1750-1762 között ebben a házban lakott Singer Mihály szobrász, majd Johel József harangöntőé lett a ház.
A későbbi tulajdonosok is harangöntéssel foglalkoztak, például a 19. század közepén Bernecker Mátyás. 1930 körül Szmrecsányi Miklós még látta a régi ház padlásán a harangöntő mintákat. Breznay Imre Egri képeskönyvében is azt írja, hogy még sikerült megtalálnia ezeket az eszközöket. Egy 1923-ban megjelent cikkében Breznay közli, hogy az utolsó egri harangöntő, Korrencs Márk az 1860-as évek derekán halt meg.
A harangöntés egyébként igen jövedelmező foglalkozás volt, mivel Eger látta el az egész egyházmegyét templomi harangokkal. Az egri egyházmegye a püspökség időszaka alatt, vagyis 1804-ig magában foglalta a kassai és a szatmári püspökséget, tehát nagyon sok település tartozott hozzá.
Az épület északi része 1944-ben egy bombatámadás során megsemmisült. A homlokzatot díszítő két harangidomú dombormű a Dobó István Vármúzeumba került.
Utcavonalon álló, téglalap alaprajzú, földszintes lakóház a 18. század közepén épült barokk stílusban egy korábbi ház felhasználásával. Udvari homlokzatán faoszlopos tornác, keleti telekhatárán 19. század végi épületszárny. A 19. század közepén átalakították és kibővítették.
Napjainkban a Harangöntő-ház ad otthont Kopcsik Lajos Oscar-díjas, olimpia- és világbajnok, Guinness-rekorder cukrászmester marcipánból és cukormázból készült lenyűgöző és ínycsiklandozó alkotásainak. A harangöntő mesterek életének és munkásságának emléket állítva egy harangöntő emlékszoba is kialakításra került, ahol régi, helyi készítésű harangok és a mára szinte feledésbe merült mesterséggel kapcsolatos érdekességek láthatók.
Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu
Megjegyzés küldése