Ma szinte természetesnek vesszük, hogy Heves vármegye székhelye Eger. Itt működnek a legfontosabb vármegyei intézmények, és a Kossuth Lajos utcában álló barokk Megyeháza is évszázadok óta jelzi Eger közigazgatási szerepét.
Pedig történelmileg egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy Eger lesz a vármegye központja.
Sőt: volt olyan korszak, amikor Gyöngyös töltötte be ezt a szerepet, a középkorban Verpelét is fontos vármegyei központnak számított, a török időkben pedig még Heves vármegye területén kívül is tartottak közgyűléseket.
A 19. században pedig valóságos verseny bontakozott ki Eger és Gyöngyös között azért, hogy melyik város legyen a megye végleges központja.
Mielőtt Eger jött volna: Verpelét is vármegyei központ volt
A történetet jóval korábban kell kezdenünk.
A középkori vármegyéknek nem feltétlenül volt olyan értelemben vett állandó székhelyük, ahogyan azt ma elképzeljük. A közgyűléseket és törvényszéki üléseket különböző helyeken is megtarthatták.
Heves vármegye életében például Verpelét különösen fontos szerepet játszott.
A település történeti összefoglalója szerint már a 14. században több alkalommal tartottak itt vármegyei közgyűléseket és törvényszéki üléseket. 1358-ban például Kont Miklós nádor jelenlétében zajlott itt gyűlés. Verpelét egy időre a Heves vármegyei köznemesség politikai központjává vált.
A 16. században azonban fokozatosan Eger került előtérbe.
A Borovszky-féle vármegye-monográfia szerint még 1526-ban is Verpelét számított fontos gyűlési helynek, de a század folyamán Eger egyre inkább a vármegye székhelyévé vált. Ebben komoly szerepe volt az egri várnak, a város stratégiai jelentőségének és annak, hogy itt működött az egyházi központ is.
Egerben már ekkor létezett a vármegyének egyfajta székháza, a forrásokban említett „domus nobilitatis”, vagyis a nemesség háza.
Forrás: Borovszky – Heves vármegye története, MEK
Forrás: Verpelét története – Verpelét város hivatalos oldala
1596 mindent megváltoztatott
Amikor 1596-ban Eger vára török kézre került, a vármegye közigazgatása sem maradhatott a városban.
Heves vármegye vezetése kénytelen volt elhagyni a területet. A közgyűléseket egy időben Rimaszombatban, majd leginkább Füleken tartották.
Ez mai szemmel különösnek tűnhet: Heves vármegye ügyeit hosszú időn keresztül egy másik vármegye területéről intézték.
A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltárának összefoglalója szerint Eger eleste után a vármegyei közgyűléseket legtöbbször Füleken tartották, és a vármegye levéltárát is ott őrizték.
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár – Heves Vármegyei Levéltár története
Eger visszafoglalása után sem Eger lett rögtön a központ
Ez a történet egyik legérdekesebb része.
A török kiűzése után azt gondolhatnánk, hogy a vármegye vezetése egyszerűen visszaköltözött Egerbe.
Nem így történt.
A Magyar Nemzeti Levéltár adatai szerint 1683 és 1700 között Gyöngyös, Pásztó, Pata és Eger váltakozva töltött be központi szerepet.
A 18. század első felében pedig már egyértelműen:
Gyöngyös volt Heves vármegye állandó központja.
A vármegye levéltárát is Gyöngyösön őrizték, előbb a ferenceseknél, majd a Szent Bertalan-templomban.
Vagyis Gyöngyös nem egyszerűen későbbi „kihívója” volt Egernek. Történetileg valóban betöltötte a vármegye központjának szerepét.
Akkor hogyan került mégis Egerbe a vármegye vezetése?
Ebben óriási szerepe volt Barkóczy Ferenc egri püspöknek és főispánnak.
Heves vármegye közgyűlése 1747 decemberében határozott arról, hogy végre állandó vármegyeházát épít.
A korábbi rendszer meglehetősen körülményes volt: a hivatalos ügyeket sok esetben a tisztviselők lakásán intézték, az iratokat különböző helyeken őrizték.
Barkóczy azt szorgalmazta, hogy az új székház Egerben épüljön fel.
A városban megvásárolták a Fekete Sas fogadó telkét, és ezen a helyen Gerl Mátyás tervei alapján 1749 és 1756 között felépült a ma is álló Megyeháza.
Ez lényegében eldöntötte Eger hosszú távú sorsát.
1756 áprilisában már az új egri Megyeházán tartották a vármegye közgyűlését.
Ettől kezdve Eger egyre határozottabban vált Heves vármegye közigazgatási központjává.
Forrás: Eger város – Megyeháza
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár – Heves Vármegyei Levéltár
Miért volt Eger ennyire erős jelölt?
Nem pusztán azért, mert Barkóczy püspök Eger mellett állt.
A városnak több komoly előnye volt.
Eger évszázadok óta püspöki központ volt, jelentős intézményrendszerrel rendelkezett, és kulturális, oktatási, egyházi és igazgatási szerepe folyamatosan erősödött.
A 18. században sorra épültek azok az intézmények és reprezentatív épületek, amelyek egy regionális központ rangját adták a városnak.
A Megyeháza mellett ott volt a püspöki központ, később a Líceum, az oktatási intézmények és számos hivatal.
Eger tehát lassan nem egyszerűen a vármegye egyik jelentős városa lett, hanem olyan intézményi központ, amelyet egyre nehezebb lett volna máshová áthelyezni.
Gyöngyös azonban nem adta fel
És itt kezdődött az Eger–Gyöngyös történet talán legizgalmasabb fejezete.
A 19. század második felében Magyarország közigazgatását jelentősen átszervezték. Napirendre került a hatalmas és meglehetősen különös alakú Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék szétválasztása is.
Ekkor Gyöngyös ismét lehetőséget látott arra, hogy megszerezze a megyeszékhelyi szerepet.
1867 és 1876 között komoly versengés bontakozott ki Eger és Gyöngyös között.
Nemcsak a vármegye székhelyéről volt szó, hanem arról is, hol működjön a törvényszék és más fontos állami intézmények.
Gyöngyös mellett több befolyásos politikus is felsorakozott.
Közülük különösen fontos volt visontai Kovách László, Gyöngyös országgyűlési képviselője, aki azt szerette volna elérni, hogy a közigazgatási átszervezés után Gyöngyös váljon az új Heves vármegye központjává.
A korabeli források szerint a gyöngyösi kezdeményezésnek még kormányzati körökben is volt támogatottsága.
Vagyis egyáltalán nem lefutott mérkőzésről beszélünk.
Forrás: Borovszky – Eger és Gyöngyös küzdelme
Forrás: Mátrai Tanulmányok – Gyöngyös önkormányzati törekvései
Milyen érvekkel harcolt Gyöngyös?
Gyöngyös hívei többek között földrajzi, gazdasági és közlekedési érveket sorakoztattak fel.
A Mátraalja jelentős kereskedelmi és mezőgazdasági központja volt, Gyöngyös pedig fejlett városi élettel rendelkezett.
Eger ugyanakkor azzal érvelhetett, hogy a vármegye intézményrendszerének jelentős része már ott működik, rendelkezésre áll a Megyeháza, és évszázados közigazgatási hagyomány alakult ki.
Ráadásul Eger nagyobb város volt.
Az 1870 körüli adatok szerint Eger lakossága megközelítette a 20–21 ezer főt, míg Gyöngyösé nagyjából 16–17 ezer fő volt.
A vita olyannyira elmérgesedett, hogy a két város sajtója és közélete is egymásnak feszült.
Ki döntötte el végül?
Erre nincs egyetlen személynévvel megadható válasz.
Nem egy király, püspök vagy miniszter egyszeri döntése tette Egert megyeszékhellyé.
Eger pozíciója több évszázados folyamat eredménye volt.
A döntő állomások közül azonban három különösen fontos:
1747-ben Heves vármegye közgyűlése döntött az állandó vármegyeháza megépítéséről, Barkóczy Ferenc püspök-főispán pedig meghatározó szerepet játszott abban, hogy az Egerben épüljön fel.
1756-ban használatba vették az egri Megyeházát, és ettől kezdve Eger ténylegesen a vármegye tartós igazgatási központjává vált.
A 19. századi országos közigazgatási reformok pedig végleg megszilárdították ezt a helyzetet. Az 1876-os megyerendezés során Heves és Külső-Szolnok addigi egysége megszűnt, létrejött Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, miközben Heves vármegye központja Eger maradt.
A Gyöngyösön működő királyi törvényszéket ugyancsak 1876-ban megszüntették, területét pedig az egri királyi törvényszékhez csatolták.
Ez már világosan jelezte, hogy az állam Egert tekinti a vármegye első számú igazgatási központjának.
Forrás: Hungaricana – Heves megye közigazgatási és területváltozásai 1876–1990
Akkor mióta megyeszékhely Eger?
Ha egyetlen évszámot szeretnénk mondani, könnyű lenne tévedni, mert Eger szerepe több lépcsőben alakult ki.
Már a 16. században vármegyei központként működött.
A török uralom után azonban ezt a szerepet egy időre elvesztette, és a 18. század első felében Gyöngyös volt a meghatározó központ.
A modern értelemben vett tartós egri vármegyeszékhely kialakulását ezért leginkább 1756-hoz, az egri Megyeháza használatbavételéhez köthetjük.
Az 1876-os közigazgatási átszervezés pedig Eger pozícióját végleg megszilárdította.
Érdekesség: akár ma Gyöngyös is lehetne a vármegyeszékhely?
Történelmietlen lenne azt mondani, hogy „ma biztosan Gyöngyös lenne a megyeszékhely”, ha néhány 19. századi döntés másként alakul.
Annyi azonban bizonyos, hogy Gyöngyös pályázata nagyon is valós volt.
Nem valamiféle utólagos helyi legenda: politikusok, városi vezetők és országgyűlési képviselők dolgoztak azért, hogy a közigazgatási reform során Gyöngyös kapja meg a vármegyei központ szerepét.
A versengés elvesztése komoly csalódást okozott Gyöngyösön.
A történeti források szerint 1878-ban a városi jogállás körüli konfliktus során még olyan indulatos jelenetre is sor került, amikor egyesek az „Éljen Gyöngyös falu!” felkiáltással hagyták el a tanácstermet.
Egy épület, amely eldöntötte Eger jövőjét
Ha ma végigsétálunk a Kossuth Lajos utcán, könnyű egyszerű műemlékként tekinteni a Megyeházára.
Pedig az 1749 és 1756 között emelt épület ennél jóval többet jelent.
Az, hogy a vármegye saját, állandó székházát Egerben építette fel, hosszú távon az egyik legfontosabb döntés volt a város történetében.
A hivatalok ide kerültek, az iratok ide kerültek, itt ülésezett a vármegye vezetése, majd további intézmények települtek a városba.
Egy idő után már maga az évszázadok alatt felépült intézményrendszer is Eger mellett szólt.
Így lett az egyházi és végvári központból közigazgatási központ is.
És bár Gyöngyös komoly kihívó volt, végül Eger őrizte meg azt a szerepet, amelyet – kisebb-nagyobb történelmi megszakításokkal – már évszázadokkal korábban elkezdett betölteni.
Főbb források
Magyar Nemzeti Levéltár – Heves Vármegyei Levéltár
Eger város hivatalos oldala – Megyeháza
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Heves vármegye
Hungaricana – Heves megye közigazgatási és területváltozásai 1876–1990
Mátrai Tanulmányok – Gyöngyös város önkormányzati törekvései