sportágnak, a tájékozódási futásnak a különböző szintű versenyeit jelentették. A fennmaradt archív anyagban a versenyek megnevezése mellett térképi dokumentáció is található. Az egyik síkfőkút–egri versenyhez még egy ceruzával berajzolt pálya is fennmaradt.
A Nagy-Eged mint sportterep
A Nagy-Eged neve ma elsősorban a túrázók, a természetjárók és a borvidék iránt érdeklődők számára ismerős. A hegy azonban már az 1960-as években is alkalmas terepet kínált a szabadtéri sportokhoz.
A tájékozódási futás egészen más feladat elé állította a résztvevőket, mint egy hagyományos futóverseny. Itt nem elegendő volt gyorsan haladni: a versenyzőknek térkép és tájoló segítségével kellett megtalálniuk az előre kijelölt ellenőrzőpontokat. A helyes útvonal megválasztása, a terep felismerése és a gyors döntések egyaránt meghatározták az eredményt.
A Nagy-Eged változatos domborzata, erdős részei és hegyoldalai izgalmas kihívást jelenthettek a korabeli versenyzőknek. A hegy környékén nemcsak az állóképességre, hanem a biztos tájékozódási képességre is szükség volt.
Az Egri Spartacus és a tájfutás kezdetei
Az Egri Spartacus sportegyesület történetében a tájékozódási futás különösen régi hagyományokra tekint vissza. Az egyesület 1952 szeptemberében alakult meg, és kezdetben több szakosztály működött a klub keretein belül.
A természetjáró szakosztály tagjai már az egyesület megalakulásától részt vettek tájékozódási versenyeken. Egerben 1952-től Dobó István emlékverseny néven is szerveztek ilyen rendezvényeket. A természetjárók között fokozatosan egyre nagyobb szerepet kaptak a tájfutók, így a szakosztály tevékenysége idővel egyre inkább erre a sportágra összpontosult.
Az 1962-es novemberi emlékversenyek tehát egy már tízéves helyi sporthagyományba illeszkedtek. A tájfutás ekkorra Eger és Heves megye sportéletének egyik sajátos, természetközeli ágává vált.
Hatvan évnél is régebbi dokumentumok őrzik az emlékeket
Különösen értékes, hogy az Egri Spartacus SE archívumában nem csupán a versenyek felsorolása található meg. A régi iratok, térképek, eredménylisták és egyéb dokumentumok segítségével a helyi tájfutás történetének egyes eseményei ma is felidézhetők.
Az archívum összeállítója a régi, sokszor nehezen olvasható dokumentumokat digitalizálta, így azok a sporttörténet iránt érdeklődők számára is hozzáférhetővé váltak. A fennmaradt anyagok között az 1962-es november 7-i versenyek térképei is megtalálhatók.
Ezek a lapok többet jelentenek régi papíroknál: megmutatják, hol és milyen keretek között sportoltak az egri tájfutók, és milyen hagyományok alakultak ki a város környéki erdőkben, hegyeken.
A Nagy-Eged ma már sokaknak kirándulóhely, kilátópont és az egri borvidék jellegzetes hegye. Hatvan évvel ezelőtt azonban egy novemberi napon versenypályaként is szolgált. Az 1962-es emlékversenyek története arra emlékeztet, hogy Eger sportmúltjának nemcsak a stadionok és a sportcsarnokok, hanem a környező hegyek és erdők is fontos helyszínei voltak.
Források
Egri Spartacus SE – Versenyek 1962–1999
Egri Spartacus SE – Az egyesület története
Borítókép: A Nagy-Eged és környéke – illusztráció.