Balta a fejben, deák a börtönben – mi történt az egri hősökkel az 1552-es diadal után?

1552 őszén egész Európa felfigyelt Egerre. Dobó István és maroknyi serege visszaverte az Oszmán Birodalom hatalmas hadát, a várvédők neve pedig örökre bekerült a magyar történelembe. De mi történt velük azután, hogy elvonultak a törökök? A történet folytatása jóval tragikusabb, mint amit az Egri csillagok lapjairól sokan ismerünk. Mekcsey Istvánt alig néhány hónappal később fejszével ütötték agyon, Bornemissza Gergely török fogságba került és Konstantinápolyban kivégezték, Dobó István pedig élete utolsó éveinek jelentős részét börtönben töltötte.

1552. október 18. – elvonul a török Eger alól

Az 1552-es ostrom végén a vár ugyan magyar kézen maradt, de rettenetes állapotban volt. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka maga az a levél, amelyet Dobó István, Mekcsey István, Petheő Gáspár, Gergely deák és Zolthay István 1552. október 19-én, közvetlenül a török elvonulása után írt Nádasdy Tamásnak.

A levél szerint a várat annyira szétlőtték, hogy az „inkább mezőnek, mint várnak látszik”. A védők katonákat, hadfelszerelést és lőszert kértek, mert pontosan tudták: attól, hogy az első nagy ostromot megnyerték, a török veszély nem múlt el.

Az eredeti levél magyar fordítása ma is olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár Régi magyar levelestárában.

Dobó és Mekcsey nem akart tovább maradni

A győzelem után Dobó István és helyettese, Mekcsey István felmentését kérte a vár vezetése alól.

Gárdonyi Géza az Egri csillagok befejezésében is megörökítette ezt. A regény szerint hiába próbálták maradásra bírni őket, hajthatatlanok maradtak. Gárdonyi Dobó szájába adta a mondatot:

„Kötelességünket teljesítettük.”

A történelmi valóság természetesen összetettebb volt, de tény, hogy az ostrom után mindketten távozni kívántak. Mekcsey még hónapokig Egerben maradt, amíg az utódlást rendezték.

Gárdonyi művének teljes szövege elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Mekcsey István – a hős, akit nem a török ölt meg

Mekcsey István 1551-től Dobó helyetteseként szolgált Egerben, és az ostrom egyik legfontosabb katonai vezetője volt.

A győzelem után sem távozott azonnal. 1552 novemberében a gönci gyűlésen beszámolt Eger helyzetéről és segítséget kért a súlyosan megrongálódott vár helyreállításához. Utódja megérkezéséig továbbra is ellátta feladatait.

1553. március 13-án indult el Egerből feleségéhez, Szunyogh Eszterhez.

Útja azonban Sajóvárkonynál véget ért.

Egy összetűzés során fejszével olyan súlyosan megsebesítették, hogy életét vesztette. A történetnek több változata ismert. Felmerült az is, hogy nem egyszerű falusi verekedésről, hanem előre kitervelt merényletről lehetett szó, amely mögött Bebek Ferenc emberei állhattak.

Erre azonban nincs minden kétséget kizáró bizonyíték. Csiffáry Gergely levéltári kutatásai alapján a merénylet elmélete nem igazolható biztosan.

Mekcsey tehát túlélte az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb 1552-es hadjáratát, majd néhány hónappal az egri diadal után egy Sajó menti faluban vesztette életét.

A történet különös utóélete, hogy Egerben ma is őrzi nevét a vár szomszédságában húzódó Mekcsey István utca.

Erről korábban részletesen írtunk:

Mekcsey utca a Vár szomszédságában – Minden, ami Eger

Bornemissza Gergely lett Eger egyik új vezetője

Dobó és Mekcsey távozása után az ostrom másik legendás alakja, Bornemissza Gergely került előtérbe.

március 11-én átvette az egri vár és a püspöki javak kezelését. Nem csupán katona volt: az ostrom alatt különleges tűzszerészeti eszközeivel szerzett hírnevet, később pedig részt vett a súlyosan megrongálódott erőd korszerűsítésében is.

Nevét ma is őrzi az egri vár Gergely-bástyája.

Bornemissza életéről a blogon is található egy korábbi összeállítás:

Bornemissza Gergely: ki is volt? – Minden, ami Eger

Ennek egyes dátumait azonban az újabb kutatások alapján már érdemes pontosítani.

Csapdába csalták az egri katonákat

Bornemissza sorsát sokáig különböző dátumokkal és helyszínekkel közölték a források. A történeti kutatások alapján 1554 őszén következett be a tragédia.

Az egriek hírt kaptak arról, hogy török csapatok portyáznak a környéken. Bornemissza Gergely, Zárkándy Pál, Zolthay István és társaik csapattal indultak ellenük.

Csakhogy csapda várta őket.

A túlerőben lévő törökök legyőzték az egri csapatot, sokan elestek, Bornemissza Gergely és Zolthay István pedig fogságba került. Bornemisszát előbb Hatvanba, majd Budára vitték. Amikor megtudta, hogy Konstantinápolyba szállítják, 1554. november 1-jén Budán elkészítette végrendeletét.

A Héttorony foglya lett

Bornemisszát végül Konstantinápolyba vitték, ahol a hírhedt Héttoronyban – Yedikule – raboskodott.

Megpróbálták kiszabadítani. Felmerült egy török fogolyra történő kicserélése is, felesége, Sigér Dorottya pedig 1555 januárjában Nádasdy Tamástól kért segítséget férje megmentéséhez.

Hiába.

A Magyar Nemzeti Levéltár összefoglalója szerint Bornemisszát 1555 szeptemberében felakasztották Konstantinápolyban. A kivégzés mögött Ahmed pasa bosszúja állhatott, aki az 1552-es egri ostrom egyik oszmán fővezére volt.

Így ért véget annak az embernek az élete, akit Gárdonyi Géza regénye a magyar irodalom egyik legismertebb végvári hősévé tett.

És mi lett Dobó Istvánnal?

Dobó sorsa sem úgy folytatódott, ahogy egy diadalmas várkapitány történetét elképzelnénk.

Eger után fényes pálya állt előtte. Birtokokat és rangokat kapott, 1553-ban erdélyi vajdává nevezték ki. Az erdélyi politikai és katonai küzdelmek azonban később fogsághoz is vezettek; onnan sikerült megszöknie.

Évtizedekkel az egri diadal után azonban újabb és sokkal súlyosabb ügybe keveredett.

1569-ben Dobót és sógorát, Balassa Jánost felségárulás, illetve Habsburg-ellenes szervezkedés gyanújával letartóztatták.

A vádak megalapozottságáról a történészek között sokáig vita folyt. Egyes kutatások szerint az ellenük felhasznált bizonyítékok között hamisított iratok is voltak.

Dobó végül hosszú időt töltött fogságban.

Az egri hős betegen hagyta el a börtönt

Szabadulására csak 1572 áprilisában került sor.

Egy különösen értékes történeti dokumentum is fennmaradt erről: Dobó István 1572. április 16-án Pozsonyban kiállított térítvénye, amely a szabadon bocsátásához kapcsolódik.

A szabadságot azonban már alig élvezhette.

Idős és beteg emberként hagyta el fogságát, majd néhány héttel később, 1572-ben meghalt. Forrásaink a halál pontos napjában, sőt egyes részletekben is eltérnek, ezért biztosabb az évszámnál maradni.

Dobó István történetéről korábban külön is írtunk:

Halála előtt bebörtönözték Dobó Istvánt, a hős egri várvédőt – Minden, ami Eger

A győzelem után sem lett könnyebb az életük

Talán éppen ez az egri hősök történetének egyik legmegrázóbb része.

1552 októberében Európa ünnepelte őket. Néhány évvel később azonban a várvédelem három legismertebb alakja közül Mekcsey halott volt, Bornemissza török fogságban végezte, Dobóra pedig hosszú politikai és katonai küzdelmek, majd börtön várt.

Az egri győzelem nem jelentett számukra gondtalan hősi utóéletet.

Sőt.

Sorsuk jól mutatja, milyen kegyetlen világ volt a 16. századi Magyarországé. Aki egyik évben az ország megmentőjeként állt a várfalon, néhány esztendővel később ugyanúgy válhatott politikai harcok, fogság, török bosszú vagy egy hétköznapi erőszak áldozatává.

Ami viszont túlélte őket

Dobó, Mekcsey és Bornemissza személyes története tragikusan alakult, az 1552-es egri diadal emlékezete azonban túlélte mindannyiukat.

Ebben hatalmas szerepe volt Gárdonyi Gézának. Az Egri csillagok történelmi regény, ezért nem minden részlete egyezik a történeti forrásokkal, mégis generációk számára tette élővé az egri várvédők alakját.

A történelmi dokumentumok pedig még érdekesebbé teszik a regény mögötti valóságot.

Ma már nemcsak azt kérdezhetjük, hogyan győztek 1552-ben az egriek.

Hanem azt is:

mi lett a hősökkel, amikor elcsendesedtek az ágyúk?

A válasz korántsem olyan diadalmas, mint maga az ostrom története.