A Bükkalja egyik különleges, első pillantásra talán egyszerű földútnak tűnő emléke Cserépváralja közelében húzódik. A fehéres vulkáni kőzetbe több méter mélyen bevágódó tufamélyút azonban egyszerre földtani képződmény és évszázados emberi tájhasználat emléke. Olyan hely, ahol szó szerint beleolvashatunk a Bükkalja történetébe.
A Bükk-vidék Geopark most bemutatott helyszíne a Mangó-tető déli oldalán, a Nagykúp kaptárkő felett található. A táj kialakulásának története évmilliókkal ezelőtt kezdődött, mai formájához azonban az itt közlekedő emberek, szekerek és a lezúduló csapadékvíz egyaránt hozzájárultak.
Egy 17–18 millió éves vulkáni táj
Cserépváralja környékének alapkőzete jelentős részben a miocén vulkanizmus emléke. A térséget riolit- és dácittufák, illetve lapillitufák építik fel. Ezek hatalmas, robbanásos vulkánkitörések során keletkeztek.
A forró vulkáni törmelék egyes helyeken saját tömege és magas hőmérséklete következtében erősebben összesült, máshol lazább maradt. Ennek ma is jól látható következménye van: az erősebben összesült kőzet jobban ellenáll az időjárásnak és az eróziónak, míg a lazább tufa sokkal könnyebben pusztul és faragható.
Az A kövek mesélnek szakmai ismertetője szerint Cserépváralja északi térségében számos helyen bukkan felszínre a világos színű vulkáni tufa. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy az itt található mélyutak jelentős része középkori eredetű lehet.
Ősi tufamélyutak a Bükkalján – A kövek mesélnek
De hogyan lett egy útból több méter mély szurdok?
A választ az egykori közlekedésben kell keresni.
A Bükkalja településeit évszázadokon keresztül szekérutak kötötték össze. Az erdőkből fát és más termékeket szállító nehéz szekerek kerekei folyamatosan törték, őrölték a puhább vulkáni kőzetet.
A fellazított anyagot aztán az esővíz mosta tovább.
A folyamat újra és újra megismétlődött: a szekerek mélyítették a nyomvályúkat, a csapadék pedig eltávolította a feltört kőzetanyagot. Évtizedek és évszázadok alatt az út egyre mélyebbre került az eredeti felszínhez képest.
Így alakultak ki azok a helyenként több méter mély tufamélyutak, amelyek ma már szinte természetes szurdokvölgynek látszanak. Valójában azonban természet és ember közös „alkotásai”.
Régi utak térképei a tájban
Talán ez a mélyutak egyik legérdekesebb tulajdonsága.
Nem egyszerűen látványos földtani képződmények, hanem közlekedéstörténeti emlékek is.
Vonalvezetésük megőrizhette annak emlékét, merre jártak egykor a környék lakói, hol haladtak a településeket összekötő utak, és milyen irányban szállították az erdők, földek és szőlők terményeit.
Egy-egy ilyen bevágódás tehát tulajdonképpen egy régi út lenyomata, amelyet nem térképre rajzoltak, hanem magába a kőzetbe véstek a kerekek.
A közelben áll az Ördögtorony
A tufamélyút környezetében ráadásul Cserépváralja egyik legismertebb földtani és kultúrtörténeti értéke is megtalálható.
A Mangó-tető déli oldalán emelkedik a Nagykúp, amelyet a helyiek Ördögtoronynak is neveznek. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság adatai szerint a tufakúp 16,2 méter magas, oldalán pedig 25 erősen kopott fülke található. A közeli Kiskúppal együtt összesen 30 fülkét tartanak nyilván.
A Nagykúpot és a Kiskúpot környezetükkel együtt már 1960-ban természetvédelmi területté nyilvánították, 1977-től pedig a Bükki Nemzeti Park területéhez tartoznak.
Cserépváralja – Mangó-tető, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Kaptárkövek, pincék, barlanglakások – a Bükkalja kőkultúrája
A tufamélyutakat érdemes egy nagyobb kultúrtörténeti rendszer részeként szemlélni.
A Bükkalján az ember évszázadokon keresztül használta a könnyen megmunkálható vulkáni kőzetet. Házak, pincék, istállók, barlanglakások és gazdasági helyiségek készültek belőle vagy éppen benne.
A Bükk-vidék Geopark összefoglalója szerint a tájegység népi kőkultúrájában egyaránt megtalálhatók a kőből emelt épületek és a kőzetbe vájt helyiségek. A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra együtt különösen jól mutatják az ember és a földtani környezet évszázados kapcsolatát. A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra 2016-ban Hungarikum címet kapott.
A bükkaljai kőkultúra – Bükk-vidék Geopark
Egy UNESCO geopark része
A helyszín jelentőségét tovább növeli, hogy a Bükk-vidék Geopark 2024. március 27-én hivatalosan is elnyerte az UNESCO Globális Geopark címet. A 2817 négyzetkilométeres terület az Upponyi-hegységet és a Bükköt is magában foglalja, és Magyarország egyik legváltozatosabb földtani térségét képviseli.
A Bükk-vidék Geopark UNESCO Globális Geopark lett
Korábban is jártunk már ezen a különleges vidéken
A Minden, ami Eger oldalán korábban részletesen bemutattuk a Bükk déli lábánál található tufaalakzatokat és kaptárköveket. Cserépváralja környéke abban az összeállításban is szerepelt Eger, Szomolya, Sirok, Egerszalók, Noszvaj és más bükkaljai települések mellett.
Minden, ami Eger – A Bükk déli lábánál izgalmas tufaalakzatok rejtőznek az erdőkben
A Cserépváralja környéki várromokról, kaptárkövekről és barlanglakásos emlékekről szintén írtunk már.
Minden, ami Eger – Szerelmi drámákról és barátságos sárkányokról regélnek az Eger körüli várromok
Amikor az út maga válik történelemmé
A cserépváraljai tufamélyút szépsége éppen abban rejlik, hogy nincs szüksége monumentális építményekre.
A fehér tufafalak között haladva egy olyan út nyomait követhetjük, amelyet emberek használtak évszázadokon keresztül. Szekerek gördültek rajta, erdei termékeket szállítottak, az eső pedig minden évben egy kicsit tovább mélyítette.
A táj így őrizte meg az egykori közlekedés emlékét.
Cserépváralján nemcsak a kövek mesélnek – maga az út is történetet mond.
Fotó és az eredeti szakmai ismertető: Veres Zsolt / Bükk-vidék Geopark
Források
Minden, ami Eger – A Bükk déli lábánál izgalmas tufaalakzatok rejtőznek az erdőkben
Minden, ami Eger – Eger körüli várromok és Cserépváralja
A kövek mesélnek – Ősi tufamélyutak a Bükkalján
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Cserépváralja, Mangó-tető
Bükk-vidék Geopark – Cserépváralja, Mangó-tető
Bükk-vidék Geopark – A bükkaljai kőkultúra
Bükk-vidék Geopark – UNESCO Globális Geopark cím